Miután ukrán barátaim jelezték, hogy kézbesítették Csabinak a levágott lófejet, amit az 1/18-as Bburago Fiat 500-as cikkért voltam kénytelen küldeni, gondolkodóba estem.
Valóban igaza lehet; a mostanában családi és anyagi nyugvópontra kerülő felnőtt modellgyűjtők jelentős részének egyik kiindulópontja lehetett a Bburago. Hiszen akkoriban, az ősidőkben, mikor még a Dinoszauruszok sem törtek ki a Jurassic Parkból, a kádári szocializmus és a vadkapitalizmus fordulójának éveiben - Vajon véget ért valaha is az a korszak? - ötlik fel az újabb kérdőjel - a Bburago jelentette a nagybetűs modellautót..
Szóval, emlékszem, tíz-tizenegy éves lehettem, mikor hatalmasra kerekedett szemekkel néztem a Sugár úti trafik kirakatába tett kék Bburago Bugatti Atlanticot. Hónapokon át jártam arra és suliba menet mindig megcsodáltam. Szerettem volna, nagyon, de zűrzavaros idők voltak, megszűnt a gyár (édesapám munkahelye), amit aztán privatizéltek,de ez már nem számított sokat. Pénz nuku, lehetőség nuku. Elég az hozzá, hogy nem lett sosem Bburago Atlanticom. Igaz, felnőtt fejjel bepótoltam ezt az űrt ritka Rio, valamivel kevéssé ritka Solido és a kihagyhatatlan ezüst-Atlas T55-ösökkel, de... Megmaradt a szép kék vas hiánya.
Az első nagy Bburagom egy 1/24-es Cobra kit volt, amit sok évvel később, '97 legvégén vettem. Ez volt valódi modellgyűjtésem első darabja, a gyerekkori Matchboxok és más kisautók mind elvesztek az idők során. Hamarosan követte néhány 1/43-as kisöccse - a Lancia Delta S4 és a kékcsíkos Dodge Viper mai napig megvannak - és 1/24-es testvére. És lassan elkezdődött a kisautók második felfedezése a gyermekkor után.
Hosszas bevezetőm arra szolgált, hogy megpróbáljak ésszerű magyarázatot találni, miért kattantam rá a Karácsony előtt az áruházakat elöntő 1/32-es Bburago Street Classics sorozatára, melyből kapásból hármat be is szerváltam - kettőt magamnak, egyet pedig ajándékba. Pedig a három autó áráért felnőtt ízlésemhez közelebb állót és jobb minőségűt is kaphattam volna. Mégis, valamiért meg kellett vennem ezt a BMW 2002 tii-t, pedig...
Pedig elég messze áll mindentől, amit minőségi modellautónak hívunk, a méretaránya pedig riasztó. Persze olasz tervezés - ahogyan Csabi is hangsúlyozta. És budget kínai kivitelezés. Nem akarom túl sokat ekézni a kisautót, a képek magukért beszélnek: rettenetes illesztések az orron - valószínűleg a die-cast szerszám betétei nem lettek rendesen összepasszintva, aminek ellenkezőjére nemsokára mutatok példát - öntési hiba a szélvédőkeretnél, görbe lökhárító, ordítóan tamponnyomásnak látszó tamponnyomások az indexeknél, az ajtók csálén állnak...
Szóval hidegen mérlegelő modellgyűjtő fejjel nem vettem volna meg. Viszont az a gyerkőc, aki 23 éve reménytelenül vágyakozva nézegette a trafik kirakatában a Bburago Atlanticot, na annak nem volt kétsége: Kell ez a BMW, kell neki!
Ahogyan kivittem az alkonyodó péntek délutánban Dobogókő alsó parkolójába a kis Bímert, felfedeztem újra és újra a maga esetlen szépségét. Megtanított újra gyerekként látni a világot, ahogyan a hóban térdepelve fényképeztem. Kit érdekel, mit gondoltak az úton elrobogó autósok? Kit érdekel, mit gondolhatott az a Suzukis, aki nagy gázzal gurult mellém a parkolóban, hogy azután "driftelve" csússzon vissza az aszfaltra? Kit érdekel a világ, ha néhány percre az Alpok útjaira képzelhettem magam elegáns barna öltönyben, amint meghajtom vadonatúj turbós gyönyörűségem? Ki tudja, talán kis fondu is lecsúszott aznap este egy pohár borral valamelyik Gasthaus-ban.
Gyermekjáték? Felnőtt álomverda. Pillanatokra beteljesített elvágyódás és visszatérés a gyermeki játékvilágba, felnőtt képekkel. Na, megéri a gagyi Bburago, vagy sem? :)
Valóban igaza lehet; a mostanában családi és anyagi nyugvópontra kerülő felnőtt modellgyűjtők jelentős részének egyik kiindulópontja lehetett a Bburago. Hiszen akkoriban, az ősidőkben, mikor még a Dinoszauruszok sem törtek ki a Jurassic Parkból, a kádári szocializmus és a vadkapitalizmus fordulójának éveiben - Vajon véget ért valaha is az a korszak? - ötlik fel az újabb kérdőjel - a Bburago jelentette a nagybetűs modellautót..
