A bestia elszabadul

Életem első 1/18-as műgyanta modellje vagy. Annyian írtak, oly sokat a gyártód termékeiről, hogy azt ismételni fölösleges lenne. Nem is azért adtam le rád előrendelést tavaly december elején, és vártam türelmesen kifizetésed után a megérkeztedre, mert birtokolni akartam volna egy Otto Modellt.
Azért választottalak, mert csak a franciák (irányította szorgos kínai kezek) készítik az R33-as Skyline utolsó csúcsverzióját, a Nismo 400R-t. Egészen pontosan 2000 darabot, ami bődületes mennyiség az eredetiben gyártott 44 példányhoz képest.

Sokat nem ígér a csomagolás

Sss, nyugalom, nyugalom!

Most pedig itt vagy, kibontva porladó hungarocell börtönödből, odasimulsz az irodai fénymásoló tetejére, mint egy ijedt félvad-macska, amely még nem tudja, ugorjon és karmoljon-e, vagy dorombolva simuljon az ember tenyerébe.
Masszív dög vagy, meglepően nehéz, mintha még ezzel is a megjelenésedet akarnád súlyozni. A sárga fényezést rajtad kívül talán csak a BMW E36 M3-asán nem találom bazárinak. Nem az introvertáltak autója vagy, dehát a Skyline sem az.
Szerencsére téged elkerültek az Otto autókra oly jellemző minőségi nyűgök, beesett szélvédők és lejáró alkatrészek. Úgy tűnik, a 1218-as számú 400R-t hasonló odafigyeléssel szerelték össze, mint eredetidet a Nismo Omori üzemében.

Szépséges szörnyeteg

Egyetlen szépséghibát találtam rajtad, amit nehéz költségcsökkentéssel magyarázni, mint inkább valamilyen buta kihagyással; kerekeid hófehér küllői alatt lélektelen ezüst platnik rejtőznek az eredeti hűtött, bordázott féktárcsái helyett.

A tökéletesség érintője

Azonban, miképp a szerelmes férfi a szeretett nő arcán a pörsenéseket is bájos gödröcskéknek látja, engem sem tántoríthat el ez a hiányosságod, mégha bosszant is.
(U.I.: Miután ezeket a szavakat leírtam, csak hogy ne bízzam el magam, az autó rendszámtáblája egyszerűen leesett, megerősítve az Ottóval kapcsolatos negatív sztereotípiákat...)

Vadállati szépség vagy, de mint kiderült, törékeny is egyúttal. Mint egy szobor, melyet kordon mögül szabad csak nézegetni, mindkettőnk védelmében.
Nem hinném, hogy választanék még Ottót - mégha az Alpine modelljeiktől megremegek is - de annak örülök, hogy ezt a bestiát elszabadították a franciák!

A tökéletes játékautó - Tomica Nissan Skyline GTS-X teszt

Igen, megtaláltam! Itt van! A tökéletes, kompromisszummentes játékautó. 

Tűzpiros, szögletes japán kupé a Tomicától. 

Minden részlete nagy marékkal ad a minőségből, precizitásból. Vele bármelyik játszótéren mi vagyunk a királyok és otthon altatódal helyett őt nézve szenderülünk álomba, ahogy kaján vigyorral a pofikáján feszít a társai között és néz ránk, várva a holnapi közös kalandot. 

Az érdeklődő "régiek" között.

Sajnos azonban van néhány probléma. A kicsike bár játék, az ára mégis magasan a Matchbox-Hot Wheels-Majorette felett van. De még a SIKU árképzését is felülről szemléli. Továbbá annyira szép kis darab, hogy kár volna homokozóban akár csak egy-két percre is belenyomni tappancsait a kézzel kikapart és felépített útra. 

Vörösök egymással szemben. A Matchbox Merci kupéja
megkímélt darab, bár azért akad némi kopás rajta.

Az érinthetetlen, tökéletes játékautók egyik példája ez a Tomica Nissan Skyline. Ráadásul egyértelműsíti is számunkra, hogy ő nem akar a modelles ligában játszani, ahogyan a Tomica Limited sorok autói. Nem. Ő határozottan állítja magáról, hogy ha gyűjtői darab is, akkor sincs szüksége végtelenül precíz kerekekre, kifestett utastérre. 

Már csak a vonalvezetése miatt is nagy-nagy kedvencem.

Az első és hátsó lámpatestek máris az elit kategóriába lövik a játékok között. 

