Olaszok japánból

Az autórajongók kevés százalékát hagyja hidegen a Lancia szupermacsó ralli klaszzikusa, a Delta HF Integrale. Manapság, a kétezres évekeleje- közepének rettent' fura pszichedelikus formavilága csitulásával az autó újra felbukkant a kollektív emlékezetből. Az egyszerű tégla/trapéz forma és az alá rejtett értékek maradandóbbnak tűnnek, mint a modern szupersportkocsik négydimenziós téridő görbületei.
A mi kis Anonim Modelkoholista körünkben is egyetértés uralkodik a Delta szentségét illetően, így én sem hagyhatom ki, hogy ne mutassam meg az 1/64 méretarány legjobbjait a témában.

Izmos Hófehérke vs. Sportos Piroska

Bár nem vagyok a versenyfestés ellensége, valamiért a Deltákból igyekeztem az utcai kiviteleket beszerválni - a szponzormatricák inkább elfedik, mint feltárják az autó különleges karakterét.
A parányok természetesen két japán cég termékei: a már megérdemelten sokat dicsért Kyosho és a gyűjtők látókörének közepére mostanában érkező, alapból versenyautókkal foglalkozó CM's is elkészítette a maga változatát.

Kyosho 1/64 Lancia Delta HF Integrale Evoluzione II

A tokióiak nem tököltek sokat és egyből a Delta "végső", legerősebb változatát küldték harcba olasz autós sorukban. Ez a verda volt minden idők legdurvább utcai Deltája; az új Marelli motorelektronikával 215 lovasra pumpált kétliteres négyhengeres motor hangja bemelegítés után szimfonikus zenekar muzsikájaként szól az autórajongóknak a mai napig.

Az igazi Lancia Delta HF Integrale Evoluzione II 1993 (Forrás)

Az Evo és Evo II verziókból Japánban is került néhány - ahonnan az utóbbi években sorra hozták vissza őket, pótolandó az európai "tunerek" és "utcai versenyzők" által szétbombázott járgányokat. Nos, az egyik hófehér Evo II a legenda szerint as Kyosho vezetőjénél (vagy vezető tervezőjénél) kötött ki.  Az ő javaslatára került bele az utcai változat a cég 1/64-esei közé, aminek pedig őszintén örülök...

A kis fehér szépség hűen hozza a Kyo minőségi színvonalát, az autó lélegzetelállítóan élethű. A hűtőmaszk vörös festése precízen, hiba nélkül a helyén van a ezüst kereten belül, akárcsak a HF logó, az irányjelzők narancssárgája és a kilincsek, valamint a tanksapka fekete pöttyjei. A tamponnyomás precizitásánál csak az Evo II 16 collos könnyűfém kerekeinek másolata hátborzongatóbb. A nem éppen egyszerű formát olyan pontossággal sikerült kialakítani a fröccsöntő szerszámban, hogy mind a tervezője, mind a kivitelezője elismerést érdemelne - ha Magyarországon járna a két sensei, szívesen látom egy túróscsuszára mindkettejüket!

Az még hagyján, hogy a tized-milliméteres lyukak és küllők torzulás, vagy éppen anyaghiány / felesleg nélkül a helyükön vannak, de a kerék térhatása is tökéletes - erre még lentebb visszatérek.
Bár a szín megfogott, az már kevésbé, hogy a fehér inkább takar, mint díszít. Ferkó szerint a festék nagyobb méretaránynál alkalmazott beállításával volt a baj, amit nem adoptáltak 1/64-hez; ehhez nem tudok hozzászólni. Viszont tény, hogy az élek helyenként gömbölyűbbek a kelleténél, ami számomra a túlzott festékvastagság jele.

Megfogva a kis verdát, az első gondolatom az volt: "De szívesen mecsiznék vele!" - amit persze felülír a felnőtt tudat, miszerint itt nem játékról, hanem gyűjtői autóról van szó. De ahogyan a valódi Delta Evo, úgy a kisautó változata is inkább játékra buzdít, mint hűvös távolságtartásra. Így egy gurítás után a biztonságos íróasztalon, már csak azon tűnődöm: vajon miért nem készítette el senki ezt az autót gyufás skatulya méretarányban, játékként?

