A legutóbbi börzén ismét sikerült beszerválni két ritka Lancia Beta-alapú kisautót (és jövő héten itt az újabb bolhapiac >sóhaj<). Remélem nem unjátok nagyon túlságosan a Beta-filiámat - amelyről már szóltam néhányszor lelkesen -, mert még fog jönni egy-két poszt ezekről a csodásan őrült nyolcvanas évekbéli rakétákról.
A mostani vételek amellett, hogy különleges és viszonylag ritka modellek, rávilágítanak a két gyökeresen eltérő variáns - a rallira szánt 037-es és a hosszútávú versenyeken feltűnő Beta Montecarlo - közti legnagyobb különbségekre. Nézzük is meg őket közelebbről!
Hot Wheels Lancia Rally 037
Az, hogy a HW elkészített egy ilyen legendát, önmagában még nem túl meglepő dolog. Az viszont, hogy 1/43-ban tette mindezt, és a nem túlcizellált alvázon Made in Italy felirat szerepel, már magyarázatot érdemel.
A Mattel még 1969-ben vásárolta be magát a Besana család kisautógyárába, a Mebetoysba, ahonnan a hetvenes években piacra dobta az 1/43-as Gran Toros szériát az USA-ban, míg a Mebetoys márkanév megmaradt egészen 1983-ig. Az 1/24-es, 1/25-ös és 1/18-as modellek gyártását részben a Bburago vette át, míg az 1/43-asokat (és részben 1/24-eseket is) a nyolcvanas években Hot Wheels néven készítetták, köztük a magam Rallye 037-esét is.
A Hot Wheels 037-es nos, finoman fogalmazva is meglehetősen rusztikus darab. A karosszéria formája egyértelműen felismerhető, ám a kialakítás finomsága nagyjából az életlen baltával faragott ajtóéket idézi. Az ablakok akriljából kialakított első -és hátsó lámpák tulajdonképp egészen tetszetősek, bár értelemszerűen jókora illesztési hézagok vannak köztük és a karosszéria közt (főképpen hátul, ahová még egy sávnyi lámpa simán befért volna. Ami megintcsak hiba, hiszen a 037 versenyautónak körlámpái és nem téglalapjai voltak hátul. Az utcai verziónak viszont valóban téglalap alakú hátsó lámpái voltak ). Persze ez a technológia miatt van így, hiszen a lámpákat be kellett pattintani a helyükre, lehetőleg törés nélkül, ami egy tized-milliméteres pontossággal és szoros illesztéssel elkészített lámpapárnál elég esélytelen volt. A hűtőmaszk a belsőtér szürke műanyagját kapta meg, minőségében kissé alulmúlja a lámpákat. Az autó legdurvábban elhanyagolt területe az alváz, ami illeszkedni sem nagyon illeszkedik a karosszériához, s az első légterelő és a hátsó lökhárító kivételével pusztán funkcionális szerepet tölt be: tartja a kerekeket és a belsőtér műanyagját. A kerekek elhelyezése a lehető legegyszerűbb módon, fülekre akasztva történt, elől teljes tengellyel, hátul két féltengellyel. A szegecselés kritikán aluli, ennyire bénán elütött fejeket még a hongkongi illegális másolatok sem kaptak.
Érdekes módon a kerekek egészen jól mutatnak, noha nem is hasonlítanak az eredeti autóéra és a nyolcvanas évek modellautó gyártásának alsó minőségi szegmensét képviselik csak.
A HW 037-es természetesen a jól ismert Martini Racing matricázást kapta meg - merthogy tamponnyomásról ekkoriban ebben a méretarányban és árkategóriában még csak szó sem eshetett. Sajnos a gyártása óta eltelt közel harminc év alatt a matrica ragasztója lassan megadta magát és a Martini-csíkok már kezdenek leválni. Ettől eltekintve azonban kiváló állapotban vészelte át a kisautó az évtizedeket, és egy pillanatot sem gondolkodtam megvételén. Gyerekjátékként elég messze áll a modellautóktól elvárt minőségtől - az összehasonlítás kedvéért melléraktam az átalakításra előkészített, szintén messze nem high-end Altaya 037-esem. Itt látszik, hogy a méretarány sem egészen stimmel. Mégis, minden hibájával együtt egy letűnt kor, az európai modell -és játékautó gyártás utolsó éveinek mementójaként és az egyik legelfuseráltabb Béta-klónként kapott helyet kis gyűjteményemben.