Az indexek tamponnyomásai pontosak. De a fekete
díszcsík és az azon elterülő felirat is megér egy misét.

A precíz feliratok pedig tovább növelik presztízsét. A nyitható ajtóknak lehet mindig örülni. 

Naná, hogy rugózik! És mennyire egyszerűek azok a
kerekek. De mégsem zavarnak. Miért nem??

Itt ráadásul a hézagok sem annyira jelentősek, de kétségkívül visszahúznak a földre minket még mielőtt modellként azonosítanánk ezt az 1/62-est. 

Rám jellemzően csak a fotón vettem észre egy elváltozást:
 a kormány nincs bepöccintve a helyére. 

A karosszéria piros színe megbabonáz. Ennek az autónak el tudom nézni, hogy a színösszeállítás és imádni való szögletesség ellenére nem olasz. 

Nem vitás, ez az autó az én személyes szabványaimnak
 hibamentesen, tökéletesen felel meg.

Nem tudom a Tomica elképzelése mi is ezekkel az autókkal. Talán a Limited Vintage Neo sor mellett e Nissané egy újabb, inkább felnőtteknek szóló kategória. 

Szép feliratok és közelebbről nézve egyszerűen, mégis
izgalmasra kidolgozott lámpatestek. A Skyline felirat
is felkerült a rendszámtáblára

"Most megkapod ezzel az autóval mindazt, amire igazán vágytál gyerekként, és talán már benőtt annyira a fejed lágya, hogy gyűjtői kincsként óvd és tartogasd a többi kedvenceddel együtt". 

Tág pupillákkal, izgatottan várja a következő
bevetést. 

Talán egy kapocs ez a Tomica Nissan. Összeköti a gyerekkor autókkal kapcsolatos felfogását, rengeteg élményét a jelenkor felnőtt, nosztalgiázni szerető, de néha a minél magasabb szintű kidolgozottságot hajszoló gyűjtői szemlélettel. Lehetne még különféle elméleteket gyártani erre vonatkozóan, de egyáltalán nem szükséges. Nem kell mindent megérteni azonnal és az okokat keresni. Csak hagyni, hogy az élmény eluralkodjon felettünk a pillanat varázsában. A kép előbb-utóbb úgyis összeáll. 

A Majorette mostanában közel jár a Tomicához.
Érdemes szemezgetni közülük. 

Ha alternatívát kellene a Tomicának keresnem, akkor elsőként a Majorette jelenlegi autói ugranának be. Az utóbbi években sok kellemes meglepetést szereztek. De azért az is egy más világ és a Tomicáé is. Jól van ez így. Nem is kell minden játékgyártónak folyamatosan nagyot alkotnia. Elég, ha az az egy-kettő megteszi ezt. 

Nem csalás, nem ámítás. Vannak még nagyszerű
játékautók. 

Izomból, pofán - Ebbro 1/24 Nissan Skyline GT-R V-spec II

A Nissan Skyline R34 GT-R fontos fordulópontja volt a közepes ismeretlenségből alig egy évtized alatt legendává vált modellcsaládnak: ez volt az utolsó, még a normál Skyline-ok alapjaira tervezett sportkocsi, amely rokonságban állt nemcsak a sportosabb családapáknak szánt négyajtós szedánokkal, de az anyukák akaratának is behódoló sportkombival, a Stageával is.

A méltán Godzillának becézett utód  R35-ös széria már egyetlen csavart sem örökölt az időközben házicicává gömbölyödő Skyline modellektől, hanem önálló útra lépett a Nissan modellpalettájának csúcsán.

Ikertornyok: szteroidokkal telepumpált, fénykorukon túli formák 

Az R34 számomra kicsit Sylvester Stallone, vagyis Rocky / Rambo távol keleti rokonaként szerepelt. Sly ahogyan öregedett, fizimiskáját egyre furcsább toxinok bőr alá spriccelésével tartotta egyben, míg a Skyline ugyanígy tett a nevét nemzetközileg berobbantó R32-estől örökölt vonásaival - lásd a meglehetősen bizarr S-tune és Z-tune és a nemhivatalos tuningverziókat, amik már szinte szétszakadtak a beléjük pumpált szteroidoktól és izommerevítő adalékoktól. Mégsem lehetett őket kinevetni egy hot hatch tulajdonosnak / ifjú ökölvívónak / szovjet pilótának sem. Mert a nevetőket bizony pofánvágta, izomból, s elestükben még beléjük lőtte azt a helikopter robbantó nyilat is, amely nitró lángcsóvát maga után húzva büntette meg a botor kihívókat. Nevetünk a Feláldozhatókon? Igen. Kötekednénk Slyal? Nem.

