Igazán Limitált Kiadás

Nem szégyellem bevallani, kisautó bevásárlásaim során gyakran adnak inspirációt a különböző magyar és nemzetközi blogok. A "Több szem többet lát" elve hozzásegített már sok olyan kis kedvencemhez, amelyre magamtól nem gondoltam, s még kevésbé találtam volna.

Az autó és a hitelesítő forgács

Így volt az Auto World által kiadott True L.E. sorozattal, amelyre Sam.Joe bejegyzése hívta fel a figyelmem a Matchboxmemorieson. Bár a limitált kiadást körülvevő propagandáról nem nyilatkozott túl pozitívan a cikk egyik hozzászólója sem - s nekem is voltak kételyeim - egyvalami mégsem hagyott nyugodni. Az a fránya, műanyag tokba zárt fémforgács. Az, hogy egy műhely padlójáról egy-két órás munka után simán össze lehet söpörni a promócióban a szerszám megsemmisítésének bizonyítékaként mellékelt fémforgácsot, elég egyértelmű. (Elképzeltem a jelenetet: Tom Lowe, az Auto World cég atyja belép a kínai spiáteröntöde szerszámjavító műhelyébe, ad 1000 jüant a szolgálatban lévő Fu-Si marósnak másfél kilogramm fémforgácsért, és félmosollyal a szája szélén átsétál a csomagolóüzembe, ahol már pattintják is be a műanyag buborékba a szorgos munkáskezek.) Az a felmerülő kérdés is megfontolásra késztetett, hogy az AW korábbi, pályaautó Challengerének szerszámát vajon felhasználhatták-e a limitált kiadás elkészítésekor?
Mégis, egykori szerszám -és gépgyártó fémforgácsolóként nagyon megfogott az ötlet - szeretem látni, amikor a felhasználónak, ha csak utalásszerűen is, de megmutatják, miből lesz a termék.

Auto World 1/64 Dodge Challenger Slotcar - előzmény?

Szóval nem sokkal később már az ebayen kutattam az autók után, ahol az irreális árak mellett sikerült viszonylag elviselhető összegért - ha jól emlékszem 20-25 dollár körül - találnom a nekem tetsző fekete kivitelből, ami az egyik leggyakoribb, a maga 5000 darabos szériájában.
Megérkezése után azonnal szétkaptam a dobozát, mint floki a lábtörlőt... S a csomag napvilágra kerültekor ugyanúgy morogtam, mint a derék házörző a kertbe tévedő macskára.
A csomagolása olyan bazári, amilyen csak egy Kínában készült amerikai termék lehet. Egy lépés távolságról még igényes és szép, azután közelebb lép az ember fia, s elkezdi lehámozni a rétegeket, mint Shrek hagymájáról. A kisautó pedig hasonlóképp büdös, mint az a hagyma. Az átlátszó műanyag védőtok alatt egyszerű, fényes papírból hajtogatott doboz, s benne hasonlóan fényes piedesztálon a kisautó (miközben az M2 jóval olcsóbban műanyag talapzatot ad) és a büszke 1 of 5000 Period felirat - mögötte pedig kerek kapszulában a neves forgácsdarab. És nagyjából ennyi mindaz az extra, ami miatt egy hasonló minőségű Greenlight Black Bandit Challenger árának három-négyszeresét kéri el Mr. Lowe az autóért.

True L.E. Dodge Challenger Wide Body 1 of 5000

True L.E. Dodge Challenger Wide Body 1 of 3000

Közelebbről nézve azért megfogható némi indoklása a magas árnak: a motorháztető nyílik, s alatta a piros hengerfejes V8-as impozáns látvány. Akárcsak a kéttónusú, fekete alapon graffitszürke betétekkel díszített festés, valamint a kifejezetten szép custom felnik. Így már egy hangyányit a GL / JL szériák fölé helyezhető az autó, mondjuk egy átmeneti modellnek a Tomica Limited és a Limited Vintage sorozatok kivitelezése közé: nagyon szép, kellemes részletekkel (mint a különálló műanyag első és hátsó lámpák, illetve a szintén külön hűtőmaszk betét), valamint kevéssé sikerült részletekkel (A kilincsek például nem túl határozott kontúrúak, mintha megkopott volna az öntőszerszám betétjét készítő tömbszikra rézdarab. Fény felé fordítva persze kiderül, hogy minden rendben van a formával, de az első hatás nem túl meggyőző.)

