Vonzó kékség - Minichamps 1/18 FIAT X1/9 teszt

Az utóbbi napokban egyre hevesebb ingert éreztem arra vonatkozóan, hogy végre ismét egy 1/18-as modellt vizsgáljak meg ezen a blogon. Egy régebbi modellfotózás képeit nézegetve találtam rá a mai tesztalanyra. Egy hozzám közelálló márka egyik tűzről pattant típusáról lesz ma szó, amelyet egy olyan modellgyártó készített el, melynek termékeit inkább negatív kritikával szoktam illetni, illetve magát a gyártót emiatt az átlagosnál többször vagyok kénytelen fejcsóválva szidalmazni. 

A Minichamps leginkább 1/43-as modellpalettájáról híres, de egyike volt azoknak a gyártóknak, akik az elsők között próbálkoztak meg annak idején a prémium kategóriában 1/18-as modelleket készíteni. Ma tehát egy Minichamps kerül nagyító alá, méghozzá a FIAT X1/9-esének tizennyolcad méretű mása. 

A szabadban érzi igazán jól magát.

Miután ez a modell is egy régebbi terméke a Minichampsnek, így sok reményt mai fejemmel nem adnék neki arra, hogy legalább néhány ponton mutasson "AutoArt-közeli" színvonalat. 1/18-as Minichampsből volt már előtte egy "figyelmeztető csalódásom" a BMW 730i "személyében", mivel a remek összkép mellett szinte minden részletébe bele lehetett kötni. Egyik cimborám akkor már több Minichamps modellt tudhatott magáénak és sok jót tőle sem hallottam róluk. A tetőkárpit nélküli, rideg, unalmas Mercedesek meghökkentették őt és engem is. Így ez a gyártó mindkettőnk számára megmaradt annak, amely termékeiért csak akkor áldozunk jókora pénzösszeget, ha egy igazán nagy kedvencünket készíti el. 

Úgy vettem ezt az X1/9-est, hogy kell nekem, birtokolni akarom. Nem érdekelt az, hogy milyen buta és zavaró hibák halmaza vár a zárt dobozban rám, egyszerűen szüksége volt az akkor épp kibontakozóban lévő FIAT-fíliámnak erre az autóra. A hibák ezúttal azonban mégsem tűntek annyira vészeseknek. Elismerem, hogy az elfogultság is szerepet játszhat ebben, de a karos csomagtartó mechanikák, a hátul a karosszériából kidomborodó márkajelzés és típusfelirat, a csupán festett padlókárpit, valamint a hátsó lámpáknál látszó rögzítési pontok mégsem tudtak letéríteni a modellt és általa a gyártót dicsőítő útról. 

"Korabeli reklámposzteren" feszítő jámbor vadóc.

Látható rögzítési pontok a lámpáknál, tamponnyomott
márka- és típusjelzések... Annyira mégsem tud zavarni.

A Minichamps (akkor még) 20 000 Ft alatt olyan egységet alkotott, melybe beleférnek a hibák, de egyes kidolgozottságokat már a "jobb az AutoArtnál" címkéjű kategóriába kell sorolni. A modell dicséreteként első példának említem meg az apró oldalsó indexeket, amelyeket nagyító alatt nézegetve jól látszik, hogy a díszgyűrű csupán felfestés, mégis izgalmas részei az autónak ezek a lámpaegységek. 

Már ezzel a részlettel is felülmúlta mindenkori sótlan
önmagát a Minichamps.

A felnik szintén csodásak. Talán ennél jobb árnyalatú ezüst nem is létezik rájuk vonatkozóan. 

Valós a fémes hatása a felniknek napfényben...

... és árnyékban is. 

További érdekes pont az erőforrás, melyből ugyan sokat nem lehet látni, mégis van ott több szín és rengeteg precíz alkatrész. Látszik, hogy nem egy fröccsöntött valami van odanyomva, hanem megpróbálták kihozni a németek a lehetőségeikhez mérten a legjobbat, legtöbbet. 

Kidolgozott részletek, élethű megjelenítés, jó színek.
Ezt (is) eltalálta a gyártó. 

Az utastér egyik nagy hiányossága, hogy szinte minden csak festve van, és semmilyen extra plüssözés, vagy apró szövetdarab nincs benne. Ezzel szemben mégis látványosnak nevezhető. A szellőzőrácsok is rendben vannak, a tetőt levéve pedig még jobban meg lehet csodálni a műszerfalat és az egyéb egységeket. 

