Szokatlan ritmus - Tomica Honda Beat teszt

Ugye milyen kellemes érzés rátalálni arra az autóra, amit már mióta meg akarunk szerezni? Ugye mennyire szép tud lenni egy ilyen kiszemelt darab még akkor is, amikor ütött-kopott a karosszéria, ferdék a tengelyek, karcos a szélvédő? Normális esetben az előbbi mondatban megemlítettek külön-külön is kizáró okok lennének az adott autó megvételére. De minket nem érdekel, mert kell az az autó. A megszerzés után mutogatjuk ismerőseinknek, gyűjtőtársainknak büszkén, boldogan. Utóbbiak talán nem ítélnek el minket annyira, mert azonnal bevillan pár autó, amelyekkel ugyanez volt a helyzet az ő esetükben is. Ugyanúgy akarták, ugyanúgy lecsaptak rá az első adandó alkalommal és a szétjátszott picike által adott öröm minden limitált kiadású, drága modell adta örömnél nagyobb volt. A mai teszt főszereplőjére csupán a szétjátszott állapot igaz. Nem vágytam rá, a megszerzésének még csak halványan pislákoló fénye sem villant volna meg soha semmilyen körülmények között. Ezt tudom, ebben biztos vagyok. Na de a kicsike egy csomagban érkezett, nem főszereplőként, nem is érdekes mellékszereplőként, hanem kötelező adalékként. Még jobban ledegradálva ő volt a kitöltő anyag a csomagban. Amikor már tudtam, hogy megvan a miniatűr flotta és útjára is indult, napról napra visszatértem a hirdetés fotóira és próbáltam kitalálni, hogy mi lesz a főszereplők sorsa. Ez a kicsi, sárga tökmag pedig ott feszített minden egyes fotón és egyre inkább azt sugallta nekem, hogy valamit vele is kell kezdenem. Jöttek a képek a jó állapotú darabokról a neten, valamint az 1:1-es fotói utáni keresgélések, a történetének megismerése. Mire megérkezett a csomag, a Tomica Honda Beat olyannyira felfejlődött nálam (vagy én fejlődtem fel???), amelyen már szinte jobban vágytam arra, hogy őt keressem a csomagolásban és nézzem meg először és nem a főszereplőket. 

Az első pillantás.

Itt van tehát ez az apróság. Különleges állat a 90-es évek elejéről, csakúgy, mint szinte mindegyik Honda. De talán azzal sem túlzok, ha azt mondom, hogy a Honda egyike azon gyártóknak, aki mindig, minden érában képes volt világra hozni egy-két különleges állatot. Ha egy pillanatra időutazást végzünk a jelen kor autói és mondjuk a Ford T-Model között, akkor egyből látjuk, hogy nem sok - a Beathez hasonló - autó született. Aprócska méret, két ajtó, két ülés, nyitott kivitel. A sebesség élménye zúdul ránk minden irányból közvetlenül, ráadásul úgy, hogy autóról és nem rollerről, segéd motorkerékpárról van szó. A Honda Beat a levetkőztetett élményautó. Nincs semmi plusz, mert az autó maga az. Egy őszinte, kizárólag a vezetés szenvedélyére kihegyezett négykerekű varázs. 

Az előbbi pár mondat is jól mutatja, hogy mennyit változott velem a világ azalatt a pár nap alatt, amíg meg nem érkezett hozzám az a bizonyos csomag. Sok a kopás, ferdék a tengelyek. Tudom, már említettem, de most újra meg kell jegyeznem, mert egyre több lehetőséget látok benne a láthatóan borzalmas állapota ellenére. 

Ebből komplett felújítás lesz.

A szélvédőn lévő karcolást is el kellene tüntetni. Az utastér teljesen fekete, de így is látszik, hogy nem a legegyszerűbbek közül való. Jó lesz majd némi festékkel kezelésbe venni és kiemelni az arra méltó részleteket. 

Az ülések szinte üvöltenek egy kis festékért.

Hihetetlenül igényes utastér. Ugye mindenki látja a pedálokat?

A Honda-logo elől ás hátul is a karosszériából kiálló egység. Jó lenne majd szépen kiemelni ezüst színnel. A hátsó lámpák ki vannak gyárilag festve. Érdemes lesz majd az új fényezésre is felbiggyeszteni. 

Egyszerűnek tűnik ez az autó, de a sok finom részletből
kiderül, hogy valójában mégsem az.

Az első lámpatestek különálló, krómozott műanyagok. Nagyon örülök ennek a ténynek, mert a Beat aranyos, vadóc kis pofikáját egy élmény lesz általuk kihangsúlyozni. 

Ördögien huncut, aprócska szépség több átmulatott évtized után,
És nem Kylie Minogue-ról van szó. 

A kerekek, szegénykék, azoknak annyi. De úgysem maradtak volna a helyükön, ha nem lennének tönkremenve. Az alváz fém, ami azért még a Tomicánál sem egy állandó jellemző, "Made in Japan" ide, vagy oda. 

A tökéletesen szétjátszott játékautóknak is megvan a
maguk romantikája.

Lesz dolgom ezzel a kicsikével, de most minden más autónál jobban izgat. Mielőbb szeretném felújítani és felfedezni még jobban magamnak. 

Lesz még pörgős ez a ritmus!

Már csak azért is, mert talán a legközelebbi rendelésem folyamán összeállításra kerülő kis csomagocskában lehet, hogy a Beat főszereplő lesz... Már az első pillanattól kezdve.