2014. július 29., kedd

Izomból, pofán - Ebbro 1/24 Nissan Skyline GT-R V-spec II

A Nissan Skyline R34 GT-R fontos fordulópontja volt a közepes ismeretlenségből alig egy évtized alatt legendává vált modellcsaládnak: ez volt az utolsó, még a normál Skyline-ok alapjaira tervezett sportkocsi, amely rokonságban állt nemcsak a sportosabb családapáknak szánt négyajtós szedánokkal, de az anyukák akaratának is behódoló sportkombival, a Stageával is.
A méltán Godzillának becézett utód  R35-ös széria már egyetlen csavart sem örökölt az időközben házicicává gömbölyödő Skyline modellektől, hanem önálló útra lépett a Nissan modellpalettájának csúcsán.

Ikertornyok: szteroidokkal telepumpált, fénykorukon túli formák 

Az R34 számomra kicsit Sylvester Stallone, vagyis Rocky / Rambo távol keleti rokonaként szerepelt. Sly ahogyan öregedett, fizimiskáját egyre furcsább toxinok bőr alá spriccelésével tartotta egyben, míg a Skyline ugyanígy tett a nevét nemzetközileg berobbantó R32-estől örökölt vonásaival - lásd a meglehetősen bizarr S-tune és Z-tune és a nemhivatalos tuningverziókat, amik már szinte szétszakadtak a beléjük pumpált szteroidoktól és izommerevítő adalékoktól. Mégsem lehetett őket kinevetni egy hot hatch tulajdonosnak / ifjú ökölvívónak / szovjet pilótának sem. Mert a nevetőket bizony pofánvágta, izomból, s elestükben még beléjük lőtte azt a helikopter robbantó nyilat is, amely nitró lángcsóvát maga után húzva büntette meg a botor kihívókat. Nevetünk a Feláldozhatókon? Igen. Kötekednénk Slyal? Nem.

Szokatlanul elegáns doboz egy 1/24-eshez (Forrás)

Szóval nekem messze nem az R34 a Skyline paletta legjobban tetsző példánya, mégis, valamilyen fura perverzióból nekiláttam a modelljei szisztematikus összeszedésének. Ez a Skyline-rajongásomban még nem is lenne meglepő, csakhogy célzottan a modellgyűjtői szemmel nem túl kívánatos 1/24-es méretarányt vettem a fókuszba. Ez a méret ugyanúgy kilóg a divatos 1/43 - 1/18 körből, mint ahogyan az R34-est minden igyekezete ellenére sem tudta elgagyítani a Nagyon halálos iramú széria.

Az Ebbro 1/24-es Premium Collection sora nem igazán ismert japán határain kívül, pedig a shizuokai csapat jónéhány szépséget megformázott benne: a Honda S2000, a Nissan Fairlady 240 Z és ZG, a Toyota 2000 GT, a Porsche 911, a nyolcvanas évekbéli Skyline Super Silhouette Turbo versenyautó és a most megénekelt R34 GT-R V-Spec II.


Az 1/24 inkább a makettezők méretaránya. Időnként megpróbálkozik valaki ebben a kategóriában modellautót piacra dobni, de
a) Túl drága minőségi darab születik, amelyet a kutya sem vesz,

b) Újabb taggal bővíti a Maisto / modern Bburago / Jada dicstelen, modellnek látszódni akaró játéautóinak táborát.

c) Polcra kerül egy kedvező ár-érték arányú majdnem-modell, mint a Welly újdonságai. Ritka kivételek, s őket is inkább a b) kategóriába sorolja a többség


Markáns arcél, kissé nagy illesztéssel.

Az Ebbro mintegy tíz éves szériája egyértelműen az a) kategóriába tartozik, a cég 1/43-asaitól megszokott magas minőségi színvonalát vitte tovább az 1/24-e autójánál is.

A Maistóval összevetve mindjárt árnyaltabb a kép


A karosszéria részleteit szinte már maguktól alakítják ki bármely kisautógyártó szakemberei, annyira közhelyes játékszerré vált az R34 - az Ebbro a részletezéssel alakított nagyot. A doboza is felsőkategóriásan elegáns, s bár elsőre nem feltétlenül észrevehető az autó kifinomultsága, azonnal szembeötlővé válik, ha melléteszünk egy kishazánkban a nepperboyok körében méltán népszerű Maistót. 
Bizony, az Ebbrónál a hűtőmaszk mögött is folytatódik az autó, motor és hűtő látható. A lámpáktól szinte várjuk, hogy felgyúljanak (különösen a hátsó lámpáknál, melyeket a Maisto nem átallott festeni), az ablaktörlőktől, hogy lesöpörjék a vizet. Még az Auspuffból is várnánk az előgomolygó párát, míg a Maistónál inkább az olvadó műanyag füstjére számíthat az ember.




Egy méretaránnyal nagyobbnak is elmenne


Az illesztések már nem felelnek meg a mai elvárásoknak - különösen a motorháztetőn nem -, de még így is bőven a játékautó kategória felett állnak.
A motorháztetőt felnyitva valódi, 3D-s blokkot és ahhoz tartozó részleteket látunk, nem a kategóriában megszokott takarólemezt. A jelölések és a feliratok nyálcsorgatóan élethűek, mint egy jobb Playboy fotósorozat, az aktuális műanyag cicával. Az a keresztmerevítő pedig egyszerűen fantasztikus, ránézve bízvást elhiszem, hogy a fellépő erőhatásoknak ellenállva tartja össze a karosszériát.

Igen, ez merevítő!




