Ignis, a szuper! - CM's 1/64 Suzuki Ignis Super 1600 teszt

Folytatódik a CM's cégről és kincseiről szóló megemlékezésünk a Modelfreaks blogon. Nehéz feladatnak bizonyult valamiféle sorrendet felállítani a tesztek között, hiszen az igazán nagyot szóló durranásokat nem célszerű egymás után ellőni. A szerényebb kivitelekkel viszont nem lehet méltó módon tisztelegni a gyártó előtt. Tény, hogy a CM's esetében a szerényebb kivitel is hegyi magaslatokról mosolyog lefelé néhány nagyobb nívójú riválisra. Még mielőtt azonban mindenki arra számítana, hogy a Lancia Stratos után egy kevésbé izgalmas kidolgozottságú darab következne, annak csalódnia kell. 

Emlékeim szerint a Suzuki Ignis Super 1600-at korántsem tartottam a legcsodásabb darabok közt számon, azonban néhány részletének köszönhetően mégsem nevezhetem alacsony kidolgozottságúnak. Amikor nálam tombolt a rally-mánia és gyakorlatilag kiemelt koncepciónak minősült gyűjtési elvemben, a CM's remek lehetőséget adott arra, hogy kevesebb pénzből egy igazán ütős rally-sort összeállítsak. A Suzuki Ignis is kötelező darab volt, bár annyi magyarázat tartozik hozzá, hogy Ő már abban az időszakban érkezett a flottámba, amikor a valamilyen szintű személyes kötődést szinte háttérbe szorította a gyártó iránti rajongás, vagyis majdnem mindegy volt mely márka mely típusát dolgozta fel a CM's. Kellett ennek ellenére is, hiszen biztos voltam abban, hogy megint találok jó pár olyan izgalmas kidolgozást, finoman megmunkált egységet, amiért megéri a vétel. Ebből a szempontból bátran kijelenthetem, hogy a CM's a legnagyobbak közé emelkedett nálam. És ezzel együtt a modellgyűjtés maga levedlette egy időre a konkrét autó, vagy kivitel adta kritériumoknak való megfelelést. Maradt fő csapásiránynak az AUTÓ, mellette pedig a modellgyártó neve. Lehetne sznobizmusnak is nevezni jó értelemben, hiszen itt szó nincs arról, hogy egy napjainkban nagy presztízzsel rendelkező gyártó darabjait vásárolgatnám tonnaszám, "csak azért, mert", vagy éppenséggel a horribilis összegbe kerülés tényére lennék nyilvánosan "likevadász" üzemmódra kapcsolva ráizgulva. Csupán adott egy gyártó, akit nem győzök elégszer dicsőíteni. Tehetségében vakon bízom, s egy idő után már a stílusát ünneplem, nem csupán annak az autónak a kultuszát, melyet megformált. Az Ignis magyar vonatkozás tekintetében is jó választás volt. Na de vajon a Stratoshoz hasonlítva például mennyire erős modell? 

A megszokott CM's csomagolás.
Ebben a sorozatban a japán rally szereplőit
gyűjtötte össze a gyártó.

A csomagolás a megszokott CM's-karton, benne talapzaton az autóval, melyet egy bliszteres keret ölel át. Hátára ragasztva az antennát rejtő kis tasakot és az antenna rögzítésére való útmutató céduláját találjuk. 

Az antennát általában nem teszem fel.Túlméretezett szinte mindegyik. Többet ér az
autó nélküle, vagy egy drótszállal.

Már elsőre feltűnik az autó testén a rengeteg színes kriksz-kraksz, amelyek azonban a közelebbi vizsgálódás alkalmával hibátlan, tökéletesen kiolvasható feliratokká változnak. 

Kincses ládikó.

Teljesen felesleges is az elmosódás, félrenyomás és egyéb kellemetlen meglepetések keresése a dekoráción. El kell ismerni, hogy a Kyosho és a Tomica mellett a CM's is képes (volt) miniatűr méretben tökéletes, precíz tamponnyomásra. 

