Börzei szerzemény: Norev Peugeot Concept-Car Onyx

Jellemzően nem vagyok céltudatos modellautó vásárló - ha Ebayen, vagy akár a japán Yahoon / Amazonon nézelődöm, rendszerint azokra a verdákra csapok le, amik abban a pillanatban megpendítik bennem a "Te kellesz nekem!" húrt. Ennek köszönhetően a gyűjteményemben viszonylag kevés igazán nagy értékű modell található, ráadásul sok régóta figyelt autó maradt talonban. Másrészt azonban, nem igazán van olyan parányom, amitől könnyedén megválnék - némileg értetlenül is figyelem, milyen könnyedén áldozzák be a gyűjtők saját darabjaikat egy "Új kedvencért"...

Ma a börzén azonban a ritka alkalmak egyike jött el, amikor egyesül a tudatos beszerzés a személyes örömmel. Amellett, hogy sikerült két újabb Beta-derivatívára szert tennem (ők is jönnek a blogra hamarosan), egy igazi nagyvad akadt horgomra - cserébe én is az eladója horgára, dehát ilyen játék ez.

Szóval az egész a Peugeot párizsi tanulmányautójával, az Onyxszal kezdődött. Valamiért megfogott a klasszikus és hipermodern anyagok szinergiájával kerékre álmodott csoda, ahol a rézlemezből kalapált oldalfal ráfeszül a karbonvázra, vagy éppen a papír belsőtérből lehet irányítani a le mansi hibrid versenymotort. S mindez egy lenyűgözően franciás formatervbe csomagolva, amiről egyértelműen, kérdőjel nélkül megállapítható a származása, a hűtőmaszk zombi-oroszlánját nem is látva. (Az utóbbit is csak azért pécéztem ki magamnak, mert nem igazán jön be a Peugeot aktuális, gúnyosan somolygó szája - de ez abszolút szubjektív).

Peugeot Concept-Car Onyx (Forrás)

A börzén szinte csak megszokásból túrtam át az egyik kevéssé preferált eladó készletét, amikor a kezembe akadt a kék Norev doboz és a benne lapító Onyx, ami magányosan gubbasztott a tucat Norevek (és néhány kevéssé tucat kékdobozos egyéb Peugeot-különlegesség) közt. Totális ledöbbenésemet látva mosolyogva közölte, hogy a párizsi autószalonon volt repitermék a valódi autó mellett, s már ott is szétkapkodták, mint floki a lábtörlőt. Természetesen ettől kezdve már szinte mindegy volt, mekkora árat mond a kis háromhüvelykesre - úgyhogy pár perccel később jónéhány Ft-al könnyebben, s egy Concept-Car Onyx Peugeottal súlyosabban távoztam a helyszínről. Idehaza az Ebayre pillantva derült ki azután, hogy egyáltalán nem volt rossz vétel a kis réz-fekete - s ennek a lelkem mélyén kezeit dörzsölő sóher felettébb örült, bármennyire is nem kedvelem a fickót.

Idehaza óvatosan bontottam ki a kis szépséget, s széles mosollyal tettem le a fényképezés alapjául szolgáló papírlapra. Az autó gyönyörűen visszaadja eredetijének roppant bonyolultnak tűnő, ám a valóságban csupán néhány, egymástól különböző szögben futó egyenesre feszített ívekből álló karosszériáját.
Itt-ott azért érződik, bizony kapkodva készült ez a szerszám, hogy meglegyenek a kisautók a párizsi bemutatóra. A menetirány szerinti bal oldali szerszámzárás gyönyörű és határozott vonal, a jobb oldali viszont kétségbeesetten elcsiszolt, ami megtöri karosszéria hátsó részének selyemfényű feketeségét. A tamponnyomás is kétarcú - hátul a japánokat idéző pontosságú csíklámpák, Peugeot logó és tized-milliméteres felírat, elől pedig a hűtőmaszkon hiányzó ezüstcsík, a rácsozaton téglalappá egyszerűsített oroszlánszerűség és a visszapillantóra folyt rézfesték.

És mégis, az apró hibákkal együtt is élmény volt felfedezni a kisautó szépségeit; az ablak tetővonalát és púpjait, a tűdőt formázó hátsó kopoltyúkat, a turbinalapát-kerekeket. A tökéletesség nem mindig egyenlő a részletek tökéletességével - inkább az összhang egysége dominál számomra. A Norev Onyxa pontosan ezt a hatást érte el, így került pillanatok alatt kedvenceim közé.