A különbség modell és játékautó közt magáért beszél


Az R34 mégsem mentette meg az Ebbro 1/24-es sorozatát, ami nem túl hosszú fennállás után meg is szakadt. Napjainkra a gyűjtők már kezdik felfedezni a modellek különlegességét, és példányaiért már az 1/18-asokkal vetekedő árakat fizetnek. A legendát szemlátomást itt is az utókor fedezte fel magának...

Viszlát ősszel!


Néhány hét nyári szünet jön, amit remélhetően egy annál mozgalmasabb ősz követ majd!
Kellemes pihenést mindenkinek!


2014. július 6., vasárnap

Éjfúria a Tomicától

Éjfúria Japánból: Tomica Ford Focus RS500
"Megjöttél, te szépséges feketeség! - kiáltott fel, miközben a megsimogatta szinte bársonyos tapintású vonalait."
Nem, ez nem egy részlet a szerkesztés alatt álló pornóregényemből; sokkal inkább illene az "Így neveld a sárkányod!" valamelyik jelentéhez illene, amikor Fogatlan visszatér Hablatyhoz. Szinte tökéletes leképezése a rajzfilm Éjfúriájának a Japánból érkezett 1/62-es Tomica Ford Focus RS500 - jobban passzol hozzá a sárkányszerep, mint a kissé semleges formájú 1:1 autóhoz a vadító hot hatch státusza
A regular Tomicák ritkán bűvölnek el ennyire, noha ezek a kisautók az elmúlt évek minőségi visszaesése ellenére is fényévekkel a Mattel neoncsicsába fulladt förmedvényei előtt járnak. Mégis inkább játékként tekint rájuk az ember, mint komoly, felnőtt gyűjtőnek való darabként.
Doboz óvatos kibontása, kivétel a tasakból, egy gurítás, félóra szemrevételezés, majd vissza a dobozba, és mehet a többi társa közé, hogy majd időnként újra elővéve érezzük magunkat kisgyereknek néhány percre. Ez a regular Tomicák általános sora nálam.


És ekkor kicsomagoltam a Focust, ami már a reklámfotókon is megfogott, de élőben olyan a hatása, mint az Éjfúria lángcsóvájának; letaglóz, elporlasztja a kétségeid: a a játékautók jelenlegi királyával állsz szemben!
A selyemfényű fekete festés láthatatlan lepelbe burkolja a karosszériát, amelynek részletei pengeélességgel visszaverődve égetnek utat maguknak a szemeibe. Várod, hogy felmorduljon, és meg akarod tapogatni újra, meg újra. A festés minősége kiemelkedő, nem túl vastag, nem takar, inkább kiemel. Tökéletes!

Kicsit nagy a szemnyomása a sárkánynak

Pedig nincsen túlcifrázva: mindössze a hátsó lámpák kaptak egy-egy ezüstcsíkot, illetve előre és hátulra is jutott egy-egy Ford-szilva.
A részletek kidolgozása Tomicásan precíz; ahol kell, pengeéles, ahol kell, lágy élekkel dolgoztak a tervezők. Az első légbeömlők, az oldalsó kopoltyúk és a hátsó diffúzorok hibátlanul ki vannak dolgozva, nem nehéz elképzelni, hogy valóban működő részletek. A hátsó légterelő tömörsége rontja csak az összképet, de ennek kialakítása roppant költséges lett volna, így nem felróható az autónak.
Ami inkább felróható, azok a szükségesnél egy mérettel kisebb kerekek, amelyek valósággal lötyögnek a kerékjáratokban. Érthető, hogy a standard és bár nagyon egyszerű kialakítású, mégsem primitív Tomica versenykerék ment az autó alá - saját kerék gyártása is költségnövelő lenne. De ettől függetlenül kissé illúzióromboló.
Akárcsak az első lámpák illesztése, ami japán mércével nem tökéletes - bár ez már kötözködés. A Mattelnél örülnének, ha így tudnának műanyagot spiáterbe passzíntani. Mindenesetre úgy tűnik, kicsit bandzsa az Éjfúria.
Ügyesen megoldották a költségcsökkentést a hátsó negyedablakoknál és a csomagtartó ablakánál - a karosszéria anyagából öntött felületek nem ütnek el nagyon az egyébként is sötétített plexitől.

Van ablak - nincs ablak. Ügyes megoldás!

Hogy lássuk, mennyire tökéletes a kisautó, mellé tettem a Welly NEX 1/60-as Focusát. Bazári gagyinak tűnik a Tomica mellett az egyébként roppant jó ár/érték arányú és a Matchboxokhoz képest kiemelkedő minőségű kisautó. Mégis, az első ablakkeretek bumszlisága, a látványos szerszámzárási hibák az orron, a vastag festés, mi ápol és eltakar, mind megmutatják, mi a különbség a Vietnámban gyártott Japán precizitás és a kínai kisautógyártás közt: a részletekre való odafigyelés és a tökéletességre törekvés. A Tomicánál nem elég, hogy távolról mutasson jól a Focus - nem, itt még mikroszkóp alatt sem szabad szerszámhibát találni!
A visszapillantó tükrök és a kerekek mérete viszont nagy plusz a Welly NEX mellett - a hibái leginkább a Tomica mellé téve tűnnek nagynak.
Már a dobozából is látszik a Welly öntési hibája, az autó orrán




Visszacsomagolom dobozába a kis fekete sárkányt, és alig várom, hogy csatlakozzon mellé zöld társa, amelyet a Hot Wheels hasonló színű testvérével lesz majd érdemes összeengedni.