Első találkozásom a Nissan Skyline-al 1989 őszén történt; ekkor vette meg hosszas könyörgésem után édesapám az első magyar nyelvű Autókatalógus egy példányát. A vaskos kiadvány lapjain megnyílt előttem a világ; addig csak régi Autó-Motorok híreiből, vagy egy-egy nyugati újság oldalain láthattam különleges modern autókat, olyanokat, melyeknek a formái messze túlmutattak a kisváros egyen-szocialista szürkeségén.
A katalógusból négy autó vésődött belém nagyon mélyen: a megfejthetetlenül szép Avanti, a nyolcvanas évek widebody őrületének minden vonását magán viselő Kodiak, az ASC McLaren Ford Mustang - ne kérdezze senki miért - és a Nissan Skyline R32.
Az utóbbi magasan kiemelkedik az egyetemes, nemzetközi autós vágy-ranglistán, én azonban nem egészen tíz éves kölökként csak tágra nyílt szemekkel bámultam a szépséges autót, amelyről csak jóval később tudtam meg, hogy a Godzilla becenevet kapta meg - értem miért, de nem értek egyet vele. Ez a szörnyeteg ugyanis számomra a legszebb Skyline, amit valaha is alkottak a Nissannál.
Két dolog foglalkoztatott nagyon; a bődületes lóerő, amit mellé írtak, s a kérdés: miért nem árulják ezt a csodát Európában? Hiszen nem olyan "fura", mint a többi belpiacos japán autó, sőt, kifejezetten érthető formája van!
Hosszú évekkel később, miután nekiláttam a Skyline mítosz felgöngyölítésének, megtudtam az "európaias" formavilág hátterét a Skyline-sor és Giovanni Michelotti régi kapcsolatán keresztül, és persze kiderült a távolmaradás oka is. A japók nem akarták sosem megfeleltetni és ahhoz az európai sztenderdek szerint átépíteni gépsárkányaikat; elég volt nekik a jobbkormányos országokban tapasztalt érdeklődés.
Nem véletlen hát, hogy az ausztrál modell kereskedő és gyártó cég, az APEX Replicas felvette saját névvel forgalmazott autóinak sorába a bathursti Szörnyeteget. Szerencsés módon sikerült hozzájutnom egy példányhoz, amelytől újra beleszerettem az R32-es Skyline-ba - az utóbbi időben inkább az R33 volt a favoritom.
Szokásos Eurocenter-béli szeánszunkon kaparintottam kezeim közé a piros szépséget, egyikét a 250 legyártott darabnak (mármint ebben a színben) s onnantól fogva csak mérsékelt figyelmet tudtam szentelni a Modellkoholista kollégáim szerzeményeinek - ezúton is szeretnék elnézést kérni szétszórtságomért.
Ezen kívül azonban nincs miért szomorkodni, az 1/43-as kisautó ugyanis maga a tökéletesség!
A Skylineokkal nem kötök kompromisszumot, ezért mindig kihagytam a DelPrado és Norev-féle "modelleket" (bár az utóbbiból kalandvágyból be fogok szerezni még) - az APEX járgányának azonban nincs miért szégyenkeznie a Kyosho, Ebbro és HPI gyártotta testvérei mellett, A karosszéria vonalai tizedmilliméterre visszaadják az eredeti autó arányait és éleit; az orr kopoltyúi és a hatalmas első légbeömlő rácsozata szenzációsan finomak, akárcsak a fényszórók formája, foncsorai és színei. Bármennyire is kötözködő vagyok, nem találtam hibát bennük - márpedig ezek a legkönnyebben elrontható részek. A fehér kerekek, s alattuk a féknyereggel ellátott féktárcsák csodálatosak, bár az utóbbiak elég egyszerűek.
Az APEX Nissan Skyline vörös Group A Racere megvett magának; a kecses, szépséges szörnyeteg azon kedvenceim közé kerül, amelyek nemcsak témaválasztásukkal, de makulátlan kivitelezésükkel is a gyűjteményem ékkövei.
