Néhány ember összejön hetente egyszer, egy forgalmas bevásárlóközpont első szintjén. Kabátjukat a szék háttámlájára akasztják, s maguk elé helyezik kis papírdobozaik, nejlonszatyruk, vagy éppen zsebük tartalmát. A gyerekes anyukák ijedten csemetéjük szemei elé kapják kezüket, az apukák pedig mosolyogva - talán legbelül irigykedve - figyelik, ahogyan felnőtt emberek kisautókat pakolnak ki az ingatag asztalra.
Van, aki a német autók és kombik megszállottja, másvalaki a kamionokért és buszokért lelkesedik; olasz autók, japán egzotikumok, csillagos elegancia és csikós dobrokolás. Minden játszik...
Szenvedélybetegség ez - szoktunk viccelődni, egy-egy nagyobb bevásárlási roham után. Nos, a szenvedélybetegség egyik módja a kibeszélés, vegye hát a Kedves Olvasó úgy ezt a helyet, mint az Anonim Modellfüggők Társaságának terápiás központját. Vigyázat, ez a betegség nagyon fertőző!
Jó látni, hogy amikor én pont kifelé megyek a lelkesedésből, más épp befelé tart. No nem a gyűjtésre értem, hanem a világ elé tárásról. Hajráf!
VálaszTörlés