Egyszer mindennek vége szakad. Egyszer az egészen apró kincseket rejtő ékszerdobozba is bekerül egy hatalmas, ormótlan bizsu medál. Egyszer a Kyosho modellek mellé is beparkol nálam egy-két Bburago. És egyszer a Modelfreaks blog virtuális telephelyére is begurul egy 1:18-as dög a sok csecsebecse közé.
Talán pont most jött el az ideje annak, hogy egy kéttenyérnyi fém- és műanyagkupacról szóló teszt 2012 vége felé "verje szét" a féltenyérnyi csodák egyeduralmát. Már csak azért is, mert, ha nem jönne be a dolog, akkor fel lehet fogni egy elő szilveszteri marhulásnak az egészet, illetve még 2013 előtt el lehet engem távolítani a billentyűzettől.
Amennyiben elfogadhatónak ítéltetik az írás és a szerző is marad(hat) a helyén, akkor folytatódik idővel az 1:18-as tesztek bejegyzése. Természetesen normális ütemben és mennyiségben. És nem csupán bizsu medálokkal...
Bburago 1:18 FIAT Nuova 500 Abarth
 |
| Erre a képre nézve ismét gyereknek érzem magam. Elvarázsoló hatás. |
A Bburago történelmét ugyan nem kívánom most bővebben megemlíteni. Legyen elég csupán annyi, hogy a mai teszt alanya a régi, olasz Bburagot próbálja idézni annak minden bájával és egyszerű megoldásával amellett, hogy ez már a May Cheoung Grouphoz tartozó kínai Bburago terméke az itt-ott túlzott, giccses krómozással és gumicukorszerűen hajlékony műanyag alkatrészekkel.
Amikor a Bburago "Made in Italy"-ból "Made in China" lett, bizony féltettem gyerekkorom kedvenc játékgyártóját. Tartottam attól, hogy ismét valamivel kevesebb lesz a boltok polcain, amelynek aktuális újdonságait kötelező, ámde kellemes bizsergést kiváltó módon nézegetem majd meg.
 |
| Mi lett belőled, szépségem? De szép voltál, de nagyon szerettelek... (forrás) |
Eleinte ez így is volt. A borzalmassá váló csomagolásokon apró betűkkel virító "Italian design" felirat sem javított sokat a helyzeten. Kezdtem úgy érezni ekkortájt, hogy vége. El kell felejteni a (kínai) Bburagot és -ahogy azt a Matchbox esetében már megszoktuk - a régi, izgalmas(abb) és drágább darabokat kell felkutatni. A történet így túl egyszerű és túl szomorú lett volna. Talán a Maistot is tulajdonló "M.C. Csoport" is belátta, hogy ez a márkanév többet ér annál, hogy csak úgy megszűnjön néhány "muszáj-sor" kiadása után. Igazából mindegy is, hogy mi a pontos háttér, a lényeg, hogy a kínai Bburago elkövette az egyik legnagyobb dobását akkor, amikor már talán azok is szórták a "what the fuck"-okat a cégre, akik korábban átálltak az AutoArt, Kyosho és egyéb gyártók prémiummodelljeinek gyűjtésére: kiadta a limitált Abarth-sorozatot.
 |
| Szép látvány. Így már van súlya az "Italian design" feliratnak. (forrás) |
Ezüst dobozok Abarth felirattal és a gyönyörű, skorpiós logoval, a piros-fehér kockás talapzaton pedig autentikus Abarth dekoros autókkal. A csúcsa ennek a remek szériának maga az 1:43-as FIAT 131 Abarth volt, amelyre joggal mondhatjuk, hogy minden idők legcsodálatosabb 1:43-as Bburagoja. Remek, részletes utastér, elől átlátszó, műanyag lámpatestek, pazar dekoráció és a hagyományos, pattintós tengelyen pedig a 131 Abarthról megmintázott felnik. A többi autót sem szabad kifelejteni. Kiadásra került még vegyes méretarányokban a régi 500-as (régi szerszámok és csupán a dekor jelzi, hogy egy Abarth az a Cinquecento), Grande Punto (1:43-ban kissé esetlennek tűnik) és az új 500-as Abarth. Utóbbira mondható az, hogy minden méretarányban hozza azt a szintet, amelyet talán túlzás is lenne egy Bburagotól elvárni. A Grande Puntonak kifejezetten jót tesznek a nagyobb méretarányok, míg a 131 Abarth csupán az 1:43-as méret kicsi kincse a gyártótól.
