A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Honda. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 7., szerda

Egy akkorddal több, két ajtóval kevesebb - Majorette Honda Accord

​Több érdekes kérdést is feltettem magamnak miközben a mai írás főszereplőjét nézegettem. Mi a modellgyűjtés valódi értelme? Milyen állapotú és egyáltalán milyen - gyűjtői felfogástól eltérő - kisautók férhetnek bele egy-egy impulzus-vásárlásba? Mi az, amitől egy szemet szúró hiányosságokban bővelkedő kisautót is képesek vagyunk megvenni? Furcsa kérdések és annál zavarosabb érzések kavarognak bennem a Majorette Honda Accord megvétele óta. ​

"Vigyél haza magaddal! Én nem kellek senkinek sem..."
Adott egy ütött-kopott játékautó félig megrágott vonóhoroggal, de jó állapotban lévő szélvédővel és lámpákkal, valamint...hiányzó ajtókkal. 

Ebből a nézetből szemlélve a normálisabb gyűjtők
egy csalódott fejcsóválás kíséretében le is mondanak róla.
250 Ft-ot fizettem érte, de azóta sem bánom. Pedig az ajtókat nem tudom pótolni, ezáltal a felújításnak sincs sok értelme. A háromdobozos forma, a hűtőrácsból kinőtt parányi Honda-logo és az a szomorú tekintet mégis inkább a vételre ösztönzött, mint lemondó félmosolyra és az autó visszahelyezésére többi eladó társa közé. 
El kell ismerni: a Majorette nem igazán érzett rá a
második generációs Honda Accordra.
Értelmetlen, érthetetlen vétel volt, belátom. De ha otthagytam volna, akkor most mégis elsősorban miatta várnám a következő börzét. Feltehetően én vagyok az egyetlen, aki ilyen vásárlások által is tud boldog lenni és olyasféle örömet érezni az új jövevénytől, hogy azzal az egy darabbal a világ minden kincsét megvette. 

Leginkább a túl nagy kerékjárati ív és hatalmas kerekek
teszik tönkre az Accord-élményt.
Hisz az ilyesfajta hiányosságokkal rendelkező autóknak valójában csak az tud örülni, akinek vagy van az otthoni roncsai közt még egy ilyen Hondája mondjuk behorpadt tetővel, törött szélvédővel, de menthető ajtókkal, vagy azért, mert egyszerűen kevesebb a kereke, mint magának az autónak... 

Valami (valaki) jól megtépte a vonóhorgot. Még a lámpa
is belegörcsölt.
Nekem nincs donorautó a birtokomban, tehát rám inkább az utóbbi jellemző igaz. Ennek a kis sérült Hondának a jelenléte ebből kifolyólag alapvetően felesleges. 

Kapaszkodjunk bele néhány értékbe és próbáljuk meg
megideologizálni a vételt: Made in France; Honda.
Egy indokolatlanul bekövetkezett hirtelen lélekgyengeség kis balesete. Más magyarázatot nem tudok indokként szolgáltatni. A szeptemberi hónapom gyűjtés szempontjából mégis általa teljes. 

Talán érdemes lenne legközelebb egy hibátlan
darabot keresni. 
Ha lehet ennek a vételnek értelme, akkor csakis az lehet, hogy neki köszönhetően utánanéztem az eredeti autónak, újból átfutottam az Accord-történelmet meg-megállva néhány nagy kedvencnél és csendben elterveztem egy jobb állapotú Majorette kiadás megszerzését. 

Vajon legközelebb milyen hasonló vételem lesz?
Kissé félve ugyan, de várom. 
De addig is gyűjtöm a keresőszavakat a nemzetközi aukciós portálokhoz: 
"Majorette Honda Accord doors", "Damaged Majorette Honda Accord", "Majorette toycar parts for crazy collectors". 

2015. augusztus 22., szombat

Zen pillanatok 1.

Néha felbukkan egy-egy fotó, retinánkba ég egy-egy pillanat, amely, mintha a tökéletesség képben megformázott megtestesülése lenne. Átéled és érzed, mintha kétdimenziós lenyomata lenne annak a tisztaságnak és teljességnek, amelyre mindannyian vágyunk, de a múlton rágódó és jövőben reménykedő lényünk sosem érhet el. A zen tanítása szerint ez a pillanat mindennel rendelkezik, de nem birtokol semmit.

