Shizuoka gyöngyszemei

Ami Európának a nürnbergi Toy Fair, az Japánnak a Shizuoka Hobby Show. Az elmúlt években már fokozott figyelemmel követtem az utóbbi eseményt is, mivel rengeteg "must have" jelent meg itt,  emellett ide köt az egyik személyes gyűjtői vonalam, a csak a vásáron árult, nagyon limitált kiadású kisautók sora, melyekről nemsokára postolok is.

Az aktuális Shizuoka Hobby Show még zajlik, tehát az alábbi recenzió nem mutatja a teljes képet, és szigorúan szubjektív. Az infókat és képeket elsősorban a modellfotózás -és gyűjtés egyik japán királyától Takanori Tetsuda santól, illetve a japán modellgyűjtők egyik Mekkájának számító Boost Gear boltból kölcsönöztem, amelynek pénztárca -és elmegyilkos kínálatába magam is könyékig beletúrok újra és újra.

- A show egyik legfájóbb igazolt hiányzója a HPI volt; a Precision Diecast tavaly év végén jelentette be, hogy a rohamosan növekvő költségek mellett szűkülő piac miatt feladja a modellautók gyártását és visszatér a cég eredeti profiljához, az RC autók készítéséhez. A kiemelkedő minőségéről híres cég műgyanta öntőformáinak egy részét az újonnan alapított japán Ignition Model vette át, amely a hazai autós legendákkal - Nissan Skyline / Fairlady / Toyota Celica / Mazda RX-7 és még sokan mások - tarolt tőlünk keletre. Az első szériáik hamar vöröslő Sold Out jelzést kaptak, nem éppen baráti áruk ellenére is.

HPI örökség: 1/43 Nissan Skyline R34 GT-R V-SPEC N1 Testcar (Forrás)

Így Shizuokára már a következő csapással érkeztek: az 1/18-as Brilliant White Nissan GT-R NISMO képe már két napja győzköd intenzíven arról, hogy megéri a júniusi megjelenés után közel 30 ezer yenért behozatni (19.800 yen a drága ára + közvetítői jutalék + postaköltségek), ami a családi kassza elleni merénylet mellett még legalább két hét félelem és rettegést hozna, míg a meglehetősen sérülékeny műgyantába öntött Godzilla a Magy. Kir. Posta óvó kezein át megérkezik hozzám...

Ignition Model 1/18 Nissan GT-R NISMO - szépséges szörnyeteg (Forrás)

Persze mindig van a nagynál is nagyobb, így Godzilla mellett nagy elődje, a szintén Gigagyíkként (copyright by Grafitember) emlegetett Skyline R32 GT-R 1/12-es szobra is helyet kapott a standjukon, de bevallom ő már nem nagyon érdekelt a Hófehérke bőrébe bújtatott őshüllő mellett. 

Nagy verdák: 1/12 Nissan Skyline R32 (Forrás)(Forrás)

Szintén az Ignition hozta az idei show egyik limitált modelljét, az elsősorban a vásáron - persze mellette a saját online shopjukban is - csekély 12.500 yenért árusított (első hallásra ijesztő, de egyébként a saját szintjükhöz képest korrekt áru), 100 darabos sötét-metálkék 1/43-as Nissan Fairlady ZG-t. Rezeg a léc nagyon...

Ignition Model Nissan Fairlady ZG 2014 Shizuoka Hobby Show Ver. 100 pcs (Forrás)

- Másik nagy favoritom, az Ebbro is meglepett saját 1/18-as műgyanta sorának megjelentetésével. Igaz ezek nem új modellként voltak kiállítva, tehát Japánban már bizonyára elérhetőek egy ideje. A Super GT500-as osztályban indított GT-R versenyautóknál csak az egyik kedvenc Gran Turismo 5 versenyszekerem, a Honda Weider HSV 1/18-as változata vágott földhöz jobban.

