British Legends: Jaguar Mk X

Lelkes amatőr kisautó felújítóként két dologgal nem próbálkoztam jó ideig:
Nagyon régi és nagyon új modellek átalakításával.
A nagyon régi (értsd ezalatt a 30 évnél öregebb) járgányoknál visszatartott a koruk iránti tisztelet, a nagyon új autóknál pedig egyszerűen nem akartam elrontani a csillogó gyári fényezést.
Mára mindkét tabu megdőlt; a Maisto Hummer kerékcsere egyértelműen hozzáadott az eredetihez, így a következő projekthez - aminek donorjárműveit még be kell szereznem - már bátran fogok hozzákezdeni.
A régi autó átalakítása pedig egy szerencsés börzelátogatás hozománya.

A legutóbbi börzén a szokásos lomtárt bújva került a kezembe a felújításra tökéletesen előkészített, lemart fényezésű, ám szerkezetileg ép Matchbox Jaguar Mk X. Mivel a börzére szánt keretemet már régesrég kimerítettem, éhező kutyatekintetem megpillantva Betti kisegített a kisautóval - ezúton is köszönöm Neked :) - így a hazaúton már azon mókolhattam, miként újítsam fel a veterán vasat.

Az eredeti állapot - felújításra előkészítve

 Merthogy a kisautók közt is veterán ez a verda, az biztos - nagy valószínűséggel ő a Matchbox gyűjteményem egyik legöregebb tagja. Az 1-75-ös sorban 28c néven 1964-ben mutatkozott be az autó, s egészen 1968-ig maradt gyártásban.

Matchbox MB-28c Jaguar Mark X

Emiatt nem gondolkodtam radikális customizáláson, inkább restaurálni szerettem volna a pici Jaguart. Több színvariáció is megfordult a fejemben, de végül mindig arra lukadtam ki, hogy az eredeti verzió fényezése passzol a legjobban a Jaguarhoz. Szerencsére kéznél volt a Revell 95-ös bronzmetál festéke, így az ilyenkor szokásos procedúrák (lágy szálú drótkefézés, felületi oxidáció csiszolása vízpapírral, szappanos vízben mosás, szárítás) után két réteget kapott belőle.

Under construction

Természetesen a részletek kifestését nem hagyhattam ki - ennyivel többé akartam varázsolni az öreg Lesney-t - így a hűtőmaszk, a lökhárítók, a csomagtérfogantyú, a tengelyvégek és az első lámpák kerete ezüst festést kapott, míg a fényszórók fehér és áttetsző narancsszínűre lettek festve. A motortér egyszerű szürke színt kapott, nem akartam ezt a részletet túlspilázni, az angol motorok megjelenésére amúgy sem jellemző az a feltűnősködés, mint az amcsi, vagy olasz szívekre. Mindemellett az egyik legszebben kidolgozott motortér a Jaguáré, még az akkumulátor is felismerhető. Gyönyörű teljesítmény egy legalább 44 éves die-casttól!

A belső tér a luxusautó stílusához legközelebb álló megszokott fekete / világosbarna / sötétbarna  kombinációt kapta. A tengelyeket finoman megcsiszolva eltávolítottam róluk az évtizedes rozsdát (meglepően kevés volt rajtuk!), majd pár cseppnyi olajjal ajándékoztam meg őket.

Robbantott ábra

Ezután a részletek kiigazítása, majd a védő lakkréteg következett - a fotókon még nincs összeszerelve az autó, mivel így a belső tér jobban kivehető, másrészt az ablakok visszahelyezését még nem tudtam megfelelően kitalálni.

Tulajdonképpen igazán egyszerű felújítás volt a Matchbox MB-28c Jaguar Mk. X.-é. Jóval egyszerűbb, mint a Redline atomgagyi Chevy C-10-esének, ahol a hihetetlenül gyorsan oxidálódó spiáter legalább háromszor dobta le a festéket, mire sikerült úgy megtisztítani és olyan gyorsan kiszárítani a kasztnit, hogy rajta maradjon...
Így ez az autó lesz a következő háromtagú széria kiinduló modellje, melynek másik két tagja is itt áll az asztalomon. A British Legends trió alapelve a Redline tökéletes ellentéte: egy relative igényes alapból kihozni a legtöbbet (igaz az "igényes alap" tézis a három autó egyik, talán leg egzotikusabb tagjánál nem teljesen áll fenn).

