Szerpentinen vadászó kígyó - Welly Porsche 918

A tél ezidáig nem mutatta különösebben szép arcát; nyomasztó szürkeségénél már csak a lassú tavaszodás előjelei zavaróbbak. Igaz, ez utóbbira azt mondják, nem példa nélküli jelenség, régebben is előfordult már ez, ráadásul az elmúlt év egyik legszebb autóját is a szürke télben, s ahhoz illő színben szerváltam be.

Az utóbbi idők legnagyobb meglepetése a Welly szárnyalása volt; kisebb és nagyobb autói is megvettek magukkal ár-érték arányukkal és minőségükkel. Valami olyasmit mutat a feltörekvő kínai cég, amelyet a szakma régi motorosai mintha kezdenének elfelejteni: nem biztos a 689 beépített alkatrésztől és a fényképeken kiposztolt, autókat szorgosan összeszerelő munkáskezektől lesz egy modell izgalmas. Ugyanis a nem high-end minőség is tud vonzó lenni, ha a megfelelő részletei jól ki vannak dolgozva az autónak és nem szúrják el buta hibákkal a többiek kidolgozását. Ez a tétel Csaba kolléga egyik alap vesszőparipája, amellyel nagyrészt magam is egyetértek, és ez az, amiben a Welly kiemelkedőt alkot.

Szürke árnyalatok

A szürke tél legszürkébb, mégis legizgalmasabb modelljét a helyi drogéria kisautó osztályán pillantottam meg, s megfontolás nélkül tettem a kosaramba. Nem véletlenül: a Welly már meggyőzött,s a megformált Porsche 918 Spyder is a kedvenc aktuális stuttgarti verdám.

A 918-as ugyanis szerencsésen túllépett szellemi elődje, a Carrera GT penis extender stílusán; már ránézésre is közelebb áll a klasszikus, könnyed Porsche Spyderhez, mégha a hibridhajtás miatt jókora többletsúly is nehezedik rá (Porsche Carrera GT: 1380 kg < Porsche 918 Spyder: 1700 kg).  Persze mindezt egy igen fejlett, és - sötétzöld álmainkban - környezetkímélő hajtáslánc egészíti ki, ami már méltó tromfolása az elődjének, hiszen itt 608 LE-s V8-as benzines + két darab, összesen 208 kW - nem szépen fogalmazva 279 LE - teljesítményű elektromos hajtómotor áll szemben az öreg csajozós papucsszörny 5.7 literes, V10-esének 612 lóerejével.

Rávakuzva jobban látszik a rácsozás

Az autó formavilága a fűben előrecsusszanó, vadászó kígyót idézi, így egyértelmű volt, hogy egy kanyargós szerpentinre vigyem fotózni. Az ősz / tél fordulójának tompa szürkeségében is könnyű volt a Nürburgring csodálatosan félelmetes kanyarjait odaképzelni, ha már James Dean kaliforniai száguldásainak fantáziáját elfújta a hideg szél.

Jól áll neki a szerpentin

A Welly NEX-szériás Porschéja kiválóan teljesített a teszten: a karosszéria festése a valódi autó grafit / ezüst csillogását követi, a festékpigmentek illenek a méretarányhoz.

Az első dolog, a figyelmemet a boltban is felkeltette a nem túl egyszerű kerekek alatt lapuló hűtött és sárga féknyereggel ellátott tárcsák kivitelezése volt. Erre a fícsörre már az Audijuknál is piros pontot adtam, azonban itt még plusz pont jár a kormányozható első kerekekért!

Sikítózöld ketrecben a lábaskígyó. És micsoda papucsokat visel! Élőben nem olyan műanyag hatású, mint a vakuzott képen.

A lámpák pontosan illeszkednek, minimális hézaggal; a LED lámpatestek kialakítása nem high-end, de bőven elfogadható. A orr rácsozata és a Porsche-logó pontos tamponnyomása viszont már jócskán az 1/24-es játékok fölé emeli a modellt. Ez az érzés hátrafelé haladva tovább erősödik; az autó nem túl egyszerű formai játékain hibatalálat nélkül siklik át az ember szeme, hogy újra és újra visszatérjen a szinte már művészi kerekekre és a kerékagyba nyomott újabb Porsche-logókra. Itt már ugyan van némi bizonytalanság: a bal első keréken kicsit elmosódottnak tűnik az embléma, míg hátul tökéletes. De őszintén szólva ezt már csak a sokadik átnézésre vettem észre, így nem is írom kárára.

Kígyófej - igazi hüllőszemekkel és alig kiöltött nyelvvel.

Az ajtót kinyitva újból kettős érzés fogja el az embert. A hézag egyenletes és kicsi, a nyitókar pedig szinte észrevétlenül van elrejtve a tokozásba, nagyon kellemes megoldás. Ami zseniális, az az ülések bőrhatású textúrája és a sárga díszvarrás (itt természetesen "csak" pontosan és jól kivitelezett tamponnyomás), ami a küszöb, az ajtó belseje és az ülések mögötti rész karbontextúrájával együtt valóságos vizuális orgiává teszik ezt a részt. Attól tartok a fényképek messze nem adják vissza hűen, mennyire jól sikerült az a nagyon sokszor, nagyon bántón elnagyolt részlet.

Ehhez képest a középkonzol és a kormány meglehetősen ingerszegényre sikeredett - mintha a textúrákra fordítható pénzt innen spórolták volna ki. A műszerfal óráit szerencsére nem hagyták el, viszont a pedálok a már az Audinál is nehezményezett módon primitívek.

Selymes bőrtextúra, karbon hűvösség sivár részletek egyszerre

Hátrébb haladva az oldalra kivezetett kipufogó jelzik, hogy ez a modell még csak a prototípust formázza meg - a sorozatgyártású autón már az ülések mögül eregeti minden bizonnyal minimális káros-anyag tartalmú füstpamacsait a tengely elé helyezett V8-as.  Mindenesetre a csövekbe tett fekete festékpöttyöket igényelte a reménytelenül műanyag hatású kipufogó már egész hihetőnek tűnik. A tanksapka leginkább egykori, méltán megutált Jawa Mustangomat juttatta eszembe - de ez már csak szubjektív észrevétel, mivel egyébként ez is kiválóan festett részlet. 

A (Carrera GT-re leginkább emlékeztető részletként felbukkanó) far már semmi kiemelkedőt nem mutat: a motorháztető ennél az autónál nem nyitható, cserébe a kormányozható kerekekért, a "918 Spyder" felirat jól pozicionált, a lámpák hihetőek, de borongósan sötétek.

A 2014-es év nem ígérkezik túl könnyűnek gyűjtői szempontból (sem): tavaly olyan gyártók szűntek meg, mint a Johnny Lightning, a Yat Ming , vagy a személy szerint leginkább fájdalmas veszteséget jelentő HPI, emellett az alapanyagárak és a kínai munkaerő drágulása miatt robbanásszerű és drasztikus áremelkedésre lehet számolni. 

Ennek ellenére a feltörekvő márkák, mint a Welly, vagy az RMZ bizakodásra adnak okot: tud még ésszerűen is fejlődni ez az ipar, a modellgyűjtők legnagyobb örömére.