Amikor a Napcsillag villámokat szór - Sun Star Opel Ascona teszt

Egy bejegyzés erejéig közös megegyezéssel profilt vált a Modelfreaks csapata, mivel egykor finoman fogalmazva hárman is beleléptünk ugyanabba a kutyagumiba...hasonló cipőkkel. Vannak egyéb átfedések is gyűjteményeinkben, melyeket idővel be is mutatunk. Ehhez persze szükség lesz újabb közös fotózásra. Olyanra például, mint ami a mostani írásban látható. Bár nem mai ez a fotósorozat, a helyszín gondolom sokak számára ismerős. 

Tesztünk főszereplője tehát három "lábbeli "lesz: 

- a világos bőrszandál apró lyukacskákkal, mellyel igazán kellemesen lehet egy nagyot sétálni a parkban;

Íme Gábor példánya.

- a vastag talpú, fekete, "ünnepi alkalmakkor is hordható, ha más nincs és nem ment szét a Scooter koncert során"  bebújós bőrcipő, amiben furcsa érzés totyogni, de igazán jól szaladgálni sem lehet benne; 

Sanyi "black celebration" verziója,

- az edzőcipő, amellyel kényelmesen lehet bárhol egy állati nagyot futni, ugrálni, de ezen kívül minden más igénybevételnél szörnyet akar halni az unalomtól... mellesleg ünnepségen öltönyhöz ciki, parkban meg minek azt felvenni, amikor ott a szandál.

És az én Asconám. A kipufogó vég itt már
eltér a gyári állapottól. 

Rövid történelmi áttekintés következik. Időrendi sorrendben haladva Gáboré az első. Gyerekkori emlékek fűzik a típushoz, így egyértelmű volt részéről a beszerzése. (Nagyon jó indok!) Sanyinak csupán pár nappal előttem durrant el az agya és döntött a gyönyörűséges fekete GS megvétele mellett. Majd valahogy begördült egy 400-as is. (Haladó őrült a szó legjobb értelmében.) Én pedig harmadikként szálltam be az Ascona-buliba. 

"ABBA-pózban" a 400-asok.

Nagyon jó áron jött a 400-as. Ilyen olcsón egy 1:18-as átlagos Maisto-t is szinte bűn lenne itthon árulni (ezért is kerül több helyen kb. 10 000 Ft-ba...). Szóval mindennel együtt 6600 Ft volt (autó ára, plusz a posta ráeső része, + egy csomag rágógumi). Beszerzésem oka leginkább az átalakítási tervem volt vele. 

A modelleket elnézve talán nem túlzás azt állítanom, hogy a gyűjtési felfogásunkat remekül reprezentálják. Gábor számára az utcai kiadás volt mindig is a fő vonal attól függetlenül, hogy az adott korszak, márka és típus is változott. Sanyi szereti a sportosan elegáns autókat, hozzám pedig mindig is közel állt a rally világa.

Jót tesz nekik a természetes fény. 

Egy márka, egy típus, három különböző kivitel. Egészen hihetetlen, ahogy a jámbor kölyökkutyából két lépés alatt veszett, mindenkibe egy nagyot harapni akaró véreb lesz. Az első csak vakkant egyet, a második már morog, a harmadik pedig vicsorít és harap is. 

"Személyiségváltás" két lépésben.

Na jó. Túlzásokba ne essünk azért. Az Opel Asconára nem jellemző a szenvedéllyel túlfűtöttség. Maximum a típusnév szolgáltat átlagon felüli izgalmat, fűszert. A Sun Star remekül megfogta ezt a típust. Az Asconára nézve tudom csak igazán sajnálni azt, hogy mindnyájunk "napcsillaga" sokszor az összeszerelési és anyagminőségen veszít szikrázó fényéből. 

Sorakozó a napsütésben.

Bár az jól látszik az Ascona mindhárom kiadása alapján, hogy fejlődött a gyártó a 2010-es években, még mindig rengeteg a bizonytalan részlet. Nézzük csak meg a 400-as lámpaburáin a törlőlapátokat. Parányi fém csodák (amelyek szeretnek kiesni a helyükről). Utána pedig vessünk egy pillantást gyorsan az ablaktörlőkre. Hatalmas, aránytalan, műanyag botok terpeszkednek villámosunk szélvédőjén. Nem is értem ezt a megoldást. A lámpáknál ott állnak (lötyögnek) a precíz, fém törlők, a nagyobb felületen pedig elterülnek azok, amelyeket talán a Jada is cikinek tartott volna feltenni valamelyik halálra tuningolt 1/18-asára. 

