Az őserő - CM's 1/64 Toyota Celica 4WD teszt

A rally történelem egyik ikonikus autójáról sem lehet úgy beszélni, írni, hogy közben az ember előtt gondolatban ne jelenjenek meg az adott példány elődei, utódai, illetve egykori vetélytársai. Ezután pedig azonnal sikerül elkalandozni a még távolabbi múltba és onnan újra előrehaladva az időben képek, videók formájában megemlékezni az összes többi autóról. Ezért sem könnyű a rallyautók esetében mindig csak egyről írni. Mindig úgy érzem, hogy nem illik csak egyet említeni. Ha már egyről beszélek, akkor az összes többiről is kellene, mert mind megérdemli, hogy szóba kerüljön. 

A rally világa egy különleges dimenzióban működik. Leginkább a gladiátorok harcához tudnám hasonlítani a versenyeit, ahol a gladiátorok az autó-pilóta-navigátor hármasai, az oroszlánok pedig maga a természet annak minden szeszélyével, kegyetlen erejével. A gladiátorok itt csak közvetve harcolnak egymással. Az összecsapások végén pedig inkább egyfajta bajtársiasságra jellemző módon vitatják meg az aktuális küzdelem legjelentősebb periódusait. Mai teszt a Toyota Celica 4WD kicsinyített másáról szól. Gyártó a CM's, méretarány pedig megközelítőleg 1/64. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt látni ezt az autót nem kevésbé legendás ellenfeleivel harcolva a televízióban és olvasni pár cikket róla az újságokban. A formája, színösszeállítása, dekorációja a mai napig meg-megvillan lelki szemeim előtt, melyet jóleső hidegrázás követ. 

Ha nevezhető egy autó dekorációja klasszikusnak, akkor
a Toyota Castrol-festése egyértelműen az.

Nem tehetek róla. Van hibám nekem is bőven. Nem elég az Alitalia és Martini színösszeállítások cirógatta olasz szépségek látványa. Nem lehet elég, mert ezeknek az autóknak együtt van igazán fantasztikus varázsuk. Egyenként mindegyik egy igazi, ütős karakter, egy szuperhős a rally képregényéből akár sikeres volt, akár nem. Külön-külön is lehet értük rajongani, de amikor egymás mellett látjuk mindet valamelyik Parc Ferméé-ben egy korabeli fotón, akkor érezzük csak igazán, mennyire is összetett, élménydús világ a rallyé. 

Bevetésre készen.

Ami a konkrét példányt illeti, a CM's az 1993-as Monte Carlo rallyt megnyert Celicát készítette el. Ez még szerencsére a bukólámpás kiadás. Nekem kifejezetten ez, vagyis az ötödik generációs Celica a nagy kedvencem ebből a típusból, de elnézve az elsőtől a legutóbbi, hetedik sorozatig az összeset, azt látom, hogy ez a típus egészen elképesztő módon emelkedik ki a Toyota családjából. Minden márkának megvan a vagány típusa, de a Celica minden szériája magában hordoz valamiféle mélyről jövő magabiztosságot és kellemes önteltséget. Rendkívül érdekes autó. Masszív, erőt sugárzó, ugyanakkor extravagáns, tetszetős vonalvezetésű. És ezt mind a hét széria tagja tudja is magáról. Az ötödik generációsnál azonban a lehető legjobban érződik a rally-vonal. 

Minden porcikája hasznos erőtől duzzad.

Ez a Celica egy serdülőként még szálkás, felnőtt sportolói korára viszont hasznos izmokkal bőségesen megpakolt triatlonosra emlékeztet. Elvétve ugyan, de lehet még látni az utakon ebből az autóból. És akármilyen állapotban is van, mindegyik ugyanazt az erőt, vagányságot sugározza magából, mint a rallyra felkészített darab. Hiába kopott a lökhárító, netán rohad itt-ott a kaszni és hólyagos a fényezés, még így is aszfaltot akar lapítani, vízbe övvonalig belerongyolni és két hajtűkanyar között métereket repülni a murva felett. 

Rallyra született.

Őserőt pumpáltak bele hatalmas mennyiségben a japánok. Az óvodában talán úthenger volt a jele, sokat nézhette gyerekkorában a Monster truckok parádéit és altatódala pedig a B csoportos rally autóinak együttes hangorgiája lehetett. És mégis mit tud mindebből a CM's átadni nekünk e parányi méretben? Nos, majdnem mindent. 

Szenzációs formavilág, meseszép
dekoráció. Ez a Celica! Ez a CM's!.

A forma kitűnő, a fényezés és egyéb dekorációk csodálatosak. Egyedül az autó orránál tapasztalható pici elcsúszása a piros "hullámnak" az indexre hajolva. A kerekek jobbak a CM's átlagánál. A lámpatestek pedig magukért beszélnek. Minden a helyén van. 

Látható rögzítési pontok a lámpáknál, nem túl részletes
kipufogó. Ezek is a CM's ismertetőjegyei. Zavarhatnak-e
ezek bántó módon, vagy eltompulnak a többi mellett?

Első pillantásra azt hihetné az ember, hogy a gyártó biztonsági játékkal újból erős színvonalat hozott ezen az autón, de semmi több nem történt. 

Az első 1/64-esem, amit nem zavar különösebben a
vaku. Sőt, még jól is érzi magát a nagy fényben.

Itt viszont megint csak az a helyzet, hogy nem elég 30-40 cm-ről bámulgatni, hanem közelebbről is érdemes szemügyre venni. A bukólámpák precízen a karosszériába illesztett különálló egységek. A dekoráció feliratai pontosak, nincsenek elmosódva. Az utastér egységei is jól kivehetők még a szélvédőn keresztül is. 

"One night in Monte Carlo". 

Ez a Toyota Celica is a CM's elitjébe tartozó aprócska csoda. Örülök annak, hogy a gyerekkori emlékeim felszínre törésének köszönhetően újra felfedeztem magamnak és legalább ilyen formában itt lehet hozzám közel minden idők legbelevalóbb és egyben legszebb Toyotája.