Valahol a modellautó gyűjtés is erről szól; a világunk tökéletesebb változatát építjük fel 1/100-tól 1/8-ig. S miközben ezt tesszük, számos zen pillanat ér el minket. A Modelfreaks csapatának visszatérő kör-e-mailje a zen pillanat; Csabi javaslatára ezeket a pillanatokat szeretnénk megosztani a továbbiakban.

A nap már lenyugodott, a mellékutcában már világítanak a lámpák. Útra készen áll vajon a hullámlemez Honda műhely előtt a parányi S800 Coupé? Vagy most érkezett, hogy sofőrje bedobjon egy rament a műhely tulajdonosával, mielőtt mennek egy kört a hegyekben?


Honda zen pillanat - Forrás: Kuro Neko Flickr: Boso Hanto





Háziasított zen: Tomica LV Honda S800 Coupé


Az autó nagyon parányi, szinte elvész a hatalmas Tomica LV dobozban. Tenyérbe simuló, barátságos apróság, amelynek eredetije orrában az egyik első Honda motor volt, amely megmutatta, mire képes az addig lenézett japán technika.
Ahogyan forgatom a csöpp Hondát, ott érzem magam a nyugodt estében, a barátságos lámpafényben. Érzem a gőzölgő leves illatát, ahogyan keveredik a hűlő motorból áradó benzingőz szagával. Pillanatnyi tökéletesség, instant zen, dobozban. 

2015. július 9., csütörtök

Elgurult kerekek 1. rész: ITALODÜSSZEIA

Új sorozatot indít kis csapatunk annak érdekében, hogy minden - az autókhoz kapcsolódó - őrületünket kifejezhessük és eleget tegyünk indokolatlan közléskényszerünknek is. A jövőben ehhez hasonló rövidebb bejegyzések formájában tesszük közszemlére egymás közötti levelezéseink emészthetőbb részeit. A főszereplők természetesen az autók, de nem kizárólag a modellek, játékok. Az általuk keltett gondolatokat, érzéseket értelmezzük a különböző határok feszegetésével a magunk elragadóan szélsőséges, szélsőségesen elragadó módján. 

ITALODÜSSZEIA

Levelem Sanyinak:
"A japán sokgyerekes apuka egy begrappázott éjszaka után a lombardiai nyaraláson beragadt az italo-életérzésbe." 

Az utazás előtt még minden rendben volt:


...de az ominózus éjszaka után elgurult minden(e):


Sanyi válasza:
"Elcsábította egy szénfekete szemű, barna bőrű tüzes szépség, aki elhitette vele, hogy nagy, fekete gumitól lesz menő a szerszáma. Azóta próbálkozik a tokiói gyűrűn Hondájával, ahol baráti kacagással veszik körbe a racer boyok. De rájött, nem attól tökéletes az élet, ha megfelelünk másoknak, hanem ha a magunk mércéjével vagyunk nagy, fekete gumis csődörök :)"

Egy Rastarból is lehet rocksztár, még ha anyagilag nem is éri meg...

2015. június 27., szombat

Elmattelkodott csodagépek - Matchbox Alfa Romeo 4C vs. Hot Wheels '90 Acura NSX

Amikor már tudni lehetett, hogy idén érkezik a Matchboxtól az Alfa Romeo 4C, a Hot Wheelstől pedig az elvileg teljesen utcai, alap-NSX, már dörzsölgettem is a tenyeremet, hogy végre újra egy Alfa a Matchboxtól és egy nem versenykiadású NSX a HW-től. A vásárlás tehát betervezett volt. Az első netes képek láttán azonban az NSX-et nem akartam elhinni, és azért kicsit az Alfától is elment a kedvem. Miután azonban pár nappal ezelőtt egyszerre vigyorogtak rám ​az egyik hypermarketben, nem tudtam ellenállni egyiküknek sem. 