British Legends Nr. 1 - Matchbox Jaguar Mark X

Nem Istenkáromlás a régi autók restaurálása, ha megfelelően áll hozzá az ember (s nem gondolkozik azon, hogy mondjuk HW óriásfelnit dob az autó alá) és odafigyel a részletekre. Emiatt a következő oldtimer felújításhoz már egy fokkal bátrabban álltam neki - remélem hamarosan őróla is beszámolhatok itt.

(Kiegészítés: Némileg restelkedem, hogy csak most találtam rá McCustomgargae-oldalára, s benne a saját Jaguar Mk X átépítésére. Igaz ez nem Matchbox-alapú, hanem egy még egzotikusabb autóra épül, de csodás upgrade. Remélem egyszer sikerül közös fotóra összehozni a két járgányt!)

Redline

A cím nem a Hotwheels klasszikus kisautóira, hanem saját átalakításaimra utal. Három amerikai eredetiről mintázott kisautót újítottam fel hasonló színsémával - a hetvenes évek stílusa járt a fejemben, amikor az ötvenes évekből ottmaradt romokat a kor divatjának megfelelően, de igencsak kétes minőségben újítottak fel az óceán túlpartján. Ezért a két hetvenes évekbeli tehergép mellé egy '57-es dragster is a sorba került.
A gyakorlati cél az volt, hogy a három, eredetileg sem túl jól sikerült, ráadásul a gyerekkezek által már igencsak leharcolt járgányt vonzó formában varázsoljam újjá.

Az alapok:
1. Noname kínai Welly Chevrolet Pickup
Olyan volt átvenni a Makett és Modell Bolhapiacon talán 300 Ft-ért eladásra kínált két autócskát, mint egy drogbiznisz a filmekben: már sötétedés után, szemerkélő havas esőben, egy üzletközpont bejáratánál ácsorogva. A dolog két másodpercig tartott, a kinyújtott kézből kivettem a papír zsebkendőbe csomagolt játékokat, gyors pillantással nyugtáztam, hogy azok, amiket megbeszéltünk, átadtam a pénzt és már ott sem voltunk.
Megértem a sietséget - ha létezik olyan, hogy anti-gyűjtői darab, nos ez a két kínai nevenincs Welly pickup az volt. Szégyellnivalón igénytelen, primitív modellek.

Made in China - Chevrolet C10 Stepside Pickup, Lufthansa felirattal.

 Ezért csaptam le rájuk - kíváncsivá tett a bennük rejlő lehetőség.
Jó ideig azt hittem, hogy az autók mintájául az ERTL 1978-as Chevy Pickupja szolgált - csakhogy ez a kisautó a szélesített hátsó sárhányós Chevrolet C10 Stepside alapján készült, míg az ERTL a lapos Fleetside verziót formázta meg.

Chevrolet C10 Fleetside - ez az ERTL mintája (Forrás)

Chevrolet C10 Stepside - a kínai Lufthansa Pickup mintája (Forrás)

 Mindenesetre a két fehér alapon kék Lufthansa feliratos, műanyagalvázas autócska olyan helyre került, ahova gyártói biztosan nem gondolták: üvegvitrinbe. Igaz, nem változatlan formában. Mindkettőt letakarítottam - a kevésbé kopottat csak némi meleg vízzel, durván mocskos és festékhiányos testvérét pedig kromofágfürdővel. Az előbbi kapott apró festés kiigazítást (az itthon rendelkezésre álló Revell makettfestékekkel pótoltam a pontkopásokat), az utóbbi pedig jó kis Hot Wheels kerekeket: mégpedig a piros felni szélű ötküllős CoMo hordók kerültek a girbegurba régiek helyére. Ezek kicsit szélesebbek ugyan az eredetinél, de így hangsúlyosabb a custom-faktor; ráadásul veszettül jól passzolnak az autóhoz.

A tesók

A karosszéria Revell piros színt kapott, míg a lökhárítók ezüst színűek lettek - a fekete nagyon egybeolvadt volna a hűtőmaszk műanyag feketeségével. Az első lámpákat két mattfehér pöttyel tettem hangsúlyosabbá. A platót eredetileg barna színűre akartam festeni, ám attól tartottam, hogy a piros kasztnival együtt nem lett volna szép. Így maradt a fekete szín, amit még a motorháztető szellőzőrostélyaihoz is használtam. Végül némi matt lakk került a járgányra - és készen állt az első Redline autóm.

