Játszótéri egzotikumok

A csúcskategóriás parányok világából nagy ugrással zökkenünk vissza a valódi játékautók közé. Az ugrás lendületét a szeptember 9.-én megtartott Modellautó Börzén beszervált noname (valószínűleg Maisto / MC Toys), illetve a néhány nappal később átvett Majorette kisautók adták meg.
Pontosabban az az érzet, hogy ezek a használt, öreg játékszerek is milyen különlegesek lehetnek a maguk keretein belül. A vétel oka természetesen saját Lancia Beta-filiám volt - régóta kerestem már a járgány Gyufásdoboz arányú társait, mindhiába. Amilyen látványosak ezek az autók, olyan ritkán készítették el őket ebben a kategóriában. Kivéve persze a japánok 1/64-eseit, ahol a Kyosho és a CM's kínálatában is megtalálható a 037-es; csakhogy azok nem játékautók.

Féltestvérek: Majorette Lancia Beta Monte Carlo és MC Toy Lancia 037

A kusza bevezető oka az, hogy a megszerzésük feletti örömtől csapongó lelkem megnyugodva, értelmes mondatokból összeálló bemutatót tudjon írni a két mit sem érő homokozószökevényről.
Szóval, az első a sorban, a börze előterén árusító, gyanúsan külföldi fiatalembertől egy kóla áráért átvett, meglehetősen viseletes, kék alapon fehér/piros Lancia 037-es kisautó volt.
A kerekei alapján gyaníthatom csak, hogy a nyolcvanas évekből származó MC Toy produktumról van szó, mivel az alján a márkajelzés helyét egy 5-ös átmérőjű marószár eltüntette a műanyag fröccsöntő szerszámról.
A festése gyanúsan rímel egy másik kedvencemére; a Matchbox IMSA RX-7 autón is hasonló mintát látni. Vajon a makaói gyár másolta a népszerű versenyautó dekorációját, vagy csak a nyolcvanas évekre jellemző dekor-mém egyezéséről van szó?

Hasonló stílusban

Akárhogy is, a kis Lancia minőségben nem marad el az Matchboxtól; a meglepően részletes kidolgozásban helyet kaptak a különböző sraffozású légbeömlők, a jól felismerhető Lancia-orr, az első -és hátsó lámpák, a markáns motorházfedél és a nyitható ajtók. Mindez határozott élekkel, láthatatlan szerszám zárási felületekkel - a jelenkor MB és HW autói könnyes fényszórókkal álldogálnak a sarokban... Egyedül az autó fényezésébe lehet belekötni - itt-ott bizony kissé bőrös a felület.

Viseletesen is gyönyörű

 A belső tér alaposan kidolgozott vajszínű műanyag, szép kormány, kifejezetten jól sikerült sportülések és kissé elnagyolt motor a hátsó tengely előtt. Az ablakok alig homályosodtak el a gyermekkezekben töltött évtizedek alatt, noha a festés már igencsak viseletes.

Kis bepillantás

Eredetileg felújítani vettem a kis 037-est, de ahogyan forgattam kezemben, egyre távolabb került a szétfúrás / kromofágfürdő / újrafestés szentháromsága. A Maisto előd Lanciája úgy tökéletes, ahogy van: viharverten, de eredeti állapotában.

A következő alany néhány nappal később került hozzám, némi kalanddal - defektet kapni az átvételi helytől 1 kilométerre, priceless :) - fűszerezve. Matchmates oldalán találtam meg a szépséges kis Majorette Lancia Beta Montecarlo-t, ami ugyebár a 037-es édestestvére. Elsőre meglepődtem a kék-piros Martini stílusú rali festésen, s vele együtt a 6-os Tour de corse rajtszámon és a számomra ismeretlen "Guillaume" nevén a versenyző megjelölésénél, de kicsit utánajárva kiderült, hogy az autót privát versenyzők indították a hetvenes / nyolcvanas évek fordulóján a Gr. 4-es osztályban. A megformázotthoz nagyon hasonló festésű életnagyságú járgányra is elég gyorsan sikerült rálelnem a neten:

Lancia Beta Monte Carlo Gr. 4 (Forrás)

A Majorette paránya a szokott franciás értelmezésben készült, fém alvázzal, fekete műanyag első -és hátsó lökhárítókkal, és frontmaszkkal, valamint hátsó légbeömlővel és hátsó motorhűtéssel. Nagyon egyedi megoldás a borostyánszínű ablakok - a tetőablak örökké nyitva maradt - használata, illetve a festetlenül hagyott spiáter első lámpák, amik egyben a műanyag orr kapaszkodói is. Frappáns, annyi szent!
A műanyagból kiöntött Lancia-pajzs kissé egyszerűbbnek hat a makaói autóénál, s az összbenyomás is darabosabb, játékszerűbb. Ez persze nem jelenti azt, hogy primitív lenne: mind a látható, mind a csak érezni való élek határozottak - az ajtó körül talán kissé túlságosan is - látványos öntési hibát azonban nem találni a felületen.
No és persze rugózik, mintaállat! Gallosan, mélyre dönthetően; könnyű elképzelni, ahogyan előző tulajdonosa versenyzett vele a linóleumon.

A Majorette Bétája is sokat látott darab

Hogy gyerekszobai példány a kisautó, egyértelművé teszik a lámpák tamponnyomását pótló narancssárga és piros festékpöttyök, valamint az évtizedes dobozban porosodás karosszériára ragadt, s finoman eltávolított piszka. Olyan érzés volt megtisztítani a kis Mazsit, mint egy garázsban álló autólegenda óvatos leporolása - s ennél többet nem is tervezek vele tenni.

A csúcsminőség bűvöletéből jól esik időnként visszatérni a kisautó gyűjtés valódi gyökereihez - a gyermekkor varázsát átélni egy-egy pillanatra. Nem gyűjtői darabok sem a Majorette, sem az MC Toy parányai - noha a hibátlan és dobozos példányok ára kezdi megütni a 7-10 eurós értéket - mégis megvan a maguk varázsa. Ugyanolyan fontos és szeretett részei a magam kis gyűjteményének ezek a játszótéri egzotikumok, mint pénzben kifejezve sokkal értékesebb társaik.