Forró nyár - Summer ~1/64 BMW 3.0 CSi teszt

Ahogy a filmek világában, úgy mindenhol máshol, például a játékgyártók között is jelen van a trash műfaj. A minősíthetetlen szemétre is szüksége van az emberiségnek, ugyanúgy, mint a rendkívül színvonalas tökéletes minőségre. Talán e két véglet teremti meg mindnyájunkban a kiegyenlítettséget. Jó dolog néha kirúgni a hámból és egónkat fürdőztetni a sznobizmus forró, pezsgő vizű medencéjében. És kifejezetten élvezetes alámerülni olykor a mocsok legbársonyosabb hordalékában is. A kettő véglet között tehát elvileg a normális és normálisan működő ember van. 

Valamelyik régebbi börzén Sanyival karöltve mi az utóbbiban való megmártózást választottuk. Nem remek állapotú, ritka kisautókat kerestünk, nem is díszdobozos csodákat, hanem felújításra váró roncsokat. A felújítás valahol egyben nem csupán az autó, hanem az egó építése, újjáépítése is. Ahogy szépül és újul az apróság, úgy csiszolódik, élesedik ki és nő újra az egó is vele bizonyos szintig, akár akarjuk, akár nem. Ez a különleges folyamat tehát egyrészt tartalmazza az alámerülést a zavaros ismeretlenbe a roncskereséssel, másrészt pedig a mámoros fürdőzést is, ahová azonban már nem csupán a kiadott pénzzel, hanem azt kiegészítve minden tehetségünk, tapasztalatunk segítségével tudunk csak eljutni. Fürdőzésünk ideje itt beláthatatlan közelségű, hiszen nem tudom elképzelni, hogy bármely gyűjtőnél is úgy működnek a felújítások, hogy megszerzés után pár nappal már el is készül az autó. 

Miután eldöntöttük, hogy eljött a kukázás ideje, megkerestük a szerintünk legtöbb lehetőséget rejtő standot. A jelenetet úgy kell elképzelni, hogy ketten, a ránk jellemző kimért, úrias mozdulatokkal keresgéltünk egy hatalmas ládában megmentésre érdemes Matchboxokat, Majorette, Corgi és egyéb autókat. Visszafogottságunk csupán addig tartott, amíg le nem vedlettük magunkról ezt a fajta viselkedési mázt. Pár perc múlva már önfeledten, gyakorlatilag könyékig belelógva túrtuk a telepakolt tárolót, mint éhes disznók az avart. Közben egy-két morgás, halkabb, de félbehagyott kacaj hangja szólalt meg belőlünk amikor egy-egy furább darabra akadtunk. A fentebb említett megmártózásra tehát tökéletesen asszociált ez a kép. Egy nagyobb túrás után hirtelen elállt a lélegzetem és megnőttek pupilláim a látványtól. Szinte éreztem fizikailag ez utóbbit is, annyira intenzív volt a pillanatnyi élmény. 

- Ezt nézd, Sanyikám! - szóltam szakavatott kollégámnak gusztustalan félmosollyal, majd mutattam a két ujjammal tartott apróságot. 

- Hű, ez, ez, mi ez? 

- FIAT..., nem, BMW. 

- Ez egy BMW. 3.0 CSi, mint amit a Matchbox és a Majo is megcsinált.

- Nem semmi, ilyet még nem láttam - e mondatom kíséretében tettem is vissza az autót a többi közé a ládába. 

- Most mit csinálsz? - kérdezte Sanyi meghökkenve és kissé elsápadva. 

- Visszateszem - válaszoltam. 

- Ne! Ezt vedd meg! 

- Komolyan?

- Komolyan! Hát mekkora király ez már! Kötelező darab!  

"Megvagy!" A Cápa fogságba esett.

Nos, igen. Megvettem. És most a Summer BMW-ről írok egy kisebb tesztet. Ez egy Summer. Vagyis nem Matchbox, nem Majorette, de nem is szimpla, "Made in China", vagy "Made in Hong Kong" megjegyzéssel hasán feszítő gagyi. Nem, ez komoly gagyi. Márkanévvel rendelkezik és ez a márkanév egyedi stílusú betűkkel van belemarva az alvázba. BMW-t hirdet, ezzel együtt pedig a 3.0 CSi típusút. 

Egynyári sláger, vagy örökzöld?