Utólag visszatekintve még lehetett volna javítani - indexek, kilincsek kifestése, díszcsík az oldalára, stb. De jobban tetszik így, puritán piros-fekete formájában.

2. Majorette Furgon
 A kis Mazsit BTommitól szerváltam (Köszi szépen! :)), s már első blikkre tudtam, hogy a Chevrolet testvére lesz, annyira bájosan elcseszett volt.

Kicsit vacilláltam ugyan a szétbontásán, mivel a belül lévő gyerek szélesen vigyorgott a sárga-piros-fekete Racing Team díszítés láttán. Végül meggyőztem magam, hogy túl kopott már ahhoz, hogy érintetlenül hagyjam, úgyhogy fúró alá tettem. Sajnos a műanyag hátsó lámpák a kromofág áldozatául estek, így azokat ecsettel kellett pótolnom - talán ez a kész verzió legkevésbé sikerült része.
A lötyögő kerekek helyére  egy Matchbox Chevy Van RingedDisc lemezfelnijei kerültek, amik tuti jól állnak az oldschool teherszállítónak.
A piros-fekete színkombináció adott volt - úgy döntöttem, hogy a hetvenes-évek-feeling visszaadásához a fekete tető / piros kasztni kombináció a legjobb. Itt már kicsit többet pepecseltem a részletekkel, s kifestettem a kilincset, az irányjelzőket, és a hűtőmaszk alatti légbeömlőt is. Nagy igazság, és a Majorette Furgon felújítás is bizonyítja, hogy néha a kevesebb több - a lámpákat és az alsó légbeömlőket ma már kihagynám, ahogyan az irányjelzőket is.

A karosszéria enyhe deformációi miatt még felújítva is lepusztultnak hat a kis Mazsi, ami hű az évtized hangulatához.

3. Hot Wheels '57 Chevy RoboZoo
Szintén BTommi autója, az eredetileg a RoboZoo 5-Packban megjelent Chevy Bel Air dragster. Még nem annyira abszurd autó, hogy ne fogadtam volna el, de már volt olyan gagyi és retek, hogy kapásból beletegyem személyes Redline soromba.

A szétfúrás masszív sz*pás volt - az autót kézzel tartottam, s a fúró ferdén kapott bele. Így jókora krátert vájtam az alvázon, mire sikerült a szegecs fejét eltávolítani. Ráadásul a kasztni annyira össze volt gyógyulva az alvázzal, hogy fél órás (egyre kevésbé) türelmes játékkal lehetett csak különválasztani őket úgy, hogy ne törjenek le a műanyag sidepipe kipufogók és a lökhárítók se sérüljenek.
A kasztni alá a Hot Wheels AllStars Ferrari 458 Italiáról kellett kerekeket lopni - a többi tengely egyszerűen túl kurta volt a Bel Air széles alvázához.
A színösszeállítás a fent már ismertetett piros-fekete kombináció, míg a lökhárítók és a kipufogók ezüst színt, a motor szürke alapot és ezüst szelepfedeleket kapott, az irányjelzők a szokott arany fényezést, a lámpa pedig fehér pöttyöt kapott.

Ez lenne az én kis Redline szériám - a hetvenes évek együgyű amerikai autóátalakításit megformázva, azok minden hibájával és varázsával (ne számítsuk ide a legendás Custom készítők munkáit, mint George Barris - alapvetően egy kispénzű, de nagyon autószerető városi fickót képzeltem el a járgányok mellé). Ráadásul ötletet adott a következő hármashoz is, aminek első tagja lassan összeáll. Éljenek az angol legendák! :)

A legszebb Europák

A Lotus Europa bevallottan a kedvenc autóim közé tartozik. A maga parányi mérete, kicsit furán, bájosan együgyű vonalai és a meglepetésként felhördülő, 165 lovas, 1.6 literes Cosworth-tuningolta (gyengébb verzióiban 1.5 literes, 83 lóerős Renault) motor a hátsó tengely fölött - mindig mosolyra fakasztanak.

