Nevenincs Ferrari

 Hogy ne érjen a Matchbox-méret fetisizmus vádja, ezúttal egy 1/43-as verdát tettem a nagyító alá.
A Ferrarik nem tartoznak a gyűjtésem központi tárgyai közé - elismerem az olasz ágaskodó csikó legendáját, s néhány 1/43-as Progetto K, illetve 1/64-es Kyosho, nomeg a kötelező Matchbox / Corgi darabok a gyűjteményem részét képezik. De nem mondhatnám, hogy rajongója lennék a maranellóiaknak, inkább távolságtartó tisztelettel vagyok feléjük.
Ez a kis piros járgány, ami úgy az első Ferrari, hogy hivatalosan sosem volt Ferrari, már régi vágyam volt. Mégsem mertem megvenni ebayről, mivel ez az az autó, amit nagyon el lehet rontani. Nemrégiben végül sikerült Péter, a Mercedes-modellek és autók nagy ismerőjének segítségével szert tennem rá, a kettes számú olasz modellgyártómtól.
A Brumm autói tipikusan a megfejthetetlen kategóriába esnek. Szigorú szemmel nézve nagyon távol állnak a high-end modellektől: nem túl részletesen kidolgozottak, elég csak rápillantani a szimbolikus műszerfalra, a rém egyszerű ülésre, a már-már primitív plexi szélvédőre. Mégsem tévesztené össze senki egy Hongwell / Cararama csodával - nincsen ennek racionális oka, egyszerűen az az érzetünk egy Brumm verdára pillantva, hogy nagyon egyben van.

A Rajtra várva Bresciában, 1940-ben (Forrás)

Ez a helyzet a kis Auto Avio Costruzione Tipo 815-össel is amelynek eredetijét Enzo Ferrari az 1940-es Mille Migliára építette, Alberto Ascari és Lotario Rangoni Macchiavelli márki megrendelésére. Hasonlóan olaszos firmánnyal, készült az 1:1-es versenygép, mint 1/43-as párja: Fiat alvázra, a Balilla 508-as kisautó duplikált hengerfejével Ferrari szerszámműhelyében szerelték össze a két autót, amelyek sosem mentek végig az ezer mérföldön - lerohadtak jóval a cél előtt.
A kisautó is olaszos hanyagsággal lett összerakva: a lámpák még véletlenül sem illeszkednek a helyükre, a kiegészítő légbeömlők sarkai a hűtő két oldalán szintén kilógnak. Mégis milyen finom a hűtőmaszk krómhatású kerete - mégha a maszk mérete nem is nagyon stimmel - és milyen gyönyörűen csillognak a központi anyás küllős kerekek! Bellissima!

Apró szépséghibák

Sajnos az eredeti, elegáns barna papírtok nem volt meg, de a közepesen gagyi, fát-imitáló talapzat, és a zseniálisan egyszerűen levehető akrilvitrin szerencsére a csomag része volt. 

Egyszerűség olasz módra

Kicsit közelebbről

Tökéletlen mivoltában is jól mutat az utcán

 Konzervatív vonalai ellenére egy pillanatra sem öreguras az AAC, bár nem tudom kihajtani a fejemből, hogy ezt a kocsit Goofy kutya is vezethetné :)

Az AAC Tipo 815-öst a Brummon kívül elkészítette még az Ixo is, sajnos az olcsó, újságos Atlas szériában, ami meg is látszik rajta: rusnya kerekek, szétfolyó formák, minden ott van, ami miatt menekül az ember egy modellautótól. Igaz, a részletei jobban ki vannak dolgozva, s a szélvédő dőlésszöge az olaszénál közelebbi az eredetiéhez, de az összhatás siralmas. Egyszer ráveszem magam egy ilyen verzió beszerzésére, de nem, nagyon nem mindenáron vágyott darab.
A másik lehetőség a Nézzokosan - vagyis Looksmart - 815-öse, ami brutál módon kidolgozott részletekkel (Istenem, azok a kerekek, s az a hűtőmaszk!) bír - a Brumm autó árának hatszorosáért! Nos, maradjunk annyiban, hogy ő is meg lesz - majd egyszer.

Ixo / Atlas Ferrari 815 - inkább hagyjuk

Looksmart AAC Tipo 815 - a pénztárca kegyelemért könyörög

A fentiek tükrében jó döntés volt, hogy kivártam a Brumm tökéletlen, slendrián, mégis szeretnivaló apróságát. Talán egyetlen dolog múlhatná felül pillanatnyilag: ha a Kyosho döntéshozói megjelentetnék a következő 1/64-es Ferrari sor darabjaként.