Közelebbről megnézve nagyjából megvannak a BMW-s stílusjegyek, de a típus beazonosítható messzebbről is. 

Néhány betonfallal találkozhatott már, de így is
egyértelműen BMW. Legalábbis az orra alapján.

Itt már túl sok gond van. FIAT 124 / LADA 2101 ugrik be elsőnek.
Úgy megnézném azt a szerszámot, amiből a hongkongi
mesterurak kitolták ennek az autónak az alkatrészeit.

Sőt, még annyit is megengedek magamnak, hogy kijelentsem: ez a BMW közelebb van az igazihoz, mint a Matchbox verziója. A kerekek sajnos csálén állnak, a tengelyek valószínűleg nem bírhatták ki azt a fizikai (lelki?) megrázkódtatást, hogy el kell hagyniuk hazájukat a Hongkong Különleges Igazgatású Területet. Jobban megnézve látszik csak, hogy az alváz is kapott a jóból és hátul kidudorodik. Ezeknél az autóknál a sérülés esélye talán a gyártási, csomagolási, szállítási folyamatoknál sokkal magasabb, mint a célszemély általi birtoklás idején. Hiába, örök igazság, hogy kétféle gyűjtői darabbal kell nagyon óvatosan bánni: a precíz, drága darabbal és az olcsó, rendkívül rossz minőségűvel.

Az azonnali futóműállítás előtt nagyon
utcai suhancos benyomást keltett.

Jó kiállású darab a borzalmas kerekek ellenére is. 

Talán pont a Majorette sokkal igényesebb darabja volt a Summer koppintásának alapja. Persze hunyorítva nézve akár egy Lancia Fulvia is lehetne, de ezt már nevezzük inkább a bóvliság bájos romantikájának. 

A játékgyártás trash műfajának tagadhatatlan és az oda
gyakran beköszönő képviselője. Melyik melyik?

Hihetetlen, hogy egy nullpresztízsű márka régi,
megrágott, megnyomorgatott orrú gagyija jobban visszaadja
 a BMW-fílinget, mint egy patinás márka frissnek mondható darabja. 

Az utastér maga a krómkánaán. Egészen biztos vagyok abban, hogy valaki ilyen utasteret 1:1-ben megcsinált már magának. Tán még a szélvédőt is beszínezte ehhez hasonlóra. Hiába kicsi ez a világ, bizonyos szempontokból mégis túl nagy. 

Virít a bele. Műszerfalat ne keressünk, osszuk be az
élményt az ülések meglétével.

Na, de nem akarok leragadni ennél a pontnál, hiszen a végére hagytam a lényeget, a dekorációt. Be kell vallanom, hogy ritkán szeretem egy autón az ilyesfajta rittyentéseket, kivéve ha versenygépről van szó. Na de ennél a BMW-nél az igazi érték a dekor. Figyeljük csak meg mennyire szép a FIAT emblémára hasonlító logo és benne a FIAT helyetti FIRE felirat. 

Tüzes nyár. 

Ez az autó egy döbbenet. Még elképzelni is izgalmas azt a folyamatot, ahogy ez a négykerekű és főleg ahogy a dekorációja elkészülhetett. Például mintha a tervező valami nagyon olaszt, mondjuk FIAT-ot akart volna tervezni (például egy 131 Abarthot, versenydekorral), de a vezetés ragaszkodott volna a BMW-hez. A szerencsétlen tervező mi mást tehetett ebben az esetben, minthogy bármiféle megrovástól tartva csalüdottan engedelmeskedett, de egy "rohadjatokmeghogynemcsinálhatok131est"- típusú üzenetet hagyott azért burkoltan a dekorációban a vezetőség számára. 

Itt még egyértelműbb a FIAT-ra való utalás.

Zseniális. Nem tudok mást írni és mondani sem róla. Ennyire eredeti poént egy játékautón sem láttam. Éppen ezért nincs is szívem szétszedni és új fényezéssel, kerekekkel újjáépíteni. ez így a jó. Ez így a tökéletes. 

Ugye ismerős ez a betűstílus az elnyújtott P-betűvel?
"Mit ér az erő, ha közben bepippin?"

Viszont így elmarad a felújítás és vele bármilyen apróbb módosítás is. Egy kukából kiszedett, kukába való érinthetetlen roncsot találtam magamnak. Mégis boldog vagyok és csak mosolygok erre a "nyári bolondságra". Mi mást is tehetnék. Néha ilyenekre is szükség van.