Nincsenek összhangban a részletek ezen a modellen
sem. Bár ez jellemző szinte mindegyik Sun Starra.

Olyan érzés ez, mintha a meglepő módon újra akciós, frissen is szar hypermarketes kenyerünkből szelnénk pár szeletet a legfinomabb libamájpástétomhoz. De nem csupán ez az egyetlen hiba. 

A kerekeken az abroncsok túl ballonosak, holott a felni közepén a kerékanyák és az Opel embléma kidolgozottságai is megütik a szintet. 

Megint csak egy kiváló és borzalmas részlet együttese
tárul szemünk elé.

Továbbá a motorháztetőben lévő fém drótháló már-már világbajnok motort sejtet maga alatt, de végül csalódni kell ott is a korántsem élethű alkatrészek miatt. 

Izgalmas látványt nyújt a fém drótháló.

Az alap remek, de érdemes lenne csiszolni, színezni
és kiegészíteni egy-két aprósággal.

Az utastér is érdemel némi dicséretet és megrovást. Rengeteg kisebb-nagyobb alkatrészt sikerült megjelenítenie itt a gyártónak, de mindezt nyomozni kell a fekete homályban. A napellenzők például mozgathatók, a műszerek is elfogadhatóak, de a biztonsági övekből legutóbb ennyire rossz minőségűeket 1/43-as low-cost modellen láttam. 

Az övek fájdalmas részletek. Mintha vastag befőttes
gumik lennének két rétegben összeragasztva és nyakonöntve
piros festékkel. 

A kerékkulcs itt sem nyerte el a tetszésemet, ahogy
a 124 Abarthnál sem. 

Mivel ez a pár mondat a 400-asról szólt, ideje lenne áttérnem a másik két verzióra is. Gáboré a szelíd, utcai megjelenésével mintha egy korabeli katalógusból lépett volna ki fényképezőink "harcmezejére'". Jó fényezés, kellemes szintű krómozások mindenütt. Gusztusos, ízléses modell. A mechanikák hibái a túl nagy résekben mutatkoznak meg, melyekre itt is mondhatjuk, hogy házilag lehet javítani rajtuk valamennyit. 

A krómozás nagyon jól sikerült.

A legjobb Ascona-részletek itt is jelen vannak. A hátsó lámpatestek látványával például nem tudok betelni. Ugyanakkor azt is muszáj megjegyeznem, hogy ha már Opel, akkor a Revell kb. 11 évvel ezelőtt legalább ennyire jókat készített a Mantának és a w123-as Mercinek. A hibák és remek részletek jelenléte gyakorlatilag ugyanolyan arányban van itt is jelen, mint a 400-as esetében. 

 A hátsó lámpatestek igazi mesterművek ebben a
kategóriában.

Sanyi GS Asconája pedig az igazi, magas kakaótartalommal bíró étcsokoládé a tejcsoki és a karamellás, mindenféle ehető és látványos "nemtudjukmivel" megszórt, nyomokban kakaót tartalmazó csokoládészerűsége mellett. Remek kidolgozottság jellemző e példányra is. 

Az étcsoki napozik.

A fényezés kissé "remeg", de kompromisszumokkal elfogadható. 

A hibák ellenére is megunhatatlan ebből a szögből.

Talán itt zavaró leginkább a túlságosan ballonos abroncsszett. A motorteret és utasteret is jobbnak tartom ellenben a 400-asénál. 

Ez már egy elfogadható részletezettség a kicsivel
magasabb árfekvésű modellek esetében is. 

Egyedül talán az ülések nevezhetőek átlagos, vagy az
alatti szintűeknek. De itt is lenne min javítani még.

A csomagtartó nem kárpitozott a GS-ben, de a pótkerék ott is jelen van. 

A 400-as csomagtartója.

És a GS kongó üressége.

Ami szembetűnik a három modellt együttesen nézve, az az orrukon lévő Opel-embléma. Gáborén látszik, hogy nagy kísérletezgetés folyt még ekkor, Sanyi GS Asconáján már közelít a tökéleteshez, a 400-asokon pedig szóra sem érdemes, annyira gyenge. 

Az embléma fejlesztésének vajon mi vethetett véget? 

