Kisautó fétis: Majorette és Siku autószállítók

Minden modellautósnak megvan a maga fétise, ami nem feltétlenül a gyűjtői stílusának fő csapásvonalával egyezik meg. Kis csapatunk, az Anonim Modellfüggők tagjainál  is jól felismerhetők ezek a fétisek; van, aki eredetileg a kombikra és a régi autókra vetődik rá, míg más a nyolcvanas évek olasz szögleteiért rajong, vagy éppen az amerikai izomautók, esetleg a japán hot hatchek vannak fókuszban. Emellett azonban legtöbbünknek megvannak a fétisei, melyekre kisautó istenségként tekint; egyikőjük a szolgálati járműveket gyűjti szenvedélyesen, más pedig éppen a ritka pre-production példányokra vadászik az ebayen. A lényeg, hogy a szerelem és a fétis ritkán fedi egymást.
Az én szívszerelmem a Skyline-sor, a Prince fura kupéjától a Szörnyetegig; ezek az autók a vágyódás minden tünetét előhozzák; kitágulnak az erek, a szív gyorsabban ver, endorfin szabadul fel a testben. És hogy mellettük mi a fétisem? Nos, az autószállító tehergépek és trélerek...
Ennek részben tudom is az okát; néhány éve az M7-es érdi emelkedőjénél adta meg magát a céges Opel Combo, amelyet öröm volt teli autópályán a belső sávból 140-ről 130-ról lassítva félregurítani a leállósávba. Miután a a szervizlámpa kitartó pislogásán kívül más életjel nem jött a kisbakancsből, keríteni kellett egy autómentőt, amely szerződésénél fogva természetesen a cég telephelyétől nem messze lévő garázsából indult - vagyis jó két óra vidám várakozásnak néztem elébe. Kb. két vödörnyi kávét ittam meg a közeli pihenőben, mire csörgött a telefon, s visszaballaghattam hűtlenül pislogó kisautómhoz. Képzelni lehet; a beguruló sárga vontatót valóban szabadító angyalként vártam, noha az őt vezető szimpatikus kopasz fiatalember kissé illúziórombolónak tűnik. De azóta felkerültek a listámra a mindenféle hordozójárművek, s ha időnként elém kerül egy-egy példány, gondolkodás nélkül csapok le rá.

Ahogyan tettem ezt jelen írásom alanyaival, melyek az autószállítók első blikkre hasonló, ám a valóságban eléggé eltérő változatait képviselik, s élesen elkülönülnek korban és stílusban is.

Siku Mercedes Abschleppwagen No. 2712
Régóta szemeztem már a platóján Wiesmann GT-t cipelő 1/55-ös sárga angyallal, mire rávettem magam, hogy megvásároljam a nem éppen olcsó kisautót. Persze a már-már 1/43-as Minichampsokat idéző vételár is rögtön érthetővé válik, ha megtudja az ember, hogy a márka bliszteres járgányaival szemben ez a portéka bizony még  Európában készül. A Siku nagyméretű (1/50 - 1/55 arányú) kamionjainak és munkagépeinek gyártását nem telepítette Kínába, hanem megtartotta saját gyárában, jónéhány munkahelyet megmentve ezzel.  Ezt a hozzáállást mindenféleképpen dicséretesnek tartom, még akkor is, ha egyébként nem is vagyok túl nagy rajongója a német cég termékeinek.

Az ADAC (vagyis Allgemeiner Deutscher Automobil Club, vagyis Általános Német Autóklub) Straßendienst / Utcai szolgálatos kötelékébe tartozó Mercedes Atego fenemód jól mutatott a dobozában, s még vonzóbbá tette számomra az általa cipelt kék sportkocsi. Bár a Siku Hummer utánzatával is elérhető volt, inkább ezt választottam - a Hulkzöld autókból kissé besokalltam az utóbbi időben...
A dobozból kivéve először összehúztam a szemöldököm; az Atego fekete műanyag orra első pillantásra rettentő gagyinak hat. Érthető, hogy csökkenteni kellett a költségeket, de egy lámpatampózás talán még belefért volna a keretbe, meine Herren! Plusz pont viszont a rendszámtáblát mintázó bepattintó pöcökért - klasszikus megoldás de sosem tudom megunni.

Az orra nem túl szép

A kocsi az aláakasztós, platóra húzós kialakítást követi - a csörlő itt valódi, a szíjat egy duplán fűzött fehér zsineg helyettesíti. A plató hátrabillenthető - ezen állapotában láthatóvá válnak a hidraulikus munkahengerek élethű másai, melyek itt is a mozgatást biztosítják - majd lecsúsztatható. Fantasztikus fícsör, többször is szélesen mosolyogva játszottam el a fel -és leemelést. Nem tudom, mit bírhat a szerkezet - masszívnak tűnik ugyan, de láthatóan hajlik, s egy kellően felhergelt kölyökcsapat valószínűleg hamar véget vetne a működésének. A kampót kifejezetten ehhez az autóhoz találták ki, az 1/57 körüli HW BMW 2002-es (ami arányában nagyjából megfelel a Wiesmannak) kereke alá már kínosan nehezen akasztható be.