Bburago Lancia Beta Montecarlo
Ő sem gyakori darab, ezért örömmel vettem észre régi jó dílerem, Péter standján árválkodva, igen kedvező áron. A Beta Montecarlo a 037-essel ellentétben nem murvát gyúrni született, hanem hosszútávot futni, s ez meg is látszik rajta. A 037 a Beta Montecarlo műszaki alapjaira épült, a ralliversenyek elvárásainak megfelelően átalakítva; így a két verda között keresni kell a hasonlóságot. Míg a Beta Montecarlo a nagyobb végsebesség elérése érdekében nyújtott, alacsonyabb légellenállású karosszériát kapott, addig a 037 egy igen kompakt felépítményt, hátul a sarkokra tolt kerekekkel, igen fordulékonyra kialakítva.
Ahogyan a két mintaadó autónál, úgy a Bburago-Hot Wheelsnél is fennáll, legalább egy mostohatestvéri rokonság, a Mebetoys gyökerekben. A HW-hez képest viszont az olasz gyártó, amely rányomta bélyegét nemzedékünk autógyűjtésére (nem nagyon ismerek olyan kollégát, akinek gyűjtőszenvedélyében ne lett volna jelen a Bburago) minőségi szintet lépett.
A karosszéria hűen követi a Montecarlo vonalait, minden légbeömlő és él - van belőlük jónéhány - a helyén van és arányos. Az első lámpák a Hot Wheelshez hasonlóan az ablak anyagából készültek - mennyivel szebben mutat ez a zöldeskék árnyalat a HW színtelenjénél. A hátsó lámpákat nemes egyszerűséggel "leszegecselt" fedőlappal tüntették el, alattuk viszont az alváz bepattintási pontjai kaptak helyet - mivel a Bburago alváza nem szegecseléssel illeszkedik a karosszériához.
A hűtőmaszk érdekes módon a belsőtértől és alváztól függetlenül, saját szürke műanyagból készült - eléggé költséghatékonyság-verő megoldás, annak ellenére, hogy tetszetős.
Az alváz a HW-hez hasonlóan funkcionális, noha itt azért már megjelenik díszítőelemként némi futómű imitáció, hátsó kipufogódob és dupla kipufogó is.
A matricázása a Polistil 1/25-ös nagytesóéhoz hasonlóan a 698-as rajtszámot kapta meg, de számos ponton eltér tőle. Mindenesetre nagyon részletes és szép, e téren is mérföldekkel megelőzi az amcsi-olasz féltestvért.
A Bburago Beta Montecarlo egyetlen kirívó hibája talán a hátsó szárny alatti szerszámzárás nagyon csúnya sorjája - a készítő / karbantartó maestrók mintha sziesztázni mentek volna e részlet kialakítása és finomra csiszolása helyett.
Egymás mellé rakva látszik, hogy az elméleti méretarány azonosság mellett korántsem egyforma a két autó mérete. Az elméletileg jóval rövidebb HW 037-es ugyanis pont akkora, mint a jóval hosszabb BB Beta Montecarlo, miközben tengelytávja vagy egy centivel nagyobb. Úgy tűnik, a Bburago kisautója valahol 1/45 körül lehet (erre olvastam utalást másutt is), míg a HW talán az 1/41 - 1/42 méretarányt tartja.
A két kis játékautó egymás mellé állítva mutatja meg, milyen a tisztes iparosmunka és az összecsapott félbóvli. Igaz, ritkaságánál fogva manapság már az utóbbi is egész meglepő árkategóriában mozog.