Apróbbnál apróbb feliratok mindenütt. Íme egy újabb
féltenyérnyi csoda, amely megkérdőjelezi a mára
elgyantásodott, felhígult 1/43-as méret
létjogosultságát.

Az ablakkeretek feketéje is úgy van ott, ahogy kell, az ablaktörlők és alattuk a szellőző rács egy egységet képez a szélvédővel, vagyis alapvetően átlátszó anyagú, csupán a matt fekete festék fed és emel ki ott, ahol kell. Itt meg is fogalmazódik bennem rögtön egy gondolat, mely szerint a rég és manapság is sokszor átkozott, szélvédővel egybeöntött ablaktörlős megoldás a CM's kontextusában mennyire igényesnek tűnik. Csak a közeli szemrevételezés bizonyítja be, hogy nem különálló egységekről van szó. 

Egy alapvetően roppant gagyi megoldást sikerült
modellszintre fejlesztenie a CM's-nek. 

A lámpatestek elől és hátul is megadják az újabb dicséretre a lehetőséget. 

"Vigyázat, jövök!"
A kis vadóc 2004-ben JWRC bajnokká tette
Per-Gunnar Anderssont.

Nekem személyes kedvencem a hátsó lámpaegység. Annyira természetesnek hat, hogy nem látható benne a rögzítési pont és nincs is túl harsányra színezve, hogy nem csupán a CM's mezőnyéből emelkedik ki, hanem a teljes 1/64-es palettában is előkelő helyet foglal el. 

A hátsó lámpatestek az autó legszebb részletei,

Két szót muszáj szólnom még az autó fenekéről. A rendszámtábla sajnos nem sikerült jól. Egyedül annak lehet örülni, hogy a karakterek kiolvashatóak, mert bizony ez a rendszám magyar akar lenni. 

A rendszám és a kipufogó is felejtős.

A kipufogó vég megint csak nem tartozik a legjobb részletek közé. Talán az egyik gyenge pontja a CM's-nek a kipufogó. Nem az Ignis az egyetlen, amelyiken ennyire egyszerű ez az alkatrész. A kerekek jól sikerültek. A felnik kellően kecsesek még a talán túl sok fehér festék ellenére is. Az abroncsok pedig egyenesen kiválóak. Nem sokan veszik a fáradságot még nagyobb méretekben sem arra, hogy egy adott versenyverzió abroncsait is autentikusra, vagyis megfelelő futófelülettel ellátva készítsék el. A CM's emlékeim szerint nem is tett kivételt. Az utolsó megmintázott autóig mindegyiken hűen lekövették az eredeti példány papucsait. 

Jól áll neki a napfény. 

A teszt végére nem marad más, mint az utastér. A bukókeret szépen átvirít az ablakokon, de az ezüstözés nem szúrja a szemet, nincs eltúlozva. A műszerfal és a sportülések megint csak élethű darabok. A biztonsági övek természetesen ott feszülnek mindkét ülésen. Bár szimplán az ülés anyagából kinövő egységek, a tampózás ebben az esetben is tökéletes. 

- Kocka? - Kocka!
- Szeretjük? - IIIIIGEEEEEEEN!!!!

A kicsi Suzuki igazán bájos darabja a CM's sorának. Minden olyan - a gyártóra jellemző - finomság megtalálható benne/rajta, amelyet nem csupán minőséginek, kiválónak kell nevezni, hiszen egyediségük által bátran lehet úgy emlegetni őket, mint "igazi CM's-es megoldásokat".  

Ez a színvonal sem sokban marad el a Stratosétól.
Ha elmarad egyáltalán.

Elgurult kerekek 1. rész: ITALODÜSSZEIA

Új sorozatot indít kis csapatunk annak érdekében, hogy minden - az autókhoz kapcsolódó - őrületünket kifejezhessük és eleget tegyünk indokolatlan közléskényszerünknek is. A jövőben ehhez hasonló rövidebb bejegyzések formájában tesszük közszemlére egymás közötti levelezéseink emészthetőbb részeit. A főszereplők természetesen az autók, de nem kizárólag a modellek, játékok. Az általuk keltett gondolatokat, érzéseket értelmezzük a különböző határok feszegetésével a magunk elragadóan szélsőséges, szélsőségesen elragadó módján. 

