A szelíd vadló - Greenlight 1/64 Ford Mustang 1987 teszt

Emlékszem arra az időre, amikor nagyjából annyira vágyottan vártam a Greenlight 1/64-es méretarányú 1987-es Mustangjának megvételét, mintha valamiféle világmegváltóként tekintenék rá. Képek alapján is olyan megjelenésű, mely miatt a mindenkori modellgyűjtő is megáll egy pillanatra a csodálgatás kedvéért és jó eséllyel veszi majd meg akár annak ellenére, hogy a fő gyűjtési koncepciója merőben eltér a 80-as évekbeli baltával faragott autóitól. 

Végre "zöld lámpát" kapott a 87-es Mustang is. 

A Greenlight ugyanis ezzel a Forddal reprezentálja igazán modellgyártói képességeit, de azoknál még jóval többet is. 

Amíg más GL esetében a nyitható motorháztető és
alatta a motor az eladhatóság egyik fontos eszköze, addig
itt kellemes, kevésbé vágyott extra.

A GL-betegségeknek nevezhető primitív megoldásokat ugyanis a legnagyobb bravúrokkal számolja fel egytől egyig és adja át a múltnak. Itt nincsen karosszériából kinövő, fehérrel lefestett fém lámpatest, a nyomtávok és az abroncsok méretei nem drag-versenyek torzszülötteire emlékeztetnek. 

Minden oldalról mutat valami finomságot a
modellek világából.

Itt a "collector's edition", vagy hasonló hangzatos al(ál?)megnevezés nem csupán egy üres frázis a nagyobb piaci siker érdekében. A Forddal a GL kilépett saját árnyékából és megmutatta mindazoknak a modellgyártóknak hozzájuk hasonló képességeit, amelyek autói mellett a GL-ek mindig is inkább önálló, egyedien amerikai stílust képviselő igényes, a retro pléhjátékok együgyűségét nyomokban hordozó 1/64-es autók voltak. 

A jobb nyomtáv és mérethűbb abroncsszélesség
sokat lendít az autó kinézetén.

Bár nagy a szakadék köztük és a Real Riders kerekektől az extravagáns dekorációig mindent egyben felvonultató limitált Hot Wheels autók között, egy Tomica Limited Vintage Neo, vagy egy Kyosho autóhoz szintén nem, vagy nehezen lehetne őket hasonlítani. 

A GL a Hot Wheels és a Kyosho között. Minden
értelemben.

Mivel az 1987-es verzió megjelenése óta eltelt több év és kiadásra került számtalan új autó, már el tudom helyezni a GL mindenkori rangsorában ezt a Mustangot. Annyira kiemelkedik saját mezőnyéből, hogy már szinte biztos vagyok a GL menedzsmentje és a tervezői részlege általi valamiféle személyes kötödésnek köszönhető rendkívüli odafigyelés jelenlétében. 

Zöld szegecs, fém alváz és Made in China.
Angolul jó dalcím lenne egy punkegyüttesnek. 

Ez az autó nem csupán kedves nosztalgia szüleménye a "...emlékszel, Jack, hogy mekkora őrült gépállatok rázták az aszfaltot porrá a 60-as és 70-es évek vagány Amerikájában? Azok voltak az igazi autók, azok voltak az igazán szép idők." - típusú részben megkopott visszaemlékezésekkel. Ez az a fajta amelynek valami hasonló a mondanivalója: "...emlékszem, de az én kis 87-es Mustangom mindnél kedvesebb a számomra. Mennyire szép nyarakat töltöttem el vele. Akkor már benőtt ugyan a fejem lágya, de még mindig tudtam nagyot alkotni az országúton és a playmate-ek körében fél liter whisky után is. Most már csak az emlékek, a Mustanggal közös emlékeim tudnak feltüzelni, s jönnek elő oly eleven módon, amikor teszek egy kört ezzel a kis kocka vadlóval, hogy szinte már csak ez tart életben. Ő a fiatalságom, az életem egy igen nagy, örömteli szakaszának aktív résztvevője." 

Finoman megmunkált utastér, apró feliratok, precízen
 meghúzott díszcsík, minőségi felnik. Szinte minden GL
jellegzetessége, de itt mégis elementáris az összhatás.

