Bburacán - Bburago 1/43 Lamborghini Huracán teszt

A Lamborghini visszatért! Újra Ő a világ legvadabb, legkülöncebb állata. Már a Reventon is elkezdte kocogtatni ugyan a gátakat, de a Veneno egyenesen rommá törte azokat, hogy aztán a Huracán tébollyal fűtött szigortól villódzó tekintettel átléphessen rajtuk. Örvendetes és rendkívül becsülendő dolog ez annak tudatában, hogy míg a többség az aktuális divat kergetése közben elveszti identitását, a Lamborghini pont visszatér hozzá. Ha kritikusan szemlélném az utóbbi 25 év típusait, akkor a Diablo-Murcielago-Reventón-Veneno-Huracán ötösre tudnám azt mondani, hogy ezek mindegyike méltán érdemli ki a toporzékoló bikát ábrázoló logót. Amíg a Veneno határozottan kiáll a nagy tömeg elé és üvöltve rázza le magáról a "lambAUDIniség" minden unalomba fulladt dizájnelemét és tán minden eddigi típusnál jobban felszínre hozza a mindenkori Lamborghinik tervezőiben lappangó szent őrületet, addig a Huracán mindezt emészthetőbb, diplomatikusabb, de mégis 100%-osan lambós formában közli a nagyvilággal és egyértelműsíti, hogy vége a "százas szivar" szagú, barna zakós, sárga lencsés szemüveges ballagásnak, s ismét a magamutogató, extravagáns, temperamentumos vágtázás következik. Végre sikerült belepakolni a legjobb arányban az Audinak és a Lamborghininek egy autóba mindazt, amiben jobban értenek a másiknál. A Lambo az olaszos szenvedélyt, az Audi pedig leginkább a megbízhatóságot adja. Ha az elejétől kezdve ebből indul ki ez a páros, akkor talán a Huracán ideje hamarabb eljött volna és nem kellene az elődjének képeit gyorsan átlapoznom a Lamborghini-történelemkönyvében.

Hosszú évek fáradhatatlan munkája eredményeként
végre befejeződött a Gallardo nevű esetlen
koncepcióautó fejlesztése. (forrás)

Tiszteletemet egyéb lehetőségek híján a Huracán felé egyedül modellek, játékautók formájában van lehetőségem kinyilvánítani. És bizony abból is tudom, hogy ez az autó nem egy átlagos "must have" a listámban, hogy szinte minden méretarányban és kidolgozottságban érdekel. A Kyosho 1/64-es verziójától kezdve a Maisto és Hot Wheels hasonló arányú apróságán át repítenek a tervek méretben felfelé egészen az 1/18-as büdzsépokolba, ahol viszont kellemes meglepetésként a Bburago is egészen színvonalas darabot alkotott, és az AutoArt-féle kiadásról sem tudok azonnal lemondani a hihetetlenül magas ára miatt. Első - vágyaim tűzoltására hivatott - Huracánja a beszerzéseimnek végül a Bburago 1/43-as kivitelében érkezett el. A szokásos hypermarketes túrák során figyeltem fel a szürke festésű példányokra. Első alkalommal máris két darab jött velem haza. A doboz szerencsére már nem az a kék alapon borzalmas stílusú feliratokkal és motívumokkal teleaggatott, tagadhatatlanul a kínai bóvli felé hajló Street Fire förmedvény. Sőt, már-már pont, hogy a semleges, semmitmondó kinézetű. De hát a kevesebb sokszor több.  

A szürke szín általában unalmas. Ilyen formára
öntve viszont unalomról szó nincs.

Az autó meglepően jól sikerült. Csavarok tartják egyben a Lambot, a műanyag kerekek fém tengelyekre kapcsolódnak. Az első két jellemző azonnal félretolja az 1/43-as Bburagokra jellemző, tradícionálisnak nevezhető megoldásait: az alvázból kinövő műanyag csonkokra pattintott kerekeket, valamint a karosszériát és az alvázat összefogó stifteket. Kérdés, hogy vajon ez most jó-e, avagy rossz?

Csavarok, fém tengelyek... Új szelek fújnak itt is.

Ha jó, akkor csakis abból a szempontból az, hogy így még egyszerűbbé válik kis kedvencünk házilagos "feljavítása". Ha rossz, akkor pedig azért, mert a technológiai fejlődés fényes álruhájába burkolva sikerült kiölni a Bburagoból a maradék klasszikus megoldásokat is. 

A Huracán remekül teljesít minden tekintetben. Az első és hátsó lámpatestek igényesek. Ha rájuk nézek, csak mosolygok azon, hogy lám-lám, egy vacak kis 1/43-as Bburago mekkorát villant és mennyire precízen teszi. A kipufogó végek élményszámba mennek. Jól sikerült a peremek kifestése és a kipufogóknak mélységük van. 

