Örömautózás - Hot Wheels BMW 2002

Bár sokat ekézem a blogon a Mattel szerelemgyermekeként ajnározott Hot Wheelst és a lelencként nyomorgatott Matchboxot, mégis ezek az autók képezik modellgyűjtésem alapjait. Ha jól sejtem, ezzel nem vagyok egyedül. Ami leginkább fájó pont nekünk, gyűjtőknek, a szélsőségesen ingadozó minőség, a tendencia elcsúszása a valódi, szépen kivitelezett licencelt autóktól a rikító neonfényezésű fantasy rettenetek irányába. Persze a pénz nagy úr - a jobb kivitelezés bonyolultabb szerszámkonstrukciót, gyakoribb karbantartást, pontosabb és részletesebb tamponnyomást követel - ezek pedig pénzbe kerülnek. Ráadásul a licenc a pénzen felüli megkötéseket is jelenthet - ragaszkodni kell a valós dizájnhoz, sokszor színekhez, kerekekhez. Vagyis: nem feltétlenül éri meg valóban igényes kisautót gyártani a tömegeknek.

Új vas a városban: Hot Wheels BMW 2002

A Hot Wheels huszárosan oldja meg a kérdést, hiszen ők már eredetileg is az amerikai izomautók elkötelezettjei voltak, s aktuális soruk nagyrészt e jól bejáratott témára épül. Így viszonylag egyszerű változatokkal is magasan tartják az érdeklődést a fő sorukban. Ehhez jön még a Ferrari modellek licence, amellyel sarokba szorítanak minden, e területre tévedő gyártót - talán a Kyosho az egyetlen, amelyik felveheti velük a kesztyűt a maga nem összeszerelt, tehát makettként eladott 1/64-es szériáival, amelyből már a VIII. második eresztése is kifutott.
Szóval szerencsés helyzetben van a Hot Wheels - annak ellenére is, hogy hatalmas visszaesés következett be idén a cégnél: kellő pénz áll rendelkezésre, hogy olyan verdákat készítsenek, amelyek boldoggá teszik a hozzám hasonló, szőrös szívű gyűjtőket is. Ilyenek voltak a Datsun 510-es, a Hakosuka és Kenmery páros, vagy éppen az AMX Javelin. Ezek a kis kincsek érezhetően örömautók, jutalomjátékok a recolorokba fásult tervezőknek. És bár esetenként kisebb lehet rajtuk a haszon, az arculatjavítás hatása nem fordítható le pénzösszegekre. Hiszen mindenki őket fogja emlegetni, nem a csiricsáré gagyikat.

Bevallom, már azon gondolkodtam, hogy ebayről vegyem meg ezt a fehér-kék szépséget. Nem lett volna túl okos dolog, anyagilag rettentő bukás a többszörös ár, de van, amikor nem megy másként. Szerencsére most megkönyörült rajtam a Gyűjtők Védőszentje és a Müllerbe tévedve fürtökben emelhettem le az akasztókról az idei év egyik legjobban várt Hot Wheelsét: a BMW 2002-t.

A  bliszterből előkerült autó színösszeállítása visszautal az eredeti 2002 tii versenyautóéra, valamint a Motorsport GmbH vörös/lila (vagy sötétkék) /kék színeire. Ez utóbbi a hetvenes évek elején született; a legenda szerint a vörös szín az amerikai Castrol (mások szerint Texaco) olajvállalatot jelképezi, amely az IMSA versenyeken a Batmobile CSL-ek fő szponzora volt. A világoskék Bajorország színe, míg a lila / sötétkék szín a vörös és a kék színek átmenete, a két cég közötti szoros kapcsolatot jelképezte.

BMW 2002 Turbo (Forrás)

BMW 3.0 CSL - Bayern liebt Castrol :) (Forrás)

 A Hot Wheels dizájnerei kiváló munkát végeztek, a versenyfestés korhű, és ízléses. A PIAA, Koni és Momo logók és a hátsó kerékjárat előtt lobogó fekete Hotwheels zászló pont elegendőek a hangulathoz - a Castrolt valószínűleg nem sikerült beszervezni a buliba. Az már csak a japán tampózás minőségéhez szokott szemeimnek zavaró, hogy az orr BMW logója elég gyengén sikeredett.
A karosszéria kidolgozása viszont nagyon rendben van; az élek és ívek szépek, határozottak. A kilincsek, a motorház -és csomagtérfedél, a tanksapka, a lámpák és lökhárítók kontúrjai gyönyörűek. Az első indexek kissé belefolynak a karosszéria ívébe, hűtőmaszkon találtam pici kipattanást és számomra furcsa, hogy a maszk alsó felén határozott vonalú hűtőrács feljebb elhalványodik - nem tudom eldönteni, hogy a festékvastagság változása, vagy az öntőszerszám készítésekor az alul éles, ám a felső részen már elhasználódott és nem elég mélyre járó tömbszikra szerszám okozta ezt.

Minden szögből nézve menő

No, elég az autó kivesézéséből - az apró hibák felett könnyű szemet hunyni, ha egy régi kedvencet forgathat az ember a kezei közt. Az egyik legjobban sikerült HW kereket, az MC5-öst pakolták alá, nem teljes, hanem csak a felni kontúrján futó krómfénnyel. Kiváló választás, tökéletesen illik az autóhoz!
A kék ablakok és halványszürke belsőtér a sportülésekkel guszta részlet, a Tomicásan tepsi kormány már kevésbé az. Alul kellemesen kialakított, ám középen a feliratok miatt megtört hátsókerekes hajtásláncot látni - megmosolyogtató részlet.

Sundown cruise

Jó lett volna tamponnyomást látni a lámpákon, és a hűtőmaszk feketesége is sokat dobott volna az autón - ezekkel már-már Tomica Limited szintet érne el a kis BMW. Persze lehet, hogy a HW gyűjtői kiadásának szánják a fincsi, részletes autót - ha így lesz, az elsők közt fogok rohanni érte az ebay polcaihoz.

Adta magát, hogy összefotózzam a 2002-t a korábban megjelent BMW M3 GT2-es versenyautóval, melynek M-fényezése rárímel elődjéére. Fenemód jól mutatnak együtt: a Turbós szériaautók első példánya és a modern wannabe-racerek kedvenc nyálcsorgatója. Isten hozott nálam, kis bajor!