Méregzsákok bevetésen - Bburago 1/24 FIAT Grande Punto és Panda

Nincsenek elképzeléseim afelől, hogy számomra az 1/24-es méretarány mikor fogja elsősorban a makettezést és nem a Bburago és egyéb készre szerelt diecast modellek házilagos feljavítási próbálkozásait jelenteni. Nem tartom magam sem az ecset, sem a kombinált fogó mesterének, mégis​ néha-néha valamiféle, gyerekkorból megmaradt nem közveszélyes defekt nyomán hozzányúlok egy-két 1/24-es autóhoz és az eredmény fotóival riogatom gyűjtőtársaimat és más ismerőseimet. A mai írás két módosított Bburago fotóriportja. Ezért mélyebb tartalmat a képeken kívül nem terveztem megosztani az olvasókkal. A fotók úgyis kellően sokkolóak, nem szükséges szöveg segítségével rádobni még egy lapáttal. 

Méregzsákok a friss levegőn. 

A változtatások alapvető kelléke a matt fekete festék volt. És csupán az egyik példány kapott ennél több odafigyelést. Hogy nagyjából mégis legyen érdemi része ennek az irománynak, azt muszáj megemlítenem, hogy a Bburago még mindig képes arányos, pontos szerszámokat készíteni. A gond azonban az anyagminőséggel és az összeszereléssel van. Arról nem is beszélve, hogy a legújabb konstrukciók egy része nem teljesen átgondolt. Amíg a régi Bburago 1/18-as és 1/24-es modelleken a műanyagok feszesek, merevek voltak és az idő vagy porrá zúzta őket, vagy éppenséggel nem hagyott mélyebb nyomot rajtuk, addig az újabb műanyagok hajlanak, deformálódnak, de törni nem tudnak. Ez többnyire azt jelenti, hogy az autó nem bírja el saját súlyát, a tengelyek rövid idő alatt elvetemednek, a kormányrúd pedig egy óvatosabb tekerésre is kiugrik a helyéről. Mindkét mai szereplő nagy előszeretettel adja elő ezt a produkciót. A kész modellként vásárolt Grande Punto éppen csak pár hete áll saját kerekein, a tengelyek máris kezdik unni a statikus munkát. A kormányrúd ellenben nem esik ki a helyéről, mert a kerekeknek alig van helyük pár milliméternyi elfordulásra a kerékjáratban. 

Ültetni akarsz egy Bburagot? Engedd pár napra a kerekeire!
A Grande Puntonak ennél több nem is kellett. 

A Panda egy régebbi vétel. Ő kitként került hozzám és rá is jellemző a borzalmasan vékony kormánymű és minden olyan negatívum, amit a modern kori Bburago-műanyagokról megjegyeztem. Na, de ennél többet nem is szeretnék az elemzéssel tölteni. Legyen elég annyi, hogy amíg a régebbi Bburagokat azért támasztjuk alá hasuknál, hogy a futómű ne törjön rommá, addig az újakat azért, hogy a kerekek ne menjenek terpesztőállásba. A két modellhez tehát leginkább a matt fekete festékkel nyúltam. A Grande Punto felnijei és első foncsorai is megkapták a magukét. 

Csak semmi csicsa! A "fekete monoklitól" megszűnik a
jámbor tekintet. Az Abarth-kiviteleken ez a "skorpiós"
csomag tartozéka.

Ennél tovább nem is akartam menni. Talán még a gyári kipufogót fogom kicsit élethűbbre változtatni. 

Faragással és extra adag tömítőpasztával tovább lehetne
gondolni. De azt már feleslegesnek tartom.

A Panda érdekes folyamatokon ment át. Első ötlet az övvonaltól felfelé való befeketítése a karosszériának nem várt további agymenéseket húzott magával. Például az oldalablakok besötétítése, utastér selyembeige színre való kifestése, valamint a kipufogó kicserélése. 

Amikor rám jön az 5 perc, akkor billen csak nagyot 
a festékes tégely. 

Utóbbival vannak még gondok, de átmenetileg jó lesz. A folyamat tetőpontja volt, amikor egy Italeri 131 Abarth kerekeit festettem le matt feketére és applikáltam a Panda tengelycsonkjaira. 

Ballonos abroncsok, stílusos felnik, sok matt fekete, gyárkémény
a fenéken. A kis, városi kompakt így vált vérbeli suhanccá.

Természetesen ez sem volt elég. Jött a Panda alsó hűtőrácsának roncsolásos módszerrel való eltávolítása, majd a 131 Abarth hűtője némileg szárazecsetelve. Nem mondom, hogy ez a végleges állapot, mert a 131-est túlságosan szeretem ahhoz, hogy egy Pandának adjam alkatrészeit, de kétségtelen tény, hogy egy ilyen változat már régóta birizgálta a fantáziámat. 

Még a ködlámpa is utólagos applikáció a Pandánál.
A Grande Punto ennyire azért nem bolondított meg. 

A Grande Puntoval együtt érdekesen mutatnak. Jellemző az én esetemben az ilyesfajta módosításoknál, hogy pár ötlet megvalósítása után jönnek csak az alapvető feljavítások. Amíg álmaim, gyengébb pillanataim bevillanásait nem látom magam előtt fizikai valójukban, addig nem tud érdekelni sem az utastér apróbb egységeinek feljavítása, sem például az, hogy a kormánymű nincs a helyén. Ebből adódóan lesz még néhány kötelező feladatom e kettősön is. Nagy valószínűséggel azonban további ötletek már nem születnek velük kapcsolatban. A matt feketézős trendből 1/24-es méretarányban is kijutott nekem. És bár mostanában egyre kevesebbszer nyúlok ehhez a színhez, azt meg kell hagyni, hogy még mindig nem ment ki a divatból. 

Napi, városi autók egy kis szükséges (?) őrülettel. 

Ötletesen, mértékletesen alkalmazva pedig igazán izgalmas dolgok is születhetnek. És itt nem kimondottan erre a két autóra gondolok. Ők csak két stílusos méregzsák egy olasz autókért végtelenségig rajongó gyűjtő újraértelmezésében.