Egércsata - Minichamps FIAT 500 - Welly FIAT 500 teszt

Tény, hogy magamat nagy FIAT-rajongónak tartom, de azt hozzá kell tennem, hogy az itáliai autógyártás egyik ikonja eddig eléggé elkerülte figyelmemet. 

Talán a FIAT 500-as az egyik olyan négykerekű, amely ha létezne modellgyűjtő tanfolyam, akkor a törzsanyagban kapna helyet mindenki számára kötelező beszerzésként valamilyen formában. 

1:43-ban és kisebb méretekben csak-csak szerepelt a terveim között, de az 1:18-as méretben eddig a "majd" szóval intéztem el a rá vonatkozó kérdést. 

Végül csak sikerült 1:18-ban eljutnom az 500-asig. Nehéz volt ugyan, de a Minichampsnek és az akciós árának köszönhetően elkerülhetetlenné vált a vétel. 

Az öröm nagy volt, a modell pedig hihetetlenül kicsi. De itt elhiszem, hogy a valós méret arányos lekicsinyítéséről van szó és nem holmi "töltse ki a dobozt amennyire csak lehet" 1:16-os 1:18-asról, mint a Bburago esetében. 

Bár a Bburago példányával is szemezgettem egy ideig, végül azonban inkább kivártam, elvégre nem éreztem égető szükségét egy ilyen apróság birtoklásának.

A Minichamps kék egere beosont gyűjteményembe, így már el is kezdtem róla a hízelgő tesztemet írogatni gondolva a későbbi publikálásra. 

Egyszer aztán betértem az egyik Müllerbe (nem a tejberizsbe), ahol pedig a Welly 1:18-as 500-asa "várt rám". Az első pillantás élménye megegyezett a Minichamps által adottéval: pici modell nagy dobozban. 

Az alig 6000 Ft-os ár pedig újabb vásárlásra ösztönzött. 

Több összetevő is segítette pénztárcám kinyitását és a havi kötelező kiadások fejben történő újragondolását. Először is ezáltal összehozhatok egy kisebb összehasonlítást, másodszor is pedig két 500-as is kijön a Minichamps nem akciós áránál kb. 3000 Ft-tal olcsóbban. Harmadszor pedig...ööö... hát nem tündéri ez a kis vacak abban a nagy, ronda kartondobozban???

Mintha egy tábla csokoládét árulnának banános dobozban.

Így végül két apró FIAT is bebocsátást nyert 1:18-as flottámba. Egy olyan gyűjtemény tagjaivá váltak, amelyben az eddigi egyetlen kisebb autó is FIAT ugyan, de az egy X1/9-es, tehát igen csak más dimenzió. Szóval a kis koncepciómat ez a két "egér" alaposan megrágta. 

Na de ez a bejegyzés nem örömtánc, nem szimpla "de jó, hogy megvettem"- típusú akar lenni, hanem egy rideg összehasonlítás... 

Azt már most leszögezem, hogy a konkrét évjáratot, típust, kivitelt illetően igen nagy a képzavar mindkét modell esetében, tehát ezzel nem is nagyon kívánok foglalkozni. Legyen elég annyi, hogy mindkettő 500-as.

Kb. 22 000 Ft a Minichamps normál ára. Ezzel szemben majdnem 10 000 Ft-tal olcsóbban jutottam hozzá. Elismerem, ennél drágábban nem kellett volna. Na de ha az eredeti árat nézem, akkor megéri-e egyáltalán ezt a brutális összeget? 

Csak egy szó: bájos.

A fényezés és a króm kiegészítők, díszítések jól helytállnak, csakúgy, mint a lámpatestek. Utóbbiaknál azonban nagyon nem értem, hogy a normál árba hogyhogy nem fért bele az oldalsó indexek átlátszó műanyagból történő kialakítása. 

Oldalsó index: túl szép lett volna, ha...

A kerekek a dísztárcsákkal bájossá teszik ezt az apróságot, csakúgy, mint a tetőn elhelyezkedő nyitható vászonborításnak látszó egység. Az utastérből megnézve valóban az autó tetejének egy részét képezi és nem holmi fémre ragasztott szemfényvesztés. Szép munka. Az anyaga érde(ke)s. Jónak mondanám, ha nem vonzana magára pár másodperc alatt hatalmas adag porszemcsét. 

Sticky buddy-nak sem utolsó a Minichamps teteje

Ha már az utastérről is szó esett, akkor befejezem ezzel kapcsolatos mondandómat. Minden megvan és minden a helyén van. Nincs túlzásba víve a cicoma és a megfelelő anyagok használata. Lehetne mit festeni, javítani rajta még úgy is, hogy az eredeti 1:1-es autó "bele" sem volt nevezhető esztétika-ergonómia rakásnak. 

