A-Team Van: ERTL vs. Hot Wheels

Autós körökben általában Hazárd megye lordjai, Starsky és Hutch, illetve Michael "Szőrösmellkas" Knight kalandjai jelentik a beszédtémát. Nem véletlen ez, a sorozatokhoz társított verdák beleégtek a kollektív tudatalattiba.
Jómagam, bár kedveltem a Pontiac Firebird Trans Am-et, mégsem tudtam megbocsájtani KITT nyafka hangját és MK bájgúnárságát, már gyerekként sem. General Lee és a piros Torino pedig egyszerűen nem fogtak meg - noha az ugratásaikra tisztán emlékszem mai napig.
Az én hőseim a vietnámi háború katonáiból a hétköznapi emberek védelmezőivé átvedlett, ellenfeleiket mindig ravasz trükkel legyőző - ám sosem megölő - vidám brancs voltak: az A-csapat. Vagyis Szupercsapat, in ungarisch (hogy a fordítókat nem lektorálja senki?...).

Akcióban az A-csapat - és nem "Szupercsapat"

Vasárnaponként gyakran ültünk össze Ferike barátomnál - a szüleinek volt nagyképernyős színes TV-je - és vártuk egy bögre kakaóval a kezünkben a főcímet:



Persze a szövegből egy mukkot sem értettünk (a német RTL-en ment a sorozat, tehát a fenti intró kevéssé autentikus számomra), de így is maximálisan élveztük a bolond helikopterpilóta Murdock és a repüléstől halálosan rettegő B.A. mini-párharcait, Faceman meggyőzési és csábító képességeit, s persze a zseniális Hannibal Smith ötleteit. Nomeg az üldözéseket, melyekben nem kis szerepet játszott B.A. féltett kincse, a felspécizett 1983-as GMC Vandura G1500 furgon.

Ez A gép (Forrás)

A lelkesedésünk oly mértékű volt, hogy amikor egy helyi millimos fazon beszervált egy kék Vandurát magának, állandóan az autó nyomában voltunk, s arról álmodoztunk, hogy ha felnövünk, megvesszük tőle és megcsináljuk A-team autónak. Nos, gyerekként még örökkévalónak és egyszerűnek tűnik minden - talán ezen naivitás elvesztése a felnőtté válás legnagyobb átka...

A jó oldala viszont, hogy ma már megvehetem ha nem is az eredetit, de kisautó verzióját gyerekkori kedvencemnek. Így is tettem, mikor néhány évvel ezelőtt lecsaptam az ebayen az ERTL gyártotta nyolcvanas évekbéli, csomagolása nélküli - tehát viszonylag olcsó - A-team vanra. Az autó alján lévő szöveg - "1983 Stephen J. Cannel Productions All Rights Reserved" - egyértelművé teszi, hogy a sorozat bevezetése kori promóció keretében készült. Még fontosabb a másik felirat, ami szerint az autó "Made in U.S.A.". Bizony, ez járgány az amerikai kisautógyártás egyik utolsó darabja volt.
Sosem voltam nagy ERTL rajongó - Gyufásskatulya méretarányban a gyártó nyolcvanas évekbéli minősége nem számított kiemelkedőnek. Témaválasztása viszont adu ászt jelentett, hiszen megformázta minden akkori sorozat autós szereplőit, így a bevezető sorban említetteket is. És nagy örömömre az A-team van sem kerülte el sorsát.

Kicsit bumfordi az ERTL

A kisautó egyértelműen azonosítható - a tömpe orrú Vandura formája félreismerhetetlen, bár a hűtőmaszk és a dögtoló rács alig hasonlít az eredetire. Mivel az utóbbi egybe van fröccsöntve a hűtőmaszkkal, amit két oldalról is körbevesz a spiáter kasztni, nem tudták megvalósítani a teljes orrszélességű keretet. Ami jobban zavar, hogy az autónak nincsenek fényszórói - vagyis vannak, de annyira bután kivitelezve, hogy azt kívánom, bár ne lennének...OK, maradjunk egy kicsit távolabb tőle, akkor nem érhet kellemetlen meglepetés. Ahogyan oldalról ráesik a fény, észrevenni, hogy a szélvédő háromfelé van osztva. No, erre vajon mi szükség lehetett?
A kasztni oldalán végigfutó piros csík és a tulajt azonosító B.A. felirat a sofőr oldalán mosolyra késztet, ami hátrébb, a főcím betűivel odaragasztott The A-Team felirat láttán válik picit kínossá. Persze tudván, hogy promócióról van szó, s hogy akkoriban még nem volt olyan széles körben ismert az autó mint manapság, érthetővé teszi a dolgot.

