Ez nem szerelem - DISM Top Secret Nissan S15 Silvia 2003

Nemrégiben szerelembe estem a DISM Nissan Skyline-jával - hasonlóképpen, ahogyan az ember sok év után találkozik az osztály szürke kisegérkéjével, aki időközben szolid, ámde gyönyörű nővé érett, s amit a hálószobában művel... Nos az már oda is tartozik.
Eme szerelem hozományaként szerváltam be japán díleremtől egy másik kedvencemet, a Nissan Silvia drift verzióját, szintén a DISM alomból.
Az előbbi hasonlatot folytatva, Silvia olyan, mint az osztály titkos favoritja - nem a kötelező szexbomba, hanem a kedves lány, aki okos, szép, majdnem tökéletes, de - mondhatni szerencsére - hiányzik belőle az, ami kiemelkedővé tenné. Akárcsak a DISM autóját.
A szürke Skyline kiütötte a biztosítékot, így felfokozott elvárásokkal bontottam ki az autót dobozából. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a pofára esés. Nem durva, de meglepő butaságokon vérzett el az autó, lássuk csak!

DISM Top Secret Nissan S15 Silvia

És a megmintázott autó egy évvel későbbi driftbajnok verziója (Forrás)

A kocsi a 2004-es japán D1 bajnokság győztes Ryuji Miki egy évvel korábbi autóját (az úriember rajongói kártyája is a készlethez tartozik), egy Nissan Silvia S15-öst mintázta meg a Top Secret csapat arany-fekete színeiben - márpedig ez a típus hét bajnokságot nyert meg különböző sofőrökkel 2001 - 2011 közt, nem kispályás verda. Egy tünemény, amely az általam inkább favorizált Honda Integrához hasonlatosan nem agresszív kiállásával, sokkal inkább karcsú vonalai alatt megbújó fejlett technikai részleteivel hódított. A DISM első blikkre tökéletesen visszaadta ezt az érzetet; a sötét aranyszínű felnik alatt felismerhető féknyereggel ellátott tárcsák lapulnak, a belsőtér bukókerete hibátlan, a kék sportülések látványosak, a karosszéria kialakítása, fényezése és tampózása japános precizitással kivitelezett.
Távolról. Közelebbről azért már látszik, hogy a féktárcsák egyszerű korongok, s a féknyergek inkább jelzésértékű, sötét narancssárgára festett mezomorf dudorok. Viszont cserébe az első kerekek, akárcsak a Skyline-on, itt is kormányozhatóak. Legalábbis egy kicsit elmozdíthatók.

Jó csomagolás

A vitrin és a talapzat hozza a kategória sztenderdet, az autó jól mutat

Az első lámpák kialakítása egyszerű, de tetszetős, a prizmák láthatóak. Viszont a lámpák illesztése inkább az újságmelléklet Altayákat idézi, mint egy felső-középkategóriás modellautóét. Persze nem egyszerű dolog az S15-ös Silvia szigorúan felvont szemeket idéző lámpáit spiáterből és műanyagból megformázni és a kettőt pontosan összeilleszteni, de... De nem is kivitelezhetetlen. További szisszenés volt a motorháztető mattfekete festésének elcsúszása; kb. 0,3 mm-el balra tolódott a középvonaltól, ami egy Hot Wheelsnél dícséretes lenne, de ennél az autónál fájdalmas látvány.

Pontosan kidolgozott karosszéria, szép festés és tamponnyomások

A végső csapás még hátra volt: a visszapillantó tükrökre nézve először azt hittem balra is egy jobb oldali került, annyira asszimetrikusak voltak. Közelebbről megnézve kiderült, hogy nem lett pontosan a helyére ragasztva a tükör, ezért tűnt annyira kajlának.

Itt már bajok vannak: nem illeszkedő lámpák, elcsúszott tampó, kajla visszapillantók

A hátsó lámpák sem passzolnak, a kipufogó kaphatott volna egy pöttyöt a közepére

Különös kettőssége miatt nem lett szerelem Silviával - a gyönyörű alapokat, mint a karosszéria kidolgozottsága, a fotomaratott(nak tűnő) ezüst hátsó szellőzőrostélyok, lerontják olyan bumfordiságok, mint az első légbeömlők rostélyokat mintázó fekete műanyag tömbje. Érthetőek a költséghatékonysági szempontok, de nem jó dolog ennyire látványosan találkozni velük. Különösen nem egy eredetileg 3000 jen fölötti áron árult - azóta viszont, bizonyára az előbbiek miatt jócskán olcsóbbá vált - autónál.
Sajnos Silviának mezítelenül bizony teli volt pörsenéssel a hátsója. Így végül marad a barátság biztonságos távolból, s időnként egy-egy pillantás a rég vágyott, de csalódást keltő szépségre...