Napfény járja át a "kékséget". 

Baltával faragott műszerfal, ti amo!

A váltózsák engem inkább emlékeztet egy éppen elolvadó négy gombócos vanília fagyira, de a váltógomb máris elvonja róla a tekintetemet. További érdekesség az ajtón lévő, zárat működtető pöcök. Eléggé nagynak tűnik. Az igaziak képei alapján az is. Tán még a pozíciója is rossz. 

A műanyag padló matt festékkel való lekenése
egészen jól hozza a szövetszerű hatást.

Egy további apró érdekességre hívnám fel még a figyelmet. Tudom, hogy pénzben sem mérhető apróságról van szó, de a napellenzőben lévő sminktükör engem lenyűgözött. Akkor találkoztam először modellautón ezzel az egységgel és akármennyire is torzít, mégis ott van. A Minichamps nem felejtette el. Ezért (is) óriási piros pont jár neki. 

A sminktükör. A kutyának sem hiányozna, ha nem lenne.
Megléte viszont megmosolyogtat és növeli a gyártó dicsfényét.

Ék alakú tortaszeletemen a habot mégsem ez az apróság jelenti, hanem a két csomagtartóban lévő gumiszőnyeg. Ilyet szintén nem láttam még egy modellben sem. Hajszálvékony, finom, redőzött gumilapocskák. Egyszerűen vonzzák az ember ujjbegyét. És hogy a modell adta élmény még teljesebb legyen, az autó adatait feltüntető plaketten az autó első csomagtartójának jobb oldalán sem érthetetlen hablaty található, hanem egy jobb nagyító alatt ráfókuszálva leolvashatóak az autói fontosabb paraméterei. 

A gumiszőnyeg nagy dobás volt. Más modelleknél is
lehetne több hangsúlyt fektetni az ilyen apró és
feleslegesnek tűnő kiegészítők elkészítésére.

Ezzel a kis aprósággal a Minichamps már több évet rávert néhány riválisára. De talán említhetném az összes általam felsorolt egyéb dicsért részletet is. Vicces, de ezek nagyja nem határozza meg elsőre a modell látványát, hiszen vagy az utastérbe, vagy a csomagtérbe rejtett dolgokról van szó. Mégis olyan további élményeket ad a remek, arányos, részletgazdag karosszéria által adott után, melyek miatt ezt a modellt csakis a legjobbak közé sorolhatom. 

Bukólámpás autók nélkül sokkal kevesebb lenne a Világ.

Minden porcikája nyújt valami izgalmasat, melyek
 tökéletes egésszé állnak össze. Az igazin és
a modellen is. 

A modell a hibák ellenére sem csupán szerethető, hanem egészen egyszerűen a konkrét bizonyíték arra, hogy ez a gyártó (is) tud, ha akar. Nagy kérdés ezek után, hogy miért nem akar mindig, minden modellel legalább ennyire a Minichamps? 

Számomra nem kérdés, hogy ezt a modellt Paul bácsi
egyik olasz autó rajongója tervezte. Az X1/9 iránti
szeretet 1/18-as alakot öltött.

Az autók iránt érzett rajongás fonalát miért nem folyamatosan tartva készíti el modelljeit? Hiszen én itt nem sok pénzbe kerülő egységek és extra funkciók miatt lettem elvarázsolva, hanem egy autó lehetőségekhez mért legélethűbb, precíz kidolgozottsága által. És pontosan ez az, ami igazán bosszant engem ennél a gyártónál. Egy modellt a gyűjtő számára elsősorban nem a funkciói tesznek naggyá, hanem a részletei kidolgozottságának mértéke. S nem attól rossz egy modell, ha sok a gyengébb részlete, hanem attól, ha érződik rajta, hogy semmilyen kapcsolatot nem ápolt vele a tervező, hanem csupán egy projekt volt a sok közül. Egyik modellhez sem kellene sokat hozzátennie a Minichampsnek és máris tudnám szigorúan monoton egy lapon emlegetni a Kyoshoval és AutoArttal, mely gyártók szinte minden modelljéről süt, hogy aki "elkövette", az igazán szerette is az adott autó eredetijét. A Minichamps így a fentebbi duó mögött csak a harmadik lehet nálam. Bár ha ennyire eldurran a keze (és a szíve-lelke), mint az X1/9-es esetében, akkor lazán válhat azzá a bizonyos nevetővé.

Lesz-e valaha még egy ennyire izgalmas Minichamps?