ITALODÜSSZEIA

Levelem Sanyinak:

"A japán sokgyerekes apuka egy begrappázott éjszaka után a lombardiai nyaraláson beragadt az italo-életérzésbe." 

Az utazás előtt még minden rendben volt:

...de az ominózus éjszaka után elgurult minden(e):

Sanyi válasza:

"Elcsábította egy szénfekete szemű, barna bőrű tüzes szépség, aki elhitette vele, hogy nagy, fekete gumitól lesz menő a szerszáma. Azóta próbálkozik a tokiói gyűrűn Hondájával, ahol baráti kacagással veszik körbe a racer boyok. De rájött, nem attól tökéletes az élet, ha megfelelünk másoknak, hanem ha a magunk mércéjével vagyunk nagy, fekete gumis csődörök :)"

Egy Rastarból is lehet rocksztár, még ha anyagilag nem is éri meg...

Harapós oroszlán - Majorette Peugeot 205 GTI teszt

A Majorette újból a csúcsokat döntögeti nálam az utóbbi hónapokban, hiszen egyre több tervet generál az újdonságaival. Nincs olyan alkalom, hogy ne néznék rá egy-egy adott Majorette-displayre valamelyik boltban, hypermarketben, és nincs olyan nap, amikor nem nyitnám meg a Majorette autókkal foglalkozó francia fórumok valamelyikét. Képes vagyok akár az első oldaltól végiglapozni az aktuálisig és örömmel szemlélni ahogy mások rajonganak e cég régebbi termékeiért is. Egyik ilyen fórumolvasós időtöltésem után jött az ötlet, hogy megnézzem a saját régi kincseket. Így bukkant elő a Peugeot 205 GTI. Rajta nem látszik, hogy túlságosan is igénybe lett volna véve annak idején. Érdekes ellentmondás ez, mert amelyik a kedvenc, azt lehet folyamatosan magunkkal vinni és játszani vele mindenhol, vagy nagysága előtt gyerekként tisztelegve inkább jó helyen őrizgetni a lehető legjobb állapotban. Hasonló a kép a meg nem értett darabokkal is. Vagy megvetjük és elrejtjük valahová, hogy a szemünk elé ne kerüljön ha nem muszáj, vagy pont, hogy azt vetjük be minden rázós mutatványnál elsőként, netán homokozóharcossá képezzük. Emlékeim szerint a kicsi Peugeot a megbecsült, szeretett darab volt. 

Hibátlan állapot. Még a felnik krómja sem kopott meg.

A 205-ös egyike azon kevés autóknak, amely cseppet sem veszített vonzerejéből számomra. Hiszen akkor gyerekként is odavoltam érte és most felnőttként is őszinte kedvelője vagyok. Ha látok egy szebb példányt, elmosolyodom, ha egy legatyásodott darabot, szomorú leszek. 

A Majorette esetében joggal gondolhatja az ember, hogy francia gyártóként igazán megerőlteti magát és a francia autókat jóval nagyobb odafigyeléssel, szívvel készíti. Ami ennél a kis 205-ösnél elsőre megfog, az az arany színű logo a motorháztetőn. Alapvetően jól néz ki, de nem biztos, hogy ekkora méretben kellett volna elkészíteni. Lehet, hogy ez egyfajta oktató szándékú fogása volt a Majorette-nek a gyerekek felé: a szimbólum egy adott márkához való társítása. Hiszen nemcsak híd, focicsapat, sör szimbóluma lehet az oroszlán, hanem autóé is. 

Igényes, arany dekoráció. Ellennénk nélküle is, de
az sem baj, hogy a motorháztető nagyját elfoglalja.

A karosszéria fekete színe elegáns megjelenést kölcsönöz a Peugeot-nak. A műanyag díszcsík a karosszéria és alváz közötti extra toldalék, mely egyben az utastér is. Nem mindig jó ez a megoldás. Nyilván az igényesség a cél itt, csak azt nem tudom eldönteni, hogy menyire megy az élethűség rovására, hiszen láthatóan aránytalanabbnak tűnik az autó tőle. 