A budget-Kyosho J-Collection NISMO Z-je is hasonló hibákkal küzd. Csak jobb.

Minititánok háborúja: Matchbox vs. Hot Wheels Peugeot 205 T16

Bár nem vagyok nagy rallye rajongó, a nyolcvanas évek királykategóriája, vagyis a legendás B-csoport modelljei mindig megfogtak. Úgy tűnik valamilyen tudatalatti vonzalom működik bennem a szélesített, de formájukban még az utcai kiviteleket idéző versenygépek iránt, hiszen egyaránt vonzanak a korszak japán Silhouette gépei, az amerikai IMSA bajnoksági verdák, vagy éppen a fent említett járgányok.

Hot Wheels és Matchbox Peugeot 205 T16

Közülük személyes kedvenceim a már sokszor emlegetett Lancia 037-esek, és a mostani anyag főszereplői, a Peugeot 205 T16-osok. A két autó közti legfőbb különbség számomra, hogy míg az olasz gépeket szinte isteni elérhetetlenség lengte körül mindig is (ki látott utcai 037-est életében?), a francia kisautó első blikkre nem tűnik sokkal többnek, mint egy versenyre felkészített mezei 205 GTI-nek.
A látszat azonban csalt: a Heulieznél gyártott autóba a hátsó tengely fölé keresztirányban egy 1.8 literes, 500 - 550 lóerős négyhengerest építettek be, az addigra már megbízható 16 szelepes hengerfejjel és egy Garrett T31-es turbófeltöltővel. Ezt állítható nyomatékelosztású összkerékhajtás továbbította ZF LSD-n (limited slip differential, vagyis korlátozott zárású differenciálmű) és ötgangos váltón keresztül. Ez minden volt, csak nem utcai GTI technika!
Az 1984-ben homologizált autóval Ari Vatanen, Timo Salonen és Juha Kankunnen végigvert mindenkit, egészen 1986-ig; 26 VB versenyből 16-ot a Talbot-Peugeot csapata nyert. A kisautó versenyeredményeiről bővebben itt olvashattok.
A homologizációhoz szükséges 200 autóról a mai napig vitáznak a szakemberek, elkészültek-e - mindenesetre az utcai gépek egy jóval emberibb, 200 lóerősre butított motort kaptak.

Versenyautó utcára: Peugeot 205 T16 (Forrás)

Gyerekkorom óta az egyik kedvenc Matchboxom volt a kis Peugeot, annak ellenére, hogy sosem tudhattam magaménak, mindig másokét tologattam, ha engedték. Sokmindenre hivatkozhatnék, ami tetszett benne már akkor is - az eredetileg teherautóknak szánt 8-spoke Industrial kerék szenzációsan illik hozzá, a formai hűsége nagyon jó, a kialakítása is kellemes. De az igazi aduász az a nyitható hátsó motorháztető volt! Mosolyra fakasztott és birtoklási vágyat gerjesztett, akárhányszor megláttam - ami nem volt túl gyakori alkalom.
Ez a lemaradás felnőtt kisautógyűjtőként sem lett igazán pótolva - az egzotikus beszerzéseim közül valahogy mindig kimaradt a kis Pug.