Ebbro Resin 1/18 Calsonic Nissan GT-R GT500 (Forrás)

Ebbro Resin 1/18 Honda Weider HS-V (Forrás)

Természetesen az Ebbro sem hagyhatta ki a GT-R NISMO-t, amelynek 1/43-as verziója már régóta be van állítva a célkeresztem közepébe a japán kereskedő oldalakon. Sajnos hiába, a megjelenését követő héten eltűnt a kereskedésekből a modell... Ugyanez érvényes a lenyűgöző kékségű GT6 verzióra, amely a játék egyik hivatalos modellautója - annak megfelelő emberfeletti árral, és valószínűleg ez lesz a Shizuokában bemutatott GT500-as GT-R-ekkel is ... Azt hiszem, Godzilla minden példányának összegyűjtése önmagában embert próbáló feladat lenne.

Ebbro 1/43 Nissan GT-R NISMO GT500 (Forrás)

Ritka szörnyeteg: Ebbro 1/43 Nissan GT-R GT6 (Forrás)

Azonban itt még őket is felülmúlta a talán legnagyobb cukiság -és vagányságfaktorral egyszerre rendelkező kisautó, a Honda City 1/43-as kiadása, ami szintén nem eget rengető újdonság. Számomra viszont széles vigyorban töltött perceket jelentett a három kis apróság, plusz egy újabb + jelet a kötelező darabok rubrikájába.

Bájos apróságok: Ebbro 1/43 Honda City (Forrás)

Érdekes együttműködés létezik a Tamiya és az Ebbro közt 1/24-es makettek készítésére; korábban a Citroen 2CV furgon, most pedig a Renault R4 került sorra.

Ebbro Renault 4L (Forrás)

Bár személyesen kevéssé mozgat, mégis említést érdemel az Ebbro 1/20-as F-1-es autóinak sora, amelynek lélegzetelállító részletessége és precizitása árulkodik a gyártó minőség iránti elkötelezettségéről és autók iránti szenvedélyéről.

Ebbro 1/20 Lotus Type 49B (Forrás)

- A Kyosho nem csak saját modelljeit hozta el, de a Pocher, a Top Marques, a Welly és a Premium Classixxs képvisletében is állított ki autókat. Saját szerzeményeik közül az 1/64-es Subaru-sor viszi a prímet, amelyben végre megjelenik a modellautók közül általam régóta hiányolt SVX is. No és a többiek, az Imprezák különféle verziói és a korábban már kihozott BRZ STI verziója. Nyami!

Kyosho 1/64 Subaru sor (Forrás)

Míg a kisautók elérhetőek lesznek, addig lapozgatni lehet a cég 50 éves történetét bemutató könyvet ITT. Érdemes!

- A Tomica Limited Vintage / Neo szériája lassan meghódítja a világot, ahogyan egyre több ember jön rá, hogy az 1/64 nem csak az 500 Ft-os Hot Wheelsekről szól. Egyik legújabb dobásuk a tavaly bemutatott Nissan IDx koncepciók megformálása az LV-N sorban. Ez már csak azért is különleges, mert jelen idejű autókat ezidáig nem készítettek a csúcskategóriás parányaik sorában; azokat meghagyták az egy szinttel lejjebb helyet kapó Limited soroknak. Az első kiadott verzió, a május végén piacra kerülő IDx Freeflow már előrendelve várakozik, hogy eljusson hozzám, amit júniusban követ a szívdöglesztő NISMO kivitel is :)

Hozzájuk hasonlóan várakozás övezi a szintén a TLV-N sorban bemutatandó BMW318i / 325i-ket is, melyek június-júliusban kerülnek a polcokra.

Tomica LV-N Nissan IDx Freeflow és NISMO (Forrás)(Forrás)

Júliiusban jön a Tomica LV-N BMW 325i is (Forrás)

A másik Tomica őrület a nyolcvanas évek japánban népszerű Seibu Keisatsu rendőrsorozatának járműveit megformáló 1/43-as szériája. A sirályszárny ajtós Nissan 280 Z és a fényhidas Skyline DR 30 RS annyi vásárlót vonzanak odaát, hogy az Aoshimától az Autoartig szinte mindenki elkészítette már saját verzióját. Most a Tomica szettje is lassan teljessé válik.

Tomica LV-N Seibu Keisatsu széria (Forrás)(Forrás)

Utolsóként itt is egy cukiság - vajon ki nem szereti a nyolcvanas évek parányi gömbölyded japó mikrobuszait? A Tomica biztosan igen!

