Kretén autós bevásárlásaim ismertek kis körünk tagjai közt. Most azonban az Európában szinte senki által nem keresett kisautók közt is különlegesnek számító kincset találtam - talán a Go!Go! Tomica Facebook oldalán, amely a távol-keleti kisautógyűjtők egyik szentélyévé nőtte ki magát mára. Mostanra azonban nem lelem a bejegyzést, ha megveszekedek sem...
Akárhogy is, egy egzotikus autó érkezett nemrégiben, a modellgyűjtők egy meglehetősen homályos területéről, amely terület azonban az utóbbi években látványos expanzióba kezdett mind a rajongók, mind a gyártók oldaláról. Ez a terület Kína, és az ő autógyártása.
Az oroszországban Kecskének becézett UAZ 469-as a legtöbb modellgyűjtő számára ismerős lehet. Valószínűleg legtöbbünknek van / fogott már kezébe / akart venni a klasszikus szovjet Агат-М gyár nehéz vasaiból, vagy éppen a Delprado kisebb súlyú, ám hozzá képest kifejezetten jól kidolgozott Retróautós sorából.
Az már kevéssé ismert, hogy a 469-es gyártása nem a Szovjetúnióban, hanem Kínában indult be a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a Beijing (vagyis Peking) autógyár sorain. Hogy hogyan kerültek az orosz Bakkecske tervei az akkoriban nem olyan baráti országba - nos arról halovány dunsztom sincs. Azonban tény, hogy a Beijing BJ 212 névre keresztelt katonai terepjáró korábban rendszerbe került Ázsiában, mint az UAZ-nál.
A lassan (újra)éledő kínai nemzeti büszkeség jegyében természetesen megjelent az autó a hazai modellgyártók kínálatában is a legnagyobbaktól a kisebb méretarányokig számos verzióban. Nem hagyhatta ki ezt a ziccert a számomra kiolvashatatlan pinyin írásjelekkel meghatározott gyártó sem, aki kegyesen a Carfansclub weboldalát latin betűkkel elérhetővé tette a dobozán. Innen a Google-fordító segedelmével kiderült, hogy a Guanghzhou Dongxiao Klasszikus Hazai Könnyűfém Autómodellek sorozatába tartozik.
Az 1/60-as méretarányú autó az eladója - és Ferkó barátom szerint is Tomica stílusú. Számomra ebből nem sok jött át; a doboza arányaiban ugyan a japán gyártóét idézi, de nagyobb annál, s a minősége is jóval gyengébb. A dizájn annyiban Tomicás, hogy a főszerepet itt is a megformált autó és mellette a céglogó játssza.
A puha papíros dobozból a kínai rendőrség kék-fehérjét magán viselő autót kivéve azonban Japánból hamar a hetvenes-nyolcvanas évek k-európai szocializmusába csöppenünk, ahol a gyermekek kisautók iránti növekvő igényét a legújabb ötéves terv direktívái szerint igyekezett kielégíteni a bázakuruttyi Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet második fröccsöntő üzemága - az első üzletág a falu Zokogó Majom kocsmája volt, a dolgozó nép javulására.
Szóval eléggé baltával faragott a kis spiáter, s emiatt roppant bájos is a maga módján. A kialakítása nagyon rendben van, látszik, hogy modern technológiával készült a kisautó szerszámozása; a Beijing jellemzői kiválóan láthatóak, az élek és a karosszéria bordái határozottak. Némi gikszert a szélvédőnél látok, ami deformáltnak tűnik. Sérülés híján ez gyártási sajátosság lehet, valószínűleg az öntőszerszámban nem tudták másként megoldani a forma nyitását, mint egy kis "hajlítással". Egye kavics, nem rovom fel nekik. Mint ahogyan nem rovom fel a szélvédő hiányát sem - ugyanis műanyagot a kisautón csak a kerekeknél látni. Nemcsak a karosszéria, de az alvázzal együtt elkészített belsőtér, beleértve a bukókeretet, a meglepően szép formájú üléseket, a pizzaforma kormányt, de még a csomagtérbe dobott bólyákat is.
