A préri fogságában 2. - Rietze 1/87 Nissan Prairie teszt

Nem gondoltam volna, hogy a Tomica 1/43-as Nissanja olyasféle motivációt ad, aminek köszönhetően még jobban szétnézek a valaha legyártott darabok között és folytatom ennek a típusnak a gyűjtését. Általa az a jellemző törekvés új színezetet is kapott, mely szerint egy kedvenc autóból idővel mindenki a lehető legjobban kidolgozott modellt, játékot akarja megszerezni. Elvégre akárhogy is nézem, a Tomica szépsége az 1/43-as méretarányban jelenleg a legjobb modell, amellett, hogy a játékok között is verhetetlen. Nehéz lenne bárkinek is túlszárnyalnia ezt a színvonalat, bármilyen irányból is közelíti meg az autót. Feltehetően kellene 1/43-ban egy Ebbro, esetleg Kyosho, Minichamps kivitel, vagy a Hi-Story kimagasló produkciója. Játékautók terén valószínűleg nem is túlzok azzal, ha azt mondom, ennél jobbat nem lehet összehozni és senki nem is fog vállalkozni rá. Így mivel a Praire-varázs tovább kering egyre sűrűbb köd formájában a látómezőmben, de a kínálat leginkább a Tomicánál egyszerűbb kivitelekből áll, nem tehetek mást, mint szépen, lassan összeállítani egy hiánytalan Prairie-sort, bármilyen kidolgozottságú autókról is legyen szó. 

Már ketten vannak.

Nyilvánvaló tény, hogy a második részek filmek esetében többnyire rosszabbak az elsőknél. Éppen ezért már azzal a nyugodt tudattal ragadtam billentyűzetet, hogy minden érzés, amit átadtam az olvasóknak az első rész folyamán újra elsütve hiteltelenné, unalmassá válna. Persze abban is van valami, hogy a Rietze aprósága nem ad oly sok okot arra, hogy önfeledt örömtáncot járjak, de a maga módján mégis mutat valamennyit az igazi Prairie értékeiből és maga a gyártó is szépen prezentálja tehetségét ezen a furcsa színű terepasztal tölteléken. 

A szín ellenére sem lehetett elállni a vételtől.

Sajnos inkább nevezhető diorámák kitöltő anyagának, mint önálló modellnek, de ettől függetlenül néhány kellemes részlet felett érdemes elidőzni. 

Egyszerű kidolgozottság, mégsem nevezhető
reménytelen esetnek.

A karosszéria színére nem lehet mit mondani. Annyira hihetetlen, hogy nem is szabad átfesteni. A bemarások kellően mélyek, valamint az arányok is egész jók. 

Hálásak lehetünk a Rietzének, amiért az 1/87-ben
tevékenykedő német gyártók között elsőként kezdte
nagyobb számban feldolgozni a japán autókat. 

Bár a kerekek ballonossága sok, a felnik kicsik és az autó orrának magasságánál valamint az első kerékjárati ívnél érezhető némi túlzás.

Túl bumfordi a nózi.

Az első lámpatestek mestermunkák. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy manapság sem készülnek sokkal jobbak átlagban ebben a méretben. Persze az illesztéseket, hézagokat itt még szó szerint és átvitt értelemben is lazábban kezelték.

Kicsit megszeppent, de ilyen színű ruhában ki nem lenne az?

A hátsó lámpatestek már a karosszériából kiálló egységek. Nem rendelkeznek attól eltérő színnel. Túl darabosaknak is tűnnek. 

A feneke egy kis pingálásért kiált. 

Az utastér még többnek is nevezhető az elegendőnél, hiszen újra és újra eszembe kell juttatnom, hogy ez a picike több évtizeddel ezelőtt látta meg a napvilágot. 

Azért rá lehet csodálkozni arra, hogy bármennyire is
egyszerű az utastér, a formák szépen utánozzák az
eredeti egységeket.

Bizony, évtizedekről van szó, ugyanis ez a Prairie még a németek "nyugati vadja". 

"W. Germany"! Aki nem hinné el, az vegye
szemügyre a ma is újaknak tűnő rozsdamentes tengelyeket.

Érdemes még a szélvédőről megemlékezni, ugyanis számomra meglepő volt, hogy torzítás, mint olyan, szinte nem is létezik ebben az esetben. Kristálytisztán be lehet látni az utastérbe minden oldalról. 

A Rietze még csupán pár éve létező (1983-ban alapították)
családi vállalkozásként is tudott olyat alkotni, amire 30
év távlatából is elismerően tekinthetünk.

Összességében az öröm megvan, hiszen immár ebben a méretben is birtokolhatom egyik régi kedvencemet. Ha ebből a Rietze-kiadásból lenne még legalább egy darabom, talán neki is állnék az egyiket feljavítani. Szebb színnel, kidekorált utastérrel és jobb kerekekkel nem is akármilyen kis 1/87-es cukorfalat válhatna belőle. Így azonban még várnom kell ezzel a folyamattal egy kicsit.