Akár  egy hármas teszt is születhetett volna, hiszen a Matchbox piros 1M BMW-ből is akadt pár darab. Neki sikeresen ellenálltam. Nem volt nehéz. Az 1M hosszú évek óta számomra az a BMW, amiről érdemes ódákat zengeni és legalább két különböző méretarányban szeretnék egy jobb darabot a magaménak tudni, hiszen a klasszikus, E30-as szellemi utódjának tartom. Annak az igazi, vagány, német gépnek, ami nem tudatmódosító szerektől szétcsapva "bangleködik" a macskakövön, hanem szépen, magabiztosan vonul az utcákon és egészséges önteltséggel csap oda, ha kell. A Matchbox nem tudta lekódolni saját nyelvére az 1M adását. Talán nem is fogta fel, hogy a német mérnökök végre játszani akartak egyet a maguk módján. Gátlásaikat levetkőzve, sok-sok E30-as videót megnézve szimplán csak élvezni akarták, hogy újra adhatnak egy olyan csodagépet a világnak, ami nem akar többnek tűnni, mint ami, viszont a lehetőségekhez mérten színültig van rakva minden olyan huncutsággal, amelyek miatt már most kijelenthető, hogy az 1-es BMW igazi klasszikus lesz. 

Én a BMW helyében megvontam volna a licencet.
Jobban el tudnám viselni ezt az autót mondjuk
"MBX Super Sausage", vagy "MBX Sorrywecan'
tmakethe1Mrealistic" néven... (forrás)
A Matchbox tehát tökéletesen megismételte évekkel ezelőtti merényletét. A borzasztóan aránytalan Alfa Romeo 155 után a BMW 1M-et is úgy rontotta el, hogy akinek ez az autó a mítosza, az is csak hatalmas belső harcok árán juthat el a megvételéig. Miután sikerült kellően felfokoznom e kép láttán a hangulatomat, folytatom is immár a teszt két főszereplőjével. 

Újra egy Alfa a Matchbox-bliszterben.
Örülni kéne, de nem igazán megy.
Az Alfa Romeo 4C nem tartozik a kedvenc Alfáim közé, de én próbálkozom. Sőt, határozott erőkkel vagyok rajta az ügyön és igyekszem mielőbb jó helyre tenni szívem olasz trikolorban virító csücskében. A siker egyik kulcsa, hogy nem tanácsos az utóbbi 10-15 év Alfáiról túl gyakran képeket nézegetnem. A korábbiakról pedig egyenesen tilos. Továbbá ki kell valamilyen módon törölnöm emlékeimből a virgonc Lotus Exige létezését is... 

A háttér nem is lehetne találóbb. Hiszen ott legalább egy 
cento percento vagány Alfa látható.
Elnézve ezt a kis vörös dögöt csak közelebb férkőzik hozzám a Cayman, ööö 4C típus minden egyes közelebbi vizsgálat után. A fényezés rendben van, a tamponnyomások jók lennének, de itt érzem először igazán a rokonságot fizikai valójában a Hot Wheels-szel. 

Elcsúszott szemek. Akár egy pszichothriller címe 
is lehetne.
A kerekek szépek, festésük jónak mondható. Bár a króm közelít a hot wheelses harsányság felé. Ha egyszer teljesen ellehetetlenítődik a Matchbox kisautógyártóként, akkor kerekek gyártásával még mindig sikeres lehet, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan jellemzője, amivel pozitív irányban emelkedik ki a játékautók mezőnyéből. 

Virít a króm. De még épp elfogadhatóan.
Az utastérből nem sokat látni, de a műszerfal jellegzetes vonalai, formái így is kirajzolódnak. 

Mintha az utastérre az átlagosnál több 
figyelmet fordítottak volna.
Az alvázból kinőtt kipufogó végek korántsem annyira kecsesek, mint pl. a Majorette Alfa Giulietta végei, de egy beletörődő legyintés kíséretében még megfelelőek. 

Ha a kipufogók közötti különbség nem lenne elég, akkor
 lehet fejet fogni a tamponnyomások közöttiektől.
Az alvázon nem sok látnivaló van. Viszont a méretarány feltüntetését nem találom. Úgy látszik egy újabb matchboxos jellegzetesség tűnt el a Mattel süllyesztőjében. 

