Joggal érhet az a vád, hogy elfogult vagyok a japán kisautókkal szemben; valóban nagyra értékelem a gyártók tökéletességre törekvését, s mérsékelt kompromisszumkészségét. Mégsem lehet teljesen kizárni az engedményeket egy kisautó megformálásakor; a tervezőknek bele kell férniük a megadott költségkeretbe. Ráadásul bizonyos verdákra jobban rááll a dizájnerek keze, mint másokra.
Úgy tapasztaltam, hogy a Kyosho mérnökei a tökéletes japán autóik mellett szinte hibátlanul formázzák meg a német járgányokat, és minimális tévesztésekkel az olasz és angol autókat. Az amerikai izomgépek viszont nem fekszenek nekik; nem igazán érzik az egyébként nem túl bonyolult formákat, s a végeredmény igencsak középszerű. Kultúrális távolságok, meg nem értés? Ki tudja mi az oka.
Akárhogy is, adta magát, hogy összehasonlítsam az utóbbi idők egyik legjobban sikerült Matchboxát a Kyosho egyik legkevésbé eltalált modelljével. Következzen hát az 1971-es Pontiac Firebirdök párharca!
 |
| Vetélytársak |
1/65 Matchbox Pontiac Firebird Formula 400
A kisautóról részletes elemzés található a Matchbox Memorieson itt és itt, tehát aki nem akar hosszasan belemerülni a személyes véleménybe, nyugodtan lapozhat. :)
Maradtatok? Rendben, ti akartátok! Szóval, a Mattelos srácok alaposan belenyúltak a lecsóba 2010-ben, mikor spiáterbe öntötték a '71-es Pontiac Firebirdöt. Már korábban is említettem, mennyire érezhető, mely autók készülnek valódi törődéssel, s melyek a darabszám kényszer szülöttei. A kis kék Pontiac egyértelműen az első kategórába tartozik.
 |
| Matchbox Pontiac Firebird Formula |
A karosszéria kialakítása tökéletesen élethű és arányos, apróbb szerszámhibákon kívül - mint például egy leheletnyi beszívódás a bal első sárvédőnél, illetve kétoldalt a hátsó oszlopokon a szerszám zárásánál - ami akár díszítő ív is lehetne, de ezt kétlem, a valódi autón ugyanis nincs ilyen.
 |
Mindenesetre a hibák nem drámaiak és elenyésznek az autó okozta örömfaktor mellett. A tampózott első és hátsó lámpák szívmelengetőek - ez lenne a minimum bármelyik Mecsinél; külön tetszetős a fényszórók és a hűtőmaszk krómkerete, valamint a szintén krómszínű műanyag lökhárítók. A Tri-Spoke felnik egyértelmű telitalálatok, s regular Tomica hmm... rusztikus belteréhez szokott szemeimet sem zavarja annyira a króm belsőtér és a tepsikormány. Nem felejtettek még el ezek a fickók kisautót gyártani, csak ne lenne megkötve a kezük...
Az utóbbi idők egyik legjobb Matchboxával áll szemben a kategória sintó Istenének kijáró tisztelettel övezett japán konkurens, az
1/64 Kyosho Pontiac Firebird Trans Am
 |
 |
| 1971 Firebird Trans Am (Forrás)(Forrás) |
Merészet lépett a tokiói cég, amikor piacra dobta az amerikai sorát néhány évvel ezelőtt. Ezek az autók ugyanis árban nem versenyezhetnek a világot elárasztó, s izomautó témában meglehetősen otthonosan mozgó egy-két dolláros Hot Wheelsekkel - s kisebb mértékben a Matchboxokkal. 500 jenes alapárukkal kb. 3x - 4x annyiba kerülnek, mint amennyiért a konkurencia kínálja az autókat. Persze a japánok nem is gyerekjátéknak, hanem elsősorban a gyűjtőknek készítik autóikat, úgyhogy igényesebb és részletesebb kivitelre számíthatnak vevőik.
 |
| Kyosho Pontiac Firebird Trans Am |
Ezzel nincs is semmi probléma; az autó hűen visszaadja a eredetijének agresszív vonásait; kellemes látványt nyújtanak a külön elemekből álló műanyag fényszórók és hátsó lámpák is, valamint a hangsúlyos visszapillantó tükrök. Sajnos ennyiben nagyjából ki is merült a Kyosho extráinak sora. A kerekek az eredetit mintázzák meg, csakhogy a küllők közti fekete betét kihagyása miatt lehangolóan szürkék. A rájuk helyezett abroncsokon viszont szépen kialakított futófelületet találni, teljes szélességben - a Mattel autóján csak jelzésértékű ez a részlet. A motorháztetőből kiemelkedő púp, ami a Trans Amek sajátossága volt, nem a feláras extraként kínált, agresszív Ram Air beömlőt mintázza meg, hanem az alapverzióét. Ezzel nem is volna baj, ha szépen tenné, azonban ez a púp majdnem kétszer olyan magas és negyedével keskenyebb, mint az eredeti autón. Ráadásul a Trans Am csík - kihagyták a hófehér autónak járó kék betétet, ami nagyot dobott volna a látványon - félig felfut a púpra. S nem ez az egyetlen tamponnyomási hiba. A hátsó Trans Am felirat túl nagy; olyan cégtől, amely képes tized-milliméteres pontosságú festést készíteni, nehezen elfogadható egy másfélszeresére nagyított felirat.
Felhúztam a szemöldököm azon is, hogy a Matchboxéhoz hasonló szerszámzárási hibát találtam a jobb hátsó oszlopnál; míg baloldalt teljesen elcsiszolták a szerszámkészítő szakik, jobboldalt nem sikerült teljesen eltüntetni ezt.
Az alváz, összehasonlítva a Matchboxéval, kissé egyszerűbb, nagy extrát jelentenek viszont a lámpákhoz hasonlóan különálló műanyagból öntött, krómozott kipufogók.
Félreértés ne essék: egyáltalán nem rossz kisautó a Kyosho 1/64-ese, a kis Pontiac így is kiemelkedő a maga kategóriájában. Az önmaguknak magasra helyezett lécet azonban most leverték a japánok.
Egymás mellé téve a Matchboxot és a Kyoshót, nem érezni túl nagy minőségi különbséget. A részletek kialakítása kicsit darabosabb az amcsi autón, s szabvány kerekeivel némileg magasabban is áll, mint a mélyre ültetett japán verda. Az utóbbi egy jeggyel nagyobb méretarányának (nomeg a két autó kialakítása közti enyhe aránytalanságnak) köszönhetően jó egy milliméterrel hosszabb, s vagy kettővel szélesebb. Jóval masszívabb hatású a Trans Am, mint a Formula kivitel, akár a valóságban. Érdekes részlet, hogy a játékra tervezett Matchbox nehézkesebben gördül, az egyébként talapzaton álldogálásra szánt Kyoshónál - ha a Japánok valamit megcsinálnak, az meg van csinálva, kéremszépen!
A győztes mégis a Matchbox; jóval olcsóbban legalább akkora élményt nyújt, mint a Kyosho autója. Igaz a kék Firebird inkább játékra való, minőségben mégsem marad el túlságosan az egyébként nem véletlenül nagyra értékelt japán kisautótól.
S hogy a Kyosho következő generációs Firebirdje javította-e a csorbát? Nos ez kiderül a következő nemzetközi gigateszten, ahol igazi nagyágyúk vetélkednek a '77 Firebird Showdown keretében! Stay tuned!