A terepgumikba szerelt kerekek a 8-dot Matchbox kerék teherautó verziójára hajaznak, feketére fújva kifejezetten jól mutatnak. Némi mozgástere is van a keréknek, de arra nem mernék megesküdni, hogy valóban rugózik-e, vagy csak a tengelyt görbítem lelkesen. Nem is próbálgatom túl sokat.
A karosszéria megvalósítását tehát 8/10-re osztályoznám, amit a tamponnyomásról már nem mondhatunk el. Az első lámpák ezüst, a hátsó lámpák piros plecsnit kaptak, amelyeket hotwheelses pontossággal pozicionáltak. A festésével túl nagy gond egyébként nincs, bár a kék sáv nem mindenhol fed tökéletesen.
Konklúzió: Messze van még a Tomica színvonaltól a Pekingi kecske, igaz látszik az igyekezet a japán minőség elérésében. A kis Beijing minden bájos furcsaságával együtt felkerült orosz féltestvérei közé a polcra. S az olvasók biztosra vehetik, hogy nem ő lesz az egyetlen kínai domestic kisautó a Modelfreaks lapján - a következő bemutató egy jóval impozánsabb példánnyal fog jelentkezni a vörös sárkányok fészkéből.
Akárhogy is, egy egzotikus autó érkezett nemrégiben, a modellgyűjtők egy meglehetősen homályos területéről, amely terület azonban az utóbbi években látványos expanzióba kezdett mind a rajongók, mind a gyártók oldaláról. Ez a terület Kína, és az ő autógyártása.
Az oroszországban Kecskének becézett UAZ 469-as a legtöbb modellgyűjtő számára ismerős lehet. Valószínűleg legtöbbünknek van / fogott már kezébe / akart venni a klasszikus szovjet Агат-М gyár nehéz vasaiból, vagy éppen a Delprado kisebb súlyú, ám hozzá képest kifejezetten jól kidolgozott Retróautós sorából.
Az már kevéssé ismert, hogy a 469-es gyártása nem a Szovjetúnióban, hanem Kínában indult be a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a Beijing (vagyis Peking) autógyár sorain. Hogy hogyan kerültek az orosz Bakkecske tervei az akkoriban nem olyan baráti országba - nos arról halovány dunsztom sincs. Azonban tény, hogy a Beijing BJ 212 névre keresztelt katonai terepjáró korábban rendszerbe került Ázsiában, mint az UAZ-nál.
Nihao Tovaris! Hogy ityeg? |
A lassan (újra)éledő kínai nemzeti büszkeség jegyében természetesen megjelent az autó a hazai modellgyártók kínálatában is a legnagyobbaktól a kisebb méretarányokig számos verzióban. Nem hagyhatta ki ezt a ziccert a számomra kiolvashatatlan pinyin írásjelekkel meghatározott gyártó sem, aki kegyesen a Carfansclub weboldalát latin betűkkel elérhetővé tette a dobozán. Innen a Google-fordító segedelmével kiderült, hogy a Guanghzhou Dongxiao Klasszikus Hazai Könnyűfém Autómodellek sorozatába tartozik.
Az 1/60-as méretarányú autó az eladója - és Ferkó barátom szerint is Tomica stílusú. Számomra ebből nem sok jött át; a doboza arányaiban ugyan a japán gyártóét idézi, de nagyobb annál, s a minősége is jóval gyengébb. A dizájn annyiban Tomicás, hogy a főszerepet itt is a megformált autó és mellette a céglogó játssza.
