Szent Halloween ünnepe alkalmából akár a kedves Chucky babára való utalásként is lehetne értelmezni a bejegyzés címét. A helyzet azonban, hogy most tényleg egy játékautót vettem nagyító alá.
A modellgyűjtésben az a legjobb, hogy az ember szabadon kiélheti gyermeki vágyait, anélkül, hogy az emberek többsége totál hülyének nézné. Például senki nem kelt feltűnést azzal, hogy a Királyi Posta gagyikosarából kiemeljen egy párszáz forintos kisautót, aminek révén még a sárga csekkek kicsengetése keltette, hirtelen feltámad hiányérzet is csak félmosolyra húzza az ember száját.
A kívülállók nem is sejthetik, hogy a komoly felnőtt bizony saját magának vette a játékot. A modellgyűjtés szépsége, hogy a soknullás áron beszerzett autók mellett az alább bemutatandóhoz hasonló apróságok is értékelhető részévé válnak az ember magánbirodalmának.
 |
| A minta: Dodge Ram a 2002-es Craftsman bajnokságból (Forrás) |
A NASCAR verseny-pickupokra hajazó kisautó alapjául valószínűleg a Dodga Ram egyik korábbi változata szolgált - persze nem licencelt autóról van szó, így az eredeti gyártója még véletlenül sem került említésre. Látványosan kínai - értsd: csiricsáré - dobozán a StreeMachine és ProEngine szavak üvöltenek korai kilencvenes évekbéli stílusban. A doboz aljáról kiderül, hogy az autócska gyártója a hongkongi székhelyű Pioneer Toys, amely a honlapja szerint már 1992 óta látja el a világ játékautókra vágyó gyermekeit nagyszerű termékeivel. (A bejegyzés élesítése előtt vettem észre, hogy ismét nem tudok újat mondani, mivel a Matchboxmemorieson porsche már megénekelte ezen gyártó egy másik autóját)
A doboz valószínűtlenül nagy a kb. 1/72-es autóhoz, viszont kialakítása meglepően kulturált: belül vákuumformázott tartóban kapott helyet a pickup, amely mögött ezüstszínű takarópapír rejti el a külső csomagolás festetlen textúráját.
 |
| A csomagolás a kilencvenes évek autóápoló termékeiét idézi |
*
Közbevetés:
Modellfestékre vadászva a helyi illatszer -és kisautókereskedésben megtaláltam a Hot Wheels hasonló verdáját. Nos, őt otthagytam a kosarában:
*
A kisautó roppant egyszerű, látszik, hogy sem a részletek pontossága, sem a túlzott igényesség nem voltak szempont a tervezésekor. Kapott néhány téglatest alakú betétet a szerszámban, 'oszt csapatták. Kirívó hiba a hátsó légterelő kipattanása - ezt bizony sem a szerszámkarbantartóknak, sem a minőségellenőröknek nem lett volna szabad elengedniük!
 |
| Egyszerű kialakítás, kínai minőségbiztosítás |
A hűtőmaszk azért felismerhetően Dodge-keresztet formáz és tulajdonképpen az arányok is rendben vannak. Az első lámpák a szélvédő műanyagjából készültek, az alváz fekete, a beltér vajszínű fröccsöntést kapott. Ez utóbbiban egész jól megformázott sportülések kaptak helyet - ami tulajdonképpen vicces, hiszen a versenyautóban nincs anyósülés -, közöttük a kardánbox és a műszerfal jelzésértékű formája is megvan. A kormány már csak egy tepsi, de a megvételkor még ennyire sem számítottam. Ami viszont érdekes, az a szélvédőbe ültetett két merevítőt, ami szintén az eredeti autóról származó ötlet.
Nem tökéletes ezek megvalósítása sem, mivel az egyik nincs a helyére pattintva, s nem is lehet ezt megtenni.
Már csak azért sem kínoztam sokat, mert nagyon gyenge műanyagnak érződött az ujjaim közt. Ugyanez az alul méretezettség jellemzi a karosszériát, melynek pihekönnyű súlya vékony falvastagságot és gyenge gyerekláb-tűrőképességet sejtet.
A kerekek a régi Majorette, vagy a verseny-Tomica kerekekre hajaznak, s tulajdonképpen jól illenek az autóhoz.
A festés is eltalálta az amerikai teherautó-versenyek látványos stílusát: a piros alapszínen cikázó sárga és fekete vonalak, rajtszámok és feliratok hihetővé teszik a stílust. Ráadásul a tamponnyomások legalábbis elérik a Hot Wheels szintjét, amit nem is kommentálnék, kire nézve hízelgő, s kire nem.
Akárhogy is, a kowlooni illetőségű cég kisautója beparkolt a gyűjteménybe, s bár valószínűleg nem sok testvére fog hozzám kerülni, jó volt a postai sorbanállás felvidítására, akárcsak a töklámpások és Mindenszentek estéinek színesítésére.