A kedélyeket megnyugtatandó, még korántsem végeztem a Beta derivatívák kivesézésével - a következő bemutatandó autók viszont már kategóriájuk felső szegmensébe tartoznak.
A mostani vételek amellett, hogy különleges és viszonylag ritka modellek, rávilágítanak a két gyökeresen eltérő variáns - a rallira szánt 037-es és a hosszútávú versenyeken feltűnő Beta Montecarlo - közti legnagyobb különbségekre. Nézzük is meg őket közelebbről!
 |
| Bburago Lancia Beta Montecarlo és Hot Wheels Lancia Rallye 037 |
Hot Wheels Lancia Rally 037
Az, hogy a HW elkészített egy ilyen legendát, önmagában még nem túl meglepő dolog. Az viszont, hogy 1/43-ban tette mindezt, és a nem túlcizellált alvázon Made in Italy felirat szerepel, már magyarázatot érdemel.
A Mattel még 1969-ben vásárolta be magát a Besana család kisautógyárába, a Mebetoysba, ahonnan a hetvenes években piacra dobta az 1/43-as Gran Toros szériát az USA-ban, míg a Mebetoys márkanév megmaradt egészen 1983-ig. Az 1/24-es, 1/25-ös és 1/18-as modellek gyártását részben a Bburago vette át, míg az 1/43-asokat (és részben 1/24-eseket is) a nyolcvanas években Hot Wheels néven készítetták, köztük a magam Rallye 037-esét is.
A Hot Wheels 037-es nos, finoman fogalmazva is meglehetősen rusztikus darab. A karosszéria formája egyértelműen felismerhető, ám a kialakítás finomsága nagyjából az életlen baltával faragott ajtóéket idézi. Az ablakok akriljából kialakított első -és hátsó lámpák tulajdonképp egészen tetszetősek, bár értelemszerűen jókora illesztési hézagok vannak köztük és a karosszéria közt (főképpen hátul, ahová még egy sávnyi lámpa simán befért volna. Ami megintcsak hiba, hiszen a 037 versenyautónak körlámpái és nem téglalapjai voltak hátul. Az utcai verziónak viszont valóban téglalap alakú hátsó lámpái voltak ). Persze ez a technológia miatt van így, hiszen a lámpákat be kellett pattintani a helyükre, lehetőleg törés nélkül, ami egy tized-milliméteres pontossággal és szoros illesztéssel elkészített lámpapárnál elég esélytelen volt. A hűtőmaszk a belsőtér szürke műanyagját kapta meg, minőségében kissé alulmúlja a lámpákat. Az autó legdurvábban elhanyagolt területe az alváz, ami illeszkedni sem nagyon illeszkedik a karosszériához, s az első légterelő és a hátsó lökhárító kivételével pusztán funkcionális szerepet tölt be: tartja a kerekeket és a belsőtér műanyagját. A kerekek elhelyezése a lehető legegyszerűbb módon, fülekre akasztva történt, elől teljes tengellyel, hátul két féltengellyel. A szegecselés kritikán aluli, ennyire bénán elütött fejeket még a hongkongi illegális másolatok sem kaptak.
Érdekes módon a kerekek egészen jól mutatnak, noha nem is hasonlítanak az eredeti autóéra és a nyolcvanas évek modellautó gyártásának alsó minőségi szegmensét képviselik csak.
A HW 037-es természetesen a jól ismert Martini Racing matricázást kapta meg - merthogy tamponnyomásról ekkoriban ebben a méretarányban és árkategóriában még csak szó sem eshetett. Sajnos a gyártása óta eltelt közel harminc év alatt a matrica ragasztója lassan megadta magát és a Martini-csíkok már kezdenek leválni. Ettől eltekintve azonban kiváló állapotban vészelte át a kisautó az évtizedeket, és egy pillanatot sem gondolkodtam megvételén. Gyerekjátékként elég messze áll a modellautóktól elvárt minőségtől - az összehasonlítás kedvéért melléraktam az átalakításra előkészített, szintén messze nem high-end Altaya 037-esem. Itt látszik, hogy a méretarány sem egészen stimmel. Mégis, minden hibájával együtt egy letűnt kor, az európai modell -és játékautó gyártás utolsó éveinek mementójaként és az egyik legelfuseráltabb Béta-klónként kapott helyet kis gyűjteményemben.
