A Honda Integráról először az Autó-Motor egyik cikkében olvastam, még a kilencvenes évek közepén. A négylámpás hófehér Type-R beégette magát az autós tudatalattimba. Nagyon más karakter, mint a szentséges Skyline - az utóbbival tisztelettel kell bánni, és a Nürburgring Nordschleife meghódítására kell felkészülni napi másfél óra meditációval (értsd ezalatt a GT5 fogcsikorgató versenyeit, a másodpercek faragását).
Az Integra játékosabb verda, a közutak bohócarcú rosszcsontja. Amelyiknek persze ott van az övébe tűzött wakizashi - csak a biztonság kedvéért. Stílusában és méretében a Skyline kishúg Nissan Silviához, a D1 driftbajnokság királynőhéhez áll közelebb - ami szintén látens kedvencem.
Mindezek ellenére a kisautóim közt egészen a közelmúltig alig volt Integra - decemberben azonban hirtelen sikerült felplusszolni a készletem. Két generációnyi autó, három gyártótól és három gyökeresen eltérő megközelítéssel. Nézzük csak:
Kyosho Honda Integra 1/64
A harmadik generációs Integra japán és amerikai változatát formázta meg a Kyosho. Ez a kialakítás a legkevésbé vonzó számomra; a csíklámpás karosszéria túlságosan nyugodt hatású. Ráadásul az általam birtokolt kisautó ezüst színt kapott, amely nem túlságosan illik a Honda kupéjához. A pigmentek mérete igencsak nagy - utolérte a Kyosho betegség, a nem megfelelően beállított festékadagolás és arány.
Másrészről hozza a japókra jellemző mód mániákusan kidolgozott részleteket; a lámpák elöl és hátul gyönyörűen kivitelezettek, a karosszéria vonalai kellően határozottak és természetesen élethűek. Minden ott és úgy van a helyén, ahogyan kell. A leglenyűgözőbb részletek a tizedmilliméterre pontosan pozicionált tamponnyomások: az oldalsó indexek narancssárgája nem lóg le a helyéről, a 0,5 / 1 mm magasságú fehér / vörös Type-R felirat olvasható, még a nagyon kellemetlen ezüstben csillogó háttér ellenére is, míg elöl és hátul a Honda jelvény díszeleg.
A műanyag kerekek csodásan kivitelezettek, még a csavarfejek is láthatók az osztókörön; a gumik mintázata is példaértékű. A belsőtér a márkára jellemző mód részletes, az ülések a műszerfal részletei mind gyönyörűen kivitelezettek.
Velük szemben az alváz... Nos, egy műanyag lap. Úgy látszik ennyire futotta a büdzséből. A kipufogó jól mutat az autón, megfordítva viszont szembeötlik, hogy tényleg csak a kerekére állított pozícióban látható részletek lettek kidolgozva.
A japánok Integráját a Kyosho mércéjén belül legfeljebb közepesnek mondanám, ám a konkurenciát figyelembevéve bizony még így is kategória első a kisautó.
Johnny Lightning Honda Integra Type-R 1/64
A legutóbbi börzén ugrott elém a kis verda, s nem hagyhattam ott, mivel a kedvenc Integrámat formázta meg - a Kyosho Integrájéval egyidős, ám európai kivitelű négy kerek lámpás Type-R-t.
Igaz, nem volt könnyű döntés: a FaF stílusú kisautókat ugyanis legalább annyira tisztelem, mint a Mansorygiccsluxus tuningcég kreálmányait.
A kis Type-R sárga-zöld fényezést és karbon matricás motorháztetőt kapott, ami a második leggázosabb részlet az autón. Az ötlet jó, de a textúra sokkal finomabb kivitelezéssel ütött volna. Így valóban matricának tűnik, mégpedig elcsúszott matricának.
A legcsúnyább részletek azonban egyértelműen a kerekek - nem egyértelmű, hogy az eredeti küllős felniket, vagy egy Bling-style hordót akartak megformálni. De nem is számít, ezt a szintet egy bóvli műanyag autónak illene viselni.
Pedig a festés - a stílusától eltekintve - nem rossz, az Integra Type-R felirat kifejezetten látványos és a szélvédőmatricák is a helyükön vannak. A tamponnyomásra sincs miért panaszkodni - az első lámpák pöttyözése nem vizsgafeladat, de a hátsó lámpák elhelyezése kifejezetten jól sikerült. A rendszábtábla helyére ültetett Type-R tampó pedig már-már Kyosho szinten sikerült.
Az ablakkeretek és az ablaktörlők megléte nagyot dob a minőség érzeten - mégha egyik részlet sem tökéletes. Hatalmas plusz pont részemről, hogy a visszapillantók is megkapták ezüstpöttyüket.
