A különféle hobbykat és ezen belül magát a modellgyűjtést is más dimenzióba helyezi az a jelenség, amikor valamelyest a múltunk, személyes emlékeink előtt tisztelegve végzünk olyan folyamatot, veszünk például olyan modellautót, játékautót, amelyhez vagy annak eredetijéhez szép emlékek fűznek. Számomra az első generációs Nissan Prairie egy ilyen autó. Egy közeli ismerősünk még a kilencvenes évek második felében váltott egy Prairiere a sokéves wartburgozás után. Sosem fogom elfelejteni azt a csodálatos autót. Gyönyörű, halvány metál zöld színű karosszéria, mindkét oldalán lent fekete díszcsík, négyágú alufelnik némi fekete csíkozással, a csomagtartóajtó ablakának alsó, fekete peremén elterülő fehér színű Prairie felirattal. Az utastérben világos barna műszerfal díszelgett a hozzá passzoló drapp ülésekkel. Még napfénytető is kényeztette az utasokat amellett, hogy az első ülések sportülésekre emlékeztető formája is öröm volt a szemnek és maximális komfort a testnek. A kézifék egy műszerfal aljából kihúzható kar volt. Így került rögzítésre az autó. A kioldásnál pedig a kart el kellett tekerni, majd visszatolni a helyére. A levett gyújtás után bekapcsolva hagyott lámpára vonatkozó figyelmeztető jelzés nem berregés, nem sípolás, nem csörgés volt. Lágy hangú, kellemes csengettyű csilingelt nekünk, mintha egy angyali japán kislány suttogta volna a fülünkbe, hogy "hahó, kedves Nissan-tulajdonos san, figyelmetlen voltál, kapcsold le a lámpát, kérlek". Mesés kis autó volt. Minden részletében a japános báj fedezhető fel. Hiába volt szó egy egyszerű sokszögekből összerakott formavilágról, vele együtt minden más mégis harmóniát, kiegyensúlyozottságot sugallt. Ez az autó nem akarta legyőzni a körülötte lévőket, nem akart felvágni és leüvölteni az útról az előtte tipegőket. Számára csak azok számítottak, akik vele utaztak. Ennyire emberközpontú autóval ritkán találkozom azóta is. Teszi a dolgát nagy fegyelemmel, jámborsággal és minden funkciójában megpróbálja lehetőségeihez mérten a legjobban kiszolgálni az embert. Nem csupán egy autó. Egy igazi társ a mindennapokban.
 |
| Tágra nyílt ajtókkal reklámozta a család leendő tagját a Nissan (forrás). |
Ennek az autónak kívánok emléket állítani a mai teszt során. Régóta vágytam már rá valamilyen kiadásban. Most végre sikerült is vennem egy csodás darabot. A Tomica Dandy autókról személyes, általános tapasztalatként több jelzőt is használhatok. Részletgazdag, funkciódús, igényes, masszív, nehéz és mindezek mellett egyedi. Lehetne a Matchbox Super Kings autóihoz hasonlítani, de azoknál kisebbek. Ők az 1/43-as méret tüneményes, játékos szereplői.
 |
| Íme a Tomica csöppsége. |
Merev modellautóval mégis kár összevetni, mert így minden értékes, játékautós funkcióját felőrli a modellként való görcsös megfeleltetés kényszere. A lámpatestek csodaszépek. Szebbeket egy gyerek sem kívánhatna egy játékautón. Felnőtt fejjel pedig lehet neki olyan ellenfelet találni a modelles szektorban, aminél jobb. De ez meg felesleges. Itt most játszani kell és elfelejteni minden szabványt és egyéb, feszengésre okot adó normát. Inkább széles vigyorral kell örülni annak, hogy még az eredeti Prairie tekintete is milyen szépen átjön ezen az 1/43-ason.
 |
| A kép sokat ront rajta. A makróval nincsenek igazán jóban. |
Emellett az is látszik, hogy az anyagminőség sem hagy elégedetlenkedni. Valamelyest a hátsó lámpák esetében lehetnék csalódott, hiszen egy kis borostyánsárgát örömmel viseltem volna el a teljesen piros kockákon.
 |
| Az első széria első sorozatának darabjáról van mintázva ez a Prairie. 1984-ben Datsunként látta meg a napvilágot, |
A látható rögzítési pontok viszont határozottan rángatva vállamat tudatják velem, hogy itt nem egy korabeli modellautóról van szó, hanem játékról.
 |
| Nincs ugyan borostyán, de az eredeti lámpatestek bordázatát így is elkészítették Tomicáék. |
A kerekeken látszik a kor, a felnik kaptak egy kis patinát, de a gumiabroncsokon semmi jele nincs az elöregedésnek.
 |
| Minden részlet a magas ellenálló képességet sugározza. |
A teljesen rozsdamentes tengelyek egyenesek, a rugózás feszes. A gumik futófelülete érdekesnek nevezhető, de ennek ellenére ordítanak a magas minőségtől.