 |
| Mintha nem ugyanarról az autóról mintázták volna az Altaya 037-esét |
Bburago Lancia Beta Montecarlo
Ő sem gyakori darab, ezért örömmel vettem észre régi jó dílerem, Péter standján árválkodva, igen kedvező áron. A Beta Montecarlo a 037-essel ellentétben nem murvát gyúrni született, hanem hosszútávot futni, s ez meg is látszik rajta. A 037 a Beta Montecarlo műszaki alapjaira épült, a ralliversenyek elvárásainak megfelelően átalakítva; így a két verda között keresni kell a hasonlóságot. Míg a Beta Montecarlo a nagyobb végsebesség elérése érdekében nyújtott, alacsonyabb légellenállású karosszériát kapott, addig a 037 egy igen kompakt felépítményt, hátul a sarkokra tolt kerekekkel, igen fordulékonyra kialakítva.
Ahogyan a két mintaadó autónál, úgy a Bburago-Hot Wheelsnél is fennáll, legalább egy mostohatestvéri rokonság, a Mebetoys gyökerekben. A HW-hez képest viszont az olasz gyártó, amely rányomta bélyegét nemzedékünk autógyűjtésére (nem nagyon ismerek olyan kollégát, akinek gyűjtőszenvedélyében ne lett volna jelen a Bburago) minőségi szintet lépett.
A karosszéria hűen követi a Montecarlo vonalait, minden légbeömlő és él - van belőlük jónéhány - a helyén van és arányos. Az első lámpák a Hot Wheelshez hasonlóan az ablak anyagából készültek - mennyivel szebben mutat ez a zöldeskék árnyalat a HW színtelenjénél. A hátsó lámpákat nemes egyszerűséggel "leszegecselt" fedőlappal tüntették el, alattuk viszont az alváz bepattintási pontjai kaptak helyet - mivel a Bburago alváza nem szegecseléssel illeszkedik a karosszériához.
A hűtőmaszk érdekes módon a belsőtértől és alváztól függetlenül, saját szürke műanyagból készült - eléggé költséghatékonyság-verő megoldás, annak ellenére, hogy tetszetős.
Az alváz a HW-hez hasonlóan funkcionális, noha itt azért már megjelenik díszítőelemként némi futómű imitáció, hátsó kipufogódob és dupla kipufogó is.
A matricázása a Polistil 1/25-ös nagytesóéhoz hasonlóan a 698-as rajtszámot kapta meg, de számos ponton eltér tőle. Mindenesetre nagyon részletes és szép, e téren is mérföldekkel megelőzi az amcsi-olasz féltestvért.
A Bburago Beta Montecarlo egyetlen kirívó hibája talán a hátsó szárny alatti szerszámzárás nagyon csúnya sorjája - a készítő / karbantartó maestrók mintha sziesztázni mentek volna e részlet kialakítása és finomra csiszolása helyett.
Egymás mellé rakva látszik, hogy az elméleti méretarány azonosság mellett korántsem egyforma a két autó mérete. Az elméletileg jóval rövidebb HW 037-es ugyanis pont akkora, mint a jóval hosszabb BB Beta Montecarlo, miközben tengelytávja vagy egy centivel nagyobb. Úgy tűnik, a Bburago kisautója valahol 1/45 körül lehet (erre olvastam utalást másutt is), míg a HW talán az 1/41 - 1/42 méretarányt tartja.
A két kis játékautó egymás mellé állítva mutatja meg, milyen a tisztes iparosmunka és az összecsapott félbóvli. Igaz, ritkaságánál fogva manapság már az utóbbi is egész meglepő árkategóriában mozog.
A kedélyeket megnyugtatandó, még korántsem végeztem a Beta derivatívák kivesézésével - a következő bemutatandó autók viszont már kategóriájuk felső szegmensébe tartoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.