Nemrégiben szerelembe estem a DISM Nissan Skyline-jával - hasonlóképpen, ahogyan az ember sok év után találkozik az osztály szürke kisegérkéjével, aki időközben szolid, ámde gyönyörű nővé érett, s amit a hálószobában művel... Nos az már oda is tartozik.
Eme szerelem hozományaként szerváltam be japán díleremtől egy másik kedvencemet, a Nissan Silvia drift verzióját, szintén a DISM alomból.
Az előbbi hasonlatot folytatva, Silvia olyan, mint az osztály titkos favoritja - nem a kötelező szexbomba, hanem a kedves lány, aki okos, szép, majdnem tökéletes, de - mondhatni szerencsére - hiányzik belőle az, ami kiemelkedővé tenné. Akárcsak a DISM autóját.
A szürke Skyline kiütötte a biztosítékot, így felfokozott elvárásokkal bontottam ki az autót dobozából. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a pofára esés. Nem durva, de meglepő butaságokon vérzett el az autó, lássuk csak!
A kocsi a 2004-es japán D1 bajnokság győztes Ryuji Miki egy évvel korábbi autóját (az úriember rajongói kártyája is a készlethez tartozik), egy Nissan Silvia S15-öst mintázta meg a Top Secret csapat arany-fekete színeiben - márpedig ez a típus hét bajnokságot nyert meg különböző sofőrökkel 2001 - 2011 közt, nem kispályás verda. Egy tünemény, amely az általam inkább favorizált Honda Integrához hasonlatosan nem agresszív kiállásával, sokkal inkább karcsú vonalai alatt megbújó fejlett technikai részleteivel hódított. A DISM első blikkre tökéletesen visszaadta ezt az érzetet; a sötét aranyszínű felnik alatt felismerhető féknyereggel ellátott tárcsák lapulnak, a belsőtér bukókerete hibátlan, a kék sportülések látványosak, a karosszéria kialakítása, fényezése és tampózása japános precizitással kivitelezett.
Távolról. Közelebbről azért már látszik, hogy a féktárcsák egyszerű korongok, s a féknyergek inkább jelzésértékű, sötét narancssárgára festett mezomorf dudorok. Viszont cserébe az első kerekek, akárcsak a Skyline-on, itt is kormányozhatóak. Legalábbis egy kicsit elmozdíthatók.
Az első lámpák kialakítása egyszerű, de tetszetős, a prizmák láthatóak. Viszont a lámpák illesztése inkább az újságmelléklet Altayákat idézi, mint egy felső-középkategóriás modellautóét. Persze nem egyszerű dolog az S15-ös Silvia szigorúan felvont szemeket idéző lámpáit spiáterből és műanyagból megformázni és a kettőt pontosan összeilleszteni, de... De nem is kivitelezhetetlen. További szisszenés volt a motorháztető mattfekete festésének elcsúszása; kb. 0,3 mm-el balra tolódott a középvonaltól, ami egy Hot Wheelsnél dícséretes lenne, de ennél az autónál fájdalmas látvány.
A végső csapás még hátra volt: a visszapillantó tükrökre nézve először azt hittem balra is egy jobb oldali került, annyira asszimetrikusak voltak. Közelebbről megnézve kiderült, hogy nem lett pontosan a helyére ragasztva a tükör, ezért tűnt annyira kajlának.
Különös kettőssége miatt nem lett szerelem Silviával - a gyönyörű alapokat, mint a karosszéria kidolgozottsága, a fotomaratott(nak tűnő) ezüst hátsó szellőzőrostélyok, lerontják olyan bumfordiságok, mint az első légbeömlők rostélyokat mintázó fekete műanyag tömbje. Érthetőek a költséghatékonysági szempontok, de nem jó dolog ennyire látványosan találkozni velük. Különösen nem egy eredetileg 3000 jen fölötti áron árult - azóta viszont, bizonyára az előbbiek miatt jócskán olcsóbbá vált - autónál.
Sajnos Silviának mezítelenül bizony teli volt pörsenéssel a hátsója. Így végül marad a barátság biztonságos távolból, s időnként egy-egy pillantás a rég vágyott, de csalódást keltő szépségre...
Eme szerelem hozományaként szerváltam be japán díleremtől egy másik kedvencemet, a Nissan Silvia drift verzióját, szintén a DISM alomból.