A minta: 1972 Lotus Europa Type 74 John Player Special

 A modellgyártókat sem hagyta hidegen az autó, így a Matchboxtól kezdve a Corgi, a Dinky, s még számtalan más cég is spiáterbe öntötte az évtizedek alatt. A legszebb darabokat - szigorúan személyes vélemény szerint - azonban japán barátaink formázták meg a Kyosho és a Tomica cégeknél. Kis Europa összehasonlító tesztemben az ő autóikat állítom egymással szembe.

1. Tomica Lotus Europa Special

A Japán Matchbox Európája 1977-ben kapott öntőszerszámot, s azóta kisebb nagyobb megszakításokkal gyártásban van. A meglévő példányom már a 2003-as formával, Kínában készült; 1/59-es méretével picit kisebb, mint a Matchbox modern-kori, 1/54-es Lotusa.

Tomica Lotus Europa Special 1/59

Kialakítása némileg egyszerűbb a Mattel-féle autónál; a lámpák közül csak az első fényszórók kaptak tampózást (viszont azt tökéletesen kivitelezve), s hiányoznak az MB krómozott lökhárítói és tanksapkái, valamint jelzésértékű visszapillantói is.
A kerekek a Tomica szabvány regular szériájából valók - s bár a Matchbox központi anyás Cut Tri Spoke kerekei nagyon jól mutatnak, a japán járgány sem szégyenkezhet, kifejezetten életszerűek a regular kerekek a kis Lotuson. Nagy plusz, hogy a Special - mint ahogyan a legtöbb Tomica - nagyon finoman rugózik, miközben a Mattel verda - ahogyan a legtöbb MB - egyáltalán nem...
Az autó, az 1977-es kivitelhez hasonlóan aranyszínű alvázat (ez állítólag nagyon tud kopni, úgyhogy óvatosan tapizom csak a kicsikét) és fehér karosszériát kapott. Az aranybarna díszcsíkok szinte ékszerré varázsolják a kisautót, amivel legalábbis egálba hozza a gazdagabb kivitelű, de jóval egyszerűbben festett széria Matchboxhoz képest.

Matchbox Europa vs Tomica Europa

A motorházfedél nyitható műanyag lapka, noha nem ildomos túlzottan feszegetni. A hátsó ablak alatt, hunyorogva ki lehet venni a motor jelképének odatett krómszínű "izét". Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a ficsört kellett volna erőltetni, bár megértem, miért nem a valószínűtlen formájú ajtókat tették nyithatóvá a mérnökök. Mindenesetre a Go!Go!Tomica blog szerzőjének tapasztalata szerint a műanyag hosszútávon nem strapabíró...
Klassz kis játékautó a Tomica Europa, minden hibájával együtt egy szeretetreméltó gyűjtői darab, amelyik felvette a Matchbox által dobott kesztyűt, már régesrég.

2. Tomica Limited Lotus Europa Special

A Limited sorozat a Tomica normál öntőformáival készített autóinak szebben kivitelezett, bőségesebb tampózással és saját kerekekkel ellátott verziója. Olyasmi, mint a Matchbox Lesney szériája, bár ennek csomagolása jóval egyszerűbb. Szabványos, de a normál sorozatétól különböző Limited doboz és plasztik védőburkolat különbözteti meg első blikkre az autócskát egyszerűbb változatától.

Tomica Limited Lotus Europa Special 1/59

Második blikkre nehéz elhinni, hogy alapvetően a regular széria javított modelljéről van szó, annyira finoman kidolgozott a Limited verzió. A Matchbox Lesney meg sem közelíti a Tomica fullos kivitelét:
Krómhatású ablak -és lámpakeretek, küszöbök és lökhárítók, kilincsek, valamint tanksapkák vannak a kis japánon. Mellettük a motorházfedél lyuggatott szellőzőrácsot kapott, s természetesen minden világítótest , valamint a hátsó Lotus felírat is tamponnyomással lett kiemelve. Az autó a regularéhoz hasonló díszcsíkokat kapott, ám ezúttal az 1972-es John Player Special modell fekete-arany színkombinációjával.

Regular és Limited Tomica Lotus Europa

A kerekek is hűen követik a mintapéldányt, ráadásul valódi gumiköpenyt kaptak. A rugózása egy hangyányit keményebb az olcsó testvérénél, de ezzel is csak az élethűségre törekedtek.
Apróbb hibaként itt-ott (pl. a hátsó lökhárítónál) felfedezhetünk festési pontatlanságokat, de ezek hangyafülnyit sem számítanak...Hogy lehet-e ebben a méretarányban valami pontosabb?...