Csak egy hajszállal kellett volna vékonyabbra készíteni
az utastér "kilógó" részét. 

Az első lámpatestek átlátszó műanyagok, bár gond ezekkel is akad. Túl nagyok és még aránytalanok is. 

A 205-ösre jellemző boldog, a világra felettébb
nyitott, sugárzó tekintet mértékkel jön csak át a
Majorette verzióján. 

A hátsók pedig egyszerű bemarások a karosszérián. Érdekes módon azokról jobban felismerhető a 205-ös, mint az elsőkről. 

Egy kevés lámpafestéssel tökéletes lenne. 

A csomagtérajtó nyílik és ezt mi nagyon szeretjük. Főleg akkor, ha valami apróságot is megjelenít a csomagtérben a gyártó. Nos, itt nincs semmi. A FIAT Ritmoban például volt teniszütő, ez azonban totál üres. Még a tengely is látszik. 

Vonóhorog egy GTI-n...

A kerekek rugóznak, és itt tudom nagyon sajnálni, hogy annak idején a Majorette sem nagyon törekedett a kerekek választékának sokszínűségére, mert egy jobb felniszettnek köszönhetően a kicsi GTi még jobban mutatna. 

1/55-ös méretarány, akárcsak a mai SIKU autók nagyjánál.

Ez a Majorette annak ellenére a mai napig egyik kedvencem, hogy nagyon nehezen adja vissza a 205-ös stílusvonásait. Mintha a Majo túlságosan is akarta volna a nagyszerűt és ebbe görcsölt volna bele. 

Rokonlelkek.

A baj persze nem akkora, hogy érdemes lenne ebben a tesztben túl sok sort pazarolni rá. Ha nem is kiemelkedő darabja a régebbi Majorette autóknak, mégis egyértelműen a "felsőházba" tartozik mind a régi, mind a mai játékautó kínálatra vonatkozóan. A 205-ös Peugeot pedig továbbra is nagy kedvencem. A hothatchek egyik harapós, vagány királya. 

Vigyázat! Harapunk!

Elmattelkodott csodagépek - Matchbox Alfa Romeo 4C vs. Hot Wheels '90 Acura NSX

Amikor már tudni lehetett, hogy idén érkezik a Matchboxtól az Alfa Romeo 4C, a Hot Wheelstől pedig az elvileg teljesen utcai, alap-NSX, már dörzsölgettem is a tenyeremet, hogy végre újra egy Alfa a Matchboxtól és egy nem versenykiadású NSX a HW-től. A vásárlás tehát betervezett volt. Az első netes képek láttán azonban az NSX-et nem akartam elhinni, és azért kicsit az Alfától is elment a kedvem. Miután azonban pár nappal ezelőtt egyszerre vigyorogtak rám ​az egyik hypermarketben, nem tudtam ellenállni egyiküknek sem. 

Akár  egy hármas teszt is születhetett volna, hiszen a Matchbox piros 1M BMW-ből is akadt pár darab. Neki sikeresen ellenálltam. Nem volt nehéz. Az 1M hosszú évek óta számomra az a BMW, amiről érdemes ódákat zengeni és legalább két különböző méretarányban szeretnék egy jobb darabot a magaménak tudni, hiszen a klasszikus, E30-as szellemi utódjának tartom. Annak az igazi, vagány, német gépnek, ami nem tudatmódosító szerektől szétcsapva "bangleködik" a macskakövön, hanem szépen, magabiztosan vonul az utcákon és egészséges önteltséggel csap oda, ha kell. A Matchbox nem tudta lekódolni saját nyelvére az 1M adását. Talán nem is fogta fel, hogy a német mérnökök végre játszani akartak egyet a maguk módján. Gátlásaikat levetkőzve, sok-sok E30-as videót megnézve szimplán csak élvezni akarták, hogy újra adhatnak egy olyan csodagépet a világnak, ami nem akar többnek tűnni, mint ami, viszont a lehetőségekhez mérten színültig van rakva minden olyan huncutsággal, amelyek miatt már most kijelenthető, hogy az 1-es BMW igazi klasszikus lesz. 

