Örömteli BUBánat - BUB 1/87 BMW 2800 teszt

A BUB autóiról megoszlik a véleményem. Sok közülük elveszett a Schuco Piccolo bájos bumfordisága és a Herpa műanyagos precizitása között, melynek eredményét szerintem általában az "ilyen is vagyok és olyan is vagyok, de leginkább semmilyen sem vagyok" jelzővel lehetne legjobban körülírni. Létezik természetesen egy másik BUB-vonal is, amelynél már inkább azt lehet érezni, hogy a gyártó valami komolyat akar 1/87-ben. Nyilván a "BUB-szűz" gyűjtő is belátja, hogy ha már annyira nagy a vágya arra vonatkozóan, hogy ettől a gyártótól magáénak tudhasson legalább egy darabot, akkor megpróbál anyagilag minél jobban járva a szerinte lehető legjobb és főként elérhető autók közül választani. 

Így döntöttem én is a BMW 2800-as mellett. Világos kék metál fényezés, szép kerekek, pontos dekorációk és kidolgozott utastér jellemzik, valamint a nem egész 2600 Ft-os (akciós) ár is további vonzerőt adott neki. Az évjárat és a formavilág is belefért koncepciómba, na meg persze vétkeztem én már tévesen ennél drágábbat és megbánhatóbbat is. 

Metál kék propelleres.

Első közeli ismerkedésem a gyártóval a doboznál kezdődik. Azzal a sokak szerint kevésbé fontos, még többek szerint viszont meghatározó egységgel, amely minden újabb guruló élmény előjátékaként, a "díszes vacsora" aperitifjeként alakítja átfogó kritikánk első szösszeneteit. A jellegzetesnek, egyedinek mondható BUB-csomagolás nem okoz csalódást. Hátoldalán az eredeti autóról van egy rajz, amely stílusát illetően engem személy szerint a 60-as, 70-es évekre emlékeztet. 

Tetszetős grafika, kevés felirat.
Ennél több nem is kell.

A doboz első része egy keret bliszteres ablakkal, amely mögött ott van a pici autó egy dróttal a "csomagolás börtönébe láncolva". A doboznyitás ezzel együtt mégsem konkrét nyitás, mivel a bliszteres keretből kell valamelyik irányba kitolni a belső keretet az autóval. Mintha egy gyufásdobozt nyitnánk, de ez mégsem matchbox. Miután kitoltuk a keretet, csodálkozhatunk azon, hogy a keret is egy keretben van, innen viszont már ki tudjuk emelni az "autós részt". 

Doboznyitás.

Jól haladunk. Hamarosan hozzáférhető lesz
a kicsike.

Túl sok a körítés. Kezdek bepöccenni. 

A sok karton után ennél a rögzítési módnál jobbra
számítottam. 

Nos, igen, ahogy a fotók is mutatják, Bubék nem spóroltak a papírral. Gondolom néhány "vadzöld" környezetvédő megbotránkozásában azonnal feltépné az ereit a BUB indokolatlan mértékű papírfelhasználása láttán. Egyértelműen túlzás, lehetett volna ezt kevesebb fából is kivitelezni. Emellett még az autó rögzítése zavaró. Ennyi túljátszott ízlésesség után nem ártott volna egy csavarral odaszorítani a dobozhoz az autót és nem holmi dróttal összekötni, "hátha" megkarcolja a szélvédőt, fényezést... Gyakorlatilag a Trofeu 1:43-as modellek csomagolása is van ennyire ötletes, de kevesebb papír is kell hozzá és a csavarok is nagy magabiztossággal tartják a modellt a talapzaton. 

Kiszabadítva az autót ideiglenes fogságából immár a doboz és annak tartozékai kevesebb figyelmet kapnak. A kéz és az aktuális hideg fémdarab első találkozása következik. Vízválasztónak is nevezhetném ezt a folyamatot, mert voltaképp itt dől el az, hogy az új "zsákmány" a gyűjtemény hierarchikus felépítésében hol foglal majd helyet a későbbiekben. 

A BMW kiszabadult. 

Tapintás, kézbevétel, (gurítás?), közeli szemlélés, majd öröm, netán csalódottság veszi kezdetét. Tény, hogy az 1/87-es léptékben nem szabad túlontúl kritikusan nekiállni egy-egy autó vizsgálatának, de az is igaz, hogy manapság e méretarány nem sínekhez kötött járműveinek egyre nagyobb része kilépett a "dioráma-töltelék" -megnevezés és ezáltal a lealacsonyító besorolás árnyékából. Bár e kategória még mindig inkább szól a precíz műanyag karosszériákról, mint a fémes próbálkozásokról, utóbbiak fejlődése is egészen meredek ívben kezd felfelé haladni. 

A BUB BMW az általa kiváltott "birtoklási öröm" ellenére ugyanakkor nem kifejezetten a fejlődés zászlóvivője. Az első tapasztalatok alapján a kerekeket dicsérni lehetne, ha némi rövid nyomozás után nem derült volna ki, hogy ugyanezeket kapta pár Mercedes, VW (Golf és Scirocco is) és egyéb autó is születése során a gyárban. Tehát ezek nem klasszikus BMW-felnik, hanem a Bub egyik variánsa. 

Szép felnik. Egy játékautó esetében nagyon tudnánk
szeretni őket. Azonban elvileg ez egy modell. 