Szóval, emlékszem, tíz-tizenegy éves lehettem, mikor hatalmasra kerekedett szemekkel néztem a Sugár úti trafik kirakatába tett kék Bburago Bugatti Atlanticot. Hónapokon át jártam arra és suliba menet mindig megcsodáltam. Szerettem volna, nagyon, de zűrzavaros idők voltak, megszűnt a gyár (édesapám munkahelye), amit aztán privatizéltek,de ez már nem számított sokat. Pénz nuku, lehetőség nuku. Elég az hozzá, hogy nem lett sosem Bburago Atlanticom. Igaz, felnőtt fejjel bepótoltam ezt az űrt ritka Rio, valamivel kevéssé ritka Solido és a kihagyhatatlan ezüst-Atlas T55-ösökkel, de... Megmaradt a szép kék vas hiánya.
 |
| De sokszor néztem a kirakatban: 1/24 Bburago Bugatti T55 Atlantic (Forrás) |
Az első nagy Bburagom egy 1/24-es Cobra kit volt, amit sok évvel később, '97 legvégén vettem. Ez volt valódi modellgyűjtésem első darabja, a gyerekkori Matchboxok és más kisautók mind elvesztek az idők során. Hamarosan követte néhány 1/43-as kisöccse - a Lancia Delta S4 és a kékcsíkos Dodge Viper mai napig megvannak - és 1/24-es testvére. És lassan elkezdődött a kisautók második felfedezése a gyermekkor után.
Hosszas bevezetőm arra szolgált, hogy megpróbáljak ésszerű magyarázatot találni, miért kattantam rá a Karácsony előtt az áruházakat elöntő 1/32-es Bburago Street Classics sorozatára, melyből kapásból hármat be is szerváltam - kettőt magamnak, egyet pedig ajándékba. Pedig a három autó áráért felnőtt ízlésemhez közelebb állót és jobb minőségűt is kaphattam volna. Mégis, valamiért meg kellett vennem ezt a BMW 2002 tii-t, pedig...
 |
| Tetszetős - a maga módján |
Pedig elég messze áll mindentől, amit minőségi modellautónak hívunk, a méretaránya pedig riasztó. Persze olasz tervezés - ahogyan Csabi is hangsúlyozta. És budget kínai kivitelezés. Nem akarom túl sokat ekézni a kisautót, a képek magukért beszélnek: rettenetes illesztések az orron - valószínűleg a die-cast szerszám betétei nem lettek rendesen összepasszintva, aminek ellenkezőjére nemsokára mutatok példát - öntési hiba a szélvédőkeretnél, görbe lökhárító, ordítóan tamponnyomásnak látszó tamponnyomások az indexeknél, az ajtók csálén állnak...
 |
| Mindene lóg, semmi sem illeszkedik. Az indexeket mintha ecsettel festették volna |
Szóval hidegen mérlegelő modellgyűjtő fejjel nem vettem volna meg. Viszont az a gyerkőc, aki 23 éve reménytelenül vágyakozva nézegette a trafik kirakatában a Bburago Atlanticot, na annak nem volt kétsége: Kell ez a BMW, kell neki!
 |
| Mégis van bája. Mégis jó ránézni - ha kitakarjuk az irányjelzőket. |
Ahogyan kivittem az alkonyodó péntek délutánban Dobogókő alsó parkolójába a kis Bímert, felfedeztem újra és újra a maga esetlen szépségét. Megtanított újra gyerekként látni a világot, ahogyan a hóban térdepelve fényképeztem. Kit érdekel, mit gondoltak az úton elrobogó autósok? Kit érdekel, mit gondolhatott az a Suzukis, aki nagy gázzal gurult mellém a parkolóban, hogy azután "driftelve" csússzon vissza az aszfaltra? Kit érdekel a világ, ha néhány percre az Alpok útjaira képzelhettem magam elegáns barna öltönyben, amint meghajtom vadonatúj turbós gyönyörűségem? Ki tudja, talán kis fondu is lecsúszott aznap este egy pohár borral valamelyik Gasthaus-ban.
 |
| Piszkos hó, piszkos világ és egy naivan együgyű kisautó |
 |
| A beltér sem túlcifrázott |
Gyermekjáték? Felnőtt álomverda. Pillanatokra beteljesített elvágyódás és visszatérés a gyermeki játékvilágba, felnőtt képekkel. Na, megéri a gagyi Bburago, vagy sem? :)
 |
| Jó éjt |
Nekem az arányai is elég elbaltázottnak tűnnek. Sokkal filigránabb lökhárítók kellenének rá, nem kéne ennyire cápaorrának lennie, mert ez utóbbi miatt az egész olyan, mint amikor egy rajzfilmben satuféket nyom a sofőr.
VálaszTörlés