A belsőtér kidolgozottsága elmarad ugyan a Kyoshóétól, de szégyenkeznie emiatt sem kell a JL-nek.
Az alváz itt fémből van - újabb nagy piros pont - és részletes; a kipufogó egy hangyányit alul-hangsúlyozottabb a Kyoshóénál, de legalább a kipufogó rendszer egyben van.
A Johnny Lightning Integrája jó példa arra, hogyan rontja el a jó összképet egy-egy elgagyizott részlet. Ha az amcsik igényes kerekeket használnak és a karbonfólia-imitációt kicsit finomítják, máris kiváló autó készült volna kategóriájában, amire méltán csoroghat a race-boyok nyála.
Érdekes, hogy egymás mellé téve az azonos alapú és méretű Kyosho és JL autókat, az utóbbi négy milliméterrel hosszabb, s vagy kettővel szélesebb, mint a japán kisautó. Ezért úgy saccolom, hogy Johnny Integrája inkább 1/60 körüli méretarány lehet.
Welly Honda Integra Type-R
A Welly az ünnepek előtt elárasztotta a hazai áruházakat kis bliszteres verdáival, amelyek meglepő módon jól sikerültek. A kínai cég bizony már minőség szempontjából sincs igazán elmaradva a Matchbox mögött; témaválasztása pedig kifejezetten jó. A tartó hordókban kotorászva Stingray Corvettektől kezdve T1-es VW-kon át az eggyel korábbi Focus ST-ig, vagy a BMW Z4-ig szinte minden megtalálható, amit csak a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőtt kívánhat.
A kis sárga negyedik generációs Integrából - amely a Civic EK9 kedélyjavítót beszedett nagytesójának tűnik - kettőt is beszerváltam, hogy az egyik bliszerét elhagyva ezen összehasonlítás nagyítója alá kerülhessen.
Nos jelentem, a Welly megugrotta a maga elé tett lécet, de a nagyobbak közé még nem nőtt fel - a fentebb ostorozott Johnny Lightningnak sem ért a közelébe.
Már a karosszéria arányaival is baj van; az oldalablakok nagyon keskenyek, szinte lőrés-szerűek a valódi Integráéhoz képest. A kerékjáratok arányosak, az alájuk helyezett - egyébként egészen csinos - kerekek viszont egy számmal kisebbek a kelleténél. Persze sztenderd kerekekről van szó, így azokon nem változtathattak - viszont akkor tessék legalább a felépítményt arányosra tervezni. Hasonlóan aránytalanok a kilincsek az ajtókon. Az autó méretaránya egyébként körülbelül 1/57 lehet - így ő a legtestesebb a három közül.
A tamponnyomott első lámpák nem rosszak, de nem került volna sokkal többe a lámpa formájának megfelelő kidudorodást tömbszikrázni az öntőszerszámba - így mindjárt egy szinttel feljebb kerülne a minőségérzet.
A tampózás a Hot Wheels gyengébb napjait idézi; két narancssárga pötty az oldalsó irányjelzőknek - nagyjából jó helyen - két vastag piros csík a hátsó lámpáknak, egy vékony piros csík a féklámpáknak - nagyjából jó helyen és egy szép Honda jelvény. Nomeg az Integra / Type-R feliratok, melyek kifejezetten jól sikerültek. Kínában úgy látszik megtanulták azt, amit az amerikai megrendelők még nem mindig - pontosan és szépen tampon nyomni a feliratokat.
A belsőtér egyszerűbb a JL-énél, de azért megállja a helyét. A kormány még itt sem palacsintasütő tepsi, a műszerfal kidolgozva, az ülések formásak, váltókar és kézifékkar megvan. Ennyi elég is a játékhoz - ugyanis a Welly nem akar több lenni, mint gyermekjáték. A járdán tologatni pedig bőven elég a kis sárga járgány, minden bakijával együtt. Persze csak ha a gyerkőc nem autóőrült is mellett, mert akkor már inkább meggondolja, hogy a JL Integráját vigye magával a játszótérre.
A három Integra közül egyik sem lesz a kedvencem, s nem pótolja be a valódi példány utáni sóvárgásomat. A Kyosho hozza ugyan a tőle megkövetelt minőséget, de a típus, amit kiadott nem fogott meg. Az ezüst szín amúgy sem illik az autóhoz - igaz ez csak a szubjektív véleményem.
A JL a nekem tetsző verziót hozta ki, mégis elvérzik a Gyorsan Haragos csicsa stíluson (bár emiatt még fog égni a fejem, ha beszerzem a drifter Silviát, amelynek díszítése rokon az imént ócsárolttal) és a kritikán aluli kerekeken.
