Matchbox és Majorette Renault 17

A modellbörzén az egyik kedvenc turkálós árusomnál akadt a kezembe egy autó, amelynek megszerzése látens igényként már régóta mocorgott az agyamban. Nem fősodratú darab, de olyan, amelyre ránézve egyértelműen tudja az ember, hogy kell. Nem lett sikerjárgány egyik játék -vagy modellgyártónál sem; valószínűleg tisztes eladásokat produkálva hozta be az elvárt összeget, s szép csendben lelépett a porondról.
A kisautó ebben is hasonlít a mintaadójára, a Renault 17-re, amely a cég sportautójaként debütált gyengébben motorizált és szerkezetileg is némileg eltérő testvérével, a 15-össel együtt, 1971-ben. A 12-es (alias Dacia 1300) és a 16-ös modellek fő műszaki elemeiből építkező kupék meglepően jó ár/érték aránnyal, és az alsó középkategória korabeli kupéihoz (Ford Capri, Fiat 128 Coupe) hasonlítható motorizáltsággal jelentkeztek. A csúcskivitel, a 17 TS Gordini - az utolsó autó, amely a legendás tuner nevét viselte a Renaultnál, mégha az öreg Amadée-nak már nem is volt sok köze hozzá - egy virgonc kis 1,6 literes, 107 lovas négyhengerest kapott.

Renault 17 TS és TS Gordini (Forrás)(Forrás)

Sikeresnek számított a páros a maga 300 ezres eladott darabszámával, ám a köztudatba  nem nagyon égtek bele - náluk csak utódjuk, a '79-ben bemutatott Fuego törlődött ki jobban az autórajongók kollektív emlékezetéből. Talán még nem érett meg az idő akkoriban egy kompakt, háromajtós sportkupéra...
Hogy a Matchbox mennyit adott el a '74-ben szerszámba öntött, tehát már a Superfastok sorát gazdagító Renault 17 TL-ből, azt nem tudni, de nem olyan húzónév, amelytől összerezzennek a rajongók világszerte. Vele szemben nagyobb ismeretségnek örvend a Renault autók sorából a 11-es és z 5-ös, amelyek halk sóhajra késztetnek bárkit. A 17-es? Ja, ismerem / van olyanom...
Miért alakult ez így? Fene sem tudja, pedig kellemes kis gép, klasszul kialakított részletekkel. Az alvázból kialakított fekete orr -és hátsó lökös nagyon jól visszaadják a hetvenes évek autós dizájnját, a narancssárga  / piros fényezés autentikus és a díszítő csík is csak mai szemmel megmosolyogtató - a 38 évvel ezelőtti gyerekek biztos sebesebben gurították segítségével a járgányt a flaszteron (csak hogy áldozzak Sam.Joe "Gyorsítócsík-elméletének"  :)). Az egyetlen hiányérzet a hátsó negyedablak helyén lévő ál-szellőzőrostély tampózatlansága - annak ugyanis feketének illene lenni, sokkal kontrasztosabbá téve az autót. De ez inkább személyes kötözködés.

Matchbox Renault 17 TL (Forrás)

Ami azt illeti, szegény saját példányom - vagyis példányaim, mivel kettő van belőlük - többszörösen hátrányos helyzetben van(nak), mivel a sárga-kék matrica a kilences rajtszámmal már régen lekopott, s helyét csak a ragasztóanyag rücskös maradványai jelzik. Nem gyors, de legalább csúf. Némi festékhiány is jellemzi a saját darabomat, s a kerekek fémszíne is rég eltűnt - igaz ez utóbbit személy szerint kevéssé bánom, sokkal vagányabb így. Mintha egy Párizs külvárosi vagány srác autója lenne a nyolcvanas évekből, aki kevés pénzéből megvette a pár éve még elérhetetlen, ám hamar feledésbe merült Renault kupét, hogy azzal vigye haza belvárosi kedvesét a randi után. Búcsúcsók elcsattan, a srác integet, majd visszaül, becsukja az ajtót - a kormány jobboldalt van, tehát egy Angliából visszahozott autóról van szó (apró csipkelődés az örök ellenfél Franciaországnak az akkor még nagyon is angol Matchboxtól)  - még egyszer utána néz a leánynak, aki elkapja a pillantását a kék árnyalatú sötétített szélvédő mögül. Aztán, gyújtást ad és Au revoir, mon ami!

Matchbox Renault 17 TL - robusztus angol

Néhány perccel később egy másik autó áll meg a ház előtt. Mintha a srác jött volna vissza a piros Renault-val - ám ez a 17-es nem ugyanaz!
A Majorette bolond lett volna kihagyni az autó megformálását, ám ők sajátos rafinériájukkal láttak neki a feladatnak. Először is, a Mazsi az erősebb TS jelölést véste az alvázat kialakító szerszámba - azonban a különbség nem merül ki ennyiben. A modell hátulján a korszak legnagyobb hármas kipufogója áll ki a lökhárító alól, némiképp megelőlegezve az ötször akkora japán bosozoku auspuffereket. Velük ellentétben azonban a Majorette 17-esén nem tűnik orbitális túlzásnak a dolog. A fekete műanyagkeretbe foglalt orrból festetlenül hagyott spiáter fényszórók villognak, míg hátul az ablakok sárgás műanyagából formálódnak a lámpatestek, ami a Matchbox esetlen kasztnidudoraival összehasonlítva kifejezetten tetszetős.

Majorette Renault 17 TS - a franciák bosozokuja

 Érdekes módon a fedett hátsó negyedháromszög itt ablakplexit kapott. Kicsit utánajárva kiderült, hogy a 17-esnek a rostélya valójában is egy ablakot takart, így vele -és nélküle is hiteles a járgány. Nekem jobban tetszik a rostélyos verzió :). Viszont az őket jelképező sraffok láthatók, ráadásul még a hátsó ablak fűtőszálai is műanyagba vannak öntve, akárcsak az első visszapillantó, az ablaktörlők, az első elefántfül és az ablak hátsó része. A Matchboxon ezek közül csak az első ablaktörlők kaptak formát.
A belső tér vajszínű műanyag, szép formájú ülésekkel. A műszerfal és a kormány fekete műanyagot kaptak.- a két szín kontrasztja nagyot dob a kisautón.
A klasszikus Majorette kerekek nagyon jól állnak a Renault-nak - szerencsére a saját példányom nem a másik, háromszög alakú rondaságokkal lett szerelve. A Matchboxhoz képest a francia kisautó némileg keskenyebb, a hosszuk viszont megegyezik - emiatt filigránabbnak hat, még a szuper-kipufogók ellenére is angol testvérénél.

A belváros ház ajtaja előtt álló vadonatújnak tűnő 17 TS kipufogójából vékony füstoszlop száll fel, ahogyan a volánt markoló bőrkesztyűs fiatalember öblöget a gázzal üresben. Hogy melyiküké lesz a leány szíve: a kicsit lepukkant, semmilyen sikert el nem érő autóval járó külvárosi srácé, vagy a szalonállapotú TS-t hajtó fiatalemberé, ki tudja? A Matchbox-szal jobban szimpatizálok, viszont a sokszor mellétrafáló, sokszor darabos és vicces négykerekűeket gyártó Majorette ezúttal különösen szép autót alkotott a Renault 17 TS személyében. S mivel ez a járgány is egy papírdoboz mélyéről, fillérekért került a magam vidéki külvárosi szerény kezeimbe, nem esik nehezemre a döntés az ő javára. A párizsi lányok úgyis csalfák.