Carfansclub Beijing BJ212 doboza - a zöld katonai verzióra még pályázom |
A puha papíros dobozból a kínai rendőrség kék-fehérjét magán viselő autót kivéve azonban Japánból hamar a hetvenes-nyolcvanas évek k-európai szocializmusába csöppenünk, ahol a gyermekek kisautók iránti növekvő igényét a legújabb ötéves terv direktívái szerint igyekezett kielégíteni a bázakuruttyi Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet második fröccsöntő üzemága - az első üzletág a falu Zokogó Majom kocsmája volt, a dolgozó nép javulására.
Egyszerű mint a faék - a festés és tampózás hibái feltűnőek, de nem vészesek |
Szóval eléggé baltával faragott a kis spiáter, s emiatt roppant bájos is a maga módján. A kialakítása nagyon rendben van, látszik, hogy modern technológiával készült a kisautó szerszámozása; a Beijing jellemzői kiválóan láthatóak, az élek és a karosszéria bordái határozottak. Némi gikszert a szélvédőnél látok, ami deformáltnak tűnik. Sérülés híján ez gyártási sajátosság lehet, valószínűleg az öntőszerszámban nem tudták másként megoldani a forma nyitását, mint egy kis "hajlítással". Egye kavics, nem rovom fel nekik. Mint ahogyan nem rovom fel a szélvédő hiányát sem - ugyanis műanyagot a kisautón csak a kerekeknél látni. Nemcsak a karosszéria, de az alvázzal együtt elkészített belsőtér, beleértve a bukókeretet, a meglepően szép formájú üléseket, a pizzaforma kormányt, de még a csomagtérbe dobott bólyákat is.
A kerekek kivételével minden fémből készült |
A terepgumikba szerelt kerekek a 8-dot Matchbox kerék teherautó verziójára hajaznak, feketére fújva kifejezetten jól mutatnak. Némi mozgástere is van a keréknek, de arra nem mernék megesküdni, hogy valóban rugózik-e, vagy csak a tengelyt görbítem lelkesen. Nem is próbálgatom túl sokat.
A karosszéria megvalósítását tehát 8/10-re osztályoznám, amit a tamponnyomásról már nem mondhatunk el. Az első lámpák ezüst, a hátsó lámpák piros plecsnit kaptak, amelyeket hotwheelses pontossággal pozicionáltak. A festésével túl nagy gond egyébként nincs, bár a kék sáv nem mindenhol fed tökéletesen.
Az UAZ mellett valósággal kifinomultnak hat a kis Beijing |
Konklúzió: Messze van még a Tomica színvonaltól a Pekingi kecske, igaz látszik az igyekezet a japán minőség elérésében. A kis Beijing minden bájos furcsaságával együtt felkerült orosz féltestvérei közé a polcra. S az olvasók biztosra vehetik, hogy nem ő lesz az egyetlen kínai domestic kisautó a Modelfreaks lapján - a következő bemutató egy jóval impozánsabb példánnyal fog jelentkezni a vörös sárkányok fészkéből.
A tampózás minősége nagyon le lett húzva HW szintre, pedig inkább a Tomica-hoz közelít, mind megoldásában, mind minőségben. A Tomica taxijai, és rendőrautói szinte teljesen ugyan ezt a minőségi szintet hozzák. Ettől eltekintve is szinte minden arra utal hogy a know how-t a Tomicától vették, tanulták. Az egyszerű, de precíz fémkaszni, az egyszerű de mégis mutatós felnik, a tampózás, és az a bumfordi báj, ami a Tomicára jellemző megtalálható itt is.
VálaszTörlésA Tomicás bumfordi bájjal egyetértek, s ezzel kapcsolatban el tudom képzelni a gyártási módszer átvételét.
VálaszTörlésA tamponnyomás azonban messze van a Tomicáétól; az első indexek megfolytak és hátsó lámpa mellett is megszóródott kicsit a festés. Ez még nem az a minőség. Persze ők sem hülyék, hamar meg fogják tanulni.
Láttunk már rosszabbat is. Szélvédőt meg tudsz neki készíteni egy kis átlátszó műanyaglapkából. ;-)
VálaszTörlésVétek lenne egy ilyen kincset elrondítani :)
Törlés