Fagyos egy 32-es

Úgy tűnik, mindig télen megyek 1/32-es modellautókat fotózni. Legutóbb a Bburago BMW 2002-je került lencsevégre, most pedig a Street Classics sorozat másik nagyágyúját, a Ford Capri RS2600-at vittem ki az idei év első hóesésébe. Ez az autó az első valódi Capri szériának - melyet 1969 és 1974 közt gyártottak - versenyzésre szánt, 2,6 literes, 150 lóerős V6-os verzióját formázta meg, ami a kedvenceim egyike.

A minta: Ford Capri RS2600 (Forrás)

A Capri érdekes állatfajta; ugyebár gyakorlatilag nem más, mint a jenki póniautó, a Mustang európai féltestvére, egy Taunus / Cortina alapokon sport(os) kupé. Szóval egy amerikai (ottani mércével mérve) kisautó európai kistestvéreként, annyira hihető mint Danny deVito, Schwarzenegger ikreként a filmből. Nem véletlen, hogy bár tényleg kedvelem ezt az autót, igazán komolyan venni sosem tudtam. 

Tesók? Persze :) (Forrás)

Hasonlóan fura méretarány az 1/32; periférikus méret ez a modellautók palettáján, még az 1/24-esnél is jobban. Leginkább bóvli játékautók készülnek ilyen kicsinyítéssel, s ezalól sajnos a Bburago sem akart túlágosan kibújni: a BMW 2002-esük elég gyenge darab, s mostani Caprijuk sem fogja fényesre csiszolni a Street Classics sor renoméját. 

Bburago Street Classics Ford Capri RS2600 (Forrás)

Első pillantásra mégsem írtam le ezt a Caprit annyira, mint a BMW-t. Az arányai rendben voltak, s a részletei sem tükröztek olyan fokú tervezési és kivitelezési igénytelenséget, mint a meglehetősen elnagyolt bajor kollégának. Inkább valamiféle ódon aura lengi körül a festett lámpáival, karos ajtajaival, csavarozott és nem szegecselt alvázával. 

Vérforraló a piros és fekete kombinációja

Persze a lámpák tamponnyomása kicsit elcsúszott, akárcsak a szemfesték egy ledér kölni pillangónál az este ötödik kliensénél, s a szép ívű hátsó oldalablak is furán van a helyén, mintha a gyorsan kapta volna magára az a pillangó a melltartóját a strici testipari szakmenedzser látogatása előtt.

Elcsúszott szemfesték, félrecsúszott pánt - ez nem úrihölgy

De valóban eddig tartanak a negatívumok; a kicsit bumszli visszapillantó tükör már csak kismértékben zavaró, a furcsán ferdén elhelyezett feliratokat és matricákat pedig inkább az autó anakronisztikus stílusának írom fel.

Megkapó viszont a vörös alapszínt feldobó mattfekete motorháztető, és a ráfestett ablaktörlők - más kérdés, hogy ezek csak az ablaktörlők karjai, míg a lapátokat mintha elvitte volna a kínai, költséghatékonyságot felügyelő supervisor. Vagy a cica.Érdekes, hogy míg elöl a lámpákat csupán tamponnyomások jelképezik, hátul már valódi, igaz csak egyszínű, sötétvörös műanyagok teljesítenek szolgálatot. Ki érti ezt?

Bár nem nagyon látszik, de valódi hűtőrács van kialakítva. Ez pozitívum!

Menők a kerekek, melyeknek formája - ahogyan Csabi kollégával megvitattuk - emlékeztet a Fiat Abarthokéra. Persze ez nem egyedi dolog, elég csak ha összenézzük a Skyline-okon dicsőségre jutott Watanabe felniket a Ford Escorton és a Miniken előszeretettel alkalmazott Minilite kerekekkel. Akárhogy is, ezt a részletet jól eltalálták. 

Hasonlóan tetszetős részlet a hátsó lámpák közti tér mattfekete festése - erről a klasszikus Fairlady Z/ 240 Z színösszeállítás ugrik be, ami nagy kedvencem.

A belsőtér sem nagyon látszódik. Nem is kár ezért. De az az oldalablak :(

A belső tér puritán, a fekete műanyagból nem sok részlet látszik; ami viszont látszik, az az ajtók viszonylag nagy illesztési hézaga és lógási hajlamossága.

Közös kép egy 1/32-es testvérrel...

Ha nem is olyan élesen, mint a BMW 2002 esetében, de a Bburago Ford Capriján is érződik a low budget gyártás: jó alapötlet mellett véghezvitt közepes tervezés és összecsapott kivitelezés sajnos megfosztja az autót a legendává válástól. 

Mindemellett azért reméljük az egykori olasz gyár lassan visszatér ahhoz, amihez a legjobban értett: a költséghatékony gyártást okos ötletekkel kivitelező szép modellekhez, a nagyobb méretarányokban.

ARII Nissan Skyline KPGC10 GT-R makett és Bburago Ford Capri modell