 |
| Ennél élethűbb színárnyalatot és érdességet nem sokan tudnak összehozni még a modellesek között sem. Jellemző mindenütt a túl fényes, túl sötét gumi. |
Az alváz fém és két csavar fogja össze a kasznival. Ennek köszönhetően ez a kicsike súlyban inkább a Corgi 1/35-1/40 közötti régi tégláival hasonlítható össze.
 |
| "Made in Japan". Ennek nagyobb súlya van talán, mint az autónak. |
A nyitható egységeket az elsők között kellett volna megemlítenem. Minden nyílik. Az ajtók, a motorháztető, a csomagtérajtó is. Precízen, gyárilag eltervezett ellenállással működnek és mutatják meg a mögöttük lévő egységeket. A motorháztető alatt megcsodálható az erőforrás. A részletek többsége beazonosítható és van annyira kidolgozott, hogy egy jó makettes kéz élethűre pingálja ki és egészítse ki extra alkatrészekkel.
 |
| A sok funkció valamelyest eltereli figyelmemet az egyszerűen, szélvédőből kinövő ablaktörlőkről és az abba belemart visszapillantóról. |
De akinek valaha is a birtokába kerül egy ilyen autó, az egészen biztosan nem feljavítani akarja majd, hanem faltól falig rohangálni az örömtől tenyerében tartva, hogy csak pár másodpercre újra gyereknek érezhesse magát.
 |
| Nem kell ide semmi extra. Csak kezeljük a helyén és akkor nagyobb örömben lesz részünk, mint egy többórás feljavítás után. |
Az utastérből túl sok dolog nem látható, de minden ami szem előtt van, kellőképpen részletes és nem lóg túl az arányosság tűréshatárain túlságosan. A kormánykerék különálló egység, a műszerfal műszerei, kezelőszervei is kiemelkednek az egybeöntött műanyagból.
 |
| A kormánykerék telitalálat. Azonnal megjelent előttem az eredetié. Hiába nyílik minden, még többet akarok látni az utastérből! |
Az első ülések minimálisan lehajthatóak. Csak a fotózás során vettem észre, hogy elől is komplett üléssor van.
 |
| Lehajtható, de minek? Felesleges extra, vagy egy újabb, Tomicára jellemző varázslat? Amúgy meg az első ülések hátfalai is kidolgozottak (előző kép). |
A plusz hátsó üléssort is elkészítették a Tomica mérnökei, amelynek az okát talán csak most értettem meg. Egyszerűen mindent bele akartak tenni ebbe a kis Tomicába, amit csak tudtak és autentikusnak nevezhető. Nem ejtették le magasról a dolgot és hagyták meg a teljes csomagteret, hanem inkább bajlódtak egy plusz üléssorral.
 |
| Az igaziban is jól lecsökkenhetett a csomagtér hasznos mérete a plusz üléssor után. |
És persze ha már dönthetőek az első ülések, akkor a támlájukat is részletesen elkészítik. Vagyis egy játékautó utasterét dolgozzák ki modelles odafigyeléssel. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi izgalmas kis megoldás kapott helyet benne.
 |
| A Tomica egykori kincsesládikája még 2015-ben is magasan a legjobbak között van. |
Az igazi Prairie is ennyire sokoldalú. Minden benne van, amiért az autót tudjuk szenvedélyünk nemes tárgyaként és mindennapos hű társként kezelni.
 |
| A fotózás végére kisütött a nap. |
Nem lehet nem mosolyogni, ha ránézünk. Minden cukiság és zseniális ötlet, amit igazán szeretünk a japánokban csakúgy felfedezhető ebben a játékban, ahogy az eredetijében is.
 |
| Kedves kis egyterű. |
Ezzel a tündéri Tomicával méltónak érzem a megemlékezést arról a fantasztikus, halvány metál zöld, négyágú alufelnis, napfénytetős, csilingelős négykerekűről, a japánokra jellemző maximalizmus, praktikum, valamint a gyermekies közvetlenség szentháromságának mértani közepén született egyik nagyszerű autójáról.
 |
| Legalább ebben a formában megmarad nekem fizikai valójában. |
Egy kis csoda ez a kocsi, nagyon tetszenek a Dandyk!
VálaszTörlésOravecz Nóra elbújhat a picsába - több szenvedély, tapasztalat és igazság van ebben az írásban, mint az ő teljes életművében!
VálaszTörlésA "Nem lehet nem mosolyogni, ha ránézünk" pedig a modellgyűjtők kispárnahuzatára is mehetne :))
Az ihletettséget nem lehet tagadnom, az biztos. :) Kis csoda mindegyik Dandy és eléggé veszélyesek is. Hiába a személyes kötődés a Prairiehez, már lassan elkezdte maga után húzni a többi elérhető Dandyt. Az európai gyártók közül talán még a Gamának voltak hasonló dobásai.
VálaszTörlés