Mesebeli kinézet. Ennyire finom illesztést szinte
csak modellek lámpatesteinél lehet látni. 

A tamponnyomott márka- és típusjelzések szintén elégedettségre adnak okot. Az utastér több részből áll. Van maga a műszerfal, a motorral egybeöntött utastérhéj és külön bepattintható egység a két ülés. 

Így fest napjaink 1/43-as Bburagoja
darabokra szedve. 

Ráadásul semmi sincs elkapkodva. Minden részlet egyértelműen felkínálja a lehetőséget nekünk arra, hogy vagy csak csodáljuk mit kaptunk 890 Ft-ért, vagy essünk is neki egy kis festékkel és hozzunk ki belőle még többet. Valami mégsem stimmel ezzel az autóval. Vagy feljavítjuk és beleölünk nem kevés pénzt abba, hogy modellhez közeli szintre erőszakoljuk, vagy így hagyjuk a borzalmas felnikkel, a temérdek kiaknázatlan lehetőséggel. 

Egy kis önkényesen generált retró életérzés a
műszerfal nélküli Bbu-utastérrel.

Jó dolog a csavaros alváz, jó a fém tengelyen guruló kerék. De csakis azért, hogy minél egyszerűbben átalakítsuk egy elfogadható állapotra. Mivel két darab Huracánt hoztam magammal, így egyértelműek voltak a további tervek. Egy marad gyárilag megszégyenült állapotban, egy pedig megy a házilagos torzítás országútján egészen a szakadékig. 

A gyári és a feljavított darab napfürdőzik.

A legdrágább mulatság a kerekek lecserélése volt. Elvégre két RIKROK Porsche bánta a mókát. 

A kerekek lecserélésével és némi faragással
kissé le is ült a Lambo.

A többi módosítás csupán a meglévő festékek célzott irányú felhasználására korlátozódott. Kapott az utastér és a motortér is további színeket, valamint a karosszéria paneljei is ki lettek emelve. 

Hátat fordítanak egymásnak. Vajon melyik
sértődött meg a másikra és miért?

Természetesen anyagilag nem érte meg a feljavítás. De azt is el kell ismernem, hogy gyári állapotában korántsem tudom annyira élvezni a látványát, mint például az olasz gyártású, pattintott szabványkerekű, stiftes összeszerelésű Diablonak. 

 Made in China vs. Made in Italy. Több évtized
van a kettő között. A különbségek mégsem
egyértelműen döntik el, hogy melyik az izgalmasabb. 

Nem tudom pontosan mi okozza ezt. A nosztalgiázás átka nem enged kiszabadulni a reménytelen szubjektivitás börtönéből, vagy az a helyzet, hogy a vékonyabb rétegű fényezés, igényes szerszámozás és a visszafogottan harsány krómozású, egyszerű felnik együttese valóban erősebb a precíz szerszámozás, részletesebb utastér, förtelmes kerekek triójánál? 

Azt hiszem egy 1/43-as Bburagonak sem volt
még ilyen jó dolga, mint annak, ott, hátul...

Nézegetem a képeket és újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem. Ha az olasz Diablo jobb is a kínai Huracánnál, akkor az csakis azért lehet, mert ott megvolt a közvetlen kapcsolat az alkotó és az autó között. Szép a mai Bburagok dobozain virító "Italian design" felirat. De én zárójelbe odatenném mellé, hogy "under chinese control". Nem jön át oly őszintén az igazi autó keltette érzés itt, mint a Diablo esetében. És bár a többi méretben a Bburago igen szépen kitett magáért és remekül mintázta meg a Huracánt, az 1/43-asnál azért látszik, hogy nem erőltette túl a dolgot. 

A gyári kerekek rontanak a legtöbbet a Huracánon.

Ha mindössze egy részletet kellene kiemelnem, ami számomra meghatározza az egész autó megítélését, akkor egyértelműen a kerekeket választanám. Rossz a pozícionálás, borzalmas a mintázat, túl sok a króm. Egyedül itt üti át igazán a kínai felügyelet az olasz dizájnt ezen a Bburagon. 

Ha a többi Bburago is hasonló kidolgozottságú lesz és véglegesen eltűnik a stiftezés és pattintott kerék, akkor azt leszögezhetjük, hogy egyrészt mindörökre vége a klasszikus 1/43-as Bburago-fílingnek. Másrészt viszont egy új dimenzió születésének lehetünk szemtanúi, amelyben már a lehető legegyszerűbb módon kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy azt a lökött kis 900 Ft-os nyavalyát olyan köntösbe bújtathassuk, mely által akár egy dioráma élethű szereplőjévé, vagy egy vitrinbe téve személyes hóbortunk és az autók iránt érzett fanatizmusunk egyik reprezentánsává válhat.