Pöttöm Tomica furgonok (Forrás)

- Az Aoshima egy családi kézben működő cég, amely a húszas években még repülőgép fejlesztéssel foglalkozott, majd a repülőgépek makettjeinek elkészítésével szerzett tapasztalatot felhasználva vágtak neki az építőkészletek gyártásának. Kedvenc makettgyártóm újdonságai már egy ideje elérhetőek a Karuwaza áruházban, de a Boost Gear képein végre saját szemmel is látható a végeredmény. A Speedhuntersen híressé lett japán Liberty Walk /  LB Works tuningműhely neo-klasszikus Hakosuka / Kenmery és Laurel Works bosozokujai az utóbbi idők legcsábítóbb 1/24-es témái.

Kicsiben és nagyban: Aoshima 1/24 LB Works makettek (Forrás)

A DISM néven kínált 1/43-as modelljei most nem ütöttek nagyot, noha érdemes rájuk odafigyelni, még innen a Minichampsbe fulladt Európából is.

- Szintén itt hallottam először a feltörekvő macaui Beemax cég 1/24-es Chevrolet Cruze kitjéről, ami szintén felkerült a "majd megnézzük" listára a francia SimilR és a belga Belkits mellé.

Feltörekvő cég: Beemax 1/24 Chevrolet Cruze kit (Forrás)

Nagyjából ennyi lett volna a számomra érdekes shinozukai újdonságok összefoglalója, de részletes és bővülő galériával szolgál a Boost Gear ITT és ITT is.

UPDATE!
A Minicarshop fényképei az újdonságokról ITT

Bikadiadal - Kyosho 1/64 Lamborghini Veneno teszt

Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy az "agyonAUDItált" Lamborghini a Reventón után nem nagyon tud még vadabb, vagy nem mesterkélten vad, vagyis a tőle megszokott igazán őrült autót kreálni. Aztán jött a Veneno. 

Veneno, a Lamborghinik "legőrültebBIKA" (forrás)

Bár eleinte túl soknak éreztem mindazt, amit a tervezők a négy kerék köré alkottak, de minél többet nézegettem, annál jobban kezdtem megérteni és a hatása alá kerülni. Pontosan megfogalmazni nehéz lenne miért is. Egyszerűen olyan kisugárzása van, amit nem lehet pár szóval kifejezni. Az elhízott, összekuporodó hiéna (Veyron), egy tacskó és egy majom egzotikus nászából született "nemtudjukmi" (Panamera) és a többi hasonló nyavalya mellett ez egy olyan mutáns, amely DNS-ét tán sosem tudják majd teljes egészében felfedni. Veneno, a gyilkos bika. Kifejező és sok mindent bele lehet képzelni e névbe, az autóba és annak üzenetébe. 

Ez egy olyan Lamborghini, amiből épphogy több létezik pár darabbal, mint da Vinci Mona Lisajából. Egy olyan Lamborghini, ami nekem sikerül elhalványítani a Countach és közötte megjelent többi testvérének emlékét. És igen, egy Lamborghini, amely akár egy görbetükör is lehetne. A szupersportautók görbetükre. A Veneno nem követ semmilyen trendet. A Veneno megmutatja az aktuális helyzetet. Azt az állapotot, ahol a világ tart most és ami még várható, ha minden így folytatódik: egyre meredekebb torzulás. Talán éppen ezért is válik ez a legmegosztóbb autók egyikévé. Senki nem szereti ugyanis, ha a képébe mondják a rossz tulajdonságait. Márpedig a Veneno maga a négy keréken gördülő kritika a világ felé. Az is igaz, hogy a Diablo óta megjelent összes típus stílusjegye benne van, tehát messziről nézve akár egy Murciélago, vagy Reventón, esetleg Aventador is lehetne, miután ledöntött 10 kutyaházat, melyek darabjai a véletlen csoda által szimmetrikusan ragadtak volna meg rajta. 