3. Kyosho Lotus Europa

Lehet bizony! 1/64-ben nincs jobb a Kyosho-nál, s ezt a parányi Europa is bizonyítja. Az autó a Tomica Limitedéhez hasonló JPS fekete-arany fényezést kapta, hasonlóan autentikus kerekekkel és díszítéssel.

Kyosho Lotus Europa 1/64

A hasonlatosság itt véget is ér; a Kyosho tampózása hihetetlenül precíz, meg merem kockáztatni, hogy századmilliméterre pontosan van vezetve minden vonal, s mikroszkóppal a Lotus-emblémán valószínűleg Colin Chapman monogramja is kiolvasható lenne. Minden rendben van, ez az autó kapott parányi tükröket is, és bár nem nyitható a motorházfedél, az nem is hiányzik. Rugózása ugyan nincsen, viszont a felnik küllői hajszálpontos derékszöget zárnak be, míg a Tomicánál némi, töréssel kapcsolódnak. Igaz ez itt szándékos volt, lévén a Lotus felniken is van egy törés a hosszuk 40%-ánál, s a Tomica ezt a hatást adja vissza.

Tomica Limited és Kyosho: finom különbségek

A Kyosho autóján a főbb lámpák (első fényszórók és hátsó index/féklámpa páros) külön műanyag elemből vannak, ami külön dícséretes. A három közül ő áll legközelebb a tökéleteshez - viszont ez szubjektíven nézve hátránya is. A Tomicához képest steril az autó érzete, nem olyan kellemes, kézbe fogható és gurítható játék, mint inkább nagyító alatt csodálható műalkotás.

A három autó közül személyes kedvencem a Tomica Limited Lotus Európája. Ránézve és kézbefogva hasonló érzést ad, mint amikor az eredeti autó motorját beröffentették a Vasúttörténeti park hangárjában, két éve: hátborzongást és mosolyoghatnékot. Regular testvére és a Kyosho műremeke inkább a háttérbe kívánkoznak, miközben a Matchbox új és régi Európája, valamint Corgi vetélytársa - melyek szintén "garázsomban" pihennek - szinte már csak statisztaszerepet tölthetnek be.

A három Európa Japánból

S hogy a kis gépek még véletlenül se legyenek magányosak, még egy társsal bővült az Europa armada: az egykor szebb napokat látott, ütött-kopott sárga hongkongi Zylmex Europa nemsokára nagy-generálon (némi kromofágfürdőn, kerék -és festéscserén) esik át, hogy csatlakozzon testvéreihez.

Egy ragyogóan új, és egy elaggott Europa. Nemsokára újraépül a kis Zylmex.

Finomított Hummer

A kisautók moddingolása - ej, de szép magyar szó ez - az egészen extrém, már-már valódi airbrush művészeket megszégyenítő alkotásokig terjedhet. Feltéve, persze, ha kellően elhivatott és tehetséges az alkotó. E sorok írója is lelkesen módosít és tesz - reményei szerint - jobbá megunt játékokat. Ez általában az autó újrafestését és a kerekek cseréjét jelenti. Van, amikor az utóbbi is elegendő, hogy látványosan megújuljon a modell karaktere.
Ez történt a Maisto 1/64 körüli méretarányú Hummer H2 SUV-jával is. Bár a kínai gyártó autói általában alulról súrolják a Matchbox színvonalát, időnként meglepően kellemes jószágok szoktak előkukucskálni a kék bliszterek / dobozok mélyéről. Ez a Hummer is ilyen volt; a karosszéria kifejezetten jól kidolgozott, noha a fekete műanyag ablakok miatt belsőtere nincsen, de ez, vagyis a sötétített üveg simán elhihető a közepes amcsi stricia... presztízs-SUV-től.

Enyhén gagyi felnikkel (Forrás)

 Egyedül a hatalmas Dub felnik csúfítottak nagyot az autócskán, ezért már a vásárlás helyszínén felnidonor után néztem. A választás a Matchbox Coyote 500 fantázianevű autójára esett, amelynek szürke RingedGear felnijei méretben és stílusban is tökéletesen passzoltak a Hummerhoz. Az autók szétfúrása után gyors kerékcsere következett - hál'Istennek a Maisto felnik nem férnek a Matchbox kerekek helyére, így letettem a Dub-stíle Coyote átalakításról.

