Typ a szénakazalban - Schuco Piccolo 1/90 VW Typ 82 Kübelwagen teszt

Hiába rajongok a Schuco Piccoloért és bővítem folyamatosan listámat a megszerezni kívánt autókkal, a FIAT 131 Abarth különféle verziói kivételével még nem érkezett gyűjteményembe más jármű. A mai teszt főszereplője sem az enyém. Annak idején amikor a kis Calberson-dekoros tömör fém őrületet megvettem, nem győztem boldog-boldogtalannak mutogatni. Velem volt a kis díszdobozában szinte minden ismerősnél, gyűjtőtársnál, rokonnál. Igazán nagy sikert nagybátyámnál könyvelt el, aki meglátta benne a Schuco hagyományok befolyásolhatatlan ápolására való törekvését. Rajongott érte már az első pillanattól kezdve, így számomra nem volt kérdés, hogy egy ugyanilyen 131 Abarth kötelező darab lesz majd valamelyik ünnepi alkalomra a számára ajándékként. 

Sárga-piros köntösben is csábító a 131 Abarth,

Ezzel együtt célom volt még egy olyan jármű megvétele, ami azért jobban beleillik nagybátyám hobbyjába. A családban ő a felelős a második világháborús harcjármű makettek "részlegéért". Nem csupán összeállítja a készleteket, hanem a gyári kidolgozottságot rendre feljavítja. Továbbá az sem ritka az ő esetében, hogy házilag gyárt le bizonyos hiányzó kiegészítőket, vagy olyan kisebb-nagyobb tárgyakat, amelyek a makettgyártó részéről igen csak felületesen kerültek elkészítésre. (Terveim közt szerepel a jövőben több beszámolóval való jelentkezés az elkészült és építés alatt álló alkotásairól is.) Az ajándékötletem másik fele nem is lehetett más, mint egy második világháborús jármű. 

Két választási lehetőségem volt. Az egyik a Schwimmwagen, a másik pedig a Kübelwagen. Végül én az utóbbi mellett döntöttem. 

Az általános kategóriában többnyire így néz ki egy
Schuco Piccolo csomagolása: bliszterben a pici
kartondoboz, rajta pedig a "vas".

Elnézve ezt az apróságot, a tömör fa és pléh játékautók nem is bírnának olyan értékkel talán, ha nem létezne mellettük olyan, hogy Schuco Piccolo. Egyszerű, tömör fémöntvények. Mégis benne van minden példányban a gyártó viharos történelme a csődtől az újjáélesztésig. Klasszikus, vékonyka virsligumik feszítenek a vastag, fém tengelyeken immár évtizedek óta. A Kübelwagenen a modern technológia nyomai szinte fel sem fedezhetőek. A matt zöld fényezés mindenképpen autentikusnak nevezhető. Ám itt nem lehet úgy brillírozni a parányi és precíz tamponnyomásokkal, mint egy versenyautónál. 

A ponyva gyűrődéseit kellő mértékű odafigyeléssel
dolgozták ki. A tetőn lévő hupli szinte már élethű.

A szélvédő, lámpaegységek tamponnyomással emelkednek ki a nekik kialakított formákból. Személyes kedvencem a pótkerék, ami végképp megadja a hangulatát ennek a kis járműnek. 

A pótkerék telitalálat. Bár talán nélküle
sem lenne unalmasnak nevezhető ez az 1/90-es.

Nem olyan díszes, mint a 131 Abarth, de benne is megvan az a fűszer, mint az összes többi Piccoloban. Talán e varázslat pontosan a Piccolo autók lényege. Ha már egy darabot vettél, akkor egészen biztosan a kedvenceid között tartod számon. 

A vonóhorog napjaink SIKU autóit mérgezi a
legjobban. A Schuco is elfejethette volna ebben az
esetben, de létezik utánfutós változat is. 

Néha előveszed azt a kis füzetecskét, melyben egykor elkezdted vezetni a további megszerzendő Schuco-autók listáját. Olvasgatod, esetleg még ki is bővíted. És lehet, hogy a következőnek csak sokkal később jön el az ideje. 

Egy pillantás rá, és máris sokasodnak a Piccolo-tervek.

Abban egészen biztos lehetsz, hogy az az egy meglévő darab is olyan mély nyomot hagy benned, ami által valamikor újra belépsz majd ebbe a rendkívül érdekes világba egy-egy újabb apróság megvételének erejéig. 

Német-olasz randevú valahol a bajor hegyekben.