CM's Lancia Delta HF Integrale

Az olcsóbb, s ár / érték arányban időnként a Kyoshónál is jobbnak bizonyuló CM's a Lancia-Fiat Rallye sorában már ellőtt egy-két nagyágyút - piacra dobták az S4 és a Beta Montecarlo 1/64-es változatát, akárcsak a lehető legtöbb Delta és 037-es versenygépeket.

Lancia Delta HF Integrale (Forrás)

A CM's doboza mindent visz

Nekem mégis ez a vörös utcai változat volt a legáhítottabb vágyam tőlük. A régi Delta formája kevésbé agresszív a Kyoshoénál, híján van mind a szélesítéseknek, mind az Evo II-re jellemző túltengő motorháztető púpnak. Ez az atléta még nincs kigyúrva, csak szálkás. Precizitásban azonban már-már odaver a nagy etalonnak: az autó orra gyönyörűen van kialakítva. Igaz, hogy a lámpák műanyagja fátyolosabb a Kyoshóéhoz képest, viszont a maszk nem ül olyan mélyen, mint a tokiói olaszé, s így nincs is olyan enyhén mélabús bulldog tekintete.Külön kiemelném a ködfényszórók extra műanyagját, a hátsó rendszámkeret kiemelését, valamint a kipufogó ezüst festését, amely ziccert a Kyosho csúnyán kihagyott.

A hátsó lámpák, akárcsak a Kyonál, itt is műanyagból vannak, ám velük ellentétben nem kapott narancssárga tamponnyomást az index. Pedig azzal látványosan kiemelkedne az így a karosszéria színébe olvadó lámpatest.
A jól eltalált fekete festések, amelyből jutott például a visszapillantó tövére, további pluszt jelentenek. Kicsit sajnálom, hogy egyik gyártónak sem jutott eszébe az élethűség kedvéért némi ezüstöt feltenni a tükröket kihangsúlyozandó.

Egyetlen pontot találtam, ahol a konkurencia jobban teljesített: a kerekeknél. A CM's kerekei egyrészt túl nagyok - a HF-nek az Evo II-nél kisebb, 15 collos felnijei voltak, a Kyosho mellé téve mégis ez a verzió tűnik hajszálnyival nagyobbnak. Ráadásul a kerekek tulajdonképpen csak mintás tepsik, térbeli forma nélkül. Látszik a szándék és messziről hihető is, de közelről  A Kyosho kereke a CM's-éhez viszonyítva olyan, mintha a kuglóf formát tennénk a tésztaszaggató mellé. Kár ezért; kialakításában és részletességében bizony verné a tokiói szuper-Deltát a piros; már csak azért is, mert az első ülések mögött jól látható helyet kapott egy pótkerék is.

A belsőtér kidolgozását nehéz kritizálni bármelyik autónál; a CM's ülései egy fokkal hitelesebbnek tűnnek, de a Kyosho belsőterének finom részletei mint a kormány, vagy a műszerfal, pontosabban vannak kidolgozva.
Furcsamód, bár hivatalosan mindkét autó 1/64-es, a CM's tengelytávja majdnem két milliméterrel rövidebb a Kyoshóénál, miközben hossza talán néhány tizeddel marad el tőle. Ezek a furcsa aránytorzulások persze megszokottak ebben a méretben, mégis feltűnő a különbség a két autó közt.
A CM's piroskája veszélyesen jó lett a Kyoshófehérkére nézve - mégis, valamiért az utóbbi az értékesebb és ritkább darab.

A Kyosho blisztert, a CM's vitrint kapott

Szuperdög és egyszerűen szép. Egyikük sem tökéletes.

Akárhogy is, a két kis Japánból jött Olasz megtestesíti mindazt, amiért rajongtak húsz éve, s ami napjainkra is a modellautó gyűjtők féltett kincsévé teszi a parányi Deltákat.