A donor és az új tulajdonos

 A végeredmény? Nos, ezekkel a kerekekkel a Maisto immár elérte legalább a Matchbox színvonalát.

Mindjárt más

Olyannyira, hogy az autó gazdája immár Dolcsegabana póló helyett öltönyben is tankolhat...

 És még a rendőrségnél sem kell félnie a váratlan igazoltatástól, miközben üzlettársával beszélget.

Toyota Hilux / 4Runner

A Toyota terepjárói hálás témát adnak a kisautó gyártók számára - tulajdonképpen minden összkerekes verda hálás téma kisautóként, nem?. A választékból most a több gyártó által is megformált 4Runner / Hilux autók közül kerül összehasonlításra a Matchbox, a Majorette és a Tomica verziója.
A 4Runner-t a terepjáró-szerű autók - tengerentúliul SUV-ok - iránti fokozódó érdeklődésre válaszul mutatta be a Toyota 1984-ben.  Hogy ne kelljen teljesen új alapokra építkezni, egyszerűen fogták a még a Hino autógyártól örökölt Hilux pickup masszív alvázát és karosszériáját, a platót egy kevéssé szofisztikált formájú tetővel takarták be és készen is állt a Chevy S-10 és Ford Bronco II kihívója. Az eltelt 28 évben a 4Runner is sokat nőtt, és az evolúciós fán elszakadt a Hilux ágtól; a jelenlegi modell alapjain már az FJ Cruiser és a közepes Land Cruiser verzió osztozik.

Nézzük hát a három klasszikus városi terepjárót!

A Matchbox kiadása az első generációs autót vette alapul, s egyértelműen a modern MB kínálat egyik legjobban sikerült darabja. Bevallom némi ösztönzés kellett a megvételéhez "Diciesse" kollégától (hamarosan ő is színrelép a blogon), akinek műhelyében már átalakult egy ilyen kisautó, s őszinte lelkesedése a modell iránt rám is átragadt.
A saját példányom az egyik legszebb szín összeállítású, piros alapon arany tampózással, krómozott maszkkal és hatküllős, fehér nagy Utility felnivel ellátott verzió. Külön öröm számomra, hogy ez a kivitel megegyezik a valóságban is forgalmazott autóval, így messze a legélethűbb Matchboxok közé tartozik. Persze a Rájen által már bemutatott halványkék és a halványbarna változat is érdemes a megvételre, de nekem ez a piros-arany verda a személyes favoritom.
Persze semmi sem lehet tökéletes, így némi tamponnyomást még elbírtam volna a lámpákra és rugózást a kerekekre - de ez már nem a nyolcvanas évek, amikor a kölykök közt még menőnek számított, akinek az autója pattogni tudott az írópadon...

1/62 Matchbox Toyota 4Runner 1985

És a valódi autó

 Méretben hozzá legközelebb a Tomica verziója áll; míg az MB 1/62-es arányú, addig a japán parány 1/65-ös. Mivel azonban ez az autó a következő szériás, jóval nagyobb Hilux Surf modellt formázta meg - így hívták Japánban és a világ egyes részein a '89-ben bemutatott második generációs 4Runnert -, az MB és a Tomica közel egyforma széltében-hosszában. Ennek az autónak nincsenek visszapillantói, cserébe viszont nyithatók az első ajtói. Kapott még kétszínű, ezüst-kék fényezést, pótkereket és rugózást - igazi, Tomicásan finoman hangolt rugózást!
A saját példányomat felújítási alapnak vettem Japánból, ahol az aukciós oldalakon horror árakon - 1000-1200 jentől kezdődően - mennek a tökéletes állapotú autók (Az ebay sem olcsóbb, ott 28 - 30 dollár az ára...). Ezt a példányt 300 jenért sikerült megbótolni, cserébe viszont kopott a festése, s az alvázat tartó egyik pöcök ki van törve. De mégy így sem vagyok képes szétfúrni és kromofágfürdőbe dobni - az autó részleteinek finomsága nem engedi, hogy barbár gajdzsinként customizáljam. Ha lesz egy tökéletes állapotú párja - vagyis, ha ráveszem magam egy közel ötezer forintért idetántorgó kisautó megvételére - akkor, de csakis akkor...

