2015 első csapatása némi PLUS-szal - Bburago 1:32 Nissan GT R teszt

Ideje visszatérnünk az igen hosszúra nyúlt szünet után. Bár nem tudom mennyire stílusos egy olyan produktum tesztjével kezdeni az újévet, amely nem a legnépszerűbb méretarányok valamelyikében, hanem az 1:32-esben szerepel. Arra talán jó, hogy kicsit visszarázódjunk az írásba, s a polcainkon egyre türelmetlenebbül várakozó múzsáink mihamarabb megkapják azt a pár oldalnyi és fotónyi rivaldafényt, amelyet megérdemelnek. 

A Bburagoról nehezen tudok elfogultság nélkül írni. Valójában amióta a kínai May Cheoung Group-hoz tartozik, egy kicsit könnyebben megy. Mivel tervben van még pár Bburago-teszt elkészítése, ezért nagyon mélyre nem akarok ásni a Bburago-történelemben ezúttal. Azt azonban bátran kijelenthetem, hogy a Bburago nemcsak a Street Classics sorát gondolja komolyan, hanem immár a mezei 1:32-es kategóriát is sikerült oly módon felfejlesztenie, hogy a hagyományos mellett  "PLUS" elnevezésűt is piacra dobhasson. Ennek egyik darabja a Nissan GT-R. 

Vajon szükséges-e a plussz 1:32-ben még akkor is, ha így sem pezseg igazán?

Nem mondom, elsőre maga az autó nem hatott meg. Sem az eredeti, sem a Bburago kicsikéje. A GT-R nem is olyan autó, amit azonnal meg kell érteni. Lassan épül be a tudatalattinkba és önkényesen vájja ki benne magának a helyét. Minden egyes alkalommal újabb és újabb impulzust ad nekünk. Ahogy a fák gyűjtik az évgyűrűket és válnak egyre pompásabb, teljesebb csodájává a természetnek, úgy teljesedik ki bennünk is a kapcsolat a GT-R-rel a különböző, akár 1:1-es, akár 1:18-as, vagy más méretarányban adott élmény után. Az eredmény nem lesz minden esetben rajongás, vagy szerelem, de a GT-R tipikusan az az autó, amely a tiszteletet mindenkitől megkapja. Vagyis meg kell kapnia. 

A fényes kartonba tömködött plexi vitrin+talapzat együttese nekem ismerős egy távoli világból. Ha jól tudom, akkor a modellautókat szokás ilyen módon csomagolni a gyárakban. A Bburago is megtette ezt, így joggal várható és elvárható némi extra a négykerekű főszereplő esetében, ha már modellnek tartja ezen termékét. Az autót két csavar szorítja a talapzathoz. Bevallom, a megszerzés után egy napig nem is vettem le róla. Próbáltam feldolgozni az élményt, hogy egy olyan Bburago került birtokomba ami talapzaton csücsül, de nem 1:18-as. Inkább vártam, hogy eljöjjön az a szent pillanat, amikor egy időre kiszabadítom a kis Nissant saját műanyag börtönéből. 

Talapzat, 1:32, Bburago. Leírni is fura.

Miután kellőképpen, nagy erőkkel elkeserítettem magam a várható kidolgozottságot, minőséget illetően, sikerült annyira lecsillapodnom, hogy megnézzem minden oldalról még közelebbről az autót. Végül pont, hogy kellemesen kellett csalódnom. Minden a helyén van, minden elfogadható. A felnik szépek, bár a színűk túl harsány. Az abroncsok túl fényesek. A féktárcsák meglétén igencsak megdöbbentem, hiszen ha más igazán nem is, ennek az egységnek a kidolgozása mutatja, hogy azért itt valami elindult a Bburago részéről és a "PLUS" valós pluszt jelent, nem csupán pehelykönnyű, átlátszó marketing-maszlagot. 

Innen jobban látszik a féktárcsa...

