2015. március 3., kedd

A hypergagyi fenegyerek - Yat Ming Pontiac Firebird Trans Am teszt

Gyűjtői társadalmunkban mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy-egy kifejezetten öncélú, vagy "szerencsés elátkozottság okán" kötelező hypermarket-látogatás során a gyűjtő vagy titokban, vagy emelt fővel odalépdel a játékrészleghez és elkezdi gyorsan átnézni az aktuális kínálatot. Ezzel én is így vagyok, bár manapság már ez inkább amolyan rutinszerű, "nézzük meg hátha van valami, de tuti, hogy nincs semmi, viszont azért csak nézzük meg, ha már itt vagyunk..." címkéjű cselekedet. Mellesleg amikor már a párom is megunja a vásárlást, biztosan megtalál itt, vagy a műszaki részlegen. Sokat nagyon nem is lehet erről írni, hiszen alapvetően így játszódik le a dolog kb. 2 percen belül:
- Hot Wheels...van henger? Nincs, de tele az egyik display...ááá, régebbiek...
- Matchbox...Van valami érdekes? Nem, neonos, rikító, csicsás, krómos giccs, legalább egy kellemes régebbi autó (vagy akár újabb) lehetne kevés dekorációval és szép fényezéssel, mondjuk mattel...
- Majorette? Ó, szép emlékű Majorette! Néhány régi szerszámozás, hm. Persze az újak közül se CR Z, se Giulietta...
- Bburago 1:43 lesz a megmentője mai, már-már "vásárlástalan" napomnak? Ja, nem, csak az átlagosabbak vannak itt is.
- Maisto Fresh Metal majdnem öccá? Mi a franc...???
...
- Ha már semmi nincs, akkor nézzük meg, hogy mi olyat öntött a pár kisebb nevű gyártó igénytelen köntösbe, ami legalább az autó miatt érdekes lehet. 
...
- És igen! Győzelem! Sikerült a megannyi Matchbox, Hot Wheels és egyéb autó közül kifogni az ízlésesen gusztustalan Yat Ming Pontiac Firebirdöt! 

Ráadásul a nyitható ajtós verziót! És persze pont annak a Yat Mingnek a termékét, amely szintén feladta már a kisautógyártást. Ha már vettem a fáradságot és egy "ilyenről" is tesztet kerekítek, akkor megpróbálom legalább elfogadhatóan bebizonyítani, hogy miért is vetemedtem erre a vásárlásra. 

Egy újabb kincs a gyűjteményben (?)
Ez egy Pontiac Firebird Trans Am. Ha minden igaz és hihetünk a "used under license" feliratnak, akkor ráadásul egy 1987-es példány került birtokomba. Nem titok, ez az egyik kedvenc Pontiacom. A márkát eleve nem vetem meg, de hozzám ez a típus áll a legközelebb. Az autó egy különleges sorozat tagja. Olyané, amelyet már a Matchbox is elfelejtett, a Majorette viszont még "hagyományos" sorozatban hirdet: a nyitható ajtók. 

"Used inder license". Próbáljuk meg elhinni.
További ritkaság a rugózás, bár ez a Yat Ming esetében néha egyet jelent azzal, hogy véglegesen deformálódik a rugózás kipróbálása során az alváz, vagy azzal, hogy elferdül a tengely. Szerencsére ezúttal minden rendben. Már-már tomicásan rugózik és pattog, ha elengedem pár centire az asztallaptól, de a pihekönnyű, rossz minőségű anyagokból összerakott igénytelen szerkezet e mozgásának hangjai mégis inkább kiábrándulásra és szánalomra adnak okot. A karosszéria ezüst fényezése dicsérendő. Szinte hibátlan, és csak a néhol megmaradt sorja illik bele a "yat mingi harmóniába". 

Felülnézetből tetszetős.
A szélvédő nem torzít annyira, hogy sikítsak, az utastér pedig becsületes munka. A kormánykerék szinte azért könyörög, hogy összehasonlítsuk néhány precízebb darabbal, az ülések pedig a régebbi Matchboxok "beleire" emlékeztetnek, de azokénál mintha jobb is lenne. Az ajtók nyílnak, khm, vagyis inkább úgy fogalmazom meg ezt a kellemes meglepetést, hogy az ajtók bizonyos szögben nagy odafigyelést igényelve kihajthatók, majd visszailleszthetők a karosszéria síkjába...valahogy. 

A Lamborghini után szabadon. 
Magyarán mondva úgy működnek, mint a 25 éves SIKU BMW-m ajtajai, amely a hosszú évek alatt néhány ugrató versenyt, roncsderbit és az Airport filmekből jól ismert "hurrá, repülünk... jaj, zuhanunk"típusú  történeteket is túlélt. Persze ma már megbecsült darab az a BMW. Több ugratás nincs. Visszatérve a Pontiacra a lámpatestekkel nincs gond. Elől mérnöki precizitással vannak bemarva a karosszériába, zárt állapotot imitálva. 

Csukott szemekkel is mosolyog. 
Hátul pedig egy gyönyörű, piros csík jelzi az autót kevésbé ismerő embereknek, hogy "hahó, ez a fenekem". 

Talán még jobbnak is nevezhető ez a különálló
lámpatest, mint bármelyik, precízen feltampózott.
Hiába próbálnám szavakkal földbe döngölni a minősége, vagy éppen egekig magasztalni az autó miatt, egyik sem megy igazán. Ennek a szerencsétlen, lökött játékautónak sem a negatív, sem a pozitív kritika nem áll jól. Leginkább a kerekeket sajnálom, hiszen a legjobban azok mutatják, hogy ez még a játékok között is hypergagyi, ocsmánysági faktora a tízes skálán maximális. A nyitható ajtók, jó fényezés, nem dekorált karosszéria és a kategóriájában részletesnek mondható utastér mind-mind a Yat Minget dicséri. Ha egy régebbi Matchbox kerék koppintásán gurulna ez a Pontiac és erősebb anyagból lenne az alváza, akkor hiába lenne ugyanúgy csak egy olcsó játékautó, mégis más szintre emelkedne. Na és persze nem ártott volna legalább egyszer az életben eltalálnia a pontos tengelytávot a gyártónak, hogy a kerekek középen legyenek a kerékjárati ívekben. 

A Yat Ming így megmarad emlékeimben annak, aki legalább egyszer igazi értéket adott nekem. Aki egy vásárlásom során hősiesen diadalmaskodott a Hot Wheels, Matchbox, Majorette és Bburago felett... Csak most jut eszembe, hogy az utóbbi hónapokban nem is láttam már Yat Ming autót egy hypermarketben sem. Erre is úgy kellett rádöbbennem, hogy egy tesztet írtam a kb. két évvel ezelőtt vásárolt Pontiacról. Egy nem túl fényes, ámde a játékautó-gyártás sokszínűségéhez elengedhetetlenül szükséges csillag is lehullt. Most talán még nem érezzük a "yatmingtalanság" okozta gyötrelmet, de attól tartok, hogy később fog csak igazán fájni a hiánya. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.