A teszt főszereplője is e sor tagja. Nem más, mint a FIAT Nuova 500 Abarth 1:18-as méretben.
Az ár, a doboz, a modell is csodás...első látásra. Na de megérte-e?
Ezt a modellt akkora összegért sikerült megvennem, amennyinél még 600 Ft-tal többet is kiadtam volna jó szívvel, de közel 5000 Ft-tal többet már semmiképpen sem. Ha azt nézem, akkor ekkora összegért ebben a méretarányban új modellt nem, heréltet is csak nagy bajokkal és/vagy doboz nélkül lehet venni.
Az tény, hogy a Bburago újkori 1:18-asainak ára is már sok helyen eléri az öt számjegyű összeget. És az is tény, hogy ennyi pénzért csak nagy szerelmet érdemes megvenni ebben a kidolgozottságban. A Bburago nem is arról szól, hogy legyen valami minél jobb, minőségibb, szebb. A szenvedélyből kell ezekbe az autómodellekbe a legtöbb. Olyan jellegű, amely megléte esetén egy pici 131 Abarthot nem szeretünk kevésbé a festett hátsó lámpák miatt. És például olyasféle, ami miatt tudtuk szeretni a lökött Ferrari F50-esét is az olasz Bburagonak az orrában lévő FIAMM akkumulátor miatt, és természetesen tudtuk a még régebbi kiadású Porsche 911-est is csodálni a lehajtható hátsó üléssorának köszönhetően.
Az Abarth sor valamennyit visszahozott ebből az olaszos szenvedélyből. Vajon még olasz korában miért nem használta ki ezt a ziccert a cég?
Itt van tehát a kis 500 Abarth teljes harci díszben. A hagyományos kialakítású Bburago doboz talapzatához két csavar rögzíti a szintén hagyományosnak mondható nagy, műanyag betéttel. Az ezüstre festett karton és a díszes feliratok, emblémák szemet gyönyörködtetőek.
 |
| Felülről is gusztusos. |
A fényezés szép, annak rétege azonban kissé vastag. A dekoráció a matricákkal és tamponnyomásos feliratokkal ezzel szemben jóval túlmutat a mindenkori Bburago modellek szintjén.
 |
| Az igazit kipróbálnám egy hegyi szerpentinen. |
 |
Ez a tipikus "mi is tudunk tokos ajtót...és még nyílik is!"- alibi megoldás...
"Kár", hogy az olasz Bburago ezt kb. 25 évvel ezelőtt jobban megcsinálta...
|
A kormánymű és futómű a kínai Bburago modellek talán legrosszabb két egysége. A kormánymű hajszálvékony, hajlékony műanyagokból van (egy idő után elfárad és behajolnak a kerekek, továbbá nem állnak meg egy adott, elfordított pozícióban), a futómű pedig csak azokon a modelleken kap igazi rugókat, amelyek megjelentek a Maisto márkanév alatt is (vagy amely Maisto modelleket Bburago dobozba csomagolták).
A kis 500-as reményeim szerint nem sokat áll majd saját talpacskáin, bár az is biztos, hogy lesz pár fotózás még a közeljövőben, amelyen "fellép". Az első futómű ugyan nem rugózik, viszont pont annyi lötyögést enged, hogy az autó egy minimális ívű ékké váljon a hátsó feszes futómű és a lötyögő első által.