Szokatlanul elegáns doboz egy 1/24-eshez (Forrás)

Szóval nekem messze nem az R34 a Skyline paletta legjobban tetsző példánya, mégis, valamilyen fura perverzióból nekiláttam a modelljei szisztematikus összeszedésének. Ez a Skyline-rajongásomban még nem is lenne meglepő, csakhogy célzottan a modellgyűjtői szemmel nem túl kívánatos 1/24-es méretarányt vettem a fókuszba. Ez a méret ugyanúgy kilóg a divatos 1/43 - 1/18 körből, mint ahogyan az R34-est minden igyekezete ellenére sem tudta elgagyítani a Nagyon halálos iramú széria.

Az Ebbro 1/24-es Premium Collection sora nem igazán ismert japán határain kívül, pedig a shizuokai csapat jónéhány szépséget megformázott benne: a Honda S2000, a Nissan Fairlady 240 Z és ZG, a Toyota 2000 GT, a Porsche 911, a nyolcvanas évekbéli Skyline Super Silhouette Turbo versenyautó és a most megénekelt R34 GT-R V-Spec II.

Az 1/24 inkább a makettezők méretaránya. Időnként megpróbálkozik valaki ebben a kategóriában modellautót piacra dobni, de

a) Túl drága minőségi darab születik, amelyet a kutya sem vesz,

b) Újabb taggal bővíti a Maisto / modern Bburago / Jada dicstelen, modellnek látszódni akaró játéautóinak táborát.

c) Polcra kerül egy kedvező ár-érték arányú majdnem-modell, mint a Welly újdonságai. Ritka kivételek, s őket is inkább a b) kategóriába sorolja a többség

Markáns arcél, kissé nagy illesztéssel.

Az Ebbro mintegy tíz éves szériája egyértelműen az a) kategóriába tartozik, a cég 1/43-asaitól megszokott magas minőségi színvonalát vitte tovább az 1/24-e autójánál is.

A Maistóval összevetve mindjárt árnyaltabb a kép

A karosszéria részleteit szinte már maguktól alakítják ki bármely kisautógyártó szakemberei, annyira közhelyes játékszerré vált az R34 - az Ebbro a részletezéssel alakított nagyot. A doboza is felsőkategóriásan elegáns, s bár elsőre nem feltétlenül észrevehető az autó kifinomultsága, azonnal szembeötlővé válik, ha melléteszünk egy kishazánkban a nepperboyok körében méltán népszerű Maistót. 

Bizony, az Ebbrónál a hűtőmaszk mögött is folytatódik az autó, motor és hűtő látható. A lámpáktól szinte várjuk, hogy felgyúljanak (különösen a hátsó lámpáknál, melyeket a Maisto nem átallott festeni), az ablaktörlőktől, hogy lesöpörjék a vizet. Még az Auspuffból is várnánk az előgomolygó párát, míg a Maistónál inkább az olvadó műanyag füstjére számíthat az ember.

Egy méretaránnyal nagyobbnak is elmenne

Az illesztések már nem felelnek meg a mai elvárásoknak - különösen a motorháztetőn nem -, de még így is bőven a játékautó kategória felett állnak.

A motorháztetőt felnyitva valódi, 3D-s blokkot és ahhoz tartozó részleteket látunk, nem a kategóriában megszokott takarólemezt. A jelölések és a feliratok nyálcsorgatóan élethűek, mint egy jobb Playboy fotósorozat, az aktuális műanyag cicával. Az a keresztmerevítő pedig egyszerűen fantasztikus, ránézve bízvást elhiszem, hogy a fellépő erőhatásoknak ellenállva tartja össze a karosszériát.

Igen, ez merevítő!

A különbség modell és játékautó közt magáért beszél

Az R34 mégsem mentette meg az Ebbro 1/24-es sorozatát, ami nem túl hosszú fennállás után meg is szakadt. Napjainkra a gyűjtők már kezdik felfedezni a modellek különlegességét, és példányaiért már az 1/18-asokkal vetekedő árakat fizetnek. A legendát szemlátomást itt is az utókor fedezte fel magának...

Viszlát ősszel!

Néhány hét nyári szünet jön, amit remélhetően egy annál mozgalmasabb ősz követ majd!

