2013. április 24., szerda

Mr. Wolff's Toyota Celica TA22 Street'sozoku

Néhány hónappal ezelőtt zajlott némi polémia a Matchboxmemories és a ModelFreaks csapat tagjai közt a Hot Wheels Toyota Celica Bosozokuságát illetően. Végül a kérdés nem dőlt el - pontosabban mindkét tábor hű maradt véleményéhez - de piszkált a dolog rendesen: Mi lenne, ha megcsinálnám a két nézőpont közös nevezőjét? Már csak azért is, mert Andrew0807 megelőzött a shakotan-származék Celicájával és nagyságrendekkel jobban megépítette, mint ahogy azt én meg tudtam volna csinálni. Így nem maradt más hátra, mint Mr. Wolff műhelyében megépíteni az amerikai-japán szinergiát, a Street'sozoku Celicát.

















A szétfúrás és a kromofágfürdő után a színkombináció és az alávaló kerekek kiválasztása volt a legfontosabb kérdés. A Celicának az Andrew-féle sötétkék mellett a vörös-fekete színkombináció áll a legjobban, így a Revell festékkészletemből ezekhez nyúltam. A kerék választékból a 5-Spoke stílusnál jobbat nem találtam - mivel a kerékjáratok hatalmasak, kisebb kerekekkel röhejesen mutatott volna - de a kívánt stílust jobban kihangsúlyozó, színezetlen küllőjű ezüstkeretes verziót pakoltam az autó alá.

































Az első lámpákat aranyszínű festékkel emeltem ki, amelyet elég jól letompít a szélvédő anyagából képezett fényszóróbúra; így nem lett rikító. Az indexek értelemszerűen narancssárgát kaptak elől. Hátul kicsit gondban voltam, mivel elég sajátos kiosztást kapott a lámpa - vízszintes csík, benne egy kör és rá merőlegesen a rendszámtábla mellett függőleges csík. Igyekeztem a Celica eredeti sémáját követni, így a fekvő csík sötétbordó színt kapott, a kör lett az index, a sort pedig középen a fehér tolatólámpa zárja.

































A hátsó légterelő mellett a kilincsek, a motorháztető púpjai, a sidepipe vége és a hátsó kerékjárat szélesítések szegecselése kapott fekete festéket - a nyersre mart karosszérián ez utóbbiak voltak a legfinomabb és legtetszetősebb részletek. Sajnos az első szélesítések szegecseihez már nem volt elég erős az idegrendszerem - fene a Skorpió-vodkába :)) - de azok nem is annyira látványosak, így nem hiányzik túlzottan.

































Mr. Wolff végül elégedetten dőlt hátra székében a munka végeztével - noha messze nem tökéletes a multikulti Celica, de újabb lépést tett meg a jó customizálási gyakorlat felé, s közben kiválóan szórakozott. És ez a lényeg!

2013. április 11., csütörtök

Tomica Lexus IS-F CCS-R

Régóta várt kisautót sikerült beszerválnom a Tomica 2012-es sorában feltűnt narancssárga Lexus IS-F CCS-R személyében. Amilyen feltűnő verda, annyira nehéz hozzájutni; nála csak a Limited szériás Lexus LF-A keményebb dió mostanában...
Az autó eredetijét a 2011-es tokiói autószalonon mutatta be a Toyota, mint Club Circuit Sport Racer Concept modellt. A látványos verda akkora sikert aratott, hogy a következő évre már elkészítették kis szériás változatát is. Hogy meglegyen a kellő felhajtás, egy GReddy tuningolta ötliteres, 416 lóerős V8-as gépet Ken Gushi irányításával 2012 július 8.-án ráeresztettek Pikes Peak emelkedőjére. Az autó végül 11:36.175-ös idővel az Exhibition kategória második helyére futott be, ami dicséretes, de nem kiemelkedő eredmény.




Bár a Renault Mégane csalódást keltett, a Lexusnál nem aggódtam különösebben - ez egy igazi örömautó, amelyből a tervezők a várakozás szerint kihozzák a maximumot. Így is lett!



























A már szokásosnak mondható pengeélességű Tomica szerszámozás nagyszerűen kihangsúlyozza a Lexus IS-F CCS-R agresszív karakterét. Erre rátesz még egy lapáttal a kellő vastagságú és pontosságú kétszínű fényezés. A csíkok ott vannak, ahol lenniük kell, a feliratok és az emblémák jól olvashatók, nincsenek elcsúszva. Sokadjára is csak azt mondhatom: így kell tampózni!
Így még a lámpák festése is olyan élethű, amennyire csak egy gyerekjátékon lehet. A felni a Renult-nál megénekelt sporthordók krómkeretes verziója, ami alatt versenyautósan kemény rugózás kapott helyet.




























Külön öröm a nyíló ajtó; igaz a beltér már nem olyan látványos, mint az autó külseje. Nagy zsanérok, parányi tepsikormány, láthatatlan műszerfal, karosszériaszín-permet végigszórva. Viszont a sportülések kifejezetten jól sikerültek. Hé, végül is egy 1/66-os játékautóról beszélünk, nem high-end modellről.
Ráadásul egy olyan játékról, ami a sokszoros áru gyűjtői verdákkal szemben tökéletesen alkalmas a gyermeki mosoly arcra csalására egy lassan őszülő felnőtt fején.
A jókora hátsó légterelő műanyagja csak kevéssé ellenálló - így valószínűleg sok gyerkőc ujja nyomán fogja elveszíteni egyik leglátványosabb díszét az autó.














A Lexus pillanatok alatt az egyik legkedvesebb Tomicámmá vált, nem is nagyon kerestem rajta kritizálnivaló részletet. Annak örültem volna, hogyha a Megane méhsejt hűtőrácsát sikerül erre a verdára is felpattintani - tökéletes kiegészítésül szolgálna. De a büdzsé szűkös még egy ilyen kocsinál is.
A Tomicának újra sikerült, ami a hagyományos kisautógyártóknak egyre kevéssé megy - élménnyé tenni egy játékautó birtokbavételét. Domo Arigato Gozaimashite Tomica to Kenzou san!