Már majdnem reménytelenül unalmas.

A motortérben és az autó orrában is hasonló érzések fogalmazódnak meg. Kevés színes részlet. Aminek ott kell lennie, az ott is van, de a nagy feketeségben keresni kell a gondosan megmunkált műanyag egységeket. 

Mit is mondhatnék erre?

Nem ezt vártam egy 70 euro körüli modelltől. 

Igényesen megmunkált alkatrészek színek nélkül. 

Túl sok az ellentmondás. 

A márka- és típusjelzések szintén a helyükön vannak és némileg javítanak is a modell megítélésén. 

Az első és hátsó lámpák, valamint az igényes krómozások "viszik" ezt a modellt.

Jól megragadta a Minichamps a kis 500-as minden mosolyra fakasztó részletét, de nem dolgozott eleget a többin. Így ha örömmel is, de némi félelmet érezve kezdem vizsgálni a 6190 Ft-ba kerülő, az eladójának még nyilván ezen az áron is hasznot hozó Welly 500-ast.

Hófehérke, a hét törpéje.

Nem tudom létezik-e butább név modellgyártókat illetően a Wellynél. Engem ez inkább taszít, mintsem vonz. Na persze az utóbbi évek során azt már megtanultam, hogy igenis érdemes e gyártó termékeire komolyabb figyelmet szentelni, mert minden méretarányban jobbat nyújtanak kategóriájukban az átlagosnál. 

A kis fehér 500-ast a Minichamps mellé téve azonnal észrevehető a silányabb, de giccsesebb krómozás a vastagabb lökhárítókon, valamint a kevésbé igényes lámpák. A különbséget mégsem nevezném oly nagynak.

Ismerkedés torinói módra.

A legrosszabb részletek talán a hátsó világító testek, melyek funkcióit csupán a rájuk kent színek alapján tudjuk megkülönböztetni. Nem átlátszóak, és még csak nem is szépek. Ilyet utoljára a Starline 1:43-asán láttam. De hát "csodák" léteznek. Még akkor is, ha egy részüket inkább elkerülnénk.

Bizonyos egységek között hatalmas a kontraszt.

Az első márkajelzés már-már a vicc kategóriájába tartozik. Hatalmas, kiálló egység (itt érzem azt először, hogy a jó megoldás valahol a Minichamps és Welly alkatrésze között van félúton).

Ekkora márkajelzés lökhárítóként is funkcionálhat...

Ellenben az, ami a Minichampsnek nem sikerült "huszonezerből", az a Wellynek igen: az oldalsó indexek apró, átlátszó borostyán színű műanyagok. Az első lámpák majdnem teljesen egyformák, a Wellynél látszik a rögzítési pont a fényszórókban ugyan, de ettől még kifejezőbb az autó tekintete. Mindenki ítélje meg, hogy ez ebben az esetben jó-e, avagy rossz.

Kedves "Minibajnok"! Valahogy így kellett volna azt az indexet...

Az utastér szinte teljesen megegyezik a Minichampsével. Ez az egyik gyártónak dicséret, a másiknak kevésbé.

Semmi extra.

Ami növeli a dicsfényét, az nem más, mint az ajtókárpit. Az anyag, a kidolgozottság és a rögzítés is jobb a Minichampsénél. Ennek köszönhetően annyira nem bántó a "letekert" ablak és a karos mechanikával nyíló ajtó.

Kár a sok hibáért itt.

Hiába a jobb összeszerelés és jó krómozás, a
 karos ajtó az mégis csak karos ajtó.

A nyitható tető itt nem szöszvonzó, hanem majdnem olcsón fénylő merev műanyag. A hangsúly a "majdnem"-en van. Itt még pont hihető a dolog. És persze port sem vonz.

Jól sikerült a tető.

Na és akkor ideje megnézni az erőművet is. Lám-lám! Itt az újabb meglepetés! Kifestett blokk és még néhány színes apróság. Egy kis ezüst, egy kis króm és máris élvezhetőbb az aprócska motor látványa. Ha az alkatrészek kevésbé igényesen megmunkáltak is, a rájuk kent festék miatt nagyobb öröm rájuk nézni, mint a Minichamps feketeségére.

A low-cost kategória nagy fegyvere a pingálás.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a jobbak elhagyhatják.