De vajon mégis hogyan születhetett meg egy ilyen Lamborghini? Egy ilyen elképesztő formavilággal rendelkező "veszedelem" a sok óvatosan vadított fél-pszichopata Lambo után? Leginkább azt tudom elképzelni, hogy a Lamborghini ötvenedik születésnapja alkalmából az olasz tervezők végre kiszabadul(hat)tak a német visszafogottság börtönéből és lázadásukat a szabványosított unalom ellen a Venenoval fogalmazták meg. Vagyis a németek most az egyszer azt mondták nekik nagy sóhaj után (és annak tudatában, hogy a szenvedélyes, kifejező stílushoz mindig kevésbé fognak érteni, mint az epres tejberizshez...), hogy: "rendben, csináljátok". 

Mintha a tesók a két szélen csupán Lamborghini-imitátorok lennének
a Venenohoz képest (forrás) 

Az ötvenet szintén tavaly betöltött Kyoshonak pedig igazi ziccer volt a Veneno elkészítése. Nekem a három darabból álló szettet sikerült megszereznem. Az alapszíne mindnek a grafit - fekete kombó. 

A szett (forrás).

A saját példányok.

Minden, ami elsőre dühítő hibának látszik rajtuk, közelről megnézve "diecast-örömóda" megkomponálására bátorítja az embert. Az abroncsokon végigfutó felfestett díszgyűrű első pillantásra hiányosnak, kopottnak tűnik. Ráfókuszálva látszik azonban csak, hogy az nem hiba, hanem a "Pirelli" és a "PZERO" feliratok. Az olasz trikolor végigfutása a Venenok oldalán annyira izgató, hogy szinte már meg is jelenik előttem egy olasz, bronzos bőrű egyetemista lány csípője ilyen vékonyka szalaggal körbefogva. 

Gyönyörű részletek. A trikolor végigfutása az autó oldalán
nem éppen modellgyártó-barát megoldás, de a Kyoshonak nem
okozott gondot.

Az első lámpák alsó része mintha szabadon lógna a levegőben. De mégsem, hiszen úgy fekszik fel a neki szánt idomra a lámpatest, hogy hézagnak, résnek nyoma sincs. 

Felülnézetből is látszik a lámpa ledes hatása. 

A lámpa minden szögből látható rögzítési pontja még
kifejezőbbé - ha úgy tetszik - ördögibbé, teszi a tekintetét.

Ilyenkor teheti fel a kérdést az ember, hogy ha egy Kyosho tud ilyet 1/64-ben, akkor ő és a vele egy szinten lévő gyártók miért nem vezetik be ezt a hihetetlen precizitást nagyobb méretekben? Jó, persze. Túl drága lenne. És nyilván nehezebben emésztenék meg a "márkahű gyűjtők" a hirtelen drágulást, mint így, a plusz értelmetlen, aránytalan csavarokkal jól látható helyeken, plusz matricákkal, plusz "how it's made" videókkal megmagyarázva a nagy semmit. 

.Van valami hézag? A lámpák körül biztosan nincs.
Ebben a tekintetben nem találni jóindulatot.

A hátsó lámpák szimpla felfestések ugyan, de itt nem is vártam el azt, hogy vékonyka, arányos műanyag betétek legyenek. Ellenben kissé zavaró, hogy a visszapillantók nincsenek "tükrösítve". 

Igényes minden részlet, ám itt érzem egyedül, hogy az olasz dizájnba
kissé belecsorbult a japán mérnökök fejszéje és/vagy a költségkerete.
Legalább egy rácsos elem lehetett volna lyukas. 

A feliratok és márkajelzések egy része nem az igazi. Szabad szemmel nézve... Nagyító alatt ugyanis mind megállja a helyét. Ebből a szempontból egy-egy 1/64-es Kyo esetén mindig hibába esek, hiszen sokszor már szinte akarom is, hogy végre legyen egy-egy elrontott tamponnyomás valamelyik példányon. Közelről vizsgálva azonban ki kell ábrándulnom és nyugtáznom egy hanyag legyintéssel, hogy már megint minden klappol, precíz, közel tökéletes. Azt hiszem ha ennyi csalódás érne az életben, akkor boldog ember lennék. 

Bizony-bizony,  a Veneno felirat ott van a vezérsíkokon.