Megjött Faceman is

A tetőn elhelyezett lámpákat a karosszéria anyagából alakították ki, míg a látványos hátsó spojler piros műanyagból készült - ami viszont nem egyezik meg az alváz és a belsőtér fekete műanyagjával. Kis extra a stílusnak. Hátul az extraszéles lökhárító ijeszt rá az emberre - mint ha itt akarták volna pótolni, amit a gallytörőn elvettek...

Az ERTL A-Team Van hozza a nyolcvanas évek kisautógyártásához képest egy lépés lemaradásban lévő színvonalat, ám valójában cseppet sem zavar a dolog. Ennél a járgánynál nem veszi annyira komolyan az ember fia a minőségi hibákat, és a néhol bugyuta részleteket, hiszen mégiscsak arról az autóról van szó, amelynek ülésében annyiszor pöfékelte Hannibal a szivarját!

Amikor hírét vettem, hogy a Hot Wheels 2011-ben kihozza a maga verzióját - aminek persze a mozifilm körüli promó is oka lehetett - roppant mód megörültem. Ez az a terület, amiben nagyon jók az amcsik! A kis gép kapós lehetett - vagy csak én voltam roppant balszerencsés - mivel megannyi áruházi portya során sem akadtam rá. Így nem maradt más választásom mint külföldről, mégpedig Britanniából megrendelni - mindjárt két példányt, hiszen nem hagyhattam kibontatlanul ezt a csemegét.

Szinte tökéletes a Hot Wheels - de látszik a tampózás hibája hátul

Ritkán írok ilyet, de Hot Wheelses barátaink kiváló munkát végeztek; a robusztus kisautó maradéktalanul visszaadja az eredeti hangulatát távolról, s közelebbről nézve sincs okom nagyon morogni. A gallytörő rács olyan, amilyennek lennie kell - mégha kissé műanyag sorjásan is. A GMC felirat piros kiemelése szépen sikerült, s külön öröm, hogy az autóra nézve elhiszem a fényszórók meglétét a keret mögött. A tamponnyomás - ami jelen esetben a körbefutó piros csíkot és az irányjelzők narancssárgáját jelenti, első blikkre kiválónak tűnik, közelebbről azonban ponthiányok és félrenyomások is felfedezhetők rajt. Könyörgök, küldjön már ki a Mattel a Tomicához néhány mérnököt továbbképzésre!
A pirosra festett 5 Spoke alapfelnik kiváló választásnak bizonyultak - illenek az autó stílusához és megnyugtatóan kitöltik a kerékjáratot.
Érdekes módon a HW az ERTL-éhez képest fordított megoldást választott: a tetőlámpák az ablak kék műanyagjából lettek kialakítva - roppant tetszetős részlet - míg a hátsó spojler a karosszériával egybeüöntve készül. Személy szerint kevéssé zavar a teljes szélességű megoldás - annál inkább az öntőszerszám nem túl jó záródása miatti fém megfolyás a tövénél, ami a tamponnyomás leglátványosabb hibáit is okozza. De ez már tényleg kötözködés a részemről...

Hogy melyik kisautó a jobb? Egyértelmű, hogy a Hot Wheels a mainline modelljeihez képest különös törődéssel kialakított Vandurája viszi a prímet, már csak az ERTL-hez képesti közel harminc évnyi technológiai előnye miatt is. Határozottabb részletekkel, jobban összerakott játék benyomását kelti. Mégis, az egykori USA-gyártású ERTL verda annyira közel áll hozzám, hogy nincs szívem vesztesként kihozni az összehasonlításból. A lényeg, hogy végre az A-Team autójának korabéli és jelenkori interpretációja is itt áll a polcomon, egymás mellett. Imádom, ha egy tervem sikerül!