És persze ott vannak a finomabb perverziók, mint például a Lancia most bemutatandó orbitális gépe, a Beta Montecarlo. Gyerekes vonzalmam az extrém módon szélesített pályaverseny autók iránt az elmúlt időszakban igencsak megerősödött (aminek köszönhetően néhány további írás anyaga, mint például egy japán Silhouette Skyline is a birtokomba került), s ezt a nem is olyan kis testű Bétának köszönhetem.
A Lancia középmotoros kupéja 1975-ben mutatkozott e, amihez 1979-ben csatlakozott a Group 5 osztályban indított, 1.5 literes, 400 lóerős turbómotorral szerelt versenykivitel. A hatalmas(nak tűnő) fenevad elvitte az 1980-as és 1981-es FIA Világbajnoki kupát osztályában, és aranyat szerzett a legyőzhetetlen Porschékkal elárasztott a Német bajnokságban is 1980-ban. Az ő alapjaira épült a másik Lancia-legenda, a 037-es rallye szörnyeteg is - naná, hogy imádom ezt a vasat!
 |
| 1980 Lancia Beta Montecarlo Turbo Gr.5 - hát nem gyönyörű? (Forrás) |
Kiegészítés: igazándiból nem kedvelem az 1/43-nál nagyobb méretarányt - már ami a modellautókat illeti. Rengeteg helyet foglalnak, drágák és valamiért nem okoz olyan örömet a birtoklásuk, mint egy 1/64-es tücsöké. Persze vannak ilyen méretben is autóim, sőt, az egész modellautó gyűjtésem alapja egy '97-ben vásárolt 1/24-es Bburago Cobra kit volt - mégsem ez a fő irányvonalam a gyűjtésben. A makettok már más tészta, ott alap az 1/24 a magam bumszli felnőttkezemmel való építéséhez.
Szóval engem is meglepett kicsit, hogy az ebayen rácsaptam a fényképen gyanúsan kopottnak tűnő dobozú, Polistil gyártmányú Martini matricás Montecarlo Turbóra. Mégsem tudtam ellenállni, hogy beszerváljam - amikor pedig megjött a csomag, rögtön tudtam: helyesen döntöttem.
 |
| Reklámfotó az autóról (Forrás) |
Bár a papírdobozról a Decails for you felírat második fele hiányzott, más problémát nem láttam. Sőt, e hibától eltekintve a piros, vékony fóliaablakos csomagolás sértetlenül átvászelte a kiadása óta eltelt évtizedeket. "Akkor a matricákkal lesz gond" - aggódtam továbbra is magamban. De nem, az autót kiemelve és körbeforgatva, rögtön láttam, hogy minden matrica a helyén van, nem akar lejönni. Sőt, még a matricák eredeti kártyája is a dobozban volt. Nem is nagyon vettem ki a dobozából az átvétel óta, nehogy egy ügyetlen mozdulatommal kárt okozzak ebben a szépségben.
 |
| Kicsit kopott doboz, nagyon nyolcvanas évek feeling |
Mit is mondtam az előbb? Szépség??? Ez csak vicc lehet, ha egy olyan modellautóról beszélünk, amelynek a hűtőmaszkja és lámpái is matricaként vannak az orrára ragasztva? Abban a korban, amikor már egy Minichamps kidolgozottsága is alulról súrolja a közepes kategóriát, hogyan lehet szépnek nevezni egy ilyen rettenetet?
 |
| Egyszerű, mint a faék, szögletes - és gyönyörű. Igen, az. |
Elmondom. A Polistil sosem arról volt híres, különösebben részletes, vagy überigényes autókat kreált volna. Azt sem mondhatnám, hogy gagyi volt, inkább megfelelt a hetvenes-nyolcvanas évek elvárásainak. Az akkori idők gyerekjáték-elvárásainak - hisz ne feledjük, ezek a járgányokat inkább gyerekkezekbe szánták, mint a gyűjtők nagyítói alá. Kívánatos darabokká a gyártásuk óta eltelt húsz-harminc éve tette őket, ahogyan az ötvenes évek ablakplexi nélküli, mai szemmel roppant egyszerűnek tűnő Mokóit. Bevallom, nekem jottányi ellenérzésem nem volt a baltával faragott részletek, vagy éppen a megénekelt matrica-orral szemben. Inkább széles mosolyt csaltak az arcomra a gyerekkoromból ismerős megoldások, és nehéz volt ellenállnom a kísértésnek, hogy brümmögve gurítsam végig a szőnyegen. Márpedig - bevallja az ember, vagy sem - a gyermekkor "mecsizésének" felidézése a modellek gyűjtésének egyik fő indoka - amit persze kiegészítünk, vagy inkább megmagyarázunk az autók iránti szeretettel, a részletek kidolgozásának élvezetével és egyéb kamu szöveggel.
Megkapó, milyen jól visszaadják a versenyfelnik hangulatát a rémegyszerű műanyag kerekek - egyáltalán, az egész autónak jól áll az értő gyűjtők által sokat ostorozott egyszerűség és darabosság. Hitelesebb lesz tőle a kocsi.
 |
| Agresszív kiállás |
 |
| Szigorú tekintet |
 |
| Kocka hátsó |
Nem mondhatom, hogy racionálisan nézve gyűjteményem legfontosabb darabja a Polistil 1/25-ös Lanciája. Sokkal értékesebb, finomabban kidolgozott és ritkább autóim vannak szétszórva vitrinekben, vagy épp dobozokba rejtve. Valahogy mégis a legmagasabb helyre tettem az autók közt, úgy, hogy reggel ébredéskor pont rá pillantok a szekrény tetején. A Béta teszt eredménye nem kétséges: ez a mérete miatt elvileg kieső, egyszerű és gyerekes játékautó egyértelműen a személyes kedvenceim közé került, már abban a szent pillanatban, ahogy megpillantottam az árverésen. S hogy felülmúlhatja ezt egy kisebb, mégis részletesebb 1/43-as testvér? Nos, ezt még ki kell derítenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.