Az utastérnél muszáj egy picit újra kötözködnöm. A sok-sok remekül kidolgozott részlet a karosszérián kritikára sarkall a beltér szemlélése során. Manapság nem nagy kunszt legalább az üléseket, vagy a műszerfalat gyárilag kifesteni, vagy más színű műanyagból önteni. Itt azonban minden fekete. Túl nagy gond persze nincsen, elvégre az autót két csavar tartja egyben. Tehát ha egyszer elborulna az agyam és egy limitált szériás modellt ki akarnék pingálni, akkor a lehetőség tálcán kínálkozik. 

Talán megbocsájthatjuk a fekete utasteret.

A teszt végére érve lezárásul újra dicsőíthetném a Kyoshot, ismét elszállhatnék egy kicsit a Veneno keltette gondolataimmal. De most az egyszer úgy érzem, hogy nincs mit leírni, még jobban kifejteni, nyomatékosítani. A képek szolgálnak a leghitelesebb bizonyítékául annak a ténynek, mely szerint ez a gyártó az 1/64-es soraival immár nem csupán az e méret körüli autókat gyártók ellenfele, hanem lassan kezdi magához vonzani mindazokat a gyűjtőket, akiknek már kevés csak a bliszteres, ritkán nem factory erroros játékautó, vagy éppenséggel belefáradtak az 1:43-as méret drágulással együtt járó felhígulásába. Illetve 1:18-ban csakis a legnagyobb vágyaiknak enged(het)nek. 

Harcra készen a három őrült.

Toro, Toro!!

Ha egy nőhöz kellene hasonlítanom a Venenot, akkor leginkább Monica Belluccit
tudnám elképzelni... Joker álarcban... pirosan izzó pupillákkal, mérges tekintettel...
szegecses csuklópántokkal... testén végigfutó latex-szalagokkal...tűsarkú
csizmában...kezében vasvillával...

A Venenot még mindig nem sikerült teljesen megfejtenem. De ha visszanézek a régebbi Lamborghinikre, akkor többnyire csak a megfejthetetlenek égtek mélyen bele az elmémbe. Talán nem is kell mindent megérteni egy Lamborghinin. Talán pontosan ezért Lamborghini a Lamborghini: vad, őrült, titokzatos. Lehet gyűlölni és lehet imádni. Középút nincs. Az marad a csak a divatnak gyártó konkurenciának. 

"Az illatod, akár az autód"

"Megbízható, sportos, férfias!"

Ez a szlogen illene az alábbi, első pillantásra meglepő képhez.

A Solido Celicákról cikkel készülök, azonban a Toyota kölni és bőrápoló némi magyarázatot igényelnek. 

A Toyota, akárcsak a legtöbb, általunk autógyártóként ismert japán cég, egykor családi, vagy több család által birtokolt konzorcium részeként jött létre a második világháború után, amikor a törvények ezeknek a zajbacuknak nevezett vállalatok feldarabolását írták elő.

Manapság ezek az egykori nagyvállalatok a gazdasági nehézségek miatt éppen egykori társcégüktől kapnak segítséget - így volt ez a régen egybe tartozó Panasonic és Sanyo újraegyesülésével.

Hogy a Toyotánál is ez a helyzet, arról nincsen túl sok elérhető információ; a ma is létező Toyota Company / Japanese cosmetics szerint itt inkább a hagyományokat követő módon (ti.: több lábon állás) 1980-ban alapított leányvállalatról van szó. Mindenesetre a nyolcvanas években még az autógyártó márkajelével gyártott kozmetikumok jelentek meg, melyeket most Apáthi Gábor adott oda a kelenvölgyi börzén, hogy méltó helyre kerüljön egy "Japánautó mániás" gyűjteményében.

Miket nem hozhat a modellautó gyűjtés... :)

Tavaszi üdvözlet

A tél lehangoló szürkesége után igazi, ragyogó napsütéses március elsejével köszöntött be a tavasz. Hogy illő módon üdvözöljem, két Porschéval az anyósülésen gurultam ki egyik kedvenc fotós helyszínemre.

Túl sok szót nem is vesztegetnék, helyettem inkább a képek beszéljenek:

A két modell 1/18-as méretarányú; egy "gyári" Welly 911 / 964 Turbo, illetve a Modellbau Swiss műhely által módosított Bburago 911 / 993 Carrera voltak.