A katalógusból négy autó vésődött belém nagyon mélyen: a megfejthetetlenül szép Avanti, a nyolcvanas évek widebody őrületének minden vonását magán viselő Kodiak, az ASC McLaren Ford Mustang - ne kérdezze senki miért - és a Nissan Skyline R32.
 |
| APEX REPLICAS Nissan Skyline Group A Racing |
Az utóbbi magasan kiemelkedik az egyetemes, nemzetközi autós vágy-ranglistán, én azonban nem egészen tíz éves kölökként csak tágra nyílt szemekkel bámultam a szépséges autót, amelyről csak jóval később tudtam meg, hogy a Godzilla becenevet kapta meg - értem miért, de nem értek egyet vele. Ez a szörnyeteg ugyanis számomra a legszebb Skyline, amit valaha is alkottak a Nissannál.
Két dolog foglalkoztatott nagyon; a bődületes lóerő, amit mellé írtak, s a kérdés: miért nem árulják ezt a csodát Európában? Hiszen nem olyan "fura", mint a többi belpiacos japán autó, sőt, kifejezetten érthető formája van!
 |
| 1989 Nissan Skyline R32 GT-R - Szépség, vagy Szörnyeteg? (Forrás) |
Hosszú évekkel később, miután nekiláttam a Skyline mítosz felgöngyölítésének, megtudtam az "európaias" formavilág hátterét a Skyline-sor és Giovanni Michelotti régi kapcsolatán keresztül, és persze kiderült a távolmaradás oka is. A japók nem akarták sosem megfeleltetni és ahhoz az európai sztenderdek szerint átépíteni gépsárkányaikat; elég volt nekik a jobbkormányos országokban tapasztalt érdeklődés.
Mint például Ausztráliában, ahol 1990-es piacra dobása után a Bathurst 1000 '91-es és '92-es futamain az Ausztrál Túraautó Bajnokság A csoportjában Jim Richards és Mark Skaif irányításával porrá alázta a korábban kizárólag Fordokból és Holdenekből álló mezőnyt. A vadonatúj, 276 lovas (és 1000 lóerő fölé tuningolható), 2,6 literes ikerturbós RB26DETT sorhatos ereje mindent elsöpört, miközben szörnyetegként hörögve és fújtatva végiggurult a pályán. Innen származik beceneve, a Godzilla is; ám a név külföldön nem hozott neki nagy jövőt, mivel az Aussie-k '93-tól úgy változtatták meg a szabályokat, hogy azoknak az R32-es ne tudjon megfelelni. Odahaza viszont az R33 megérkeztéig kenterbe vert mindenkit a Japán Túraautó Bajnokságban.
Alább látható, ahogyan a Skyline R32 GT-R megeszi reggelire az előző években egyeduralkodó Ford Sierrát:
Alább látható, ahogyan a Skyline R32 GT-R megeszi reggelire az előző években egyeduralkodó Ford Sierrát:
Nem véletlen hát, hogy az ausztrál modell kereskedő és gyártó cég, az APEX Replicas felvette saját névvel forgalmazott autóinak sorába a bathursti Szörnyeteget. Szerencsés módon sikerült hozzájutnom egy példányhoz, amelytől újra beleszerettem az R32-es Skyline-ba - az utóbbi időben inkább az R33 volt a favoritom.
Szokásos Eurocenter-béli szeánszunkon kaparintottam kezeim közé a piros szépséget, egyikét a 250 legyártott darabnak (mármint ebben a színben) s onnantól fogva csak mérsékelt figyelmet tudtam szentelni a Modellkoholista kollégáim szerzeményeinek - ezúton is szeretnék elnézést kérni szétszórtságomért.