Az előbbi hasonlatot folytatva, Silvia olyan, mint az osztály titkos favoritja - nem a kötelező szexbomba, hanem a kedves lány, aki okos, szép, majdnem tökéletes, de - mondhatni szerencsére - hiányzik belőle az, ami kiemelkedővé tenné. Akárcsak a DISM autóját.
A szürke Skyline kiütötte a biztosítékot, így felfokozott elvárásokkal bontottam ki az autót dobozából. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a pofára esés. Nem durva, de meglepő butaságokon vérzett el az autó, lássuk csak!
 |
| DISM Top Secret Nissan S15 Silvia |
 |
| És a megmintázott autó egy évvel későbbi driftbajnok verziója (Forrás) |
A kocsi a 2004-es japán D1 bajnokság győztes Ryuji Miki egy évvel korábbi autóját (az úriember rajongói kártyája is a készlethez tartozik), egy Nissan Silvia S15-öst mintázta meg a Top Secret csapat arany-fekete színeiben - márpedig ez a típus hét bajnokságot nyert meg különböző sofőrökkel 2001 - 2011 közt, nem kispályás verda. Egy tünemény, amely az általam inkább favorizált Honda Integrához hasonlatosan nem agresszív kiállásával, sokkal inkább karcsú vonalai alatt megbújó fejlett technikai részleteivel hódított. A DISM első blikkre tökéletesen visszaadta ezt az érzetet; a sötét aranyszínű felnik alatt felismerhető féknyereggel ellátott tárcsák lapulnak, a belsőtér bukókerete hibátlan, a kék sportülések látványosak, a karosszéria kialakítása, fényezése és tampózása japános precizitással kivitelezett.
Távolról. Közelebbről azért már látszik, hogy a féktárcsák egyszerű korongok, s a féknyergek inkább jelzésértékű, sötét narancssárgára festett mezomorf dudorok. Viszont cserébe az első kerekek, akárcsak a Skyline-on, itt is kormányozhatóak. Legalábbis egy kicsit elmozdíthatók.
 |
| Jó csomagolás |
 |
| A vitrin és a talapzat hozza a kategória sztenderdet, az autó jól mutat |
Az első lámpák kialakítása egyszerű, de tetszetős, a prizmák láthatóak. Viszont a lámpák illesztése inkább az újságmelléklet Altayákat idézi, mint egy felső-középkategóriás modellautóét. Persze nem egyszerű dolog az S15-ös Silvia szigorúan felvont szemeket idéző lámpáit spiáterből és műanyagból megformázni és a kettőt pontosan összeilleszteni, de... De nem is kivitelezhetetlen. További szisszenés volt a motorháztető mattfekete festésének elcsúszása; kb. 0,3 mm-el balra tolódott a középvonaltól, ami egy Hot Wheelsnél dícséretes lenne, de ennél az autónál fájdalmas látvány.
 |
| Pontosan kidolgozott karosszéria, szép festés és tamponnyomások |
A végső csapás még hátra volt: a visszapillantó tükrökre nézve először azt hittem balra is egy jobb oldali került, annyira asszimetrikusak voltak. Közelebbről megnézve kiderült, hogy nem lett pontosan a helyére ragasztva a tükör, ezért tűnt annyira kajlának.
 |
| Itt már bajok vannak: nem illeszkedő lámpák, elcsúszott tampó, kajla visszapillantók |
 |
| A hátsó lámpák sem passzolnak, a kipufogó kaphatott volna egy pöttyöt a közepére |
Különös kettőssége miatt nem lett szerelem Silviával - a gyönyörű alapokat, mint a karosszéria kidolgozottsága, a fotomaratott(nak tűnő) ezüst hátsó szellőzőrostélyok, lerontják olyan bumfordiságok, mint az első légbeömlők rostélyokat mintázó fekete műanyag tömbje. Érthetőek a költséghatékonysági szempontok, de nem jó dolog ennyire látványosan találkozni velük. Különösen nem egy eredetileg 3000 jen fölötti áron árult - azóta viszont, bizonyára az előbbiek miatt jócskán olcsóbbá vált - autónál.
Sajnos Silviának mezítelenül bizony teli volt pörsenéssel a hátsója. Így végül marad a barátság biztonságos távolból, s időnként egy-egy pillantás a rég vágyott, de csalódást keltő szépségre...
 |
| A budget-Kyosho J-Collection NISMO Z-je is hasonló hibákkal küzd. Csak jobb. |
