A makettek összerakása akkora sikerélménnyel ajándékozza meg az embert, hogy muszáj újabb és újabb kihívások után nézni. Egy-két makett után, leginkább költséghatékonysági és helykihasználási szempontok miatt - nem olcsó mulatság egy-egy 1/24-es megépítése, plusz ez a méret bizony teret követel magának - fordultam a Matchbox méretű kisautók felújítása felé.
Lassan tanulom a szakmát, ami egyszerre igényel némi lakatos vénát - óvatos szétfúrás, sorjázás -, mérnöki és formatervezői szemet - megfelelő kerékméret, -forma és színkombináció kiválasztása -, valamint szobafestő-mázoló ügyességet - csíkmentesen festeni nagyon nem könnyű!
Persze festékszóróval - vagy éppen spray-vel egyszerűbb lenne, de
1. Panellakásban élőként nem szeretném szomszédaimat egy kellemes kompresszorhanggal ébreszteni éjfélkor
2. Az áruházakban kapható festék spray-k választéka nem túl nagy
3. A makettfesték és az ecset használata felér egy Zen Buddhista meditációval. De tényleg! Minden eltűnik a világból, s csak négyen maradtok az Univerzumban: Te, az ecset, a festék és az autó.
S mert káosz kell az emberben, hogy egy táncoló csillag születhessen - legalábbis Nietzsche szerint - ilyenkor a munkaasztal elég zavaros képet nyújt. Olykor-olykor csodák születnek újjá az egykori kopott, megunt gyerekjátékokból, melyek el tudják hitetni az emberrel: az élet igenis szép!
Most pedig elnézést kérek, de a kis Fiat 500-as utasterének fekete padlója csak rám vár, hogy megteremtsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.