Kellemes pihenést mindenkinek!

Skyline a hóban

A Skyline kultusznak három olyan szereplője van, melyet az egyébként a brandért rajongók sem vesznek kutyába. Az első az ős-Skyline, a Prince sokak szerint Moszkvicsforma (szerintem inkább korabeli Opelekre hajazó) szériája.
A második ilyen a Giovanni Michelotti tervezte BLRA-3 kupé, amelynek nyújtott arányai és a hátsó kerékjáratból induló ív a későbbi nagy legendák formatervébe ivódtak.
És végül a csodás Kenmery-t követő KHGC210 / 211 kupéja, az egyszerűen csak Japan Skyline-nak nevezett 2000 GT-ES.

Az autó, amelyik magán viselte a hetvenes évek fáradt dizájnját, a CAD-es rajzolás egyszerűsítési kényszerét és a Skyline széria kifáradását. Más baj nincs vele; egyszerűen láthatatlanságba burkolódzik, jól rejtve értékeit. Az olajválság elsöpörte a brutális erejű GT-R-t, az előző szériából alig 197 darab készült. A Kenmeryt követő sorba már az évtized új csodája, a turbófeltöltővel mérgesített motor jutott, melyet Turbo GT-E, illetve GT-ES néven forgalmaztak. A 143 lovas feltöltős változat viszonylag erős volt, de nem viselte magán elődjeinek karakterét; a '77-es 210-es széria egyenesen szörnyű volt a dupla kerek fényszórókkal, míg a módosított, harmónikusabb vonalvezetésű '79-es 211-es egyszerűen csak... túl hétköznapi.
Valamiért mégis vonz a fekete-arany autó; szeretem, ha az értékeit nem hirdeti valami fennhangon. Elég, ha  az ismeri, akinek dolga van vele.

Szürkületi zóna - pedig ez is Skyline (Forrás)

Az 1/43-as DISM kisautók tökéletesen illenek ebbe a világképe, a különös vonzalmak sorába. A márka az Aoshima csoporthoz tartozik, melyről idehaza - de nagyjából a világ egészében - legfeljebb jó minőségű 1/24-es makettjei révén hallhatott valaki. Pedig jelen vannak ők az 1/64-esek közt is, ahol elsősorban tuningolható bosozoku verdáikkal vívtak ki elismerést a japán modellgyűjtők közt.
1/43-ban DISM néven képviselteti magát a cég, felvonultatva a D1 driftbajnokság bajnokaitól a körzeti rendőrautókig sokféle verdát. Közös pontjuk a kiemelkedő minőség, és a nem feltétlenül gajdzsin-kompatibilis témaválasztás. 

A magam fekete autója, egy 1980-as (tehát már HGC211-es) Nissan Skyline 2000 Turbo GT-E S, a legjobban mutató éjfekete / arany festésű karosszériával.

Jól áll a hóban

A kasztni japános precizitással van kialakítva, részletessége már-már Kyosho-verő. Mondjuk úgy, hogy a Minichamps-szel szemben sem indulna esélytelenül a kisautó. A festések és tamponnyomások abszolút a helyükön vannak, nem tudok belekötni. Mind a feliratok, mind a logók (piros S a hűtőmaszkon), mind a ködlámpák és az indexek is tökéletesek A kerekek élethűek (igaz itt találtam az egyetlen tampózási hibát is: az egyik központi-anya imitáció piros pöttye kicsit elcsúszott a tengelytől), a visszapillantó tükrök ezüst betétet kaptak - a saját példányomról sajnos leesett a jobb oldali tüköré. Az ablakok vákuum-formázottak a modern akril/plexi szélvédőkkel szemben, de ez csak annyiban érződik, hogy eléggé torzítanak. Viszont jóval olcsóbban szerszámozhatók és gyárthatók, mint az utóbbiak - ez a szempont sem hagyható figyelmen kívül. Másrészt van két apróság, melyek nem nagyon szoktak ebben a méretarányban feltűnni.

Egyrészt az első kerekek kormányozhatók. Másrészt, LED világítása van, gyárilag. Berosálsz vazze, működik, elől-hátul!

Csak szabályosan, lámpákkal

Szóval ilyen a DISM 1/43-asa - ismeretlenül csodálatos járgány, akárcsak az általa megformált eredeti, a névtelen Skyline. Már alig várom következő japán csomagom, benne a már emlegetett D1 driftbajnok Silviával. De ez már egy másik történet lesz.