A fekete-szürke Challenger ezek után visszakerült a dobozba - a papír piedesztálról csak a rögzítő műanyagzsineget kibogozva lehetett volna leszedni, amit nem akartam - s feltétetett a polcra. Január óta pihent ott, ám motoszkált a gondolat - meg kellene nézni közelebbről is a kis gépet, hogyan gurulnak azok a szépen részletezett abroncsokba bujtatott kerekek? Hogy mutat napfényben, saját kerekein állva az Igazán Limitált Challenger? Az ebayre pillantva észrevettem, hogy az autó ára nagyot zuhant a hónapok alatt - bár egy-egy extrém cádula fityegett még a virtuális szélben, a ritkább, 3000 darabos ezüst példányhoz már tíz dollár alatt hozzá lehetett jutni. Nosza, nem is gondolkoztam sokat, kapásból kettőt rendeltem be a kisautóból áprilisban - amely összeg kevesebb volt, mint januárban az egyetlen Challenger ára... Érezhető, hogy nem jött be a lépés az Auto World-nek - már csak azért is, mert a beharangozott Henessey Camaro és Callaway Corvette szériáknak még se híre, se hamva és az oldal sem frissült a debütálás óta...

Nyitva és csukva. Impozáns a kicsike.

Minden oldalról jól mutat

Akárhogy is, az április elején megrendelt és kifizetett kisautók június elején érkeztek meg, kalandos úton - hálás köszönet a Magyar Postának, s a NAV-nak az együttműködésért. Mindenesetre egy havi postára járkálás, kérdezősködés és több tucat telefonhívás és e-mail megírása után végre kezemben volt az értesítő, mely szerint átvehetem a csomagom a postán - az értesítőt, mint utolsó figyelmeztetést kaptam, hiszen már egy hónapja nem tudtak elérni a derék kézbesítők... Egy kevés meditáció és néhány Omm mani padme hum elmondása után végül átvettem a csomagot, és kibonthattam a kis ezüst-fekete járgányt.

Életkép

Kedves Tom Lowe, egy javaslat innen Kelet-Európa szívéből: ha legközelebb rögzíteni szeretné az autót, kérem ne műanyag zsinórral, azt a 0,8 mm átmérőjű tengelyek fölött átvetve tegye! Miután a feszesre húzott, s emiatt a tengelyek deformációja nélkül szinte kihúzhatatlan zsinórokat eltávolítottam, a padlóra tettem az autót, megnézni hogyan gurul. Nos, maradjunk annyiban, nem lesz a Hot Wheels ellenfele a kis jószág.
Persze nem játéknak találták ki az autót, így ezt megbocsájtom neki - már csak azért is, mert az igen részletes és szépen kifestett alváz lecsavarozható (végre-végre nem szegecselt). Belül viszont újabb meglepetés várt: a belső tér műanyaga szegecselve van a karosszériához! Ki érti ezt? A szét-és összeszerelés mindenesetre módosított annyit az alváz-kasztni viszonyán, hogy a kisautó már egész kellemesen gurítható; így, akárcsak  egykoron a Daciánknak, a háztáji bütykölés sokat javított a minőségérzeten.

A Challenger alja - kifejezetten részletes és szép. Plusz pont a csavarozott alvázért!

Az alváz csavarozva, a belsőtér szegecselve van. Mi ebben a logika?

Végül elmúlt az a kellemetlen érzés is, hogy orbitális átverés ez a magas áron kínált limitált kiadás - igaz ez kevéssé köszönhető a gyártó cégnek, mint inkább a Sors akaratának - vagyis a piaci helyzetnek. Nagyon úgy tűnik pillanatnyilag, hogy Mr. Lowe széleskasztnis Challengere a vállalkozás egyetlen kiadott autója marad, s mint ilyen, idővel felértékelődhet a gyűjtőknél. Így pedig már üzleti szempontból sem volt rossz a három példány beszerzése - amelyekhez még a fehér-fekete verziót szeretném társítani, bár a tengerentúli szállítások pontosságát figyelembe véve ez már több, mint merész vállalkozás lesz. A legritkább, mindössze 1500 darabos narancssárga verzió valószínűleg már most nagy értéket képvisel, hiszen egyetlen példány sem fellelhető belőle.

A négy Challenger

 S hogy milyen modellként a True L.E. Dodge Challenger Wide Body? Méretarányában jó felső-középkategóriásként jellemezném, összességében részletes kidolgozással, egy-két fura elemmel (mint a csomagolása és az autó rögzítése). Ha valaki szereti az amerikai autókat, s egy különleges, nem mindenki által birtokolt modellre vágyik, annak nyugodt szívvel ajánlom. Ha azonban igazi ritkaságra vágyna a gyűjtő, vagy éppen a kiemelkedő minőséget keresi, nos annak marad a japán gyártók, vagy a szinte láthatatlan manufaktúrák kisszériás, méregdrága modelljeinek szemezgetése.