2015. október 7., szerda

Egy akkorddal több, két ajtóval kevesebb - Majorette Honda Accord

​Több érdekes kérdést is feltettem magamnak miközben a mai írás főszereplőjét nézegettem. Mi a modellgyűjtés valódi értelme? Milyen állapotú és egyáltalán milyen - gyűjtői felfogástól eltérő - kisautók férhetnek bele egy-egy impulzus-vásárlásba? Mi az, amitől egy szemet szúró hiányosságokban bővelkedő kisautót is képesek vagyunk megvenni? Furcsa kérdések és annál zavarosabb érzések kavarognak bennem a Majorette Honda Accord megvétele óta. ​

"Vigyél haza magaddal! Én nem kellek senkinek sem..."
Adott egy ütött-kopott játékautó félig megrágott vonóhoroggal, de jó állapotban lévő szélvédővel és lámpákkal, valamint...hiányzó ajtókkal. 

Ebből a nézetből szemlélve a normálisabb gyűjtők
egy csalódott fejcsóválás kíséretében le is mondanak róla.
250 Ft-ot fizettem érte, de azóta sem bánom. Pedig az ajtókat nem tudom pótolni, ezáltal a felújításnak sincs sok értelme. A háromdobozos forma, a hűtőrácsból kinőtt parányi Honda-logo és az a szomorú tekintet mégis inkább a vételre ösztönzött, mint lemondó félmosolyra és az autó visszahelyezésére többi eladó társa közé. 
El kell ismerni: a Majorette nem igazán érzett rá a
második generációs Honda Accordra.
Értelmetlen, érthetetlen vétel volt, belátom. De ha otthagytam volna, akkor most mégis elsősorban miatta várnám a következő börzét. Feltehetően én vagyok az egyetlen, aki ilyen vásárlások által is tud boldog lenni és olyasféle örömet érezni az új jövevénytől, hogy azzal az egy darabbal a világ minden kincsét megvette. 

Leginkább a túl nagy kerékjárati ív és hatalmas kerekek
teszik tönkre az Accord-élményt.
Hisz az ilyesfajta hiányosságokkal rendelkező autóknak valójában csak az tud örülni, akinek vagy van az otthoni roncsai közt még egy ilyen Hondája mondjuk behorpadt tetővel, törött szélvédővel, de menthető ajtókkal, vagy azért, mert egyszerűen kevesebb a kereke, mint magának az autónak... 

Valami (valaki) jól megtépte a vonóhorgot. Még a lámpa
is belegörcsölt.
Nekem nincs donorautó a birtokomban, tehát rám inkább az utóbbi jellemző igaz. Ennek a kis sérült Hondának a jelenléte ebből kifolyólag alapvetően felesleges. 

Kapaszkodjunk bele néhány értékbe és próbáljuk meg
megideologizálni a vételt: Made in France; Honda.
Egy indokolatlanul bekövetkezett hirtelen lélekgyengeség kis balesete. Más magyarázatot nem tudok indokként szolgáltatni. A szeptemberi hónapom gyűjtés szempontjából mégis általa teljes. 

Talán érdemes lenne legközelebb egy hibátlan
darabot keresni. 
Ha lehet ennek a vételnek értelme, akkor csakis az lehet, hogy neki köszönhetően utánanéztem az eredeti autónak, újból átfutottam az Accord-történelmet meg-megállva néhány nagy kedvencnél és csendben elterveztem egy jobb állapotú Majorette kiadás megszerzését. 

Vajon legközelebb milyen hasonló vételem lesz?
Kissé félve ugyan, de várom. 
De addig is gyűjtöm a keresőszavakat a nemzetközi aukciós portálokhoz: 
"Majorette Honda Accord doors", "Damaged Majorette Honda Accord", "Majorette toycar parts for crazy collectors". 

4 megjegyzés:

  1. Nagyon is ismerős érzésről írtál. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom örülnöm kellene-e annak, hogy nem vagyok egyedül. :)
      Mellesleg a legutóbbi börzén is sikerült hasonlóba belenyúlnom. Egy félig szakadt, hiányos alváz sem tudott visszatartani a vételtől. Bár azért ott más a helyzet. Toldozás-foldozás, sok adag ragasztó nem feltűnő helyen. ;)

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.