Néha úgy érzem, hogy még a Sun Star illetékeseinek nem is sikerült igazán meghatározniuk, hogy mit akarnak milyen színvonalon, mekkora értékben gyártani. Egyáltalán melyik utat is akarják végigjárni? A Norevnek ott vannak például az átlagosabb utcai autók 1/18-ban, melyekkel  a 40-70 euro közötti sávban zseniálisat alkot (például Renault 5, Clio, kettes Golf), ugyanakkor a Mercedest meg kellene hagynia azoknak a "nagyoknak", akik kellőképpen felnőttek a mindenkori Mercedesek patinás, 1/18-as arányba zsugorított megformálásához. A Revell eléldegélt az utóbbi években a "recolor" kiadásokból, pedig e gyártó már évekkel ezelőtt elfogadható áron adott igazán kellemes és minőségi 1/18-asokat (Mercedes W123, Opel Manta B GT/E, Mercedes 450 SEL, hogy ne menjünk még régebbre az időben). Végül felhagyott az 1/18-as modellek gyártásával. 

A légterelő szépen eltakarja a
csomagtartó zavaró hézagait.

A Minichamps hozza a tőle megszokottat: néhány igazán igényes produktum mellett inkább a nevével és marketingjével próbálja megmagyarázni azt, hogy miért AutoArt-Kyosho árakon adja azokat, amelyeket lassan már a Welly is kiröhög. Újabban pedig már a többnyire BBR, MR-Models által űzött drága játékba is be kíván szállni a műgyanta modelljeivel amellett, hogy lassan a fém modelleken befalaz minden ajtót. És persze a kifejezetten dicsért gyártókról is meg lehetne hasonlóan emlékezni, hiszen a "tökéletes modell" - fogalma illúzió csupán. A rangsor folyamatosan változik, a gyártók egy bizonyos rétege pedig képtelen végre meghúzni elképzelése és technológiája határvonalait. Fémről váltanak műanyagra, vagy műgyantára, esetleg a fém ajtajait nem teszik nyithatókká, netán teljesen zárt fémet hoznak össze, stb. Közben szépen lassan értéktelenítik el saját magukat ezekkel az öncélú kísérletezgetésekkel és ezáltal egyre nagyobb teret engednek mindazoknak, akik vagy alacsonyabb, vagy sokkal magasabb ligában játszottak eddig. 

Árnyékba húzódott a falka. 

Mindezek után én a Sun Start legszívesebben amolyan "Rally Norev"-ként látnám viszont: jó ár/érték arány a lehető legkevesebb hibával. Ahhoz eléggé minőségi legyen, hogy azonnal vitrinbe tehessük néhány drágább közé, de ne kerüljön olyan sokba, hogy ne merjünk hozzányúlni, ha valamit módosítani szeretnénk benne/rajta. Az Asconák még e szint alatt helyezkednek el, hiszen ahol anyaghiba nincs, ott megtalálható az összeszerelési, ahol utóbbi nincs, ott borzalmas aránytalansággal találkozunk amellett, hogy pár jól eltalált - a modell értékén jóval túlmutató - egység is fellelhető mindben. 

Próbálkozás az Opel-logo összehozására.

Örök igazság: villámból nem lesz igazi propeller.

Az emblémához kevés volt a négy modell.

Csalódottságunkban megelégedtünk egy
Ascona-fallosszal.

A "Napcsillag" tehát jók és rosszak keveréke a diecast univerzumban. És ez az, ami igazán dühít, mert a jobbak alapján egyértelmű, hogy tudnának magasabb szinten működni. Szinte csak olyan modelleket gyártottak eddig is, melyek kevésbé voltak ridegek, mint nagyobb nevű társaik darabjai, de kidolgozottság és főleg anyag-, és összeszerelési minőség tekintetében összecsapott vázlatai voltak csupán azoknak. Ez a négyesfogat gyűjteményeink egyik bolondos közös pontja volt. A fényképezés pedig tovább fokozta az élményt és adott új impulzusokat további vásárlásokra és ehhez hasonló tesztekre vonatkozóan. Ha valaki emlékszik a 2013. június 9-én a legnagyobb melegben a börze helyszínén Asconákat fényképező 3 reta... boldog gyűjtőre, akkor ezúton erősítem meg: igen, mi voltunk azok. A végére pedig következzen egy rövidke képzelt cikk a 80-as évek elejéről:

"Bármennyire is ellátja hazánkat a KGST korszerű személygépkocsikkal, mégis egyre több nyugati autó jelenik meg a magyar utakon. A képen látható Opel Ascona típusú, vegyes felszereltségű gépkocsik két hete érkeztek Magyarországra. Tulajdonosaiknak azonban még várniuk kell az átvételükkel egészen addig, amíg a járművek meg nem kapják a "forgalomba állítható" minősítést. Ezen igazolás megszerzéséhez azonban számtalan, nehezebbnél nehezebb ellenőrzésen kell még átesniük. Jelenleg a csepeli Merkur telepen vesztegelve várják sorsukat."