A Welly pedig inkább gyerekkézbe, mint vitrinbe való kisautó. Nem áll össze, szeretne igényes lenni, de még nem érték el alkotói azt a szintet, amivel megvalósíthatnák a minőség érzetét.
Az Integra játékosabb verda, a közutak bohócarcú rosszcsontja. Amelyiknek persze ott van az övébe tűzött wakizashi - csak a biztonság kedvéért. Stílusában és méretében a Skyline kishúg Nissan Silviához, a D1 driftbajnokság királynőhéhez áll közelebb - ami szintén látens kedvencem.
Mindezek ellenére a kisautóim közt egészen a közelmúltig alig volt Integra - decemberben azonban hirtelen sikerült felplusszolni a készletem. Két generációnyi autó, három gyártótól és három gyökeresen eltérő megközelítéssel. Nézzük csak:
Kyosho Honda Integra 1/64
A harmadik generációs Integra japán és amerikai változatát formázta meg a Kyosho. Ez a kialakítás a legkevésbé vonzó számomra; a csíklámpás karosszéria túlságosan nyugodt hatású. Ráadásul az általam birtokolt kisautó ezüst színt kapott, amely nem túlságosan illik a Honda kupéjához. A pigmentek mérete igencsak nagy - utolérte a Kyosho betegség, a nem megfelelően beállított festékadagolás és arány.
Másrészről hozza a japókra jellemző mód mániákusan kidolgozott részleteket; a lámpák elöl és hátul gyönyörűen kivitelezettek, a karosszéria vonalai kellően határozottak és természetesen élethűek. Minden ott és úgy van a helyén, ahogyan kell. A leglenyűgözőbb részletek a tizedmilliméterre pontosan pozicionált tamponnyomások: az oldalsó indexek narancssárgája nem lóg le a helyéről, a 0,5 / 1 mm magasságú fehér / vörös Type-R felirat olvasható, még a nagyon kellemetlen ezüstben csillogó háttér ellenére is, míg elöl és hátul a Honda jelvény díszeleg.
A műanyag kerekek csodásan kivitelezettek, még a csavarfejek is láthatók az osztókörön; a gumik mintázata is példaértékű. A belsőtér a márkára jellemző mód részletes, az ülések a műszerfal részletei mind gyönyörűen kivitelezettek.
 |
| Egy Kyosho a betondzsungelben is jól mutat |
Velük szemben az alváz... Nos, egy műanyag lap. Úgy látszik ennyire futotta a büdzséből. A kipufogó jól mutat az autón, megfordítva viszont szembeötlik, hogy tényleg csak a kerekére állított pozícióban látható részletek lettek kidolgozva.
A japánok Integráját a Kyosho mércéjén belül legfeljebb közepesnek mondanám, ám a konkurenciát figyelembevéve bizony még így is kategória első a kisautó.
Johnny Lightning Honda Integra Type-R 1/64
A legutóbbi börzén ugrott elém a kis verda, s nem hagyhattam ott, mivel a kedvenc Integrámat formázta meg - a Kyosho Integrájéval egyidős, ám európai kivitelű négy kerek lámpás Type-R-t.
Igaz, nem volt könnyű döntés: a FaF stílusú kisautókat ugyanis legalább annyira tisztelem, mint a Mansory
A kis Type-R sárga-zöld fényezést és karbon matricás motorháztetőt kapott, ami a második leggázosabb részlet az autón. Az ötlet jó, de a textúra sokkal finomabb kivitelezéssel ütött volna. Így valóban matricának tűnik, mégpedig elcsúszott matricának.
A legcsúnyább részletek azonban egyértelműen a kerekek - nem egyértelmű, hogy az eredeti küllős felniket, vagy egy Bling-style hordót akartak megformálni. De nem is számít, ezt a szintet egy bóvli műanyag autónak illene viselni.
 |
| Mindent elrontanak a kerekek |
Pedig a festés - a stílusától eltekintve - nem rossz, az Integra Type-R felirat kifejezetten látványos és a szélvédőmatricák is a helyükön vannak. A tamponnyomásra sincs miért panaszkodni - az első lámpák pöttyözése nem vizsgafeladat, de a hátsó lámpák elhelyezése kifejezetten jól sikerült. A rendszábtábla helyére ültetett Type-R tampó pedig már-már Kyosho szinten sikerült.
Az ablakkeretek és az ablaktörlők megléte nagyot dob a minőség érzeten - mégha egyik részlet sem tökéletes. Hatalmas plusz pont részemről, hogy a visszapillantók is megkapták ezüstpöttyüket.
A belsőtér kidolgozottsága elmarad ugyan a Kyoshóétól, de szégyenkeznie emiatt sem kell a JL-nek.