Igen, modellgyártói képességek felvonultatásának hatalmas áradatáról van itt szó. Elől és hátul is műanyag, átlátszó lámpatestek, az eredeti nyomtáv- és abroncsméretek az átlagnál sokkal jobb lekövetése GL-es tekintetben, kellemes tamponnyomások, részletgazdag utastér. 

Közelről már korántsem oly hibátlan a kép.
De az igyekezet látványa így is megszépíti.

De még ezeknél is jócskán túlmutat ez a Mustang. Azt érzem, hogy egy ember közvetlen, csodás élményei vannak itt 1/64-es méretbe tömörítve. Amikor dicsőítem a Kyosho vegyes méretű autóit, akkor én pontosan azt látom, hogy bárki is tervezte magát a modellt, a szent őrület vezérelte rózsaszín ködös szeretetét annyira tökéletesen teszi bele, hogy a hibák, hiányosságok mennyisége, mértéke ha néha nem is elenyésző, mégsem lehet csupán azokra koncentrálva leminősíteni a végeredményt, mert az autó azok ellenére él, s a lehető legtöbbet vonultat fel az igazi szellemiségéből. 

Nem lóg ki olyannyira a Kyoshok közül, mint többi társa.

A Mustang ebből a szempontból teljesen más húrokon játszik, de azt remekül megmutatja, hogy ha egy autó iránt nem csupán a nyereség iránti vágy, esetleg mellette még valamiféle korlátolt, általános nosztalgikus érzet dominál a projekt végrehajtása során, hanem ott van vagy a személyes kötődés, vagy a tisztelet az autó felé, akkor bizony ilyen apró kis csodák gördülnek le a gyártás során egymás után a futószalagról. 

Pár csipet szeretet, és máris látványosabb az
eredmény, jobban működik a koncepció.

Nem nagy mágia ez, hiszen a munka oroszlánrésze a technológián múlik. Ezt elvégzik a gépek. De az érzelmeket, hangulatot csakis az ember tudja beleszőni lágy szálakkal az automatizált folyamatokba. Ha nincs meg a megfelelő ember, akkor lehet bármilyen logo a csomagoláson, nem lesz több egy igényes és drága AutoArtnál, Minichampsnél, vagy bármi más nagy nevű terméknél. 

A Lotus érdeklődik, a Ferrari replika irigykedik, az Alfát
nem nagyon izgatja a Mustang.

A mai játék- és modellgyártók együtteséből ezáltal nem is tudok oly könnyen összeállítani egy top 10-es listát, mely kifejezetten a fentebbi értékek megjelenítéséről szólna. Elárulok valamit: a régebbiekből sem. Itt szó nincs nevetséges, maradi értelmetlenségről, mely a múltat hordozza makacs módon tenyerén még csak egy pillanatig sem körülnézve a jelenben, nehogy megdőljön a személyes hitvallás mely szerint a régi jó, az új pedig nem. 

Egy kis amcsi kötözködés.

Amikor azt mondjuk, hogy szívünket-lelkünket beletettük valamibe, akkor az pontosan azt jelenti, hogy egy adott tárgy életre kelt a kezeink által. Már csak azért is, mert minden vele kapcsolatos érzésünk, élményünk láthatatlan védőburokként vett körül minket amikor alkottuk. Így a cég nyers igényei jócskán megszűrve jutottak el hozzánk érzelmeinket múzsánk felé cseppet sem, vagy csupán minimálisan befolyásolva. Éppen ezért hiába vagyunk nagy presztízsű modellgyártók tökéletes 3D szkennerekkel, gépsorokkal, nagyon nem mindegy, hogy gyártunk vagy létrehozunk játékokat, modelleket. 

Egyértelmű: a Greenlightnál nagyon szeretik ezt a
Ford Mustangot.

A Greenlight bebizonyította ezzel az autóval, hogy az ember közvetítette isteni szikra náluk is képes tüzet szítani. A tény pedig, hogy ez csupán egy autóban tört felszínre eddig, igazán semmit nem von le a pozitív megítélésből. Ők is tudnak, ők is képesek modelles szinten működni, és igen, valamennyire valamennyien náluk is szívből alkotnak azért, hogy egy-egy autó csillaga örökké magasan ragyogjon és soha ne aludjon ki a fénye a történelem égboltján. 

Egyszerű és nagyszerű amerikai dolgok együtt: az
öngyújtó, a 87-es Mustang és a Greenlight.