A fekete papírdobozban megbúvó autó vonzotta szemeim, s a doboz alján lévő felirat még inkább: "Manufactured by Apex Replicas"... Tehát végre nem Kínában készült modellel van dolgom??? Sajnos idehaza, az alaposabb szemrevételezés, és gyönyörű, fényes fekete talapzatáról való leemelés után az alvázon megpillantott "Made in China" szöveg visszarántott a földre.
 |
| Napvilágra kerül a vörös szépség |
Ezen kívül azonban nincs miért szomorkodni, az 1/43-as kisautó ugyanis maga a tökéletesség!
A Skylineokkal nem kötök kompromisszumot, ezért mindig kihagytam a DelPrado és Norev-féle "modelleket" (bár az utóbbiból kalandvágyból be fogok szerezni még) - az APEX járgányának azonban nincs miért szégyenkeznie a Kyosho, Ebbro és HPI gyártotta testvérei mellett, A karosszéria vonalai tizedmilliméterre visszaadják az eredeti autó arányait és éleit; az orr kopoltyúi és a hatalmas első légbeömlő rácsozata szenzációsan finomak, akárcsak a fényszórók formája, foncsorai és színei. Bármennyire is kötözködő vagyok, nem találtam hibát bennük - márpedig ezek a legkönnyebben elrontható részek. A fehér kerekek, s alattuk a féknyereggel ellátott féktárcsák csodálatosak, bár az utóbbiak elég egyszerűek.
Apró öntési hibát találtam a bal hátsó keréken, ami miatt a slick gumi nem illeszkedett tökéletesen a helyére. No és az első ablaktörlő sem simul rá a szélvédőre, amely némileg torzít. És... ennyi a hibalista!
Az oldalra kivezetett kipufogó még a modellen is hihetetlenül agresszívnak hat; az olyan finomságok, mint a fotomaratott vonószemek, motorház és csomagtér rögzítő csavarok pedig elképesztő minőségi érzetet adnak. A belsőtér bukó-csövezve, a visszapillantók kívül és belül is "tükröt" kaptak - igaz a belső téglalapja nem illeszkedik a keret trapéz alakjához. Emellett a műszerfal egyszerű fekete műanyag, igaz a szellőzőrostélyokig tökéletes pontossággal kialakítva, mellette egy piros kapcsoló a középkonzolon és a kormányra tampózott Nissan logó is csodásak - végül is versenyautóról van szó, nem kellenek fabetétek bele! Kellenek viszont versenyövek, amelyek kiválóan láthatók, akárcsak a váltókar, amely tökéletesen megegyezik a valódiéval.
 |
| Minden szögből gyönyörűséges |
Az oldalra kivezetett kipufogó még a modellen is hihetetlenül agresszívnak hat; az olyan finomságok, mint a fotomaratott vonószemek, motorház és csomagtér rögzítő csavarok pedig elképesztő minőségi érzetet adnak. A belsőtér bukó-csövezve, a visszapillantók kívül és belül is "tükröt" kaptak - igaz a belső téglalapja nem illeszkedik a keret trapéz alakjához. Emellett a műszerfal egyszerű fekete műanyag, igaz a szellőzőrostélyokig tökéletes pontossággal kialakítva, mellette egy piros kapcsoló a középkonzolon és a kormányra tampózott Nissan logó is csodásak - végül is versenyautóról van szó, nem kellenek fabetétek bele! Kellenek viszont versenyövek, amelyek kiválóan láthatók, akárcsak a váltókar, amely tökéletesen megegyezik a valódiéval.
 |
| Mögötte az előd: Kyosho Nissan Skyline R31 |
Az APEX Nissan Skyline vörös Group A Racere megvett magának; a kecses, szépséges szörnyeteg azon kedvenceim közé kerül, amelyek nemcsak témaválasztásukkal, de makulátlan kivitelezésükkel is a gyűjteményem ékkövei.
Nagyon szép modell :-)
VálaszTörlésMár ott is nagyon tetszett de a fotók is nagyon jól sikerültek :-)
Ártány,jó a fehér felni a vörös kasznihoz. Egyszerű, mégis feltűnő.
VálaszTörlés