A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Beat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Beat. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 7., szombat

Felújítás előtti Tomica-tanulmány - Tomica Honda Beat (és a többiek)

​Miután nemrég enyhe érzelmi túlfűtöttséggel számoltam be a felújításra váró Tomica Honda Beatről, pár napra rá szét is szedtem és elkezdtem ötletelni azon, hogy hogyan nézzen majd ki az újjászületés után. Persze túl egyszerű lett volna csak egy autóval foglalkozni egyszerre, úgyhogy a vele együtt öt autóból álló csomag második darabját is szétszedtem. Szintén Tomica, szintén Honda. Viszont ez egy Odyssey, abból is az első generációs. Ebből a típusból nem ez a nagy kedvencem, de ez nem okoz különösebb problémát. Jut hely nálam neki is. A szétszedésről érdemes pár szót szólnom, hiszen nem túl gyakori, hogy Tomica kisautókat fúrok-faragok. 

Szétesett ritmus.

Odüsszeia darabokban.
A Beat és az Odyssey szegecsei is engedtek már annyit, hogy egyrészt az általuk összefogott karosszéria és alváz lötyögjön, másrészt könnyen szét lehessen szedni. Mindkét autónak fém az alváza. A legnagyobb különbség mégis itt található. A Beat japán, az Odyssey kínai gyártású. 

Közelebbről megnézve az Odyssey alvázának
festése eléggé silány. Vagy "csak" az  öntvény
kelt életre.
Ebből persze semmiféle előérzetnek nem kellene támadnia. A szétszerelés során azonban egyértelművé vált, hogy sajnos nem mind arany, ami Tomica. Főleg ami taiwani. Az Odyssey alvázából a szegecs helyénél ugyanis lepattant egy igen nagy darab. Odafigyeltem  és még féltem is a szétszedés közben, elvégre nem voltak eddig Tomicával kapcsolatos ilyen jellegű tapasztalataim. Az öntvény mégis elmorzsolódott. Hiába a márkanév, ez az öntvény nem japán minőségű. 

Íme az omlós kínai, és a kifogásolhatatlan.japán.
Egyébként szinte teljesen megegyeznek az összeszerelési módszerek. Mindkét autónál különálló, krómos műanyag egységek a lámpatestek. Mintha az Odyssey műanyaga és annak krómozása is gyengébb, silányabb lenne. De lehet, hogy ezt már csak a lepattant öntvény által okozott lelki trauma mondatja velem. 

A lámpatestek rögzítési módszere ötletes. 

Az Odyssey lámpájának krómozása igencsak megkopott.
A Beat utastere zseniális. Ugyan a róla szóló tesztemben külön kitértem rá, egyszerűen most sem tudom kihagyni, hogy ebben a kis játékautóban bizony megjelenítette a gyártó a pedálokat. A szétszedésnek köszönhetően még jobban meg lehet csodálni ezeket a parányi finomságokat. Így viszont nem is tűnnek annyira apróknak. Inkább mintha el is lennének túlozva. 

Az utastér '"kibontva". Némileg ellentmondásos a
sivár műszerfal és a mintázott pedálok kettőse.
Talán a Tomica mérnökei ezeket a részleteket valóban úgy készítették volna el, hogy ugyan nem nyílik semmi, de mégis legyen valami érdekes plusz., Ezek mellett még a szélvédőre hívnám fel a figyelmet. Vagyis arra a leleményes megoldásra, ahogy rögzítve van a karosszériában. 

Nyitott játékautó esetében talán ez a legjobb rögzítési
módja a szélvédőnek.

A szélvédő anyaga enged annyit, hogy
be- és kipattintsuk a helyéről. Emellett
egy pillanatig sem érezhető, hogy
el akarna deformálódni, vagy törni,
Az Odyssey utastere sokkal egyszerűbb. Szinte bele van gyárilag marva a költségcsökkentés szükségszerűsége. Amíg nem láttam, addig tervben volt egy izgalmas kipingálási ötlet, de ezután elvetettem. Így vagy marad eredeti színében, vagy pont még jobban eltakarom majd, hogy ne bántsa a szemeket. 

