Hűvös német - 1/18 Anson BMW 635 CSi

Jól megérdemelt nyári vakációnk után őszies hangulattal és egy klasszikus német verdával térünk vissza.

Hűvös, bár kissé tengerimalacosan pisze tekintet: Ja, bitte?

A BMW E24-es, hétköznapi nevén: 6-os szériája 1976-ban váltotta fel kedvenc bajoromat, az E9-es CS / CSL szériát. A nagy kupéval először a Simlis és a szende - lánykori nevén: Moonlighting - sorozatban találkoztam, ahol a még hajban dús Bruce Willis magánnyomozóként vívta harcát a rosszfiúkkal és a nyomozóiroda szőke tulajdonosával.
Emlékeztetőül, a legendás főcím:

A nem túl nehézsúlyú sorozatból tulajdonképpen csak két dolog maradt meg.
1. Az ezüst BMW 633 CSi - mások szerint 635 CSi.
2. Tinédzserként, feldúlt hormonháztartással bizony nagyon megshepárdoztam volna a szőke Cybillt a lenti BMW ülésein :)
Sok év után újra látva a hölgyet, egyet kell értenem ifjonti önmagammal. Most pedig, a cikk alanyára rátérvén, egy filmrészlet az autóról. Vigyázat, megrázó képsorok következnek!




Bár a BMW 635 CSi sosem volt a modellgyűjtői szenvedélyem fókuszában, időnként azért felszínre került. Először a Kyosho remek 1/64-esei révén kerültem kapcsolatba vele; a következő tervem pedig egy 1/24-es kit beszerzése lett volna. Ám ekkor a sors közbeszólt, és felkínált egy 1/18-as kén Anson modellt; ez ugyan nem a filmbéli ezüst, hanem az autón igencsak jól mutató sötétkék színű volt. Amit pedig a sors felkínál, el kell fogadni, így a kék cápa most már az én gyűjteményemben úszkál.

Bevallom, nagyon örültem a hétvégi esős időnek; ehhez az autóhoz nem illik a koraőszi napsütés. Nem, a nagy bímernek felhős ég és az eső áll jól.

Az Anson modellekkel egy 2002-es révén ismerkedtem meg, amit hamar megkedveltem. Robusztus, erős felépítésű, súlyos modellek, itt-ott mai szemmel nézve meglehetősen egyszerű részletekkel - a 2002-esemnek nehezen tudom csak megbocsájtani a szerszámzárási sorjás, viszont az összetett szó "cső"-részére utaló formát teljesen nélkülöző kipufogót - de kellemes összképpel bírnak.

A 635-ös is nagyon egyben van; a fényezése gyönyörű, nem látható rajta a cég más modelljeinél többször emlegetett narancsbőr. Igaz némi hullámosságot észrevettem rajta, de azt hiszem ez nem ritka a modernebb és drágább modelleknél sem.
A karosszéria részletesen kidolgozott, különösen tetszenek az ablaktörlő spricnijei és az üzemanyagtöltő ajtajának ujjbeakasztó füle. Másik kedvenc részletem a középen kivezetett dupla kipufogó; szerencsére itt nagyjából megfelelő formája van (bár a külső és belső átmérők koncentricitása hibádzik vagy 0,5 mm-t), de a cső belsejébe még hiányzik két fekete petty, hogy hihető legyen.
A fényszórók közepén látható fekete pontok - gondolom a műanyag elem felfogatását és magát a foncsort szimbolizáló rész ez - kissé furán hatnak, emellett a maszk jobb oldali veséje is el van csúszva picit. De ezeket inkább a makró veszi észre, mint az elfogult szem.

Mivel nem egy mai high end modellről beszélünk, nem veszem zokon az egyszerű, nagyon műanyag belsőteret és a karos ajtónyitást. Már csak azért sem, mert az illesztési hézagok még most sem tűnnek rossznak.

A motortér rendben van - bár ettől a látványtól nem lesz epilepsziás rohamunk

A motortér pont elfogadható alapnak, a motor felismerhető, a formák azonban inkább jelképesek, mint meggyőzőek. Valamikor még nem számított, hogy milyen színű kábelek tekerednek a motorban. elég volt egy motor-szerű műanyag tömb is. A legmegkapóbb részlet a gólyalábak csatlakozási pontja.
A belsőteret fentebb már emlegettem, nem a legszínesebb-szagosabb dolog, amit valaha láttam. A kormányon BMW-matrica, s szintén ragasztva van a műszeregység is. Ez is inkább Bburagót idéző megoldás - viszont korának mércéjével mérve az is kiváló volt.

A csomagtartó, bár nyitható, még az eddigieknél is kevesebb izgalommal csábít - se szőnyeg, se pótkerék, csak a mindent átható germán szürkeség. Viszont az ajtaja, akárcsak a motorházé, vagy rendes ajtók, finoman, de határozottan nyílik és csukódik.

Szóval itt van ez a klasszikussá nemesült kupét megformázó, maga is inkább már klasszikus, mint modern modellautó. A képeit elnézve újra félmosolyra húz a szám - nincs fellángolás, csak a német elegancia egyik példányának birtoklása feletti öröm. Egy hűvös szeptemberi napon ez is elegendő.