A kerekek szintél jól sikerült egységek. Precíz, remekül lefestett felnik, jó abroncsok. A féktárcsák túl apróknak tűnnek, de a virító piros festék rajtuk mégis tud valamennyit adni az eddigiek alapján is kellemesnek nevezhető élményhez.
 |
| Méregzsák. Ahogy az elődje is az. |
Az autó orrának egyetlen hatalmas hibája a nem lyukas, ráadásul látványosan tömött hűtőrács. A rácsozás vagy a fekete festés áldozatává vált, vagy egészen egyszerűen úgy szar, ahogy van. Néhol nem is látszik a minta, csak a vastag festékréteg.
 |
| "I see an Abarth nose, and I want it painted black..." |
A lámpák, az embléma mind-mind dicsérhető egységei a modellnek. Még a motorra sem lehet túl nagy rosszat mondani. Bár talán jót eleve nem érdemes.
A csomagtartóajtó érdekes darab. Annak ellenére, hogy rajta a légterelő egy különálló alkatrész, mégsem műanyagból, hanem fémből van.
 |
Hátul tágra lesz nyitva, ha ügyesek vagyunk. Mint ahogy az élet más
területein is...
|
A pót féklámpa egy szimpla matrica. Ezt felejtsük is el gyorsan. A hátsó lámpatestek nekem túl halvány pirosaknak tűnnek, de még így is hozzák az elvárhatót. A kipufogó rendszer és annak két vége megint csak egy furcsa részlet. Aprólékos, precíz cucc, de a krómozás nagyon messze van az élethűtől (ízlésestől?). Too much...szépen fogalmazva.
 |
| Félhomályban nem rosszak a kipuf. végek. |
Az utastér adja talán a legtöbb jobb részletet. Az ülések piros betétei és az ajtókárpitok azonos színű részei messziről egészen kellemes látványt nyújtanak. Érdekes módon belül is ugyanazokkal a krómozásokkal találkozunk, mint kívül, itt azonban ezek inkább a jó megoldások csoportjához tartoznak.
 |
| Nem rossz, nem rossz. Annyira. |
Külön kiemelném az ajtókban lévő hangszórókat. Talán ezeknél jobbakat csak a 20 000 Ft körüli példányokban találunk.
 |
A hangszórók valóban ütnek. Mélységük van. Mintha a membrán is ott lenne
belül. Zseniális részlet. Rajtam kívül érdekel ez egyáltalán bárki mást is??
|
A műszerfal és annak egységei is csak jó pontot kapnak. Ennél itt nem kell több.
A pedálok szabad szemmel is jól látható túlzott vastagsága és elcsúszott ezüstözése, na meg a sebváltó aránytalansága is visszahoz azonban a földre. Hiába vannak szép megoldások, hiába ad sokat ez a modell, azért vannak fájdalmas hibák és hiányosságok is.
 |
A pedálok...Ilyen érzés visszahányni azt, amit nem rágtunk meg előtte rendesen...
|
Mindent egybevetve ez egy méregzsák! Elölről, oldalról és hátulról is az. Teljes mértékben hozza a régi Topolino skorpió által megmart verziójának varázsát. Ez nagy szó, de az még nagyobb, hogy a modell is átadja ezt az érzést. Kezdetleges megoldások és kellemes meglepetések ötvözete, mely megadja az élményt és valamennyit csepegtet is nekünk "szenvedély" feliratú üvegcséjének édes nedűjéből. Ebből a szempontból nevezhetném magát a terméket is autentikus Bburagonak. Minden klappol. A doboz a modell és az (akciós!) ár is. Viszont mégis azt kell mondanom, hogy a régi, olasz F40-es Bburago minden irányban felzabálja ezt a kis vadhajtást. Önmagához képest - ha elsőre nem is látszik - ez az újkori Bburago is messze van a régitől. Valamennyit ad belőle, de mégsem annyira őszintén kapjuk a rosszat és a jót, mint egykor. Talán a sokat emlegetett szenvedély megfejtése is ez: őszinteség. Továbbgördítve az eszmefuttatást az őszinteség maga nem az ebben az esetben, hogy hozzánk hasonló fanatikus autórajongók tervezik ezeket a játékokat, modelleket(?), de a költséghatárok vonala túl vastag, így a pár - fanatizmust igazoló - elképesztően szép és izgalmas részlet mellé összejön néhány "low-cost" trafikstílusú förmedvény?