Én a BMW helyében megvontam volna a licencet.
Jobban el tudnám viselni ezt az autót mondjuk
"MBX Super Sausage", vagy "MBX Sorrywecan'tmakethe1Mrealistic" néven... (forrás)

A Matchbox tehát tökéletesen megismételte évekkel ezelőtti merényletét. A borzasztóan aránytalan Alfa Romeo 155 után a BMW 1M-et is úgy rontotta el, hogy akinek ez az autó a mítosza, az is csak hatalmas belső harcok árán juthat el a megvételéig. Miután sikerült kellően felfokoznom e kép láttán a hangulatomat, folytatom is immár a teszt két főszereplőjével. 

Újra egy Alfa a Matchbox-bliszterben.
Örülni kéne, de nem igazán megy.

Az Alfa Romeo 4C nem tartozik a kedvenc Alfáim közé, de én próbálkozom. Sőt, határozott erőkkel vagyok rajta az ügyön és igyekszem mielőbb jó helyre tenni szívem olasz trikolorban virító csücskében. A siker egyik kulcsa, hogy nem tanácsos az utóbbi 10-15 év Alfáiról túl gyakran képeket nézegetnem. A korábbiakról pedig egyenesen tilos. Továbbá ki kell valamilyen módon törölnöm emlékeimből a virgonc Lotus Exige létezését is... 

A háttér nem is lehetne találóbb. Hiszen ott legalább egy 

cento percento vagány Alfa látható.

Elnézve ezt a kis vörös dögöt csak közelebb férkőzik hozzám a Cayman, ööö 4C típus minden egyes közelebbi vizsgálat után. A fényezés rendben van, a tamponnyomások jók lennének, de itt érzem először igazán a rokonságot fizikai valójában a Hot Wheels-szel. 

Elcsúszott szemek. Akár egy pszichothriller címe 

is lehetne.

A kerekek szépek, festésük jónak mondható. Bár a króm közelít a hot wheelses harsányság felé. Ha egyszer teljesen ellehetetlenítődik a Matchbox kisautógyártóként, akkor kerekek gyártásával még mindig sikeres lehet, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan jellemzője, amivel pozitív irányban emelkedik ki a játékautók mezőnyéből. 

Virít a króm. De még épp elfogadhatóan.

Az utastérből nem sokat látni, de a műszerfal jellegzetes vonalai, formái így is kirajzolódnak. 

Mintha az utastérre az átlagosnál több 

figyelmet fordítottak volna.

Az alvázból kinőtt kipufogó végek korántsem annyira kecsesek, mint pl. a Majorette Alfa Giulietta végei, de egy beletörődő legyintés kíséretében még megfelelőek. 

Ha a kipufogók közötti különbség nem lenne elég, akkor

 lehet fejet fogni a tamponnyomások közöttiektől.

Az alvázon nem sok látnivaló van. Viszont a méretarány feltüntetését nem találom. Úgy látszik egy újabb matchboxos jellegzetesség tűnt el a Mattel süllyesztőjében. 

Kezd egyre súlytalanabbá válni az autó hasa 

közepén lévő logo. 

Igazán haragudni nem tudok. Az autó még a negatívumok ellenére is klassz darab. De egy Matchboxnak nem csupán klassznak kellene lennie, ugyebár... 

Gagyihoz közelítő játék minőségibb kerekekkel vs. 

minőségi játék gagyi kerekekkel.

A Hot Wheels egyszer újra biztosan rászolgál majd a dicséretemre, hiszen minden évben üt olyat egy-két autóval, amiért megérdemli a magasztalást. Az üres időszakban azonban olyan szintű címeres hitványságokat okádik ki magából, melyekre reményeim szerint nem csupán nekem sikerül ennyire kiakadnom. A '90 Acura NSX elnevezésű fantáziaautójuk nálam már túllőtt minden határon. Ez csupán csak nagy vonalakban hasonlít az eredeti NSX-re. És itt már érződik is az, hogy a Hot Wheels nem akart egy újabb japán csodagépet méltó módon elkészíteni. Legalábbis az NSX-et nem. 