Fekete színben jobb lesz ez. Esetleg piros ülések
még, ha már Honda.
Ezek után pedig nem is kérdés, hogy ha már ennyire gagyi az utastér, akkor valamilyen extra funkciónak lennie kell. Ez nem más, mint a nyitható csomagtérajtó. A Tomica itt nem szórakozott külön beépített picike ablakkal, de egy lyukas csomagtérajtót sem szeretett volna. Így lett tömör fém ez a nyíló alkatrész az ablakot festékkel imitálva. 

Nekem annyira nem nyerő a festett hátsó ablak.

Azért itt sem vették félvállról a fontosabb részletek
masszív kidolgozását.
Nem tudom van-e egyáltalán olyan Tomica, amelynél az Odysseyétől eltérő a csomagtérajtó kialakítása. Erről Sanyi egészen biztosan pontosabban tudna nyilatkozni. Hirtelen azt sem tudom eldönteni mi a legjobb megoldás:
- nyitható csomagtérajtó ablak nélkül
- nyitható csomagtérajtó tömötten, az ablakot a karosszéria elem színétől eltérő festékkel jelezve
- nem nyitható csomagtérajtó (legyen mondjuk a motorháztető nyitható) 

Vajon jobb lenne-e nyitható ajtókkal?
A kerekek sajnos az Odysseynél is hasonló állapotban vannak. Úgyhogy legalább a kerékpróbálgatást el lehet kezdeni a felújítás korai szakaszában. 

A Datsun volt az egyik első átalakításom.
Azok az MB-kerekek minden idők legszebbjei
közt vannak. Talán a Beat-nek is ilyenek kellenének.
Ahogy a képeken látszik, bizony akad még más Honda-projekt is. A Hot Wheels Civic például rengeteg témát ad még majd nekem. Mindössze arra kell várnom, hogy az öltetek kellő módon kiforrjanak. 

Egy rögtönzött autós találkozóvá vált a felújítási
procedúra. Elkalandoztam...
Továbbá a Tomica Prelude elkészítése is várat magára. Nála még az utasteret kell lefestenem és szereznem megfelelő festéket a karosszériához. Na meg a sárga, Welly-féle Integra sincs 100%-os állapotban... A Majorette 4Runner-t is el kellene kezdeni valamikor... 

És hogy mikor kerül sor a felújításokra? Költői kérdés. Nálam ugyanis tipikusan a hangulat a meghatározó. Csak azért nem tudok belefogni egyik autó elkészítésébe sem, mert éppenséggel lassan ellepik a szétszedett apróságok a lakás minden vízszintes felületét. Bár erről barátaim is tudnának mesélni. Mindegyiküknek készültek (és készülnek is) már hosszú hónapokon keresztül autók. De ez még mindig a szerencsésebb eset, mert a saját magamnak szántak jóval hosszabb ideig rostokolnak félkész állapotban. A képen láthatóak csak egy nagyon kicsi része a teljes autó(roncs)telepnek. Szóval lesz itt még feladat bőven. De legalább már egyre szebb az idő. Lehet végre a friss levegőn kisautóról festéket marni focizni, biciklizni.

2015. február 10., kedd

Szokatlan ritmus - Tomica Honda Beat teszt

Ugye milyen kellemes érzés rátalálni arra az autóra, amit már mióta meg akarunk szerezni? Ugye mennyire szép tud lenni egy ilyen kiszemelt darab még akkor is, amikor ütött-kopott a karosszéria, ferdék a tengelyek, karcos a szélvédő? Normális esetben az előbbi mondatban megemlítettek külön-külön is kizáró okok lennének az adott autó megvételére. De minket nem érdekel, mert kell az az autó. A megszerzés után mutogatjuk ismerőseinknek, gyűjtőtársainknak büszkén, boldogan. Utóbbiak talán nem ítélnek el minket annyira, mert azonnal bevillan pár autó, amelyekkel ugyanez volt a helyzet az ő esetükben is. Ugyanúgy akarták, ugyanúgy lecsaptak rá az első adandó alkalommal és a szétjátszott picike által adott öröm minden limitált kiadású, drága modell adta örömnél nagyobb volt. A mai teszt főszereplőjére csupán a szétjátszott állapot igaz. Nem vágytam rá, a megszerzésének még csak halványan pislákoló fénye sem villant volna meg soha semmilyen körülmények között. Ezt tudom, ebben biztos vagyok. Na de a kicsike egy csomagban érkezett, nem főszereplőként, nem is érdekes mellékszereplőként, hanem kötelező adalékként. Még jobban ledegradálva ő volt a kitöltő anyag a csomagban. Amikor már tudtam, hogy megvan a miniatűr flotta és útjára is indult, napról napra visszatértem a hirdetés fotóira és próbáltam kitalálni, hogy mi lesz a főszereplők sorsa. Ez a kicsi, sárga tökmag pedig ott feszített minden egyes fotón és egyre inkább azt sugallta nekem, hogy valamit vele is kell kezdenem. Jöttek a képek a jó állapotú darabokról a neten, valamint az 1:1-es fotói utáni keresgélések, a történetének megismerése. Mire megérkezett a csomag, a Tomica Honda Beat olyannyira felfejlődött nálam (vagy én fejlődtem fel???), amelyen már szinte jobban vágytam arra, hogy őt keressem a csomagolásban és nézzem meg először és nem a főszereplőket. 