Baj az, ha egy játékautó mutat valami egészen zseniálisat a karosszérián, de az utastere borzasztó, vagy nincs is neki? Ezt mindenki döntse el maga. Én örültem ennek az apróságnak akkor is, amikor megvettem, akkor is, amikor felfedeztem, és még most is, amikor túlestem az őt véleményező, nem túl hízelgő teszt megírásán. Ha kategorizálnom kellene a régi és a mostani Bburago autókat, akkor a régiek még modellek voltak (akartak lenni), a mostaniak pedig az elviselhetetlen ár mellett próbálnának modellek lenni, de inkább nagyon drága játékautók. Kérdés, hogy a lassan lecsengő Abarth-sor után lesz-e még hasonló nagy dobás? Lesz-e a Street Classics elnevezésű 1:32-es sorban 131 Abarth, lesz-e 1:18-as 131 Abarth (ha a Kyosho megunja), lesz-e bármilyen régebbi olasz (vagy bármilyen régebbi, stílusos) autó vegyes méretekben és egyáltalán találkozhatunk-e még a jövőben olyan Bburago termékekkel, amelyek némi nosztalgia mellett adnak annyira intenzív élményadagot, hogy a 10 000 Ft körüli 1:43-asok mellé néha csak beszerezzünk egy Bburagot ~1000 Ft-ért, a 20-30 000 Ft körüli precíz modellek mellé pedig begurítsunk alkalmanként egy 10 000 Ft körüli (feletti??) Bburago játékautót?
 |
Párbeszéd...
131 Abarth: - Hejj, tesó, belőled sosem lesz Kyosho...
500 Abarth: - Minek is lennék? Nem akarok...
131 Abarth: - De az árad, az ÁRAD...
|
Tán a gyűjtők számára nem is nagy kérdések ezek, hiszen menekülési út mindig akad a régi, egyre drágább jóba (olasz Bbu), az új, drága, nem túl jóba (Norev, Sunstar pl.), vagy más drága, nagyon jóba (AA, Kyo...).
Na de a cég rájön-e arra, hogy az életben maradáshoz és a sikerhez nem elég a villogó, brummogó Ferrarikat erőltetnie, hanem olykor-olykor el kell durrantania egy - az Abarthhoz hasonló - exkluzív sort?
Az új esztendő előtt én ki merem jelenteni, hogy igenis, bízom bennük, hiszem azt, hogy lesznek további, remek Bburagok, ha nem is fogják kidolgozottságban megközelíteni még a Sunstart sem. Nem is kell. Egy Bburago legyen Bburago. Legyen az egykori 1:18-as úttörőből igazi vadhajtás (igazából mindig is vadhajtás volt), amely időnként megingatja a legelvetemültebb (szépítő körülírás), drága modelleket felhalmozó gyűjtőtársakat is egy-egy érdekesebb darabbal. Továbbá legyen ugyanolyan kincses tárháza minden ifjú játékautó tologatónak, akik ha nem is ragadnak le a márkánál az idő múlásával, de az autók iránti szeretetet és e nemes hobby űzésére késztetést a Bburago termékei indítják el bennük. Márpedig ha ezt sikerül a kínai Bburagonak egy idő után folyamatos szinten tartania, akkor lesz igazán hű egykori olasz énjéhez és akkor fogom majd én is azt mondani, hogy: igen, a szenvedély valóban, 100%-ig visszatért a Bburagoba.
B.Ú.É.K.!
Még mit nem, 1/18 itt? :))
VálaszTörlés:)
Törlés