A grafika a kartonon legalább jól néz ki.

Pár stílusjegy egyezzen, de mehetnek rá extra légterelők és traktorkerekek hátulra. Jó lesz a régi szerszámot módosítani a szintén kétségbe vonható eredetű versenyverzióról, felesleges normális újra költeni. Nem kell erőltetni, elvégre nem amcsi V8-ról van szó, de még csak nem is Flintstones járműről. 

Nyomokban NSX-et tartalmaz... 

Sajnos itt meg kell érteni azt is, hogy ezzel az NSX-szerűséggel a Hot Wheels egyszer s mindenkorra nagy nyomatékkal elismeri, hogy magasról letojja az autókat. Számára csak projektek léteznek. Hol jobb, hol rosszabb, hol sikeres, hol bukott autókkal. Az NSX legendás, sikeres csodaautóként sem kapta meg azt a fajta odafigyelést, amit a sokmilliomodik verziójú Ford Mustang, vagy éppenséggel a Toyota Celica, ha már japán autónál tartunk. Csupán egy szükséges plusz kitöltőanyag a Hot Wheels 2015-ös dobozában. 

Már elölről is inkább emlékeztet egy Fiero-ra épített 

Ferrari-replikára.

Velem együtt akadnak persze még páran, akik így is megveszik. Az mindegy is, hogy miért. Örömérzet generálása, mert valóban tetszik az illetőnek, vagy az enyémhez hasonló bejegyzés megírása is lehet a cél. A pénz kiadva, a termék megvéve, gyomortartalom az íróasztalra pakolva. Tehát ez a projekt is sikeres, akárhogy is nézzük. De ha magára az autóra gondolunk, a Ferrari F40 japán válaszára, arra az autóra, amelynek a fejlesztésében maga Ayrton Senna is részt vett, akkor nem akarunk falat törni dühünkben, amiért a Mattel ennyire meggyalázza a Honda NSX-et a világ szeme láttára? 

A lámpák valamennyire hasonlítanak az NSX-re. Sőt! Még az 

Acura felirat is ott van középen! Hát ez szenzációs!

Legalább annyira szégyenteljes produkció ez, mintha egy világhírű, Grammy-díjas zenész két kólás üveg egymáshoz ütésével dolgozná fel Vivalditól a négy évszakot és még turnét is szervezne újdonsült témájára a nagy pénz reményében. Arról nem is beszélve, hogy művét (inkább igénytelen rémtettét) ő maga világszenzációként kezelné. 

Lenne pár ötletem arra vonatkozóan, hogy melyik matteles 

engineer mit kezdjen ezekkel az ocsmány kerekekkel. 

Ezen az autón semmi sem stimmel. Emlékeztet az NSX-re, de nem az. 

Különálló egység a kipufogó. Ennek ezúttal nem tudok 

örülni. 

A teszt győztese egyértelműen az Alfa Romeo 4C. Mutat valamit a klasszikus Matchboxokból, de nagyon sokat le is hagy belőlük. Mindez a Hot Wheels autók nagyjára jellemző elrontott, igénytelen tamponnyomásokkal egészül ki. Kérdés, hogy ha egy átlagos Realtoy autó is szerepelne ebben a tesztben. akkor milyen arányban verné meg a nagyobb nevű riválist. Az NSX-utánzatnál természetesen jobb az Alfa. Bár annál egy vacak, licenctelen kínai cucc is eredetibb, izgalmasabb, hogy akkor már a sok esetben utastér nélküli Maisto kisautókról ne is beszéljek. Hiszen ott legalább a karosszéria elégséges megmunkálása és az eredeti hűbb lekövetése megvan. 

Egyik autó sem hozza az elvárt bizsergést.

Szerintem elkezdhetjük visszasírni a YatMinget. 

A Majorette a csúcson.

Természetesen mind a Matchbox, mind a Hot Wheels esetében van még remény arra, hogy idén akár több alkalommal is dicsérjem. Az Alfa 4C és a Honda NSX ily módon való elrontását azonban nem fogom nekik akkor sem megbocsájtani. De még a BMW 1M-ét sem. 