Így engedi le terhét az ADAC Sárga Angyala

Látszik, hogy a Mercedes és a hordozott autó méretaránya nem passzol össze pontosan - de semmi sem lehet tökéletes. Az alváz szépen és élethűen van kialakítva, a teherautós lemezkerekek pedig egyszerűen szenzációsak! A visszapillantók az élethűség kedvéért ezüstszínű matricát kaptak, ami sokat javít a nagyon műanyagérzetű fekete részek hitelességén. Velük szemben a belsőtér visszafogottabban kidolgozott; a kormánykerék és az ülések szépek, de ennél több részlet nem megfigyelhető a szürke műanyagban.
A butának tűnő orrot leszámítva (sokadik ránézésre már nem olyan vészes a dolog) a Siku sárga angyala kiváló játék, példaértékűnek mondanám, ha nem tudnám, hogy ára miatt kishazánkban nem sok gyerek fog ilyet a szőnyegen tologatni. Részletes, kiváló megoldásokkal és egy-két szépséghibával, amiért valószínűleg a szűkös büdzsé okolható.



Majorette Transport Plateau
Bár ez a Tommitól vett 1/60-as csőrös szörnyeteg is Európában, pontosabban Franciaországban készült, mégis teljesen más világ, mint a Siku Ategója. Egyrészt, mert ő a nyolcvanas évek gyermeke, amikor az itteni gyártás még nem volt kuriózum. Másrészt pedig, ez az autó nem mentésre készült, hanem szállításra - ahogyan a neve is mondja: platós transzporter. Hogy mi lehettt az eredetije? Nos, bár az egyik ebayes eladó szerint, aki eredeti készletével (egy Unimog hókotróval) kínál egy ugyanilyent, Peterbilt tehergépről van szó, a neten nem találtam meg  az 1:1-es változatát. Talán valamelyik másik gyártó a sok közül (Mack, Kenworth, International, Freightliner, stb.) kínálatából előbukkanhat, de előttem rejtély maradt - valaki Kedves Olvasók közül sejti, mi lehet ez? Köszönöm, az infót, a teherautó eredetije egy 1978-1988 között gyártott Chevrolet Bruin / GMC Brigadier volt.
Az amcsi döghöz egy amcsi vas kellett, így az eredeti Unimog híján egy Hot Wheels Treasure Huntot pattintottam a platóra - igaz az autó keskeny nyomtávja miatt nem illeszkedett tökéletesen a pozícionáló pöckökhöz.

Így árulták eredetileg (Forrás)

Kicsit görbe kályhacsővel, kicsit kopott rámpával, de működik

Szóval itt van ez a fura monstrum - olyan, amilyennek lennie kell drabális, baltával faragott. Ami nem tetszett a Sikuban, itt elfogadható - a karosszéria színére festett lámpák jól láthatóak, még foncsorozást is kaptak. A TP Enterprises logójával ellátott ajtókhoz vezető jókora lépcsők a teherhordó váz fémjét kapták meg, míg az én példányomon kissé görbe kipufogócsövek a visszapillantókkal együtt ezüstszínűre festett műanyagból lettek kialakítva. A hord tért a Sikuéhoz hasonlóan csúszásgátló bordázatot kapott; csörlőnek itt nyoma nincs, az autónak maga erejéből kell felgurulni a pozicionáló pöckökig. A szürkeséget a függőlegesig felhajtható rámpa pirosa töri meg hátul.

Nincs túlbonyolítva

Az alváz műanyagból készült, elsődleges célja a Majorettesen hmm... egyszerű kerekek megtartása, de minimális díszítő funkciót is ellát; a menetiránynak baloldalt olajtartály, jobboldalt pedig szerszámos doboz kapott helyet.

A belsőtér nem sokkal rosszabb a Sikuénál - a korszakra jellemző piros szín és a tepsi - de legalább kormányforma - kormány mutatnak kevéssé tetszetős képet a német teherautóéhoz képest.

Egymás mellé téve a régi franciát és az új németet, nem látok egetverő különbséget a két autó közt. A Siku Mercedese egy pontosan, akkurátusan kivitelezett járgány, amit a hozzáadott apró plusz, a csörlős, lehajtható és csúsztatható rámpa tesz különlegessé. A Majorette vele szemben egy gall hányavetiséggel, de a maga darabos módján szeretetreméltón összerakott darab. Valahogy könnyebben elhiszem róla, hogy gyermekszemmel valódi munkaeszköz, s még inkább azt, hogy felnőttszemmel valódi játék mint a német verdáról.
De fétisek közt nem rangsorol az ember, úgyhogy a nekik kijáró tiszteletteljes gyermekmosollyal teszem vissza őket jól megérdemelt polcukra.