Az alváz itt fémből van - újabb nagy piros pont - és részletes; a kipufogó egy hangyányit alul-hangsúlyozottabb a Kyoshóénál, de legalább a kipufogó rendszer egyben van.
A Johnny Lightning Integrája jó példa arra, hogyan rontja el a jó összképet egy-egy elgagyizott részlet. Ha az amcsik igényes kerekeket használnak és a karbonfólia-imitációt kicsit finomítják, máris kiváló autó készült volna kategóriájában, amire méltán csoroghat a race-boyok nyála.
 |
| Ugyanaz, mégis teljesen más |
Érdekes, hogy egymás mellé téve az azonos alapú és méretű Kyosho és JL autókat, az utóbbi négy milliméterrel hosszabb, s vagy kettővel szélesebb, mint a japán kisautó. Ezért úgy saccolom, hogy Johnny Integrája inkább 1/60 körüli méretarány lehet.
Welly Honda Integra Type-R
A Welly az ünnepek előtt elárasztotta a hazai áruházakat kis bliszteres verdáival, amelyek meglepő módon jól sikerültek. A kínai cég bizony már minőség szempontjából sincs igazán elmaradva a Matchbox mögött; témaválasztása pedig kifejezetten jó. A tartó hordókban kotorászva Stingray Corvettektől kezdve T1-es VW-kon át az eggyel korábbi Focus ST-ig, vagy a BMW Z4-ig szinte minden megtalálható, amit csak a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőtt kívánhat.
A kis sárga negyedik generációs Integrából - amely a Civic EK9 kedélyjavítót beszedett nagytesójának tűnik - kettőt is beszerváltam, hogy az egyik bliszerét elhagyva ezen összehasonlítás nagyítója alá kerülhessen.
Nos jelentem, a Welly megugrotta a maga elé tett lécet, de a nagyobbak közé még nem nőtt fel - a fentebb ostorozott Johnny Lightningnak sem ért a közelébe.
Már a karosszéria arányaival is baj van; az oldalablakok nagyon keskenyek, szinte lőrés-szerűek a valódi Integráéhoz képest. A kerékjáratok arányosak, az alájuk helyezett - egyébként egészen csinos - kerekek viszont egy számmal kisebbek a kelleténél. Persze sztenderd kerekekről van szó, így azokon nem változtathattak - viszont akkor tessék legalább a felépítményt arányosra tervezni. Hasonlóan aránytalanok a kilincsek az ajtókon. Az autó méretaránya egyébként körülbelül 1/57 lehet - így ő a legtestesebb a három közül.
A tamponnyomott első lámpák nem rosszak, de nem került volna sokkal többe a lámpa formájának megfelelő kidudorodást tömbszikrázni az öntőszerszámba - így mindjárt egy szinttel feljebb kerülne a minőségérzet.
A tampózás a Hot Wheels gyengébb napjait idézi; két narancssárga pötty az oldalsó irányjelzőknek - nagyjából jó helyen - két vastag piros csík a hátsó lámpáknak, egy vékony piros csík a féklámpáknak - nagyjából jó helyen és egy szép Honda jelvény. Nomeg az Integra / Type-R feliratok, melyek kifejezetten jól sikerültek. Kínában úgy látszik megtanulták azt, amit az amerikai megrendelők még nem mindig - pontosan és szépen tampon nyomni a feliratokat.
A belsőtér egyszerűbb a JL-énél, de azért megállja a helyét. A kormány még itt sem palacsintasütő tepsi, a műszerfal kidolgozva, az ülések formásak, váltókar és kézifékkar megvan. Ennyi elég is a játékhoz - ugyanis a Welly nem akar több lenni, mint gyermekjáték. A járdán tologatni pedig bőven elég a kis sárga járgány, minden bakijával együtt. Persze csak ha a gyerkőc nem autóőrült is mellett, mert akkor már inkább meggondolja, hogy a JL Integráját vigye magával a játszótérre.
A három Integra közül egyik sem lesz a kedvencem, s nem pótolja be a valódi példány utáni sóvárgásomat. A Kyosho hozza ugyan a tőle megkövetelt minőséget, de a típus, amit kiadott nem fogott meg. Az ezüst szín amúgy sem illik az autóhoz - igaz ez csak a szubjektív véleményem.
A JL a nekem tetsző verziót hozta ki, mégis elvérzik a Gyorsan Haragos csicsa stíluson (bár emiatt még fog égni a fejem, ha beszerzem a drifter Silviát, amelynek díszítése rokon az imént ócsárolttal) és a kritikán aluli kerekeken.
A Welly pedig inkább gyerekkézbe, mint vitrinbe való kisautó. Nem áll össze, szeretne igényes lenni, de még nem érték el alkotói azt a szintet, amivel megvalósíthatnák a minőség érzetét.