Fagyos egy 32-es

Úgy tűnik, mindig télen megyek 1/32-es modellautókat fotózni. Legutóbb a Bburago BMW 2002-je került lencsevégre, most pedig a Street Classics sorozat másik nagyágyúját, a Ford Capri RS2600-at vittem ki az idei év első hóesésébe. Ez az autó az első valódi Capri szériának - melyet 1969 és 1974 közt gyártottak - versenyzésre szánt, 2,6 literes, 150 lóerős V6-os verzióját formázta meg, ami a kedvenceim egyike.

A minta: Ford Capri RS2600 (Forrás)

A Capri érdekes állatfajta; ugyebár gyakorlatilag nem más, mint a jenki póniautó, a Mustang európai féltestvére, egy Taunus / Cortina alapokon sport(os) kupé. Szóval egy amerikai (ottani mércével mérve) kisautó európai kistestvéreként, annyira hihető mint Danny deVito, Schwarzenegger ikreként a filmből. Nem véletlen, hogy bár tényleg kedvelem ezt az autót, igazán komolyan venni sosem tudtam. 

Tesók? Persze :) (Forrás)

Hasonlóan fura méretarány az 1/32; periférikus méret ez a modellautók palettáján, még az 1/24-esnél is jobban. Leginkább bóvli játékautók készülnek ilyen kicsinyítéssel, s ezalól sajnos a Bburago sem akart túlágosan kibújni: a BMW 2002-esük elég gyenge darab, s mostani Caprijuk sem fogja fényesre csiszolni a Street Classics sor renoméját. 

Bburago Street Classics Ford Capri RS2600 (Forrás)

Első pillantásra mégsem írtam le ezt a Caprit annyira, mint a BMW-t. Az arányai rendben voltak, s a részletei sem tükröztek olyan fokú tervezési és kivitelezési igénytelenséget, mint a meglehetősen elnagyolt bajor kollégának. Inkább valamiféle ódon aura lengi körül a festett lámpáival, karos ajtajaival, csavarozott és nem szegecselt alvázával. 

Vérforraló a piros és fekete kombinációja

Persze a lámpák tamponnyomása kicsit elcsúszott, akárcsak a szemfesték egy ledér kölni pillangónál az este ötödik kliensénél, s a szép ívű hátsó oldalablak is furán van a helyén, mintha a gyorsan kapta volna magára az a pillangó a melltartóját a strici testipari szakmenedzser látogatása előtt.

Elcsúszott szemfesték, félrecsúszott pánt - ez nem úrihölgy

De valóban eddig tartanak a negatívumok; a kicsit bumszli visszapillantó tükör már csak kismértékben zavaró, a furcsán ferdén elhelyezett feliratokat és matricákat pedig inkább az autó anakronisztikus stílusának írom fel.

Megkapó viszont a vörös alapszínt feldobó mattfekete motorháztető, és a ráfestett ablaktörlők - más kérdés, hogy ezek csak az ablaktörlők karjai, míg a lapátokat mintha elvitte volna a kínai, költséghatékonyságot felügyelő supervisor. Vagy a cica.Érdekes, hogy míg elöl a lámpákat csupán tamponnyomások jelképezik, hátul már valódi, igaz csak egyszínű, sötétvörös műanyagok teljesítenek szolgálatot. Ki érti ezt?

Bár nem nagyon látszik, de valódi hűtőrács van kialakítva. Ez pozitívum!

Menők a kerekek, melyeknek formája - ahogyan Csabi kollégával megvitattuk - emlékeztet a Fiat Abarthokéra. Persze ez nem egyedi dolog, elég csak ha összenézzük a Skyline-okon dicsőségre jutott Watanabe felniket a Ford Escorton és a Miniken előszeretettel alkalmazott Minilite kerekekkel. Akárhogy is, ezt a részletet jól eltalálták. 

Hasonlóan tetszetős részlet a hátsó lámpák közti tér mattfekete festése - erről a klasszikus Fairlady Z/ 240 Z színösszeállítás ugrik be, ami nagy kedvencem.