Ez a Matchbox 205-ös jutott. Nem a legszebb festésű darab

Persze közben sikerült hozzájutnom egy doboz nélküli, narancssárga Bilstein / Pioneer / 48-as rajtszám matricás darabhoz, de az szégyenlősen elbújt a többi autóm közt. A lökést az egyik Váci úti börze adta meg, ahol kezeim közé került egy eléggé harmatos Peugeot 205 T16, furcsa kerekekkel. Alig hittem a szememnek, egy sosem látott Hot Wheels verziót sodort elém a vakszerencse!
Természetesen azonnal beszerváltam, s hazaérve már a kis vacak felújításán tűnődtem. Igenám, de nem szokásom olyan autót szétberhelni, amiből nincsen másodpéldányom! Ráadásul, ha már egy HW-t upgradelek, akkor illenék a Matchbox ellenlábasával is így tennem.
Megindult a hajtóvadászat a lehetséges felújítási alap MB és a jó állapotú HW után. Az előbbi hamarabb sikerült - a netes bolhapiacra kitett keresésemre Seti kolléga jelentkezett percek alatt, s nemsokára el is hoztam tőle a project cart, ami egy viseletes festésű, de szerkezetileg tökéletesen ép MB Peugeot volt. Minden tiszteletem a gesztusáért, ugyanis a kisautót ajándékba adta! - nagyon köszönöm Neked, jó helyre került a Peugeot!

A Hot Wheels már keményebb diónak bizonyult. Az ebayen javarészt az irritáló színű lila-kék-fekete verziót találtam, ami már ránézésre egy másnapos délelőtt érzését hordozta magával. Végül Franciaországból sikerült beszerválnom a nekem tetsző, valódi versenyfestést imitáló darabot, ami gyorsan és egészen kellemes áron jött hozzám - Merci beaucoup, Cristophe!

A jelenlegi Peugeot állomány. Elöl a közel gyári állapotúak, a magyar MB és a francia HW, míg a hátsó sorban a felújításra várók: balra a börzei HW, jobbra pedig Seti Matchboxa. 

Összehasonlítva a két egykori vetélytárs autóját, faramuci helyzet állt elő.
A Matchbox mind arányait, mind kidolgozottságát tekintve általánosságban fényévekkel veri a Hot Wheels.  A hűtőmaszk rácsozása, az orrán díszelgő zombioroszlán sokkal szebb az angol-kínai autón.

Matchbox Peugeot 205 T16 - pontosak az arányai, csak ez a festés...

Az amcsik az MB-énél jóval hosszabb tengelytávval és keskenyebb karosszériával valósággal kecsessé változtatták az egyébként igen morcos kis zsömleforma autót. Mintha nem is ugyanarról a verdról lenne szó. Csakhogy, a HW kihangsúlyozott valamit, amit az MB nem eléggé: a Peugeot 205 T16 versenyautó mivoltát.  Az élek és a karosszériaszélesítések határozottak és hangsúlyosak; a Matchboxnál csak mélyedésként létező orr - és oldalkopoltyú az amerikai-maláj verdán valódiak. Akárcsak az oldalablakba munkált, letolt csúszóablakot imitáló nyitott négyszög, valamint a már-már túlzás értékű ablakkeret szegecselés - amivel nem igazán értem, mit akartak kifejezni - illetve az alvázból (méghozzá spiáter alvázból!) kialakított rallye ködlámpa sor. A hátsó lámpák és a köztük lévő díszredőny érdekes módon szebb kialakítású, mint az MB-é. Mintha a két gyárnak csak egy oldal precíz kialakítására jutott volna pénze; az MB az orrát rajzolta meg szebben a HW pedig a seggét...

Hot Wheels Peugeot 205 T16 - nem túl precíz, viszont állati jól néz ki

A legkevésbé tetsző része az amcsi vasnak a kerekei - pontosabban a kerék / kerékjárat aránya. Ide bizony elfért volna egy mérettel nagyobb, az egyébként szép formájú HW felnikből.
Az egész kisautóra végül egyetlen szakkifejezést találtam: állat! A Matchbox hiteles, a HW állat - hümmögöm többszöri átnézés után is.
További plusz pont a motorházajtó rejtett zsanérjaiért, ami jóval elegánsabb a Matchboxénál, illetve a motor elé helyezett merevítő / bukókeret imitációért, ami azért még a mai játékautó szegmensben sem mindennapi dolog - az 1/64-es rally modellautókat most ne soroljuk ide.

A Matchbox mellett szinte légies a Hot Wheels Peugeot

Az orrát a Matchbox, a farát a HW dolgozta ki részletesebben

Az eredmény így nagyon szubjektív, de legalább részben objektív tényeken alapul:
A Hot Wheels aránytalan, itt-ott elnagyolt részletekkel de nagyon menő kiállással és a hitelességét növelő apróságokkal bizony üti az arányos és nagyjából szépen kivitelezett, de a HW-hoz képest szinte sótlanul megformált karosszériával ellátott Matchboxot.