Az első pillantás.
Itt van tehát ez az apróság. Különleges állat a 90-es évek elejéről, csakúgy, mint szinte mindegyik Honda. De talán azzal sem túlzok, ha azt mondom, hogy a Honda egyike azon gyártóknak, aki mindig, minden érában képes volt világra hozni egy-két különleges állatot. Ha egy pillanatra időutazást végzünk a jelen kor autói és mondjuk a Ford T-Model között, akkor egyből látjuk, hogy nem sok - a Beathez hasonló - autó született. Aprócska méret, két ajtó, két ülés, nyitott kivitel. A sebesség élménye zúdul ránk minden irányból közvetlenül, ráadásul úgy, hogy autóról és nem rollerről, segéd motorkerékpárról van szó. A Honda Beat a levetkőztetett élményautó. Nincs semmi plusz, mert az autó maga az. Egy őszinte, kizárólag a vezetés szenvedélyére kihegyezett négykerekű varázs. 

Az előbbi pár mondat is jól mutatja, hogy mennyit változott velem a világ azalatt a pár nap alatt, amíg meg nem érkezett hozzám az a bizonyos csomag. Sok a kopás, ferdék a tengelyek. Tudom, már említettem, de most újra meg kell jegyeznem, mert egyre több lehetőséget látok benne a láthatóan borzalmas állapota ellenére. 

Ebből komplett felújítás lesz.
A szélvédőn lévő karcolást is el kellene tüntetni. Az utastér teljesen fekete, de így is látszik, hogy nem a legegyszerűbbek közül való. Jó lesz majd némi festékkel kezelésbe venni és kiemelni az arra méltó részleteket. 

Az ülések szinte üvöltenek egy kis festékért.

Hihetetlenül igényes utastér. Ugye mindenki látja a pedálokat?
A Honda-logo elől ás hátul is a karosszériából kiálló egység. Jó lenne majd szépen kiemelni ezüst színnel. A hátsó lámpák ki vannak gyárilag festve. Érdemes lesz majd az új fényezésre is felbiggyeszteni. 

Egyszerűnek tűnik ez az autó, de a sok finom részletből
kiderül, hogy valójában mégsem az.
Az első lámpatestek különálló, krómozott műanyagok. Nagyon örülök ennek a ténynek, mert a Beat aranyos, vadóc kis pofikáját egy élmény lesz általuk kihangsúlyozni. 

Ördögien huncut, aprócska szépség több átmulatott évtized után,
És nem Kylie Minogue-ról van szó. 
A kerekek, szegénykék, azoknak annyi. De úgysem maradtak volna a helyükön, ha nem lennének tönkremenve. Az alváz fém, ami azért még a Tomicánál sem egy állandó jellemző, "Made in Japan" ide, vagy oda. 

A tökéletesen szétjátszott játékautóknak is megvan a
maguk romantikája.
Lesz dolgom ezzel a kicsikével, de most minden más autónál jobban izgat. Mielőbb szeretném felújítani és felfedezni még jobban magamnak. 

Lesz még pörgős ez a ritmus!
Már csak azért is, mert talán a legközelebbi rendelésem folyamán összeállításra kerülő kis csomagocskában lehet, hogy a Beat főszereplő lesz... Már az első pillanattól kezdve.