A nagy Hohoho - Trumpeter 1/87 Honda NSX teszt

Egy újabb 1/87-es apróság megvizsgálására kerül sor ezúttal. Részben azért, mert kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a méretarányt, részben pedig azért, hogy egyfajta iránymutatásként szolgáljon arra vonatkozóan hogyan is kell nagyjából kinéznie egy Honda NSX-nek az 1/43-nál kisebb méretarányokban. A közeljövőben lesz még szó az NSX-ről, de az a teszt az adott darab gyártójáról korántsem fog bővelkedni elismerő szavakban. 

A Trumpeter leginkább a harcjárműveiről és háborús diorámáiról, kellékanyagairól híres gyártó. Amíg rá nem találtam az 1/87-es gyárilag készre szerelt Honda NSX-re addig én sem tudtam, hogy a civil autókkal is próbálkoznak (próbálkoztak?) a legnépszerűbb terepasztalos méretben. 

Első pillantásra is kellemes látványt nyújt ez a picike. A csomagolás fajtája jellemző e méret számos másik gyártójára is. Amit azonban már rajta keresztül láthatunk, nem egy hagyományos 1/87-es műanyag autót sejtet. A belső plusz bliszter tartja egy helyben az ezüst szépséget. Már innen is kiszúrjuk, hogy a bukólámpák nyitott pozícióban vannak. 

Újabb apró "kacat" érkezett.

Vajon fixen így állnak, vagy le is csukhatók? A választ csak a kibontás után kapjuk meg. Az ezüst fényezés sokat segít abban, hogy kiemelje a karosszéria vonalait és valamelyest tompítsa a műanyagérzetet. 

A bukólámpákat sikerült is lecsukni a
kicsomagolás hevében.

Oldalról nézve a kerekek is autentikusak és még az arányokkal sincsenek komolyabb problémák. 

Oldalról nagyon adja az "NSX-érzést".

Az első lámpatesteket egy ebben a kategóriában magasabban jegyzett gyártó lazán hagyná becsukva, megkímélve így magát egy plusz mechanika és apró, átlátszó műanyagok kidolgozásától. A mechanika ebben az esetben roppant mód egyszerű. Már-már viccesnek mondható és nem is működik igazán jól, de mivel könnyen szétszedhető az autó, ezért megvan a lehetőség arra, hogy akár zárt, akár nyitott állapotban csodáljuk a Trumpeter Hondáját. 

Még alszik. A makró azért ennek az 1/87-esnek sem
tesz igazán jót. 

Jó reggelt! Csak nem felébresztettelek?

A hátsó lámpatesteknél már sajnos eléggé határozott módon van jelen az aránytalanság, de végtére is a lámpa átlátszó, piros műanyag, a - túl nagy - Honda-logo is helyet kapott rajta. 

Innen nézve már elmegy szegény "Trumpi" a hátrahúzós
kínai gagyi világa felé. 

Az utastér nem tartozik a legjobbak közé ebben a kategóriában, a motortér viszont egy minimális gyári színezéssel kellően igényesre lett alakítva. 

Vannak olyan szögek, ahonnan nézve hibátlannak
tűnik. 

A motortér is mutat valamit, 

Túl sok egyebet nem tudok írni erről az autóról, hiszen minden olyat tud, amit egy Herpa, a bukólámpáknak köszönhetően az általános 1/87-es kínálatot is túlszárnyalja. 

Aki az NSX-et, vagy az 1/87-et szereti, annak már-már
kötelező darab. 

Az egyszerű szétszedhetőség és a lehető legtöbb részlet megjelenítése egyértelműen a Trumpeter makettes mivoltának köszönhető. A tény pedig, hogy ilyen apró méretben sikerült minden idők egyik legfantasztikusabb Hondáját kellően izgalmasra, szerethetőre elkészíteni nem is igényel további dicséretet a gyártónak. Bőven elég annyi, hogy minden apróbb bizonytalanságot elmosnak a remek részletek. 

Olasz-japán csúcstalálkozó.