1/65 Tomica Hilux Surf 1992

Az utcán így néz ki

 A harmadik járgányt, a Majorette 1/58-as böszméjét is megénekelte már Rájen - bár ő van olyan szerencsés, hogy a régebbi Majorette kerekes verziót tudhatja magáénak :). Jómagam a Müller-béli vadászatom során egy utánfutós, versenyfestéses, modern ötküllős hordókon guruló autóra tettem szert, amit szívfájdalom nélkül téptem ki a bliszteréből - Ó, bontatlan kisautók Istene, bocsáss meg! - hogy a Matchbox mellé állíthassam. Rettent' nagy autó ez, kéremszépen!
A szokásosan khmm... - kevéssé finom Majorette kidolgozás nem von le túl sokat az amúgy is baltanyél bonyolultságú külcsínyből. A Toyota-orr könnyen felismerhető, a sötét, műanyag hűtőmaszk jól mutat a krómszínű lökhárítóval, s ez az autó is kapott visszapillantót, mivel az ajtajai nem nyithatóak neki sem. Ráadásul vontatóhorog is van neki, ami nem elhanyagolható szempont egy ehhez hasonló igáslónál. Az utánfutóról és a dekorációról ítélve egy derék műhelykocsi lehet a Toyota.

1/58 Majorette Toyota Runner

A három autó szemlátomást nem férne el a Pizzéria parkolójában anélkül, hogy fényezést leverő ajtónyitós baleset történjen - s ez egyértelműen a jóval nagyobb Mazsi sara. Mégsem lenne illdomos pusztán a méretei miatt lehúzni az autót. Hangulatában tökéletesen viszadja a masszív terepjárót, mégha az orbitális, slick-mintájú abroncsok nem is túlzottan ideillőek. Viszont, érdekes módon meg tudták oldani, amit a Matchbox nem, és hatalmas kerekein ez a gép is rugózik! De akkor is zavarnak azok a felnik... Már gondolkozok azon, hogy milyen felnit lehetne alápattintani, de addig is eredményhirdetés - szigorúan szubjektív alapon!

1. Tomica Toyota Hilux Surf
Bár ő a leglepusztultabb a hármasból, mégis a legélethűbb darab. Simán el tudnám róla hinni, hogy egy ukrán pálinkafőzde tulajdonosa szállította vele az illegális szeszt éjszakánként, hétvégén pedig a családját templomba.
Legnagyobb problémája a Tomica egyen-virsli-kerék (Nem egyen virslit! - kerék), vagyis regular wheel, ami egész picit vékonyabb, mint a gyári. Meg persze a lámpái sem kaptak színt - mint ahogyan egyik autóé sem a három közül.
Mégis visszadja a cég japános tökéletességre törekvését a részletek - kerékívek, tetőspoiler, ablakkeretek - precíz kivitelezése. Ha Limited Vintage Neo kiadásban megjelent volna, vegytisztán rajonganék érte. Így csak kedvelem ezt a kis aszfaltjárót.

2. Matchbox Toyota 4Runner
Az egyik legszebben kivitelezett Matchbox az elmúlt időszakból - mégha ez a frázis a közelmúlt egyre riasztóbb trendjét látva nem is mond túl sokat. Tulajdonképpen minden rendben van az autón, pontosan eltalálták a Mattelnél a játék és az élethűség határát, inkább az utóbbi felé tendálva, ami dicséretes. Valami miatt mégis hűvös távolságtartás érzek az autóval kapcsolatban. Nem olyan szívlopós, mint a kis ezüst-kék autó, pedig nem áll nagyon messze tőle minőség terén.

3. Majorette Toyota Runner
Ez az autó olyan, mint a neve. Kissé hanyagul odavetett, bizonyos fontos részek kihagyásával. Ha nem francia lenne a szentem (tudom, kínai, de a die-cast szerszám, ha jól sejtem még a frankoknál készült) írhatták volna akár O'Runnerként is. Talán ő a leginkább játék mindhárom közül. Szinte várja, hogy a gyerekek széthajtsák a homokozóban. Mégis lehet szeretni ezt a kis vackot, de nem egészen úgy, mint egy jó minőségű modellautót. Inkább, mint egy jobban sikerült gyerekjátékot.