Kezd egyre súlytalanabbá válni az autó hasa 
közepén lévő logo. 
Igazán haragudni nem tudok. Az autó még a negatívumok ellenére is klassz darab. De egy Matchboxnak nem csupán klassznak kellene lennie, ugyebár... 

Gagyihoz közelítő játék minőségibb kerekekkel vs. 
minőségi játék gagyi kerekekkel.
A Hot Wheels egyszer újra biztosan rászolgál majd a dicséretemre, hiszen minden évben üt olyat egy-két autóval, amiért megérdemli a magasztalást. Az üres időszakban azonban olyan szintű címeres hitványságokat okádik ki magából, melyekre reményeim szerint nem csupán nekem sikerül ennyire kiakadnom. A '90 Acura NSX elnevezésű fantáziaautójuk nálam már túllőtt minden határon. Ez csupán csak nagy vonalakban hasonlít az eredeti NSX-re. És itt már érződik is az, hogy a Hot Wheels nem akart egy újabb japán csodagépet méltó módon elkészíteni. Legalábbis az NSX-et nem. 

A grafika a kartonon legalább jól néz ki.
Pár stílusjegy egyezzen, de mehetnek rá extra légterelők és traktorkerekek hátulra. Jó lesz a régi szerszámot módosítani a szintén kétségbe vonható eredetű versenyverzióról, felesleges normális újra költeni. Nem kell erőltetni, elvégre nem amcsi V8-ról van szó, de még csak nem is Flintstones járműről. 

Nyomokban NSX-et tartalmaz... 
Sajnos itt meg kell érteni azt is, hogy ezzel az NSX-szerűséggel a Hot Wheels egyszer s mindenkorra nagy nyomatékkal elismeri, hogy magasról letojja az autókat. Számára csak projektek léteznek. Hol jobb, hol rosszabb, hol sikeres, hol bukott autókkal. Az NSX legendás, sikeres csodaautóként sem kapta meg azt a fajta odafigyelést, amit a sokmilliomodik verziójú Ford Mustang, vagy éppenséggel a Toyota Celica, ha már japán autónál tartunk. Csupán egy szükséges plusz kitöltőanyag a Hot Wheels 2015-ös dobozában. 

Már elölről is inkább emlékeztet egy Fiero-ra épített 
Ferrari-replikára.
Velem együtt akadnak persze még páran, akik így is megveszik. Az mindegy is, hogy miért. Örömérzet generálása, mert valóban tetszik az illetőnek, vagy az enyémhez hasonló bejegyzés megírása is lehet a cél. A pénz kiadva, a termék megvéve, gyomortartalom az íróasztalra pakolva. Tehát ez a projekt is sikeres, akárhogy is nézzük. De ha magára az autóra gondolunk, a Ferrari F40 japán válaszára, arra az autóra, amelynek a fejlesztésében maga Ayrton Senna is részt vett, akkor nem akarunk falat törni dühünkben, amiért a Mattel ennyire meggyalázza a Honda NSX-et a világ szeme láttára? 

A lámpák valamennyire hasonlítanak az NSX-re. Sőt! Még az 
Acura felirat is ott van középen! Hát ez szenzációs!
Legalább annyira szégyenteljes produkció ez, mintha egy világhírű, Grammy-díjas zenész két kólás üveg egymáshoz ütésével dolgozná fel Vivalditól a négy évszakot és még turnét is szervezne újdonsült témájára a nagy pénz reményében. Arról nem is beszélve, hogy művét (inkább igénytelen rémtettét) ő maga világszenzációként kezelné. 

Lenne pár ötletem arra vonatkozóan, hogy melyik matteles 
engineer mit kezdjen ezekkel az ocsmány kerekekkel. 
Ezen az autón semmi sem stimmel. Emlékeztet az NSX-re, de nem az. 