Persze ekkora méretarány és ilyen költséghatárok esetében ennél többre nagyon nem is számíthatunk. A nyitható ajtóknál nem tudom eldönteni, hogy hasznos-e a meglétük, vagy haszontalan. A rések pontosan az elfogadható és az elfogadhatatlan közt táncolnak pengeélen. Az utastér meglepően jó. Amit lehet kidekorált, a Bburago. 

Házilag még jobbat ki lehet belőle hozni viszonylag
egyszerűen.

Az első ülések kipattinthatóak a helyükről (teljes mértékben megegyezik a rögzítési elvük a nagyobb méretű Bburago autókban alkalmazottnál), az ajtókban pedig megcsodálhatjuk a különálló, műanyag kárpitokat. 

Egy kis nosztalgia. 

Egy tehetséges makettező varázsolni tudna ezekből
az "alapanyagokból".

Az első lámpák remekül sikerültek, a hátsók sajnos felfestések. Ez fájó pont, hiszen a "nem PLUS" Bburagok jó részében hátul is apró, műanyag lámpatestek díszelegnek. 

Az orra jól sikerült a bumfordi Nissannak. Itt ügyes
volt a Bburago. 

Emellett még a minősége sem igazán jó a tamponnyomott lámpáknak, csakúgy, mint a többi részletnek. 

A kipufogók festésénél is van némi bizonytalanság, a
lámpákért viszont nagy kár.

Egyedül az "A"-oszlop feketézését tartom jónak. Vetekszik a Maisto 1:24-esével. Nem vicc, ha a Maisto nem bénázza el azt a részletet, akkor most nem lenne 1:32 Bburago teszt. Lenne helyette 1:24-es Maisto. Ez az 1:32-es példány arra tökéletes, hogy reménykedjek a még jobb megoldásokban és idővel a még szélesebb kínálatban. A GT-R már egy jó ideje foglalkoztatott. Eddig egy Realtoy-féle darabnak sikerült hosszabb időre megtapadnia gyűjteményemben. Hogy ez az 1:32-es elég lesz-e arra, hogy ne kívánjak egy 1:18-as legalább Bburago-féle darabot, nem tudom. 

Oldalról mutatós.

A GT-R egy rendkívül nehéz eset. Mivel azonban elég sok olyan más autó létezik, amelyeket igazán szeretek, így bármennyire is vágynék többre, nagyobbra néha belőle, be kell érnem ennyivel. Muszáj. 

Muszáj, mert én csak tisztelni tudom ezt a Nissant. Nem látok benne semmi olyat, mint bármelyik Skyline-ban az R32-vel bezárólag, és nem is érzek a látványa által még csak hasonlót sem, mint egy Honda NSX esetében. 

A japán, kigyúrt szociopata épphogy beköltözött
hozzám, máris rákapott a Brera.

Kicsit olyan ez az autó, mint egy tenger gyümölcsei tál a legízletesebb, legértékesebb falatokkal, de fűszer és minden köret nélkül. Érdekes, hogy az 1:1-estől sem kezd el forrni az ember vére. Csupán szétesik tőle egy pillanatra. Majd ha újra összerakta magát, akkor dől el, hogy ez szerelem lesz-e, vagy csak tisztelet. Részemről az utóbbi marad. Igazi különc darab. Még egy olyan autó nincs a világon, ami ennyire egyszerű formavilágúnak tűnik, mégis nagyon sok modellgyártó rontja, torzítja el annyira, hogy nevetségessé váljon. A teszt végére érve nem is írhatok még mást, minthogy az 1:32-es Bburago megérte 2390 Ft-ért. Egy ezressel többet már nem adtam volna érte. Szóval a mindenütt jellemző, kb. 3200-3400 Ft körüli összegért a Bburago 1:32-esei még mindig csak akkor érik meg, ha egy kőkemény szerelem mosolyog ránk a dobozból. 

A távolba mered a felkelő nap fényében. Vajon
van-e az efféle "PLUS"-nak létjogosultsága 1:32-ben?