A belsőtér sem nagyon látszódik. Nem is kár ezért. De az az oldalablak :(

A belső tér puritán, a fekete műanyagból nem sok részlet látszik; ami viszont látszik, az az ajtók viszonylag nagy illesztési hézaga és lógási hajlamossága.

Közös kép egy 1/32-es testvérrel...

Ha nem is olyan élesen, mint a BMW 2002 esetében, de a Bburago Ford Capriján is érződik a low budget gyártás: jó alapötlet mellett véghezvitt közepes tervezés és összecsapott kivitelezés sajnos megfosztja az autót a legendává válástól. 

Mindemellett azért reméljük az egykori olasz gyár lassan visszatér ahhoz, amihez a legjobban értett: a költséghatékony gyártást okos ötletekkel kivitelező szép modellekhez, a nagyobb méretarányokban.

ARII Nissan Skyline KPGC10 GT-R makett és Bburago Ford Capri modell

Bburago Gyermek Mentőorvosi kocsi

Ritka öröm, amikor az ember magyar tematikájú kisautóval találkozik az áruházak polcain, bár sajnos gyakran nem is különösebben jó minőségű modellek jelennek meg ilyen formában.

A Bburago rendőrségi Ford Focus kombija régi ismerős, a mai napig rogyásig vannak töltve vele a játékosztályok polcai - azt hiszem kicsit elszámították magukat az illetékesek az eladható darabszámot illetően. A bemutató után néhány évvel most újabb variáció jelent meg a témára, ezúttal a Magyar Gyermekmentő Alapítvány mentőorvosi autójának tamponnyomása került fel a már jól ismert kasztnira.

A megformázott győri Gyermekmentő és annak személyzete (Forrás)

A valószínűleg karitatív céllal kiadott kisautó első pillantásra meglepően hűen adja vissza a megformázott, MA-03-03 rendszámú eredetit, amely Győrben van szolgálatban - sajnos azonban egy-két lépés távolság kifejezetten jól áll neki.

Maga a Ford Focus alapmodell, bár nem a Bburago legjobban sikerült darabja - a lámpák illesztése, és a bugyuta kerekek és a nyolcvanas évek kínai gagyijait idéző bepattintható alváz sokat rontanak az összképen - elfogadható kompromisszum.

A magyar Bburagók együtt

A tamponnyomás pozicionálása viszont még a Hot Wheels mérnökeinek rémálmait is alulmúlja; milliméteres elcsúszások és lyukak láthatók, különösen a mentő rózsaszín csíkjánál, melynek anyagának fedő képessége és a Focus karosszériájának íve helyenként kiütötte egymást, s a fehér alapszín rondán előbújt.

A feliratok és az alapítvány emblémája viszont szépen kivitelezett.

Ugyanez a kettősség a dobozon is érezhető: a rendőrautó csomagolásából még hiányzó, az autót pozicionáló kerék kivágásokat a Gyermekmentő csomagolása megkapta, így a Focus nem gurul előre-hátra. Viszont a "Gyermek Mentőorvosi Kocsi" felirat kicsit sántít, hacsak nem a kisautó játék mivoltát szerették volna vele kihangsúlyozni.

A feliratok és emblémák szépek, a tamponnyomás kritikán aluli

Persze ezeket a kritikákat inkább mint megfontolandó javaslatot teszem meg, a jövőbeli projektekhez. Lehet, hogy az autó darabára 10 - 50 Ft-al több lett volna, ha a tamponnyomást és a doboz dizájnját igényesebben kivitelezik, viszont nem keltené elsietett félmegoldás látszatát. Megéri ennyivel többet belefektetni, mert a dolog jelentősége megérdemli, s a vevők nem emiatt az összeg miatt fogják visszatenni; a kevéssé igényes megvalósítás miatt hamarabb.

Nemes kezdeményezés a Bburago kisautója, amely felhívja a gyerkőcöknek játékot cásárló anyukák és apukák figyelmét egy olyan kezdeményezésre, amely valóban fontos és értékes dolgot végez. Ha csak annyi eredményt ér el ez a játékautó, hogy az általa felkeltett figyelem révén megnövekedő adományokból újabb gyermekmentőket állíthatnak szolgálatba az országban, már megérte kiadni.