Különálló egység a kipufogó. Ennek ezúttal nem tudok 
örülni. 
A teszt győztese egyértelműen az Alfa Romeo 4C. Mutat valamit a klasszikus Matchboxokból, de nagyon sokat le is hagy belőlük. Mindez a Hot Wheels autók nagyjára jellemző elrontott, igénytelen tamponnyomásokkal egészül ki. Kérdés, hogy ha egy átlagos Realtoy autó is szerepelne ebben a tesztben. akkor milyen arányban verné meg a nagyobb nevű riválist. Az NSX-utánzatnál természetesen jobb az Alfa. Bár annál egy vacak, licenctelen kínai cucc is eredetibb, izgalmasabb, hogy akkor már a sok esetben utastér nélküli Maisto kisautókról ne is beszéljek. Hiszen ott legalább a karosszéria elégséges megmunkálása és az eredeti hűbb lekövetése megvan. 

Egyik autó sem hozza az elvárt bizsergést.
Szerintem elkezdhetjük visszasírni a YatMinget. 
A Majorette a csúcson.
Természetesen mind a Matchbox, mind a Hot Wheels esetében van még remény arra, hogy idén akár több alkalommal is dicsérjem. Az Alfa 4C és a Honda NSX ily módon való elrontását azonban nem fogom nekik akkor sem megbocsájtani. De még a BMW 1M-ét sem. 

2015. június 20., szombat

A nagy Hohoho - Trumpeter 1/87 Honda NSX teszt

Egy újabb 1/87-es apróság megvizsgálására kerül sor ezúttal. Részben azért, mert kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a méretarányt, részben pedig azért, hogy egyfajta iránymutatásként szolgáljon arra vonatkozóan hogyan is kell nagyjából kinéznie egy Honda NSX-nek az 1/43-nál kisebb méretarányokban. A közeljövőben lesz még szó az NSX-ről, de az a teszt az adott darab gyártójáról korántsem fog bővelkedni elismerő szavakban. 
A Trumpeter leginkább a harcjárműveiről és háborús diorámáiról, kellékanyagairól híres gyártó. Amíg rá nem találtam az 1/87-es gyárilag készre szerelt Honda NSX-re addig én sem tudtam, hogy a civil autókkal is próbálkoznak (próbálkoztak?) a legnépszerűbb terepasztalos méretben. 

Első pillantásra is kellemes látványt nyújt ez a picike. A csomagolás fajtája jellemző e méret számos másik gyártójára is. Amit azonban már rajta keresztül láthatunk, nem egy hagyományos 1/87-es műanyag autót sejtet. A belső plusz bliszter tartja egy helyben az ezüst szépséget. Már innen is kiszúrjuk, hogy a bukólámpák nyitott pozícióban vannak. 

Újabb apró "kacat" érkezett.
Vajon fixen így állnak, vagy le is csukhatók? A választ csak a kibontás után kapjuk meg. Az ezüst fényezés sokat segít abban, hogy kiemelje a karosszéria vonalait és valamelyest tompítsa a műanyagérzetet. 

A bukólámpákat sikerült is lecsukni a
kicsomagolás hevében.
Oldalról nézve a kerekek is autentikusak és még az arányokkal sincsenek komolyabb problémák. 

Oldalról nagyon adja az "NSX-érzést".
Az első lámpatesteket egy ebben a kategóriában magasabban jegyzett gyártó lazán hagyná becsukva, megkímélve így magát egy plusz mechanika és apró, átlátszó műanyagok kidolgozásától. A mechanika ebben az esetben roppant mód egyszerű. Már-már viccesnek mondható és nem is működik igazán jól, de mivel könnyen szétszedhető az autó, ezért megvan a lehetőség arra, hogy akár zárt, akár nyitott állapotban csodáljuk a Trumpeter Hondáját. 

Még alszik. A makró azért ennek az 1/87-esnek sem
tesz igazán jót. 

Jó reggelt! Csak nem felébresztettelek?
A hátsó lámpatesteknél már sajnos eléggé határozott módon van jelen az aránytalanság, de végtére is a lámpa átlátszó, piros műanyag, a - túl nagy - Honda-logo is helyet kapott rajta. 

Innen nézve már elmegy szegény "Trumpi" a hátrahúzós
kínai gagyi világa felé. 
Az utastér nem tartozik a legjobbak közé ebben a kategóriában, a motortér viszont egy minimális gyári színezéssel kellően igényesre lett alakítva. 

