Skyline a hóban

A Skyline kultusznak három olyan szereplője van, melyet az egyébként a brandért rajongók sem vesznek kutyába. Az első az ős-Skyline, a Prince sokak szerint Moszkvicsforma (szerintem inkább korabeli Opelekre hajazó) szériája.
A második ilyen a Giovanni Michelotti tervezte BLRA-3 kupé, amelynek nyújtott arányai és a hátsó kerékjáratból induló ív a későbbi nagy legendák formatervébe ivódtak.
És végül a csodás Kenmery-t követő KHGC210 / 211 kupéja, az egyszerűen csak Japan Skyline-nak nevezett 2000 GT-ES.

Az autó, amelyik magán viselte a hetvenes évek fáradt dizájnját, a CAD-es rajzolás egyszerűsítési kényszerét és a Skyline széria kifáradását. Más baj nincs vele; egyszerűen láthatatlanságba burkolódzik, jól rejtve értékeit. Az olajválság elsöpörte a brutális erejű GT-R-t, az előző szériából alig 197 darab készült. A Kenmeryt követő sorba már az évtized új csodája, a turbófeltöltővel mérgesített motor jutott, melyet Turbo GT-E, illetve GT-ES néven forgalmaztak. A 143 lovas feltöltős változat viszonylag erős volt, de nem viselte magán elődjeinek karakterét; a '77-es 210-es széria egyenesen szörnyű volt a dupla kerek fényszórókkal, míg a módosított, harmónikusabb vonalvezetésű '79-es 211-es egyszerűen csak... túl hétköznapi.
Valamiért mégis vonz a fekete-arany autó; szeretem, ha az értékeit nem hirdeti valami fennhangon. Elég, ha  az ismeri, akinek dolga van vele.

Szürkületi zóna - pedig ez is Skyline (Forrás)

Az 1/43-as DISM kisautók tökéletesen illenek ebbe a világképe, a különös vonzalmak sorába. A márka az Aoshima csoporthoz tartozik, melyről idehaza - de nagyjából a világ egészében - legfeljebb jó minőségű 1/24-es makettjei révén hallhatott valaki. Pedig jelen vannak ők az 1/64-esek közt is, ahol elsősorban tuningolható bosozoku verdáikkal vívtak ki elismerést a japán modellgyűjtők közt.
1/43-ban DISM néven képviselteti magát a cég, felvonultatva a D1 driftbajnokság bajnokaitól a körzeti rendőrautókig sokféle verdát. Közös pontjuk a kiemelkedő minőség, és a nem feltétlenül gajdzsin-kompatibilis témaválasztás. 

A magam fekete autója, egy 1980-as (tehát már HGC211-es) Nissan Skyline 2000 Turbo GT-E S, a legjobban mutató éjfekete / arany festésű karosszériával.

Jól áll a hóban

A kasztni japános precizitással van kialakítva, részletessége már-már Kyosho-verő. Mondjuk úgy, hogy a Minichamps-szel szemben sem indulna esélytelenül a kisautó. A festések és tamponnyomások abszolút a helyükön vannak, nem tudok belekötni. Mind a feliratok, mind a logók (piros S a hűtőmaszkon), mind a ködlámpák és az indexek is tökéletesek A kerekek élethűek (igaz itt találtam az egyetlen tampózási hibát is: az egyik központi-anya imitáció piros pöttye kicsit elcsúszott a tengelytől), a visszapillantó tükrök ezüst betétet kaptak - a saját példányomról sajnos leesett a jobb oldali tüköré. Az ablakok vákuum-formázottak a modern akril/plexi szélvédőkkel szemben, de ez csak annyiban érződik, hogy eléggé torzítanak. Viszont jóval olcsóbban szerszámozhatók és gyárthatók, mint az utóbbiak - ez a szempont sem hagyható figyelmen kívül. Másrészt van két apróság, melyek nem nagyon szoktak ebben a méretarányban feltűnni.

Egyrészt az első kerekek kormányozhatók. Másrészt, LED világítása van, gyárilag. Berosálsz vazze, működik, elől-hátul!

Csak szabályosan, lámpákkal

Szóval ilyen a DISM 1/43-asa - ismeretlenül csodálatos járgány, akárcsak az általa megformált eredeti, a névtelen Skyline. Már alig várom következő japán csomagom, benne a már emlegetett D1 driftbajnok Silviával. De ez már egy másik történet lesz.