A szélvédő megléte pozitív kritikát fogalmaztat meg velem, de ez sokat nem ér, hiszen tudatosan, részben emiatt választottam ezt az autót. Mellesleg így pedig látni lehet a műszerfalból enyhén szólva is gusztustalanul kitüremkedő kormánykereket, amely így már inkább egy lelapított púp. A karosszéria arányai nem jók, nagyon nehezen, illetve egyáltalán nem hozzák az eredeti BMW jellegzetességeit, melynek köszönhetően mindaz a BMW-re jellemző vagányság amire igazán nagyot tud dobbanni a szívünk szinte teljesen elvész.

Nehezen tudom beleélni magam abba, hogy ez valóban
egy BMW akar lenni.

Nekem csak részleteiben ad valamennyit az eredetiből.
A fenekét állandóan "levolgázom".

Sajnos ezzel együtt a lámpák és minden egyéb apró alkatrész a testen csupán a karosszériából kitüremkedő egység és az eltérő színű festések tudják szimbolizálni azt a tényt, hogy az igazi autón bizony a karosszériáétól eltérő anyagokból vannak. Túl nagy baj ez sem lenne, ha például nem egy megszeppent ebihal nézne rám hanem egy tökös cápa.  

Hol van az a magabiztos Cápa-tekintet?
A  felfestett lámpák nem is zavarnának, ha az a markáns
"arcvonás" látható lenne. 

Rendkívül precízek a tamponnyomások. Ez pozitívum. 

Az autót hátára fordítva viszont egy érdekesség is előtérbe kerül. Fém az alváz, amelyet két csavar köt össze "für die Ewigkeit" a karosszériával. Talán ha eddig nem is sikerült túl sok jót írnom a BUB ezen termékéről, most azért egy mosoly szikrázva elcsattan és a képzeletbeli "megérte-nem érte meg" mérlegem nyelve kitér a "megérte" felé...talán "visszalendíthetetlenül". 

A laposfejű csavarok viccesek. Tradíció vajon, vagy
Kínában épp kifogytak a csillagfejűekből?

Ha valaki megkérdezné ezek után tőlem, hogy miért vettem egy BUB modellt, akkor először azt mondanám, hogy "mert ez egy BMW". Ezzel az egyetlen jolly jokert el is lőttem. Második indok talán lehetne az akciós ár, harmadik és további indokra nem kerülne sor, mert a kérdező fél közbevágna és megkérdőjelezné azt, hogy ez valóban egy BMW. Mintha ez az 1/87.es egy teljesen más autó lenne, mint ami a csomagoláson lévő rajzon megjelenik. Mégis van egyfajta mesterkélt báj ebben az apró vacakban. A fém, csavarozott alváz remek megoldás, nem lehet elsiklani felette, sőt, talán az egyik legvonzóbb jelenség ezen a modellen. Ennek köszönhetően a súly is nagyobb, ami már-már Schuco Piccolora emlékeztet. A viszonylag kidolgozott utastér és a méretarányban még a jobbak közé sorolható fém karosszéria is nyomós érvnek számít a pozitív kritikák bővítésére vonatkozóan. A "Made in China" felirat az autó hasán ugyan ellensúlyozza a tradicionális, patinás német játékgyár friss terméke által adott örömöt, de mint manapság egyre többször mondjuk hasonló jelenségekre: ez van... 

"Tükröm-tükröm...Ööö, ki is vagyok én?"

Mindent egybevetve, a BUB modelljeit a BMW-nek köszönhetően nem sikerült elhatárolnom a Schuco Piccolo autóktól és nem tudtam pozitív kritikáimmal kellőképpen felemelni a Herpa, Brekina elit mezőnyébe. Az itthon is kapható Schuco 1/87-eseknél kidolgozottság tekintetében nem jobb, de ha egy hosszabb összehasonlító tesztben egy Piccoloval akarnám összevetni, akkor tán meg is szólalna, hogy "nana, azért ezt ne, én élethűbb vagyok, itt csak én nyerhetek, ne fárassz egy felesleges, fotósorozatos, gurítgatós, tapintgatós nyavalygással!". 

Herpa Magic és Schuco Piccolo közt. Egyik kategóriába
sem illik bele. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy feltehetően a BUB örökli a Piccolo szerszámokat szinte minden esetben. Innentől kezdve pedig már csak rajtuk múlik, hogy Piccolo kerekekkel és szélvédő nélkül, üres karosszériával (gyakorlatilag ötlettelen, élvezhetetlen kidolgozásban) adják ki ugyanazt, vagy megerőltetik magukat és némi apró trükk segítségével új kategóriát hoznak létre. A BMW ez utóbbiba sorolandó.  

Két külön dimenzió, de csak az egyik igazán érdekes. 

Talán még olyan nem fordult elő, hogy egy gyártó a csomagolással és az összeszerelési móddal egyszerre teszi még vonzóbbá a modelljeit, de ez a BMW erre jó példa. És bár a nem akciós darabok közül nem nagyon szeretnék újabbakat magamhoz csábítani, egy-kettő mégis megmozgatja a fantáziámat annak ellenére, hogy ekkora összegért van náluk élethűbb és precízebb (műanyagok, pl. Brekina, Herpa) és stílusosabb (Schuco Piccolo) is.