Vannak olyan szögek, ahonnan nézve hibátlannak
tűnik. 

A motortér is mutat valamit, 
Túl sok egyebet nem tudok írni erről az autóról, hiszen minden olyat tud, amit egy Herpa, a bukólámpáknak köszönhetően az általános 1/87-es kínálatot is túlszárnyalja. 

Aki az NSX-et, vagy az 1/87-et szereti, annak már-már
kötelező darab. 
Az egyszerű szétszedhetőség és a lehető legtöbb részlet megjelenítése egyértelműen a Trumpeter makettes mivoltának köszönhető. A tény pedig, hogy ilyen apró méretben sikerült minden idők egyik legfantasztikusabb Hondáját kellően izgalmasra, szerethetőre elkészíteni nem is igényel további dicséretet a gyártónak. Bőven elég annyi, hogy minden apróbb bizonytalanságot elmosnak a remek részletek. 

Olasz-japán csúcstalálkozó. 

2015. március 7., szombat

Felújítás előtti Tomica-tanulmány - Tomica Honda Beat (és a többiek)

​Miután nemrég enyhe érzelmi túlfűtöttséggel számoltam be a felújításra váró Tomica Honda Beatről, pár napra rá szét is szedtem és elkezdtem ötletelni azon, hogy hogyan nézzen majd ki az újjászületés után. Persze túl egyszerű lett volna csak egy autóval foglalkozni egyszerre, úgyhogy a vele együtt öt autóból álló csomag második darabját is szétszedtem. Szintén Tomica, szintén Honda. Viszont ez egy Odyssey, abból is az első generációs. Ebből a típusból nem ez a nagy kedvencem, de ez nem okoz különösebb problémát. Jut hely nálam neki is. A szétszedésről érdemes pár szót szólnom, hiszen nem túl gyakori, hogy Tomica kisautókat fúrok-faragok. 

Szétesett ritmus.

Odüsszeia darabokban.
A Beat és az Odyssey szegecsei is engedtek már annyit, hogy egyrészt az általuk összefogott karosszéria és alváz lötyögjön, másrészt könnyen szét lehessen szedni. Mindkét autónak fém az alváza. A legnagyobb különbség mégis itt található. A Beat japán, az Odyssey kínai gyártású. 

Közelebbről megnézve az Odyssey alvázának
festése eléggé silány. Vagy "csak" az  öntvény
kelt életre.
Ebből persze semmiféle előérzetnek nem kellene támadnia. A szétszerelés során azonban egyértelművé vált, hogy sajnos nem mind arany, ami Tomica. Főleg ami taiwani. Az Odyssey alvázából a szegecs helyénél ugyanis lepattant egy igen nagy darab. Odafigyeltem  és még féltem is a szétszedés közben, elvégre nem voltak eddig Tomicával kapcsolatos ilyen jellegű tapasztalataim. Az öntvény mégis elmorzsolódott. Hiába a márkanév, ez az öntvény nem japán minőségű. 

Íme az omlós kínai, és a kifogásolhatatlan.japán.
Egyébként szinte teljesen megegyeznek az összeszerelési módszerek. Mindkét autónál különálló, krómos műanyag egységek a lámpatestek. Mintha az Odyssey műanyaga és annak krómozása is gyengébb, silányabb lenne. De lehet, hogy ezt már csak a lepattant öntvény által okozott lelki trauma mondatja velem. 

A lámpatestek rögzítési módszere ötletes. 

Az Odyssey lámpájának krómozása igencsak megkopott.
A Beat utastere zseniális. Ugyan a róla szóló tesztemben külön kitértem rá, egyszerűen most sem tudom kihagyni, hogy ebben a kis játékautóban bizony megjelenítette a gyártó a pedálokat. A szétszedésnek köszönhetően még jobban meg lehet csodálni ezeket a parányi finomságokat. Így viszont nem is tűnnek annyira apróknak. Inkább mintha el is lennének túlozva. 