A csomagtartónak nevezett "fiókocskában" elől sok különbség nincsen. Sajnos mindkét autónál a fekete szín az úr. A nyitó mechanika a Welly példányán jóval otrombább és ezáltal nehezebben is működik. A vékony, felfestett fekete csík viszont itt is belerúg egyet a Minichamps drágaságába. Hihetetlen, hogy némi ecsetvonás mennyit dob egy modell megjelenésén.

Tudom, hogy szerepelt már ez a kép, de
ezúttal a jót kell keresni rajta.

Az eredményhirdetéssel kellene befejeznem ezt a bejegyzést, ha már eleve tesztnek indult. 

Nos, az egyik oldalon egy nagy(obb) múltú márka foglal helyet, amely magát egyértelműen az AutoArt, Kyosho és hasonló gyártók szintjére pozicionálja. Ezzel nincs is baj, hiszen a kis 500-as már elsőre is hűen tükrözi ezt. A probléma a közelebbi szemle során bukik ki. Kívülről egy szép, igényes modell, belül viszont egy unalmas kifestőkészlet. Ahhoz, hogy a gyártó zsenialitását észrevegyük az utastérben, motortérben, csomagtérben, bizony ki kellene festeni a rengeteg kisebb-nagyobb egységet. 

Kukucs!

A Welly ezért az összegért minden lehetségeset beletett a kis, fehér négykerekűbe. Itt azt érzem igazán, hogy az alacsonyan elhelyezkedő költséghatár vetett véget a finomabb kidolgozottság elérésének. A legvisszataszítóbb megoldások a túlságosan vastag lökhárítók és azok krómozásai. Sajnos nagyon sokat rontanak az autón. Na de van bőven olyan egység, amely ezt hivatott ellensúlyozni. Az oldalsó indexek, a kifestett motor, a pazar rendszámtábla és a remek ajtókárpit mind-mind azt sugallja, hogy a Welly igazán kitett magáért és negyedannyi költségből itt-ott jóval többet, vagyis izgalmasabbat mutat, mint aktuális ellenfele. 

Átszellemült tekintetű kisegerek szalvétákat rágcsálnak.

Éppen ezért a Mincihamps nálam az "ennyi is elég, ne vigyük túlzásba" a Welly pedig az "ennyi fért bele a költségkeretbe és még siettünk is" típusú modell. Számomra a Welly őszintébb, kellemes meglepetéseket tartogató, a Minichamps pedig a trükkösebb (és még finoman fogalmaztam...).

Győztest már csak azért sem hirdetek ebben a csatában, mert mindkettőn van annyi hiba, hiányosság, ami miatt nem tudok határozottan dönteni. A Minichamps precízebb, finomabb darab, elvégre modell, de az árak alapján nem négyszer jobb a Welly játékánál. Ha eltekintek a konkrét típusok által keletkezett igen komoly beazonosítási problémáktól és csak a FIAT 500-ast, a parányi, ámde nagyszerű ikont nézem, akkor megítélésem szerint annak a "jellemét" a két autó együtt adja vissza a legjobban. 

Vaddisznó az egerek között.

Na de ha csak egyet akar az ember megvenni, akkor melyik éri meg mégis?

Nos, azt hiszem, hogy ebben az esetben már inkább a presztízs, rajongás mértéke illetve a költségvetés határozza meg a döntést. 

A Minichamps lehet mindazok jó döntése, akik egy vonalat húztak meg gyűjtésük képzeletbeli minőség-kidolgozottság diagramjában, amely felett elhelyezkedő modellekből kívánnak szemezgetni. Ehhez a csoporthoz tartoznak még, akik egy adott nagy kedvencből megpróbálják a modellpiacon fellelhető legjobb példányokat megszerezni minden méretben. A Welly jó választás lehet azoknak, akik igenis akarnak egy 500-ast csak azért, hogy legyen, de túl sok pénzt nem fektetnének bele ebbe a tervbe, hiszen van pár fontosabb autó is számukra. De itt csupán két gyártó termékéről van szó. Ne feledjük, hogy többek közt a Yatming, Bburago, Norev is feldolgozta már a FIAT 500 valamelyik továbbfejlesztett verzióját. Szóval lenne miből válogatni.

Egérkék játszadoznak egy lótetemen.

A többi 500-as (és hasonló társai) is bizsergeti ugyan a fantáziámat, de ezzel a duóval mégis tökéletesen kielégítettnek érzem magam. Jó lenne egyszer egy még átfogóbb tesztet írni a többi gyártó FIAT-jait is belevonva. Azonban most a kis listám "beszerzés várható ideje" elnevezésű oszlopába az ő nevük mellé is ugyanaz a rövid szó kerül, mint ami a már megszerzetteknél szerepelt egykor: "majd".