Most, hogy megvan mindkét autó tökéletes és felújítani való példánya, már csak egy dolog van hátra: az utóbbiak szétfúrása, kromofágfürdetése és újraélesztése. Ha megtörtént, természetesen őket is bemutatom! :)

Matchbox 60th Anniversary '68 Mustang GT/CS

A Matchbox megjelenések közül már csak viszonylag kevés hoz lázba - az utóbbi évek Mattel-stratégiája és modelljei eléggé eltérítettek a gyufásskatulya kisautóktól. Szerencsére azért időnként belebotlom olyan darabokba, amelyek érdemesek a figyelemre és kiváltják a birtoklásai vágyat.
Különösen szeretem a régi idők stílusát felidéző, hosszú bliszteres-dobozos autókat, melyek még mindig vissza tudják adni számomra az "igazi" Matchbox érzést - tehát a Streakers. Superfast és Lesney szériák prioritást élveznek a vásárlási célpontjaim közt.
Így boldog mosollyal tettem ma kosaramba a jubileumi 60th Anniversary sor 01-es számú tagját, a '68-as Mustang GT/CS-t. Az alapul szolgáló Matchboxról már született részletes cikk a Matchboxaddikton, így most csak arra koncentrálok, miért is különleges ez a kiadás.

Nos, a kisautógyár hatvanadik évfordulójára valóban különleges dobással készül - gondolhattuk... volna. Ehhez képest sajnos ismét egy bőrlehúzós széria jelent meg. Mini, Mustang, traktor, Mitsu Evo - mind-mind ismert autók, melyek más színt, módosított tamponnyomást és dobozt kaptak. Ennyi. Ja, és persze majdnem háromszoros áron kerülnek a polcokra. Érthető, hogy az MB hivatalos nagykövetének kinevezett Lamley blogon heves morgolódással reagáltak a rajongók az autók fényképei láttán.

A magam részéről igyekszem a morgolódást takarékra állítani és tárgyilagosan szemrevételezni a kis Mustangot. Az autó fehér alapszínt, fekete, "Matchbox 60 Anniversary" logóval ellátott motorháztetőt és piros díszcsíkokat kapott. Extraként a hátsó lámpák és a kilincsek is tamponnyomottak. Slusszpassz.
A színösszeállítás jól sikerült, a tamponnyomások nemcsak a Mattelhez, de az etalon japán modellgyártókhoz képest is pontosak; az ajtó előtti "Mustang" és a hátsó "California Special" feliratok jól olvashatók és nincsenek elcsúszva. Ugyanígy a piros díszcsík is jól pozícionált, olvasható GT CS betűkkel - igaz kicsit vicces a telibe öntött hátsó kopoltyú elvileg üreges részén futó csík, de ez már csak kötözködés.

A központi anyás kerekek szinte bármelyik hatvanas évekbéli autón jól állnak, így a Mustangon is tetszetősek. A krómbelső megosztó dolog, engem annyira nem zavart, az ülések és a verseny sebváltó kar kifejezetten tetszetősek; annál gagyibb a műszerfal teljes hiánya, melyet csupán két hólapát forma jelképezi.

A rajzolt doboz kifejezetten szép, ezzel nem szoktak felsülni a Matchboxnál. Menő a papírlap "szegecselt" narancssárga felülete és a jobb oldali sáv szellemképes grafikája - az egyik legjobban eltalált dizájn az utóbbi időben. Viszont ugyanez nem mondható el a modellsor emblémájáról - az erőltetetten retró stílus, a pajzs alakú jelvény és a jókora 60-as szám ezüst színátmenete inkább egy Disney / Verdák sorhoz illenék, mint a Matchbox neves jubileumához.

Hogy megéri-e mindezért jó 1290 magyar forinttal támogatni a Mattelt? A józan ész fityiszt formázna, s a gyűjtői oldal sem feltétlenül ért egyet a dologgal, mivel az autó különleges mivolta csak évek múltán fog kiderülni. Tehát nem marad más, mint a pillanatnyi elmezavarra hivatkozni. Erre még mindig jó a Matchbox - erősíti a bennünk lévő gyereket, aki időnként le tudja győzni a racionális felnőtt gondolkodást.