Az utastér '"kibontva". Némileg ellentmondásos a
sivár műszerfal és a mintázott pedálok kettőse.
Talán a Tomica mérnökei ezeket a részleteket valóban úgy készítették volna el, hogy ugyan nem nyílik semmi, de mégis legyen valami érdekes plusz., Ezek mellett még a szélvédőre hívnám fel a figyelmet. Vagyis arra a leleményes megoldásra, ahogy rögzítve van a karosszériában. 

Nyitott játékautó esetében talán ez a legjobb rögzítési
módja a szélvédőnek.

A szélvédő anyaga enged annyit, hogy
be- és kipattintsuk a helyéről. Emellett
egy pillanatig sem érezhető, hogy
el akarna deformálódni, vagy törni,
Az Odyssey utastere sokkal egyszerűbb. Szinte bele van gyárilag marva a költségcsökkentés szükségszerűsége. Amíg nem láttam, addig tervben volt egy izgalmas kipingálási ötlet, de ezután elvetettem. Így vagy marad eredeti színében, vagy pont még jobban eltakarom majd, hogy ne bántsa a szemeket. 

Fekete színben jobb lesz ez. Esetleg piros ülések
még, ha már Honda.
Ezek után pedig nem is kérdés, hogy ha már ennyire gagyi az utastér, akkor valamilyen extra funkciónak lennie kell. Ez nem más, mint a nyitható csomagtérajtó. A Tomica itt nem szórakozott külön beépített picike ablakkal, de egy lyukas csomagtérajtót sem szeretett volna. Így lett tömör fém ez a nyíló alkatrész az ablakot festékkel imitálva. 

Nekem annyira nem nyerő a festett hátsó ablak.

Azért itt sem vették félvállról a fontosabb részletek
masszív kidolgozását.
Nem tudom van-e egyáltalán olyan Tomica, amelynél az Odysseyétől eltérő a csomagtérajtó kialakítása. Erről Sanyi egészen biztosan pontosabban tudna nyilatkozni. Hirtelen azt sem tudom eldönteni mi a legjobb megoldás:
- nyitható csomagtérajtó ablak nélkül
- nyitható csomagtérajtó tömötten, az ablakot a karosszéria elem színétől eltérő festékkel jelezve
- nem nyitható csomagtérajtó (legyen mondjuk a motorháztető nyitható) 

Vajon jobb lenne-e nyitható ajtókkal?
A kerekek sajnos az Odysseynél is hasonló állapotban vannak. Úgyhogy legalább a kerékpróbálgatást el lehet kezdeni a felújítás korai szakaszában. 

A Datsun volt az egyik első átalakításom.
Azok az MB-kerekek minden idők legszebbjei
közt vannak. Talán a Beat-nek is ilyenek kellenének.
Ahogy a képeken látszik, bizony akad még más Honda-projekt is. A Hot Wheels Civic például rengeteg témát ad még majd nekem. Mindössze arra kell várnom, hogy az öltetek kellő módon kiforrjanak. 

Egy rögtönzött autós találkozóvá vált a felújítási
procedúra. Elkalandoztam...
Továbbá a Tomica Prelude elkészítése is várat magára. Nála még az utasteret kell lefestenem és szereznem megfelelő festéket a karosszériához. Na meg a sárga, Welly-féle Integra sincs 100%-os állapotban... A Majorette 4Runner-t is el kellene kezdeni valamikor... 

És hogy mikor kerül sor a felújításokra? Költői kérdés. Nálam ugyanis tipikusan a hangulat a meghatározó. Csak azért nem tudok belefogni egyik autó elkészítésébe sem, mert éppenséggel lassan ellepik a szétszedett apróságok a lakás minden vízszintes felületét. Bár erről barátaim is tudnának mesélni. Mindegyiküknek készültek (és készülnek is) már hosszú hónapokon keresztül autók. De ez még mindig a szerencsésebb eset, mert a saját magamnak szántak jóval hosszabb ideig rostokolnak félkész állapotban. A képen láthatóak csak egy nagyon kicsi része a teljes autó(roncs)telepnek. Szóval lesz itt még feladat bőven. De legalább már egyre szebb az idő. Lehet végre a friss levegőn kisautóról festéket marni focizni, biciklizni.